Ez a lap egy ellenőrzött változata
Aland art a természeti környezet formavilágát és kellékeit (térszínformák, sziklák, kövek, növényzet stb.) monumentális szabadtéri installációk létrehozásához alkalmazó művészeti irányzat. Angolszász nyelvterületen a különösen nagy kiterjedésű alkotások elnevezéseearthwork, az ezeket létrehozó irányzat pedig azearth art.
Aland art az1960-as évek végén, az1970-es években indult hódító útjára,[1] elsődlegesen az USA-ból majdNagy-Britanniából.[2][3][4] A művészeti irányzat részben a művészet kereskedelmi termékké válásával való szembefordulás is egyben, kapcsolódva ugyanakkor a természetvédő mozgalmakhoz is, hangsúlyozva aFöldnek, mint az emberiség otthonának, jelentőségét is.[5][6]
A landart-alkotások rendszerint kérészéletűek annak következményeként, hogy elkészültüket követően a természet kegyére vagy dühére bízzák őket, így például az első, úttörő alkotások mára jelentősen erodálódtak, mint példáulRobert SmithsonUtah állam északi részén fekvőNagy-sóstó felszínén kövekből, talajból és algából formált 500 m nagyságúSpiral Jettyje, amely mára csupán néhány évente bukkan elő a víz alól, bár Utah állam Szépművészeti Múzeuma rendszeresen szervez programokat aSpiral Jetty körül.[7]
Aland art korai előzményeként szokás számon tartani az amerikaiIsamu Noguchi1941-es,Contoured Playground című munkáját. Bár ő alkotásait szobornak tekintette, hatása atájépítészetre és aland artra elvitathatatlan.[8] A későbbi évtizedekben olyan modern, egyszerre minimalista és konceptuális művészeti irányzatok kelléktárában jelent meg e korai land art, mint aDe Stijl, akubizmus, vagy olyan művészek munkásságára hatott, mintBrâncuşi ésBeuys. AzamerikaiAlan Sonfist1965-ben indított mozgalmat annak érdekében, hogy a rég letűnt természeti környezetet ismétNew York City saját közegévé tegyék. Első installációja azonban,Time Landscape címen, csak1978-ban valósulhatott meg a New York-iGreenwich Village-ben.
Politikailag is aktív fiatal képzőművészek azonban úgy vélték, az így formát kapottland art, vagyis a „természet felszabadítása” hatékony utalásrendszerként használható egyéb szabadságmozgalmak, jelesül a nők és a feketék emancipációja kapcsán. Előbb1968 októberében a New York-i Dwan Gallery adott otthont bemutatkozásuknak,[9] majd1969 februárjában aCornell Egyetemen nyílt meg kiállításukEarth Art címen, amelyen aland art korai képviselői szinte teljes számban megjelentek (Robert Smithson,Walter De Maria,Hans Haacke,Michael Heizer stb.).
Noha aland art alapvetően a természeti környezet ihletett átformálásáról szól, a művészek esetenként kiállítótermekben is megjelentek konceptuális installációikkal, de egyre jellemzőbben a lakatlan természet felé fordultak figyelmükkel. A döntően amerikai művészek számos alkotást hoztak létreutahi ésnevadai sivatagokban, a minden bizonnyal legmonumentálisabb mű pedigJames Turrell nevéhez fűződik, aki1972 óta a kialudtarizonai Roden-tűzhányó kráterét alakítja át földmunkagépeivel.
A kezdeti és bátortalan lépések e monumentális művészeti forma felé irányították művészek sokaságának figyelmét, akik a vizuális kultúra új lehetőségeit itt kezdték keresni. A térszínformák, a horizont, az időjárási jelenségek, az erózió, valamint a tér kiterjedései mint valóságos „anyagok” léptek be a modern amerikai művészek immár kitágított falu műtermeibe. Aland art mint tájléptékű művészet nemcsak erőteljes beavatkozás volt a nyugati művészet adott állapotába, s nem csupán a művészet fennmaradásával kapcsolatos reményt sugárzott, hanem tiltakozásul is szolgált a természet elidegenedett szemléletével szemben. Talán a környezet általános állapotával kapcsolatos aggodalom elemei is megtalálhatók voltak az erőteljes „menekülési” folyamatban.
Aland art aposztmodern fejlődés részeként jelent meg, erre utal a galériatérből való kivonulás (racionális, steril, „white-cube”), a hagyományos galériaszisztémával, a mű fizikai és szellemi dimenzióinak lehatároltságával való szembehelyezkedés, és a természet szerephez juttatása. Mindez jelen volt már aprocess artban is, de a land artban először aminimal art geometrikus formái, alapjelei jelentek meg hatalmas méretekben (a természet romboló ereinek kitéve).
Aminimal artnak a művészet eltűnéséről és anyagtalanná válásáról próféciáló filozofikus meghatározásai és következtetései előjelezték a „társadalmi determináció” szorításából szabadulás kísérleteit. A sivatagi jelek, kőspirálok, ősi kultúrák emlékeit idéző technikák azonban nem csak egy művészeti irányzat váratlan és népszerű elterjedésének a dokumentumai voltak. Az embertől még nagymértékben függetlennek látszó természet kísértetiesen életszerűvé tett újra egy romantikus világfelfogást, melynek projekciója testet ölthetett az atmoszférában, a nagy léptékű táj és égitestek kapcsolatában, az érintetlen „helyek" misztikumában, kultikus cselekményeket sejtető titkos formációiban.
Aland art teljesen különböző formát nyert Amerikában és Európában. Az amerikaiak a tájban az emberi tevékenységtől érintetlen, utolsó tiszta anyagot vélték megtalálni. Az érzékenyebb, a talajban és a növényzetben is nyomot hagyó tájátalakítás az európai érzékenységhez kötődik, s különösen az angol művészetben jelentkezik (Richard Long).
Aland art meghatározó alakjai,Michael Heizer,Robert Smithson,Robert Morris ésJames Turell elsősorban a monumentális hatású földfelszín-alakításban voltak jelentősek. Az általuk „bekeretezett” látvány legfőbb tartalma a földfelszín különböző minőségének megmutatása, a geológiai rendezettség esztétikai értékének kiemelése, az erózió erejének, az időjárás következményeinek feldolgozása volt, miközben érzékenyen ügyeltek arra, hogy műveikben, mesterségesen kialakított mélységekben s magasságokban az ember léptéke, alakja felidézhető legyen. A természetrajz és a művészet eltérő perspektívái az ember fogalmában és fizikai tényében erednek – sejtetik a munkák:
Az 1970-es évektől megjelenő magyarországi landart-alkotások egy része spontán, kísérleti jellegű volt, a Pécsi Műhely 1970–73 között végzett kísérleteket természetmódosításokkal a tájban.Pauer GyulaVillányi Pszeudoreliefjén a kőbánya sziklafalának egy részletét fémre kopírozta és az eredeti részlet mellé helyezte, további alkotásokKonkoly GyulaTűz a hóban, Halász KárolySmithson emlékére keletkezett 30 m átmérőjű spirálja a Duna-part homokjában, amelyben olaj égett, további alkotások között megemlíthető a szentendreiVajda Lajos Stúdió szabadidő-művészete, pl. a Duna-partiFöveny-grafikák.[11]
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap