Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Lévi Eskól | |
 | |
| Izrael 4. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1963.június 21. – 1969.február 26. | |
| Előd | Dávid Ben-Gúrión |
| Utód | Jigál Allón |
| Született | 1895.október 25. Oratov |
| Elhunyt | 1969.február 26. (73 évesen) Jeruzsálem |
| Sírhely | Herzl-hegy |
| Párt | Mapaj Izraeli Munkáspárt |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | politikus |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Vallás | zsidó vallás |
| Díjak |
|
 | |
| Lévi Eskól aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazLévi Eskól témájú médiaállományokat. | |
Lévi Eskól (héber betűkkelלוי אשכול, izraeli angol átírással Levi Eshkol,oroszul Леви́ Э́школь, született: Levi Skolnyik (Ле́йви (Лев) Шко́льник);Oratov,Orosz Birodalom (maUkrajna),1895.október 25. –Jeruzsálem,1969.február 26.)izraeli politikus ésminiszterelnök volt.
Fiatalon megismerkedett acionista mozgalommal ésPalesztinába költözött, ahol jelentős tevékenységet fejtett ki a zsidó állam,Izrael létrehozásának érdekében. 1948-tól számos kormányzati és egyéb fontos pozíciót töltött be és szerepet vállalt a munkáspárti szövetség létrejöttében. Miniszterelnöksége alatt jelentős erőfeszítéseket tett a stabil külpolitikai kapcsolatok kiépítése érdekében és vezetése alatt az ország megnyerte a szomszédos arab országok ellen indítotthatnapos háborút.
Lévi Eskól1895.október 25-én születettOratovban azOrosz Birodalom területén, Lévi Skolnyik néven.Vilniusban folytatott tanulmányt a zsidó gimnáziumban. Ebben az időszakban ismerkedett meg acionista mozgalommal.1914-benPalesztinába költözött, amely akkor azOszmán Birodalom részét képezte. Számos településen vállalt munkát mezőgazdasági munkásként és őrként. Azelső világháborúban aZsidó Légió tagjaként aBrit Birodalom oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen.1920-ban, a katonai szolgálat lejárta után, részt vett aDegánjá Bét kibuc megalapításában, amely egyike volt az első, zsidókat tömörítő kollektív településnek Palesztinában. Ezt követően energiáját az eljövendő zsidó állam,Izrael létrehozására fordította. Képviselőként tagja volt az Izraeli Zsidók és aCionista Kongresszus gyűléseinek és elnökként részt vett a bevándorlási ügyek bizottságának munkájában is. Emellett egyike volt aHisztadrút (Általános Munkásszövetség) alapítóinak, és jelentős szerepet játszott amásodik világháború során a zsidó származású emberekHarmadik Birodalomból történő bevándorlásában.1937-ben egyike volt a Mekórót Vízművek alapítóinak, és1952-ig ő volt a vállalat igazgatója. Ezenkívül aHagáná egyik vezetője volt, és tevékenyen részt vett az Izrael létrejöttét megelőző harcokban is.[1][2]
Izrael1948-ban történő megalapítása után számos tisztséget ellátott. Az államalapítás után a védelmi minisztérium egyik legfontosabb alakjává vált.1948-tól1963-ig aZsidó Ügynökség tagja volt és ő vezette a szervezet mezőgazdasági osztályát.1949-től1952-ig irányítása alá került az ügynökség pénzügyi részlege is.1951-ben kinevezték mezőgazdasági és fejlesztésügyi miniszternek.1952-től1963-ig pénzügyminiszter volt.1963-banDávid Ben-Gúrión bejelentette a visszavonulását a miniszterelnöki tisztségről és helyére Eskólt választották meg. Jelentős erőfeszítéseket tett a nemzeti vízvezeték létrehozására, amelyet1964-ben adtak át. Még ebben az évben, a megbékélés jegyében hozzájárult a revizionista mozgalom vezetőjének,Vlagyimir Zsabotinszkijnak hivatalos temetéséhez. Ugyancsak 1964-ben megtette az első, hivatalos izraeli miniszterelnöki látogatást azAmerikai Egyesült Államokba.1965-ben Ben-Gúrión vissza kívánt térni a miniszterelnöki pozícióba, de a választások Eskól sikerét hozták el.[1][2]
Még ebben az évben teljes diplomáciai kapcsolatot kezdeményezett és hozott létreNyugat-Németországgal, amely katonai támogatásáról biztosította a zsidó államot.1966-ban hatafrikai országban tett hivatalos látogatást. Ugyancsak ebben az időszakban megpróbált javítani aSzovjetunióval való kapcsolatokon és megakadályozta azokat aszíriai éslibanoni törekvéseket, amelyek aJordán folyó elterelésére irányultak. Eskól kormányzása alatt,1967. júniusában került sor ahatnapos háborúra, amelyben Izrael ellenfeleiEgyiptom,Jordánia ésSzíria voltak. A veszélyre való tekintettel nemzeti egységkormányt hozott létre és kinevezteMóse Dajánt védelmi miniszternek.Goldá Méír segítségével sikerült egyesítenie Izrael három fő munkáspártját és létrehozta a gyakran csak Avódáként említettIzraeli Munkáspártot. A háború megnyerése után az Egyesült Államokkal (amely ekkorra Izrael hadi felszerelésének első számú szállítója lett) való kapcsolatok erősítésén fáradozott. Emellett béketárgyalásokat kezdeményezett a palesztin vezetőkkel.1969.február 26-án hunyt elJeruzsálemben.[1][2] Róla nevezték el aNegev-sivatagban találhatóEskol Nemzeti Parkot.[3]
| Államfők |
|  |
|---|---|---|
| Miniszterelnökök |
| |
Zsidóságportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap