Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Leonardo Bruni | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1370 körül Arezzo |
| Elhunyt | 1444.március 9. (kb. 75 évesen) Firenze |
| Sírhely | Santa Croce |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
 AWikimédia Commons tartalmazLeonardo Bruni témájú médiaállományokat. | |
Leonardo Bruni vagyLeonardo Aretino (1370 k. –1444.március 9.) itáliaihumanista, történetíró és államférfi volt. Őt nevezték az első modern történetírónak.
Leonardo Bruni a toszkániaiArezzóban született, 1370 körül. A politikai és kulturális vezető,Coluccio Salutati tanítványa volt, akitFirenze kancellárjaként követett is hivatalában. Apostoli titkárként négy pápát is szolgált 1405 és 1414 között. Kancellári éveit 1410–11 között, valamint 1427-től 1444-es haláláig háborúk árnyékolták be. Noha a legmagasabb politikai tisztségeket is betöltötte, azAlbizzi és aMedici családokhoz képest viszonylag súlytalan volt a politikai porondon. Ugyanakkor 1437-benCosimo de’ Medici riválisaként lépett föl, összeesküvést szőve ellene. Bruni 1444-ben, Firenzében halt meg, és hivatalábanCarlo Marsuppini követte.
Bruni legfontosabb munkája 'A firenzei nép története', amit az első modern történeti munkának is neveztek. Ő írt elsőként hármas felosztásban az emberiség történetéről, azaz ő alkalmazta először azantikvitás,középkor, modern kor nézetet. Azonban a Bruni által használt évszámok nem esnek egybe a történészek által ma elfogadott korszakhatárokkal. Mindenesetre ő rakta le egy hármas osztatú történelemszemlélet alapjait. Ugyan valószínűleg nem volt Bruni célja a történetírásszekularizálása, azonban ez a hármas felosztás semmi esetre sem egyezik az egyházi szemlélettel. Ezért is nevezték őt később az első modern történetírónak. Bruni koncepciójának alapjaiPetrarcánál is megtalálhatóak, aki először választotta el a klasszikus korszakot a későbbi hanyatlástól, azaz atenebrae-től ("sötétség, árnyék"). Bruni azt állította, hogy Itália újraéledt az ő korában, és ezért el lehet mondani róla, hogy egy új korszakba lépett.
Bruni egyik leghíresebb munkája az 'Új Cicero', ami arómai államférfi életrajza. Szintén írt életrajzi munkákat olaszulDantéról ésPetrarcáról is. Bruni kezdte el használni astudia humanitatis kifejezést, ami nagyjából az emberi erőfeszítések, teljesítmények vizsgálatát jelentette, szemben a teológia vagy a metafizika tárgyával. Innen ered a humanista kifejezés, a kor tudósaival kapcsolatban.
Humanistaként Bruni legfőképpen görög szövegek latinra fordításával foglalkozott. Ezek közül is elsősorban filozófiai és történeti munkákat fordított, úgy mintArisztotelészt ésProkopioszt. Bruni Arisztotelész-fordításai, úgy mint a Nikomakhoszi etikáé és a Politikáé, vagy a Pszeudo-Arisztotelészi Ekonómiáé úgy kéziratban, mint nyomtatásban széleskörűen elterjedtek. A görög történészt,Aelius Aristeidest ő ismertette meg a reneszánsz kor politikai gondolkodóival, azáltal, hogy az említett szerző Athénról szóló művét (Panathenicus) felhasználta saját, Firenzéről írt dicsőítő beszédéhez (1401 k.). Ebben a műben az általa vallott köztársaság-párti nézeteket igyekezett alátámasztani. Mindezek mellett még egy görög nyelvű értekezést is írt Firenze város alkotmányáról.
BruniFirenzében halt meg 1444-ben, és itt is temették el. Sírhelye afirenzei Santa Croce bazilika falába építve található. A síremléketBernardo Rossellino készítette el.
