A kurdok számát kb. 46 millióra teszik, legnagyobb számban (kb. 25 millióan)Törökországban élnek.
Etnikailag rokonságban állnak másindoiráni népekkel.[48] Akurd nyelv nem egységes, elkülönült dialektusainak némelyike nyelvészetileg elég önálló ahhoz, hogy akár önálló nyelvnek lehessen nevezni.
AKözel-Kelet egyik legősibb népe. Több, mint 4000 éve élnek ezen a területen. Ugyanis akkortájt egy ősi nép, agutik érkeztek a régióba. Kurdok agutikból származtatják magukat. Valószínűleg a ,,guti" kifejezésből ered a ,,kurd" szó is.[49] Azindoeurópai nyelvcsaládindoiráni ágához tartozó népcsoport.Biztosan a mai kurdok elődeire utaló első szöveg azonban későbbi, a7. században keletkezett és a kurd törzsekiszlám hitre téréséről szól.[50]
Egyesek szerint agutik a kurdok ősei. A gutik az indoeurópai nyelvcsaládhoz és a kurdokhoz hasonló nyelvet beszéltek. I. e. 2160-ban törtek be Mezopotámia területére és tartották megszállva azt. Nevüket az Akkád Birodalom leigázásával vésték be a történelembe i. e. 2160-ban. Magukat „kurdunak” is vallották, amely talán a kurd nép eredetére utal. Mezopotámia peremvidékén élő harcias népcsoport volt (a mai Irán területén). Országukat Kurduinnak vagy Guti Birodalomnak nevezték. Meghonosították a katonai demokráciát.[51] Szintén aKar(a)dunias nevet használták akassúk is országuk és államuk megnevezésére. A kassúk egy ragozó indoeurópai nyelvet beszéltek, azarámi vándorlás során veszítették el Babilont, majd gyakorlatilag eltűntek a történelemből.
I. e. 1550-ben jött létre.Hurrita törzsek lakták, akik korábban a Zagrosz-hegységben éltek, majd nyugatra kezdtek vonulni. Ahurrik indoeurópai eredetükből adódóan sok történész a kurdokkal hozza őket összehasonlításba. Az állam fővárosa: Vassukanni, a maiKobani közelében található ősi kurd városszíriai Kurdisztánban. Vassukani város kurd jelentése ,,jó forrás".[52] Sok történész a kurd vonatkoztatás alapján mondja azt határozottan, hogy kurd állam volt az ókorban.[53][54] I. e. 1550 és i. e. 1450 között a legerősebb hadserege volt a térségbenA hurrik 15 királyt adtak a birodalomnak, a legjelentősebb Saustatar volt, aki i. e. 1480 körül meghódította Asszíria területét, és számos szíriai vidéket is ellenőrzött, illetve befolyása alatt tartotta az Eufrátesz felső folyásának vidékét is. Csupán Egyiptom volt igazi vetélytársa.
Akurd himnusz a mai napig így szól: „Mi vagyunk a médek ésKüaxarész utódai”. Egyesek szerint amédek, agutik és ahurrita törzsek utódai, akik ugyancsak hasonló nyelvjárást beszéltek, mint a kurdok.[55] A médek ókori indoiráni nép volt.Daiakku alapította i. e. 678-ban. A birodalom területe: 3 100 000 km². A világtörténelem 48. legnagyobb birodalma, így nyugodtan kijelenthetjük, a kurdok méltón büszkék történelmük egyik legnagyobb birodalmára. Fővárosa: Ekbatana (a mai Hamadán, iráni-Kurdisztán, zömmel kurdok lakta terület). Legjelentősebb uralkodója Nagy Küaxarész. Nyelvük: méd, amely a kurd nyelvvel együtt az északnyugat-iráni nyelvcsaládhoz tartozott.[56][57][58]
Méd Birodalom
Gyakran azonosítják őket azókoriCorduene népével.[59] Az ókori forrásokban számos népnév szerepel, amelyek emlékeztetnek a kurdok nevére: azi. e. 3. évezredbőlkarda,[60]Xenophónkardoukhoi népneve (Corduene), a perzsagord vagykord, aszír (arámi)kardu vagykadu és ahéberkurdaje.[61]
Vlagyimir Fjodorovics Minorszkij szerint:„Nincs kétség hogy amar név (méd) a kurdokra utal.” Azt is megemlíti, hogy egy1446-os, nyelvek és ábécék mintáit tartalmazóörmény kézirat úgy utal egy kurd imára, hogy„a médek nyelve”.[62]
