Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk Kun Béla kommunista politikusról szól. Hasonló címmel lásd még:Kun Béla (egyértelműsítő lap). |
| Kun Béla | |
 | |
| Magyarország külügyi népbiztosa | |
| Hivatali idő 1919.március 21. – április 3. | |
| Előd | Harrer Ferenc |
| Utód | Pogány József |
| Magyarország külügyi népbiztosa | |
| Hivatali idő 1919.június 24. – augusztus 1. | |
| Előd | Pogány József |
| Utód | Ágoston Péter |
| A Magyarországi Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa | |
| Hivatali idő 1919. április 3. – 1919. június 24. | |
| Előd | Pogány József |
| Utód | Szántó Béla |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Születési név | Kohn Béla |
| Született | 1886.február 20.[2] Szilágycseh[3] |
| Elhunyt | 1938.augusztus 29.[1] vagy1939.november 30. (52 évesen) vagy (53 évesen) Moszkva,kommunarkai kivégzőhely |
| Párt | |
| Házastársa | Gál Irén |
| Gyermekei | |
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Halál oka | kivégzés |
| Vallás | ateizmus |
 AWikimédia Commons tartalmazKun Béla témájú médiaállományokat. | |
| Kommunizmus Magyarországon |
|---|
 |
| Korszakok, események, állami szervek |
| Meghatározó személyek |
| Politikai pártok és szervezetek |
|
Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevénKohn Béla[4] (Lele,1886.február 20. –Moszkva,1938.augusztus 29.[1] vagy1939.november 30.)újságíró, kommunistapolitikus, aMagyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője, hivatalosan külügyi és hadügyinépbiztos. 1920-ban Moszkvába emigrált, ahol az 1938–39-essztálini tisztogatások áldozatává vált.
Köztisztviselőizsidó családban született az akkoribanSzilágycseh közigazgatásához tartozóLele faluban,1886-ban. Szülei kitért izraeliták voltak: apja, Kohn Samu, afalujegyzőjeGalíciából, anyja Goldberger Róza.[5]Zilahon és akolozsvárikálvinista középiskolában érettségizett, majd akolozsvári egyetem joghallgatója lett, ám1904-ben, félbeszakítva tanulmányait, újságíróskodni kezdettKolozsváron ésNagyváradon. Az iskolai évkönyvek, valamint egy általa már Kun Bélaként aláírt levél arra enged következtetni, hogy abban az évben magyarosította a nevét.[6][m 1]
Cikkei miatt többször állt bíróság előtt.1907-ben félévesfogházbüntetésre ítélték, amit aszegediCsillagbörtönben töltött le. A publikálás helyett a tisztviselőséget választotta: a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár titkáraként alkalmazták, ahol azonban később sikkasztással vádolták meg. Felvett ugyanis egy utazási költségtérítést havi fizetése egyharmadának értékében, de végül nem utazott el oda. Botrány tört ki, végül azonban lehetőséget kapott a pénz visszafizetésére.[7] Az ügyet már akkoriban sokan megírták, később pedig a történet önálló életre kelt.[8]
1913 májusában feleségül vetteGál Irén középosztálybeli zenetanárnőt.
Még kolozsvári tanulóévei alattAdy Endre ismertette meg a budapesti baloldali értelmiségi körökkel.[8]1902-ben már középiskolásként belépett aMagyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP), 1913-ban pedig már küldött volt a párt kongresszusán.
Azelső világháború idején besorozták,1916-banorosz fogságba esett, egyuráli hadifogolytáborba küldték. Itt véglegkommunista lett, hadifogoly tisztekből csoportot szervezett.1917-ben, a februári forradalom idején belépett atomszki szociáldemokrata (később bolsevik) szervezetbe,1918.március 24-én az ő elnökletével alakult meg azOroszországi Kommunista Párt magyar csoportja.Petrográdba, majd Moszkvába utazott, megismerkedettLeninnel, de a párton belül lényegében a vezér radikális ellenzékéhez tartozott. Lenin pragmatizmusával ellentétben Kun és mások (mintRákosi vagy az olasz Umberto Terracini) aGrigorij Zinovjev ésKarl Bernhardovics Radek körül csoportosuló, a „forradalmi offenzíva mindenáron” elvét hirdető kommunisták közé tartozott, akiket Lenin„kuneristáknak" nevezett.
