Movatterモバイル変換


[0]ホーム

URL:


Ugrás a tartalomhoz
Wikipédia
Keresés

Leszbosz a Gattilusi család uralma alatt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Változat állapota

Ez a lap egy ellenőrzött változata

Ez aközzétett változat,ellenőrizve:2022. augusztus 5.

Pontosságellenőrzött

Leszbosz szigetét agenovai Gattilusik1355-től egészen1462-ig uralták. Uralmuk alá tartozott még néhány környező sziget is. Birtokhoz Francesco Gattilusio (mintI. Ferenc) jutott azÉgei-tengeren, mivel segítséget nyújtott aBizánci Birodalomban dúló polgárháborúbanV. János császárnak és házassága révén rokoni kapcsolatba került a császári családdal.

A leszboszi állam története

[szerkesztés]

Francesco Gattilusio és testvéreNiccolò Genovából mentekGörögországba, ahol V. János harcolt a trónértVI. János ellencsászárral szemben. Részben genovai támogatással sikerült VI. Jánosnak felülkerekednie, s a segítség viszonzásaképp Mária nevű húgát Francescónak adta feleségül, ezenfelül birtokába juttatta aKis-Ázsiához közel fekvő Leszbosz szigetét, ahol Francesco a központjátMitilíniben rendezte be.

Hivatalosan nem deklarálták Leszbosz államiságát, de Francesco Gattilusio szuverenitását a területen több állam, ígyMagyarország is elismerte és diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn vele. Genovának már ezt megelőzően is voltak érdekeltségei a területen, érdekszféráját pedig a Gattilusió-féle állam Leszboszon tovább növelte.

Ferencnek idővel megnőtt a vagyona, ezért uralmát kiterjeszthetteImbrosz,Szamothraké,Lemnosz ésThászosz szigeteire is,1376-tól pedig már a kis-ázsiaiEnosz városára is, melynek élére Ferenc öccse, Miklós került.

A Gattilusik komoly haszonra tettek szert a bányászatból, atimsó kivitelből, textilgyártásból és kereskedelemből. A kereskedelmi kapcsolatok javarészt aGenovai Köztársasághoz húztak.

Időközben Leszbosz szembe találta magát azOszmán Birodalommal, aki már nemcsak Bizánc területeinek elhódítására tört, de megszüntetni, vagy legalábbis jelentősen csökkenteni akarta a velencei és genovai jelenlétet a térségben, hogy ő lehessen az Égei-tenger legfőbb irányítója.

I. FerencNagy Lajosmagyar királlyal részt vett egytörökellenes hadjáratban. UtódjánakII. Ferencnek és Miklósnak is komolyan szembe kellett néznie a fenyegetéssel, ezért igyekeztek a környező keresztény hatalmakkal (Velencével és aSzent János Lovagrenddel szövetségre lépni, s hajóikkal támogatták a törökellenes háborúkat. II. Ferenc szabadította ki azokat amagyar,franciaburgundi és más foglyokat, akik a vesztesnikápolyi csatában kerültek török kézre.

Jakab uralkodása alatt nézeteltérések támadtak Velencével, amely fő ellenfelei között tartotta számon Genovát és minthogy a Gattilusi-hatalom Leszboszon Genovát képviselte, ezért sérültek a térségben Velence érdekei.I. Teodór idején már nemcsak a török támadások fokozódtak a sziget ellen, de Leszbosz megint belebonyolódott a bizánci belharcokba, ezúttal aTrapezunti Császárság oldalán. Teodór idejére esikKonstantinápoly eleste is, mely után a család leszboszi uralmának helyzete kilátástalanná kezdett változni. Teodór ekkor békére törekedett az Oszmán Birodalommal és adófizetést is vállalt, csakhamar azonban meghalt ésII. Mehmed már nyíltan igényt támasztott Leszboszra.

Thászosz szigetét a Gattilusiknak át kellett adniuk a törököknek, s a korábbi 3000 arany adó helyett 4000-et kellett Teodór utódjának,Dominiknak fizetnie a szultán felé.1456.január 24-én a törökök bevették Enosz városát és az ottani uralkodóII. Teodór elhagyta azt. Ezután a török flotta gyorsan okkupálta Szamothraké és Imbrosz szigetét is. Az ősz folyamánTrevisói Lajosaquileiai pátriárka vezetésével megérkezett aPápai állam flottája az Égei-tengerre és visszafoglalta Thászosz, Szamothraké és Imbrosz szigeteit a töröktől. Mehmed éktelen haragjában saját flottáját küldte Leszbosz ellen1457 augusztusában, ám a leszbosziak és pápai flotta visszaverték a támadást, Izmail bég, a flotta parancsnokaaugusztus 9-én kénytelen volt hát visszavonulót fújni.

A pápai flotta visszavonulását követőenMiklós megölte testvérét, Dominikot és átvette a hatalmat a szigeten, majdkatalán kalózokkal intéztetett támadást a kis-ázsiai partok ellen. Ez ürügyet adott Mehmednek egy második Leszbosz elleni akcióra. Miklós közel 5000 katonával bírt és felvette a harcot a támadó törökökkel, de elvesztette a küzdelmet és családjával együtt Konstantinápolyba hurcolták, ahol megalázták őket és Miklóst utóbb ki is végezték. Ezzel a dicstelen véggel áldozott le a Gattilusi család korszaka Leszboszon.

Leszbosz urai

[szerkesztés]

Enosz urai

[szerkesztés]
Uralkodóházak Európában
Albánia
Ausztria
Benelux államok
Bosznia
Bulgária
Ciprus
Csehország
Egyesült Királyság
Franciaország
Független Államok Közössége
Görögország
Grúzia
Dadiani (Dadányi)
Horvátország
Írország
Gael
Egyéb
Lengyelország
Litvánia
Magyarország
Montenegró
Németország
Olaszország
Portugália
Románia
Skandinávia
Spanyolország
Szerbia
Törökország
Törpeállamok
Ukrajna

Irodalom

[szerkesztés]
  • Kenneth M. Setton (1976): The Papacy and the Levant, 1204-1571: Volume I, The Thirteenth and Fourteenth Centuries. American Philosophical Society.ISBN 0-87169-114-0.
  • Kenneth M. Setton (1978): The Papacy and the Levant, 1204-1571: Volume II, The Fifteenth Century. American Philosophical Society.ISBN 0-87169-127-2.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leszbosz_a_Gattilusi_család_uralma_alatt&oldid=25153682
Kategóriák:

[8]ページ先頭

©2009-2025 Movatter.jp