Godfrey Rolles Driver azonban mindezt vitatta és azt állította, hogy az örmény írók egyszerűen összekeverték a kurdokat a médekkel. Ezt írta:
A kurdokat aXenophón említette kardoukhoival és a görög és latin írók említette gordyaeivel, az örményeknél szereplő kordukhokkal vagy kortcsaikokakal és az arámi és szír íróknál szereplő Gardu földjével kell azonosítanunk..[63]
Akurd név egyik első említése egypahlaviszászánida szövegben található, amely a SzászánidaI. Adasír király és a kurdokMadig nevű királya közti ütközetet említ a3. század elején.[64]
Egyes vélemények szerint a kurd nép születése azi. e. 10. században kezdődött, amikor az iráni törzsek szétrajzottak a régióban, köztük az északnyugat-iráni nyelvjárást beszélő médek, és a vaskor folyamán a médekhez asszimilálódó népekből jött létre a kurd nép.[65]
A legtöbb történész tehát egyetért azzal, hogy amédek, akiki. e. 678-ban legyőzték azasszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei. A méd árja nép, amely azi. e. 2. évezredben népesítette be kelet felől a mai Nyugat-Kurdisztán területét, s keveredett az ott élő néppel. A médek és az eredetileg ott élő lakosság egybeolvadásai. e. 612 és550 között, aMéd Birodalom idején kezdődött, s az iszlámosítás kezdetéig tartott. Végezetül önálló nemzet született: a kurd. A kurdoknak már az iszlám kezdetén megvoltak mai nemzeti és nyelvi sajátosságaik, s jelenlegi területükön éltek.
Kurdisztán iszlámosítása (630 táján) nagy változást hozott a kurd történelemben. Az iszlám a kurdok számára, csakúgy, mint más népeknek, új kapcsolatot teremtett: egy közösséget (ummát), amelyet nem a nemzeti hovatartozás, hanem a hit igazol.
A kurdok tehát több mint ezer éve tartoznak aziszlám ummához, de emellett megtartották etnikai és nyelvi sajátosságaikat, valamint ősitűzvallásuk is fennmaradt.
A11. és a14. század között a kurd társadalomra is jótékonyan hatott az általánosiszlám fellendülés: városok alakultak ki, iskolák épültek, s nőtt a kurdok részvétele a kulturális, tudományos és társadalmi életben.
Ezt követően azonban kitört atörök függetlenségi háború, mivel a törökök nem értettek egyet a békeszerződésben foglalt területvesztéssel. Az 1920-1923 közötti háborút lezárólausanne-i békeszerződés megfosztotta a kurd népet az autonómiától és későbbi teljes elszakadás lehetőségétől, így a kurdok lakta területek többsége újraTörökország részévé vált. A szerződésben egyáltalán nem esett szó a kurdokról. A 40–45. cikkely annyiban foglalkozik a kisebbségekkel, hogy Törökországban a nem muzulmán kisebbségek mellett más kisebbség nem létezik. A szerződés a kisebbségek közé sorolta például azörményeket és agörögöket, a kurdokat azonban nem említette. 1926. július 5-énMoszul vilajetet Irakhoz csatolták. Míg tehát az első világháború előtt Kurdisztánon azOszmán és aPerzsa Birodalom osztozott, addig utánaTörökország,Irak,Irán ésSzíria.[75]TörökországbanMustafa Kemal Atatürk hatalomra kerülése és aTörök Köztársaság kikiáltása a kurd nemzeti mozgalom teljes leverését is jelentette, a kurd ésKurdisztán szavakat végleg kitörölték az iskolai tankönyvekből, lexikonokból és a földrajzi térképekről, betiltották akurd nyelv használatát, bezárták a kurd iskolákat, tilos volt kurd neveket adni, és a továbbiakban nem volt szabad egyetlen kurd szót sem használni. A kurdok ez ellen az asszimilációs politika ellen rengeteg felkelést robbantottak ki, a török politikai vezetés azonban akasztással válaszolt. 1978-ban aztán létrejött aKurd Munkáspárt (PKK) amelyet sok országbanterrorszervezetként ismernek.
