Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Labinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Megye | Isztria |
| Község | Kaštelir-Labinci |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Enio Jugovac |
| Irányítószám | 52464 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 315 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
AWikimédia Commons tartalmazLabinci témájú médiaállományokat. | |
Labinci (olaszul: Santa Domenica)faluHorvátországban,Isztria megyében. KözigazgatásilagKaštelir-Labinci községhez tartozik.
Az Isztria középnyugati részén,Porečtől 8 km-re északkeletre, a Poreč-Vižinada út mentén fekszik.
A település keletkezésének ideje ismeretlen. Területe14. században aVelencei Köztársaság került fennhatósága alá. Első említése1300-ban történt amikor egyke volt a motovuni uradalomhoz tartozó nyolc településnek. A település abban az időben a Szentháromság templom körül települt. Egykori neve Santa Domenica (Sveta Nedelja) volt az akkori plébániatemplomban tisztelt szent neve alapján. A kašteliriek azt tartják, hogy Labinci lakossága egykorLabinból települt ide át, még ma is több labinci lakos viseli a Labinac vezetéknevet. A templomtól délre fekvő Žminjci településrész a Žminj környékéről betelepültekről kapta a nevét. A Szentháromság templomban feltárt glagolita feliratok ugyancsak horvát többségű lakosságról tanúskodnak. A családnevek egy része ugyanakkor számottevő olasz eredetű lakosságra is utal. A motovuni Szent István templomban fel van tüntetve mindazon templomok védőszentje, melyek a 16. század végén a motovuni plébániához tartoztak. A templom bal oldalán S. Io. Bapt. S. Domenicae Patr. felirat olvasható, mely azt igazolja, hogy a Keresztelő Szent János plébániatemplom elődje már az 1500-as évek végén is állt. A plébánia könyvei1586-tól íródtak. A folyamatos háborúk és járványok következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A kipusztult lakosság helyére a velencei hatóságok Dalmáciából a török hódítás elől menekült horvátokat telepítettek. Ekkor kezdődött az a népességgyarapodás, mely a 18. és a 19. században is folytatódott. Ekkor jött létre számos környező kis település (Babići, Tadini, Krančići, Valentići, Kovači, Brnobići, Roškići, Deklići, Mekiši és Rojci). A Višnjan felé vezető úton házak sora épült fel, így Labinci összért a szomszédos Kaštelirral. Labinci lakossága a17. század végén 120, míg a19. század közepén már 220 főt számlált.Labinci háromhajós plébániatemplomát valószínűleg a régi templom helyén1753-ban építették.1797 a Velencei Köztársaság bukása után az Isztria francia, majd osztrák kézre került.1847-ben igen kemény tél, majd az ezt követő szárazság miatt éhínség tört ki.1855-ben három hónapig kolera pusztított, melynek 44 halálos áldozata volt. Ezután Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére fogadalmi ünnepet vezettek be. Labincinek egykor a motovunihoz hasonló loggiája is volt, ahol a közösségi élet zajlott. Ennek néhány alapkövén kívül mára már nyoma sem maradt, helyén közkút létesült.1902-ben megnyitották a Trieszt-Poreč keskeny nyomtávú vasútvonalat a népszerű Parezanát, melynek állomása Labincitől keletre Markovac közelében volt. Labincinek1857-ben 292,1910-ben 718 lakosa volt. Azelső világháború után arapallói szerződés értelmében Isztria azOlasz Királysághoz került. Amásodik világháború utánJugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után1991-ben a független Horvátország része lett.1997-ben megalakult Kaštelir-Labinci község, melyet a két település földrajzi közelsége, közös történelmi múltja és szoros családi kötődései indokoltak. 2011-ben 304 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak, de sokan dolgoznak a környék nagyobb településein és Porečen is.
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 292 | 322 | 355 | 438 | 598 | 718 | 635 | 639 | 539 | 416 | 343 | 241 | 218 | 249 | 269 | 304 |