1918. március 25-én Kun Béla és Pór Ernő a Moszkvai bolsevik agitátoriskola működéséről, a Magyar Kommunista Csoport megalakulásáról jelentést tesznek az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának. Ebben hangsúlyozzák, hogy az agitátoriskola hallgatóit illegálisan Magyarországra küldik, hogy ott kommunista szervezeteket hozzanak létre. („Az ez úton kiképzett elvtársakat megbízottakként Magyarországra akarjuk küldeni (illegális úton). Ezeknek a megbízottaknak ott kommunista szervezeteket kell létrehozniuk, amelyek kapcsolatot tartanak fenn az itt levő emigránsok és az ottani szociáldemokrata balszárny között” )[9]
1918-ban ismét fegyvert ragadott: harcolt a német intervenciósok, majd azeszer lázadók, aCsehszlovák Légió ésKolcsak fehérgárdistái ellen. Közben publikált is: aPravda és azIzvesztyija munkatársa, illetve más baloldali lapok szerkesztője volt.
AOroszországi Kommunista Párt magyar csoportja1918. november 4-én gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy hazairányított tagjaik 1918. november 6-tól kezdve kisebb rajokban elindulnak Magyarországra. KunVántus Károllyal együtt az első csoportban volt, snovember 17-én tért hazaBudapestre.[10] Kun illegalitásban élt kezdetben, s adr. Sebestyén Emil álnevet viselte.November 24-én megalakította aKommunisták Magyarországi Pártját, s a központi bizottság elnöke lett. A mozgalom intenzív kormányellenes propagandatevékenységet folytatott. Lapjában, aVörös Ujságban különösen erősen támadta mindKárolyit, mind a szociáldemokratákat; maga Kun nap mint nap tartotta több szemtanú által „gyújtó hatásúnak” leírt szónoklatait, sztrájkokat és gyűléseket szerveztek.1919.február 22-én a kommunisták felvonulást és demonstrációt szerveztek aNépszava budapesti szerkesztősége elé; ez lövöldözésbe torkollott, aminek során négy rendőr vesztette életét. Letartóztatták, megkínozták, addigra azonban – az orosz kommunista párt által pénzelt és technikával is támogatott[11][12] – agitációs munkájának is köszönhetően a KMP ismertté és népszerűvé vált a magyarság egyes rétegeinek (elsősorban abudapesti urbánus értelmiség és a munkásság egy része) körében. A fogságban folytatta a szervezőmunkát, előkészítette a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal (MSZDP) való egyesülést.
1919.március 20-án Károlyi MihálynakFernand Vix átnyújtotta de Lobit tábornokjegyzékét, s szóbeli kiegészítésként hozzátette, hogy a jegyzékben kijelölt semleges övezetet a későbbiekben tényleges politikai határnak tekintik. A helyzet tárgyalására összehívták 17 órára a Minisztertanácsot, amelyen Károlyi bejelentette „A lemondott kormány helyét átveszi egy tisztán szociáldemokrata miniszterekből álló kabinet, amely meg fogja tagadni a Vix-jegyzék parancsolta követelések végrehajtását.” Ám ezalatt a szociáldemokrataLandler Jenő már a Gyűjtőfogházban tárgyalt Kunnal. Másnap1919.március 21-én aKMP és azMSZDP egyesült, s Kun Béla ésGarbai Sándor kikiáltották aTanácsköztársaságot, megalakítva aForradalmi Kormányzótanácsot (FK). Kun Béla a kormányzótanácsban külügyi (március 21. –augusztus 1.), éshadügyi népbiztos is volt (1919.április 3. –1919.június 24.). Az FK elnöke névleg Garbai volt, ám a Tanácsköztársaság szinte valamennyi fontos eseménye kapcsolatba hozható Kun Bélával. Szava meghatározó az állam- és pártszervezés, a gazdasági és kulturális élet, valamint az ellenforradalom elleni harc kérdéseiben.
