La Gomera törzsi területei a spanyol hódítást megelőzően
„A hegyek szigetének” nevezettLa Gomerát a Nyugati-Kanári-szigetek csoportjának közepén találjuk. A kerekded, kissziget voltaképp egyetlen, 1487 méter magasvulkán, ezért nem annyira a napimádók, mint inkább a turisták és hegymászók keresik fel. Mivel nemzetközi repülőtere nincs, csak helyi, La Gomerára főkéntkomppal juthatunk elTenerife déli partjáról, Los Cristianosból. A komp a sziget központjába,San Sebastianba fut be – ebben a városkában szállt partra utoljáraKolumbusz, amikor1492-benAmerika felé indult. Tenerife Nortéból napi egy rendszeres repülőjárat indul a La Gomera repülőtérre, az út mintegy 30 perc.[2]
Az1400-as években a spanyolok először erőszakkal próbálták meghódítani a szigetet, de nem jártak sikerrel. Az, hogy az évszázad közepén meg tudták szilárdítani jelenlétüket, inkább volt köszönhető akereszténység és az európai kultúra viszonylag békés terjedésének, mint a fegyveres harcnak. Az őslakók egészen a kegyetlenifjabb Hernán Peraza kormányzásáig megőrizhették kultúrájukat, önállóan intézhették saját ügyeiket. Az 1488-ban kitört felkeléstPedro de Vera,Gran Canaria kormányzója kivételesen kegyetlenül fojtotta vérbe. Azok, akiket az életben maradt bennszülöttek közül nem adtak elrabszolgának, asszimilálódtak. A spanyol telepesek önellátó gazdaságot építettek ki, és mintegy 350 éven át kevés kapcsolatot tartottak a külvilággal. Ekkor egy kis kikötőt építettek San Sebastianban, megnyitva az utat a kompok és a kereskedelem előtt, minek utána a nehezen művelhető, meredek lejtőkön gazdálkodó gomeraiak többsége kivándoroltTenerifére vagy tovább,Dél-Amerikába.
La Gomera fő érdekessége a sziget közepén kialakított, 40 km²-es, a sziget területének mintegy 10%-át elfoglalóGarajonay Nemzeti Park. Az ősikanári babérlombú erdőben a névadó babér mellett további 400 növényfaj képviselői fordulnak elő, egyebek közt akanári fűzfa(Salix canariensis) és akanári magyal (ami valójában két faj: azIlex perado és azIlex canariensis). A mérsékelt égövi esőerdőt 1981-ben nyilvánították természetvédelmi területté, és azUNESCO 1986-ban felvette avilágörökség listájára. Nemcsak amadeirai babérgalamb(Columba trocaz) él fái között, de több mint ezer gerinctelen faj is (többségük rovar), és ezek közül mintegy 150 kifejezettenőshonos.
Az északon zöld és dús növényzetű sziget dél felé egyre szárazabb, de mindvégig hegyes-völgyes. Ezért alakult ki Gomera jellegzetes kommunikációs módszere, agomeri fütty, amit még a spanyol hódítás előtt találták ki lakói az egymáshoz közeli települések üzenetváltására. A hegyek és völgyek közvetítették afüttyjeleket.
Az 1540 lakosúVallehermoso közelében, a tengerparton találjuk aLos Órganos (= orgonák)bazaltoszlopait. Ahogy a kihűlőbazaltláva térfogata csökkent, abban kihűlési központok alakultak ki, és aláva az egyes központok közül öt-, illetve hatszögletű, többnyire a folyásirányra merőleges (tehát többé-kevésbé függőleges) oszlopokban szilárdult meg. Hasonló bazaltoszlopokat láthatunkMagyarországon például aBadacsony vagy aSzent György-hegy északi oldalán. Az Orgonákon egyúttal a hullámverés pusztító munkájának eredményeit is megfigyelhetjük.
A szigethez (és a füttynyelvhez) kapcsolódik, és részben ott játszódikCorneliu Porumboiu román filmrendezőazonos című (angol címeThe Whistlers = A fütyülők) 2019-es filmje.
