A Kuril-szigetek amásodik világháború óta Oroszországhoz tartozik, deJapán igényt formál a négy legdélebbi szigetre. A területi vita miatt még mindig nem született meg a világháborút lezáró békemegállapodás a két ország között.
A Kuril-szigeteken még ma is sok a működővulkán ésgejzír. Természeti ásványkincsekben nem bővelkedik. Viszont itt található a világon egyedüli módon arénium nevű ásványi anyag, ami amolibdénnel egy csoportba sorolható.Termálvíz bőven található a szigeteken.
Mielőtt a Kuril-szigeteket elérték volna ajapánok és azoroszok, ezen a helyen azainu népcsoport élt. Ők adták a Kuril-szigetek nevét is. Nyelvükben a Kuru szó „embert” jelentett. Először1635-ben tettek említést a szigetekről, amikor is a japán felfedezők eljutottakHokkaidó szigetére. Nem lehet tudni, hogy el is jutottak-e a szigetekre vagy az ott élő népek révén szereztek róluk tudomást, de a japánok az 1644-es újtérképükön már ábrázolták azokat.
Ma a szigeteken alig él ember. Mindössze 2 halfeldolgozó gyára működik, amelyek állami kézben vannak. A következő években további 20 állami és 20 magánkézben lévő gyár építését tervezik, amelyek szintén halfeldolgozással, illetve halneveléssel és ritka halfajták újratelepítésével fognak foglalkozni. 2006. augusztus 3-án az orosz kormány elfogadott egy új átfogó fejlesztési programot, amely a szigetek teljes körű felzárkóztatását célozta meg. A 2007-es és 2015-ös évek közötti intervallumban új óvodák, kórházak, iskolák építését tervezték.
Manapság az egyik legfőbb gond az, hogy a szovjet időkben elhanyagolt szigetek erősáramhiányát csökkentsék, mivel itt az orosz átlaghoz képest a villamosenergia-árak akár 4-szer magasabbak, mintOroszország más hasonló területein, példáulSzahalinon vagyKamcsatkán. Az erős áramhiányt moderngeotermikus erőművek építésével tervezték megoldani a fent említett években. A lakosság száma kb. 19-20 ezer fő.
A határvonal változásai a Kuril-szigetek területén
A Kuril-szigetek először azEdo-korban kerültek japán irányítás alá, amikor aMacumae család bejelentette rá igényét, azt állítva, hogy a japánok már 370 évvel azelőtt tudtak az északi szigetek létezéséről.[1] Az északi szigetek ésEzo (Hokkaidó) között már sokkal korábban létezett kereskedelem. A „Sóhó Onkuko Ezu” térkép, melyet aTokugava-sógunátus alatt, 1644-ben készítettek, 39 kisebb-nagyobb szigetet tüntet fel aSiretoko-félszigettől és a Noszappu-foktól északkeletre.
Oroszország a18. század elején kezdte benyomulását a Kuril-szigetek területére. Bár az oroszok gyakran küldtek kutatóexpedíciókat a szigetekre, éstengeri vidrára is vadásztak, soha nem hatoltak azUrup-szigetnél délebbre.
Az oroszok már a 18. században létrehozták első településüket azIturup-szigeten. Ennek oka az volt, hogy a Tokugava-sógunátus ellenőrizte az Ituruptól délre eső szigeteket, és őrhelyeket állított a szigeteken a behatolások megakadályozására.
1811-ben az oroszVaszilij Golovnyin kapitányt és legénységét elfogták a Nambu-klán tagjai, amikorKunasirben megálltak hidrográfiai felmérésük alkalmával, és a Macumae-hatóságokhoz küldték őket. Mivel a japánTakadaja Kahei kereskedőt ugyanebben az időben fogta el egy orosz hajó Kunasir közelében, Japán és Oroszország tárgyalásokat kezdett a két ország közötti határ megállapítása érdekében.
A Japán és Oroszország közötti első egyezményt 1855-ben írták alá. Ez asimodai egyezmény, mely a határt Iturup és Urup szigetek között állapította meg. A déli szigetek Iturupig japán, az északiak pedig Uruptól kezdve orosz fennhatóság alá kerültek,Szahalin területén pedig mindkét ország népei élhettek. Később, 1875-ben Japán a szentpétervári egyezményben lemondott Szahalinról a Kuril-szigetekért cserébe.
Az 1904-től 1905-ig tartóorosz–japán háború soránGundzsi Sigetada, egy visszavonult japán tengerésztiszt és a sumsui, helyi telepesek egy csoportja megszállta akamcsatkai partot. Oroszország csapaterősítést küldött a területre, a csoportot elfogták ésinternálták. A háború utánJapán 1945-ig tartó halászati jogokat kapott az orosz vizeken az orosz–japán halászati egyezmény értelmében.
Amásodik világháború végén aSzovjetunió katonai erővel visszavette Szahalin déli részét és a Kuril-szigeteket, deJapán fenntartja követelését a négy legdélebbi szigetre,Kunasirra,Iturupra,Sikotanra és aHabomai sziklákra, ezeket együttesenÉszaki Területeknek nevezik. Ezen területi követelések miatt nem került sor békeszerződésre a második világháború óta a két ország között.
↑Bergman-Kuril:Sten Bergman:A viharok hazájában: Természettudományos kutatóutazás a Kurili-szigeteken.Cholnoky Béla (ford.). Budapest: Franklin. 1934. = A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára,