Kun az új szerveződés érdekében nem csak északi kapcsolatokat mozgatott meg, hanem – ami kevésbé ismert – nyugat felé is tett lépéseket. Ernst Bettelheim (Bettelheim Ernő) budapesti ügyvéd aKomintern beleegyezésével megalakította az Osztrák Kommunista Pártot, melyet Kun eszmeileg támogatott. Bettelheim és társai1919.június 14-ére terveztékAusztria legfontosabb központjait fegyveresen elfoglalni, de az osztrák rendőrség az ezt megelőző éjszakán letartóztatta őket, a kiszabadításukért tüntető négyezer fős csoportot fegyveres erővel verték szét.
Kun eközben az osztrák határra vezényelte aVörös Hadsereg bizonyos egységeit, hogy szükség esetén támogatást nyújthasson az osztrák kommunistáknak, de az esedékes beavatkozás előtt az osztrákok már letartóztatták Bettelheiméket. Kun nagyobb összegekkel (harmincezer líra) támogatta az Olasz Kommunista Pártot is.[13] Az európai nemzetállami elitek ezeket a próbálkozásokat természetesen nem nézték jó szemmel és a közben elszaporodó háborúellenes munkássztrájkok következményeitől is tartva, sürgették a béke megkötését.
A 133 napig tartó uralom alatt, avörösterror halálos áldozatainak számát 300-600 közé teszik különféle források,dr. Váry Albert1922-ben kiadott,A vörös uralom áldozata Magyarországon c. könyve 590 halálos áldozatot jegyez fel. Az áldozatok között 200 pedagógus és 34 zsidóburzsuj is volt.[14] A vörösterrornak is nagy szerepe volt a proletárdiktatúra bukásában. Hatására a vidéki lakosság szinte teljes egésze ésBudapest polgári rétegeinek nagy része elfordult aTanácsköztársaságtól.[15]
A 133 napos kommunista uralom Magyarországon megmutatta, hogy Kunból hiányzott a hosszú távú tervezés, hogy türelmetlenül tört az azonnali eredményekre, és úgy látszott, túl akart tenni mentorán, Leninen is. Amikor Oroszországba menekült, belépett a Vörös Hadseregbe, hogy a bolsevikok oldalán harcoljon a polgárháborúban.
A Tanácsköztársaság bukása után a népbiztosoknak menedékjogot adóAusztriába menekült vonaton, ahol a kormányon lévőszociáldemokraták előbb akarlsteini várba internálták népbiztostársaival együtt, hogy megvédjék őket az esetleges merénylettől.[16] IttPrónay Pál és különítménye megpróbálta meggyilkolni őket, ám tervük lelepleződött, és ezután a népbiztosokat asteinhofi (Bécs) elmeklinikára zárták. Kun itt írta meg első, a Tanácsköztársasággal foglalkozó brossúráját. Itt ismét megpróbálták meggyilkolni a népbiztosokat: egy Prónaynak dolgozó olaszanarchista mérgezett ételt küldött a klinikára a népbiztosoknak, ám annak elfogyasztása után azok csakatropinmérgezést kaptak.[17] Kun kapcsolatot találtCsicserin orosz külügyi népbiztossal.[18] Az osztrák kormány megszervezte Kun Béla,Varga Jenő ésPór Ernő utazását az ausztriai Steinhofból Németországon és azÉszaki-tengeren átPétervárra.[19] ASzovjetunióból soha nem tért haza.[20]
Kun Bélát 1920. november 16-án, Vrangel csapatainak teljes veresége után nevezték ki a Krími Forradalmi Bizottság, a legfelső helyi hatalmi szerv elnökévé; ezt a posztot 1921 januárjáig töltötte be. A tisztogatás, a terület pacifikálása a vörösterror egyik legsúlyosabb példája lett.[21] Azonban a korabeli fehér emigráns sajtó és nyomában a történészek nagy része ezeket a súlyos adatokat is végtelenül eltúlozta.[* 1] Helyenként az egymást idéző források 50–150 ezer áldozatról is írtak. 21. századi részletes kutatások – az adatok hiányosságát is tekintetbe véve – a Krímben 1920–21-ben ténylegesen kivégzett összes személy számát 5 és 12 ezer ember közé teszik, hangsúlyozva, hogy itt lényegesen súlyosabb volt a megtorlás, mint Kolcsak illetve Gyenyikin veresége után.[22]
Sok visszaemlékezés utal arra, hogy Kun Béla módszereit még a bolsevikok köreiben is megkérdőjelezték, és Lenin is bírálta. Ezeknek a memoároknak, irodalmi alkotásoknak a hitelét azonban megkérdőjelezi, hogy Kun hamarosan új, fontos megbízást kapott: a német fronton kellett helytállnia.