Iránban sem volt jobb a helyzet: itt a kurdoknak két problémával kellett szembenézniük. Először is a kurdok szunniták, másodszor a nemzeti törekvések nem fértek el egy vallási alapon működő államnál. Aziszlám köztársaság előtt, 1945-ben azonban a kurdoknak (szovjet segítséggel) sikerült létrehozniuk aMahabádi Köztársaságot. 1945. december 17-én a kurdok elfoglaltákMahabád városában a bíróság épületét, levették az iráni zászlót és helyére kitűzték a kurd zászlót. A kurd állam alig több, mint egy évig tartott. Vezetőiket letartóztatták és bíróság elé állították.Homeini ajatollah ugyanúgy elutasította, hogy a kurdok számára autonómiát biztosítson, hivatkozva az iráni nemzet oszthatatlanságára. Bár azirak–iráni háborúban (1980–1988) az iraki kurdok épp Homeinivel szimpatizáltak, abban bízva, hogy segítségével kivívhatják a függetlenségüket.
Kurd területek elarabosítása csak a kezdetleges inzultálás volt az iraki kormány részéről. Kurdokat telepítettek át az ország egyik végéből a másikba, hogy gyorsabban asszimilálódjanak. Az egyik talán legmegosztóbb esetKirkuk elarabosítása, amit a mai napig rengeteg vitát és heves érzelmeket vált ki: 1957-ben még a kurdok voltak többségben, ők adták a város kb. felét.Szaddám Huszein vezetteIrak 1960-tól, tervszerűen arabokat telepített az olajban gazdag Kirkukba.
AzIrak–iráni háborúban a kurd milicistáksegítették az iráni hadsereget, mire válaszul az irakiak vegyi fegyvereket vetettek be ellenük. A háború befejezése utánIrak minden erejét a kurdok végleges megsemmisítésére fordíthatta. Az úgynevezett„Anfali” akciókban a kurd falvak és a városok 70 százalékát rombolták szét és pusztították el. Lakóit a nagyvárosokba kényszerítették, hogy jobban tudják ellenőrizni őket. A kurd partizánok kezén lévő falvakat teljesen elpusztították, lakóit a dél-iraki sivatagba hurcolták, és több mint 180 000 embert lőttek le, majd tömegsírokba rejtették. Akurd népirtás napját minden év március 16-án tartják, amikorHalabdzsa városát 1988. március 16-án elgázosították aBaasz Párt emberei[76] (lásd:Halabdzsai mészárlás).
Szíriában 1962-ben Haszaka tartományban 120 000 kurdtól vonták vissza a szír állampolgárságot, mert a kormány azt állította, hogy Szíriában nem létezik kurd terület, nincsenek kurdok és azok, akik az északi területeken laknak, mind atörökországi kurdellenes politika elől menekültek Szíriába. A szíriai kormány a hatvanas évektől egészen 2011-ig szisztematikusan megsemmisítette a kurdokra vonatkozó jeleket. 1960-ban tervet dolgoztak ki „arab öv” címen, melyben első lépésként a kurd helységnevek megváltoztatása szerepelt. Második lépés a térség tényleges elarabosítása volt, melyben a kurd lakosságot falvaik elhagyására kényszerítették, és helyükrearabokat telepítettek. Akurd nyelv használata már a terv kezdete előtt is tilos volt a hivatalos helyeken, így nem léteznek kurd iskolák és kurd nyelvű tanítás sem. Hivatali pozíciókat csak az arabok tölthetnek be, és a katonai, valamint rendőri akadémiákon a kurdok felvétele szigorúan tilos.[77]
↑Driver, G.K.:The Name Kurd and its Philological Connections; JRAS, 1923
↑Hennerbichler 2004:Die Kurden by Ferdinand Hennerbichler,ISBN 963-214-575-5, pubd by the author, Dr. Ferdinand Hennerbichler, Edition fhe, Albert es Hennerbichler Bt., H-9200 Mosonmagyarovar, Slovakia, 2004.
↑V. MINORSKY, Studies in Caucasian History. London: Taylor's Foreign Press, 1953
↑G.R. Driver,Studies in Kurdish History, Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London, 1922, pp.491-511, see p.493
↑A. Arnaiz-Villena, J. Martiez-Lasoa and J. Alonso-Garcia,The correlation Between Languages and Genes: The Usko-Mediterranean PeoplesHuman Immunology 62 (2001) No. 9:1057.
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
