Ez a lap egy ellenőrzött változata
Laikusnak nevezik azt a személyt, aki valamely tudományban vagy szakmában járatlan, ahhoz nem ért.A szó szűkebb, eredeti értelmében, arómai katolikus egyház szervezete szerintlaikus az a keresztény, aki nem tagja aklérusnak (tehát nemdiakónus,áldozópap vagypüspök).
A szó alatinlaicus(= a köznéphez tartozó, világi) nyomán agöröglaikosz (λαϊκός) megfelelője, amely a göröglaosz (λαός= nép) szóból ered.
A laikusok ésklerikusok közötti alapvető különbség aszent rend elnyeréséből fakad, így is kifejezi a személy egyházon belüli jogi státuszát. Keresztény értelemben jelenti az Isten népéhez való tartozást, de egyben megkülönböztetés is a nép felszentelt pásztoraitól.[1] Laikussá az ember akeresztelés által lesz.[2] Laikussá válik az a személy is, aki korábban klerikus volt, delaicizálták, azaz aki klerikusi állapotát valamilyen okból elveszítette.
Azelső keresztények között nem voltak még laikusok és klerikusok, nem voltak tisztviselők(a súlyuk igen kicsi volt), a hívők nem gondoltak valamiféle szilárd szervezeti keret létrehozására, mert igen közelinek vélték a világ végét.[3] Azújszövetségi egyetemes papság képzete, amely szerint minden hívő ember pap is[4] a 2. században még eleven volt, ám fokozatosan háttérbe szorult.[5] A papságfogalom meghonosodása következtében tettek határozottan különbséget aklérus és a laikus többség között.[6]
Azegyházi rend éles megkülönböztetése a laikusokról az egyik lényeges különbség akatolicizmus és aprotestantizmus között.[7] A protestánsok többsége a hívek egyetemes papságát vallja ma is.