1921-benNémetországba utazott, az ottani ún. „munkásfelkelések” szervezését segítendő. Ezek háttere a következő volt:március 16-án Szászország kormányfője, Otto Horsing parancsára a rendőrség elfoglalta a mansfeldi rézbányákat és a Halle környéki vegyi üzemeket, a hivatalos indoklás szerint azért, mert ezeken a helyeken szabad rablás és fosztogatás zajlott. A valódi ok az egyre élénkebb kommunista tevékenység volt, melynek alapján Horsing – helyesen – gyanította, hogy a kommunisták zavargások kirobbantására készülnek.
Ezen zavargások hátteréről – amelyeket a kommunisták összefoglalva „márciusi akció”-nak neveztek – a történészek véleménye megoszlik: egyes feltételezések (Ruth Fischer,Németország Kommunista Pártjának vezetője) szerint céljuk az volt, hogy az orosz kommunista párt belső válságáról eltereljék a figyelmet, mások szerint Lenin radikális ellenfeleinek túlbuzgóságáról volt szó, ami erőltetett németországi aktivitásban nyilvánult meg. A rendőrség és a kommunisták szembenállása hamarosan fegyveres összecsapásokba torkollott (ezek kirobbantásában elsődleges szerepe volt aMax Hoelzanarchistagerillavezér vezette vörös őrségnek, amely akkoriban uralta a mansfeldi térséget). A kommunista fegyveresek forradalmi lendülete hamar megtört, mert a munkásság nem volt hajlandó fegyveres harcba szállni a rendőrséggel és katonasággal. Sőt, sok helyen, mint például a Krupp Művek gyárában, illetve a hamburgi hajógyárban, amikor a fegyveres harc sikertelensége után Kun és társai általános sztrájkra és az állam elleni hadviselésre szólították fel a munkásokat, azok husánggal támadtak a gyárat elfoglaló és a munkát akadályozó kommunista aktivistákra. Amint később a Komintern végrehajtó bizottságának egyik ülésén Lenin is elismerte, a tömegek támogatása lényegében hiányzott, valójában tehát vitatható a márciusi eseményeket munkásfelkelésnek nevezni. A sikertelen akciót megtorlás követte: több ezer kommunista vezetőt bebörtönöztek, a párt tagsága negyedére csökkent.
„A dolgok végső elemzése alapján Levinnek politikailag sok szempontból igaza van. Thallheimer és Kun Béla tézise politikailag teljesen téves. Frázisok és baloldali radikálist játszó foglalatoskodás.”
V. I. Lenin leveleG. Zinovjevnek
Lenin annyira dühös volt Kunékra a kudarcok és az elhamarkodott akciók miatt, hogy azokat néhány levelében, illetve a már említett végrehajtó bizottsági kongresszuson francia nyelven egymás után többször is „Kun Béla ostobaságainak”(„les bêtises de Béla Kun”) nevezte – bár Kun nem vesztette el végrehajtó bizottsági tagságát, és a zárt ülés végén elfogadott záródokumentum elismerte a német kommunisták „harci szellemét”:
„A Komintern végrehajtó bizottságának ülésén Lenin hosszan elemezte a németországi eseményeket, és kifejtette, hogy azok minden tömeges támogatás és politikai meggondolás nélkül biztos bukásra voltak ítélve. A zárt ülésen kevesen voltak jelen. Kun Béla […] fejét lehajtva hallgatta Lenin beszédét, beteges mosolya csakhamar eltűnt az arcáról. Lenin franciául beszélt, metszően és keményen. Tízszer vagy többször megismételte: »les bêtises de Béla Kun«, ezek a szavak kővé dermesztették a jelenlévőket. Feleségem gyorsírással jegyezte Lenin szavait, és később át kellett dolgoznunk a szöveget, mert mégsem illett volna, hogy a magyar forradalom vezérét egy írott dokumentumban tízszer egymás után félkegyelműnek nevezzék.”
