Ez a lap egy ellenőrzött változata
Leszbosz szigetét agenovai Gattilusik1355-től egészen1462-ig uralták. Uralmuk alá tartozott még néhány környező sziget is. Birtokhoz Francesco Gattilusio (mintI. Ferenc) jutott azÉgei-tengeren, mivel segítséget nyújtott aBizánci Birodalomban dúló polgárháborúbanV. János császárnak és házassága révén rokoni kapcsolatba került a császári családdal.
Francesco Gattilusio és testvéreNiccolò Genovából mentekGörögországba, ahol V. János harcolt a trónértVI. János ellencsászárral szemben. Részben genovai támogatással sikerült VI. Jánosnak felülkerekednie, s a segítség viszonzásaképp Mária nevű húgát Francescónak adta feleségül, ezenfelül birtokába juttatta aKis-Ázsiához közel fekvő Leszbosz szigetét, ahol Francesco a központjátMitilíniben rendezte be.
Hivatalosan nem deklarálták Leszbosz államiságát, de Francesco Gattilusio szuverenitását a területen több állam, ígyMagyarország is elismerte és diplomáciai kapcsolatokat tartott fenn vele. Genovának már ezt megelőzően is voltak érdekeltségei a területen, érdekszféráját pedig a Gattilusió-féle állam Leszboszon tovább növelte.
Ferencnek idővel megnőtt a vagyona, ezért uralmát kiterjeszthetteImbrosz,Szamothraké,Lemnosz ésThászosz szigeteire is,1376-tól pedig már a kis-ázsiaiEnosz városára is, melynek élére Ferenc öccse, Miklós került.
A Gattilusik komoly haszonra tettek szert a bányászatból, atimsó kivitelből, textilgyártásból és kereskedelemből. A kereskedelmi kapcsolatok javarészt aGenovai Köztársasághoz húztak.
Időközben Leszbosz szembe találta magát azOszmán Birodalommal, aki már nemcsak Bizánc területeinek elhódítására tört, de megszüntetni, vagy legalábbis jelentősen csökkenteni akarta a velencei és genovai jelenlétet a térségben, hogy ő lehessen az Égei-tenger legfőbb irányítója.
I. FerencNagy Lajosmagyar királlyal részt vett egytörökellenes hadjáratban. UtódjánakII. Ferencnek és Miklósnak is komolyan szembe kellett néznie a fenyegetéssel, ezért igyekeztek a környező keresztény hatalmakkal (Velencével és aSzent János Lovagrenddel szövetségre lépni, s hajóikkal támogatták a törökellenes háborúkat. II. Ferenc szabadította ki azokat amagyar,franciaburgundi és más foglyokat, akik a vesztesnikápolyi csatában kerültek török kézre.
Jakab uralkodása alatt nézeteltérések támadtak Velencével, amely fő ellenfelei között tartotta számon Genovát és minthogy a Gattilusi-hatalom Leszboszon Genovát képviselte, ezért sérültek a térségben Velence érdekei.I. Teodór idején már nemcsak a török támadások fokozódtak a sziget ellen, de Leszbosz megint belebonyolódott a bizánci belharcokba, ezúttal aTrapezunti Császárság oldalán. Teodór idejére esikKonstantinápoly eleste is, mely után a család leszboszi uralmának helyzete kilátástalanná kezdett változni. Teodór ekkor békére törekedett az Oszmán Birodalommal és adófizetést is vállalt, csakhamar azonban meghalt ésII. Mehmed már nyíltan igényt támasztott Leszboszra.
Thászosz szigetét a Gattilusiknak át kellett adniuk a törököknek, s a korábbi 3000 arany adó helyett 4000-et kellett Teodór utódjának,Dominiknak fizetnie a szultán felé.1456.január 24-én a törökök bevették Enosz városát és az ottani uralkodóII. Teodór elhagyta azt. Ezután a török flotta gyorsan okkupálta Szamothraké és Imbrosz szigetét is. Az ősz folyamánTrevisói Lajosaquileiai pátriárka vezetésével megérkezett aPápai állam flottája az Égei-tengerre és visszafoglalta Thászosz, Szamothraké és Imbrosz szigeteit a töröktől. Mehmed éktelen haragjában saját flottáját küldte Leszbosz ellen1457 augusztusában, ám a leszbosziak és pápai flotta visszaverték a támadást, Izmail bég, a flotta parancsnokaaugusztus 9-én kénytelen volt hát visszavonulót fújni.
A pápai flotta visszavonulását követőenMiklós megölte testvérét, Dominikot és átvette a hatalmat a szigeten, majdkatalán kalózokkal intéztetett támadást a kis-ázsiai partok ellen. Ez ürügyet adott Mehmednek egy második Leszbosz elleni akcióra. Miklós közel 5000 katonával bírt és felvette a harcot a támadó törökökkel, de elvesztette a küzdelmet és családjával együtt Konstantinápolyba hurcolták, ahol megalázták őket és Miklóst utóbb ki is végezték. Ezzel a dicstelen véggel áldozott le a Gattilusi család korszaka Leszboszon.