Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kyösti Kallio | |
 | |
| Finnország 4.elnöke | |
| Hivatali idő 1937.március 2. – 1940.december 19. | |
| Előd | Pehr Evind Svinhufvud |
| Utód | Risto Ryti |
| Született | 1873.április 10. Ylivieska,Finnország |
| Elhunyt | 1940.december 19. (67 évesen)Helsinki,Finnország |
| Párt | Agrárliga |
| Házastársa | Kaisa Kallio(1902 – 1940. december 19.) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Oulun Lyseon Lukio |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Kyösti Kallio aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazKyösti Kallio témájú médiaállományokat. | |
Kyösti Kallio (eredetilegGustaf Kalliokangas) (Ylivieska,1873.április 10.–Helsinki,1940.december 19.)Finnország 4. elnöke, négyszer a finn kormány élén is állt.
A későbbi elnök gazdag parasztcsaládban született Ylivieskában. Ouluban járt iskolába, de apja halála miatt félbe kellett szakítani tanulmányait, mert átvette a családi gazdaság irányítását. Ő Finnország egyetlen olyan elnöke, aki nem rendelkezett egyetemi, vagy azzal egyenrangú diplomával.
Kyösti Kallio nős volt, hat gyermeke született. Nivalában gazdálkodott, méghozzá kifejezetten sikeresen. Rövidesen a helyi politika irányítójává vált. Ifjúsági kört, majd szövetkezetet alapított, végül a községi képviselőtestület elnöke lett.
1940. novemberében egészségi problémáira hivatkozva lemondott köztársasági elnöki posztjáról és úgy tervezte, hogy visszavonul Nivalába a családi gazdaságot igazgatni. A hivatalos búcsúztatására 1940. december 19-én került sor Helsinkiben, a vasúti pályaudvaron. A beteg Kallio a katonák díszsorfala mellett elhaladva rosszul lett és a helyszínen meghalt. A legenda szerintCarl Gustaf Emil von Mannerheim marsall karjai között halt meg, valójában azonban a magyar származásúAladár Paasonen ezredes kapta el az összeeső volt elnököt.
Kalliót 1904-ben képviselővé választották, politikai karrierje ezek után töretlenül haladt előre. 1920-36 között tizenöt alkalommal töltötte be a parlament elnöki tisztét. Volt földművelési és közlekedési miniszter, négyszer pedig miniszterelnök.
Képviselőként és miniszterelnökként egyaránt a szociális reformok elkötelezett híve volt, törekedett a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére és a politikai konfliktusok elsimítására. Nevéhez kötődik az általános iskolakötelezettség és a vallásszabadság törvénybe iktatása.
Intézkedéseivel több ezer földművest segített saját gazdaság beindításához, ezzel is csökkentve a társadalomban rejlő feszültséget. Köztársasági elnöksége alatt juthattak kormányzati pozícióba a szociáldemokrata párt vezetői, akik az ipari munkásság érdekeinek érvényesítéséért dolgozhattak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Finnországban nem voltak robbanásig feszült ellentétek a lakosság különböző rétegei között. Ez a szerencsés állapot egyrészt az ország világháborús védelmének megszervezésében jelentett hatalmas előnyt, másrészt nem volt táptalaja a Szovjetunió által a háború alatt és azt követően szított szélsőséges baloldali mozgalmaknak.
| Elődje: Pehr Evind Svinhufvud | Finnország elnöke 1937.március 2. –1940.december 19. | Utódja: Risto Ryti |