(Victor Serge visszaemlékezése)
1921–1936 között aKommunista Internacionálé végrehajtó bizottságának a tagja.1925-ben és1930-ban aKMP végrehajtó bizottságának tagjává választották. A KMP-ben végzett munkájával összefüggésben többször járt illegalitásbanAusztriában,Csehszlovákiában ésNémetországban.1928-banBécsben felismerték és letartóztatták,Magyarország kérte is a kiadatását, de az osztrák és a nemzetközi munkásmozgalmi tiltakozások hatására, valamintBécs akkori szociáldemokrata polgármesterének nyomására[23] végül erre nem került sor. Visszatért aSzovjetunióba, ahol tovább folytatta kominternes munkáját: az agitációs-propaganda osztály, a közép-európai, majd a balkáni titkárságot vezette.1937.június 29-énSztálin parancsára letartóztatták (valószínűleg azért, mert egy ideig kapcsolatban álltTrockijjal), és koholt vádak alapján elítélték. Halálával kapcsolatban két verzió is létezik: az egyik szerint1938-ban kivégezték,[1] a másik szerint egy évvel később egymoszkvai börtönben halt meg. 1955. július 2-án rehabilitálták.
A Tanácsköztársaság leverése után létrejöttellenforradalmi rendszer[24] propagandája igyekezett Kun Béla emlékét minden módon befeketíteni.Kosztolányi Dezső, akinek súlyos személyes ellentétei voltak Kun Bélával, ehhez a maga részéről az alább idézett fikciós történettel járult hozzá. Azok a kiemelkedő kortárs kulturális személyiségek viszont, akik részt vettek a Tanácsköztársaság vezetésében a kultúra terén (mintKodály Zoltán,Bartók Béla,Babits Mihály,Móricz Zsigmond és sokan mások) természetesen nem voltak abban a helyzetben, hogy szót emeljenek mellette.[25]
Kun Béla repülőgépen menekült az országból.Délután – úgy öt óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.
A hetvenes évek végénBorsányi György történész marxista szemléletű, de a korábbiaknál jóval árnyaltabb, részletesebb és kritikusabb monográfiát publikált életéről és munkásságáról (Kun Béla. Politikai életrajz. Kossuth kiadó, Bp., 1979). Unokája,Kun Miklós azonban személyes hangú levélben fordultKádár Jánoshoz azzal az igénnyel, hogy ennek a „jobboldali elhajló” könyvnek a terjesztését tiltsák be.[27] A könyvet végül a Központi Bizottság döntése nyomán valóban visszahívták és zúzdába küldték, de addigra annak már legtöbb példánya elkelt.
Szobra,Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása1986-tól1992-ig állt abudapestiVérmezőn. Ekkor aFővárosi Önkormányzat aSzoborparkba szállíttatta, ahol ma is megtekinthető (a szobor talapzatát a helyi önkormányzat csak 1997-ben távolította el).
Arendszerváltás előtt több általános iskola, gimnázium és szakközépiskola is a nevét viselte (többek közöttDebrecenben,Győrött,Kazincbarcikán,Makón,,Nagykanizsán,Tiszaújvárosban). A 2013-as önkormányzati törvény érvényre jutásáig nevét viselte több vidéki utca is.
AgyőriMarcalváros 1969-1990 között, a fővárosiújlipótvárosi Újpesti rakpart 1986-1990 között viselte a nevét.
FeleségeGál Irén zongoratanárnő volt. UnokájaKun Miklós történész. Lánya,Kun ÁgnesHidas Antal felesége volt.
Osztrák és magyar politikusok azelső világháború kezdetétől atrianoni békeszerződésig | ||
|---|---|---|
| AzOMM külügyminiszterei |
| .svg) |
| Az OMM hadügyminiszterei |
| |
| Magyar miniszterelnökök |
| |
| Magyar honvédelmi miniszterek |
| |
| Magyar államfők |
| |
| Politikusok | ||
| Tanácsköztársaság | ||
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap