Akronológia (latinchronologia, az ógörög χρόνος =idő és λογία =tan összetétele) az időszámítással, annak történetével, sajátosságaival és felhasználásával foglalkozótörténeti segédtudomány. Akronológia az események időbeli viszonylatait állapítja meg, ezért az egyik legfontosabb a segédtudományok között, hiszen az események időbeliségének ismerete elengedhetetlen a történelemben.
A kronológia legfontosabb vizsgálati területe a különböző típusú naptárak összehasonlítása, egymás közti viszonyuk feltárása mellett az átszámítások lehetővé tétele. A történetileg kialakuló különböző datálási rendszerek egymáshoz rendelése segíti a történettudományt abban, hogy az eseménytörténeti vázat felállítsa, a népek és kultúrák egymásutániságát – és ezzel lehetséges kapcsolatait, egymásra hatásuk irányait – megállapítsa.
A kronológia, mint önálló tudomány fontosságára sokan a19. század végétől, Magyarországon többek közt 1909-benMahler Ede hívta fel a figyelmet.
A kronológia nemcsak a történelemben, de minden időbeli folyamatot vizsgáló tudományban, így például a geológiában is jelentőséget kap. Itt a kronológia egy résztudománya, aperiodizáció alkalmazandó, amivel a jelenségek, folyamatok időbeli sorrendjét és szakaszolását lehet áttekinthető formába önteni.
Az idő alap-mértékegységeinek meghatározása többnyire csillagászati megfigyelésekhez kötődött.[1] A korai, idővel kapcsolatos megfigyelések a társadalmakban fontos helyet foglaltak el. Az ókori Egyiptomban a Nílus áradásának előrejelzése létfontosságú. Minden élelemtermeléssel foglalkozó kultúra – legyen az állattenyésztő vagy földművelő – számon tartotta az idő múlását. Ennek módja azonban földrajzi régiónként, kultúránként és időben is nagyban változó.
Három csillagászati jelenség adja a mértékegységek alapjait, amelyből négy alapvető időegységet képeztek.
Szoláris év: a Föld Nap körüli keringésének ideje. A szoláris év hossza 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc.
Holdév: 12 holdhónap. A holdév hossza 354 nap, 8 óra, 48 perc, 36 másodperc.
Holdhónap: a Hold Föld körüli keringésének ideje. Jele: a hold alakjának változása. A holdhónap hossza 29 nap, 12 óra, 44 perc és 3 másodperc.
Nap: a Föld saját tengelye körüli forgása, a legalapvetőbb és legtriviálisabb időintervallum. Ennek ellenére mégis kétféle van belőle, acsillagnap és aNap-nap, vagyvalódi nap. A csillagnap atavaszpont két egymást követő delelése, az utóbbi a Nap két egymást követő delelése között telik el. A szoláris nap valamivel rövidebb a valódi napnál a Föld mozgása következtében.
évszakok: az évszakok levezetett és önkényes jelölések, ezért a kronológia nem számítja időmérési fogalmai közé. Az ókoriEgyiptomban például három évszakot különböztettek meg, bizonyos éghajlati öveken csak két évszak figyelhető meg, néhol három (monszunterületeken), amelyek ráadásul nem is egyenlő hosszúságúak. A négy évszakos rendszer csak a mérsékelt égövön létezik.
Az alap-időegységek a természeti jelenségekből adódnak, ezért a legkorábbi naptárral rendelkező népek is ezeket használták. Az egységek kezdete változó. Az év tetszőlegesen kezdődhet bármely napon. A holdhónapok a holdfázisok bármely szakaszában kezdődhetnek. A nap kezdete egyes civilizációkban a napkelte, másoknál a napnyugta.
A mai egység-kezdetek teljesen önkényes megegyezésen alapulnak: az év január elsejei kezdete csak a középkor folyamán lett általános, a napok éjféltől éjfélig mérése pedig már újkori termék. A mai Európában használt hónapok már nem azonosak a holdhónappal, hanem a napév önkényesen 12 részre osztott szeletei. Mivel egy holdév (12 holdhónap) csak 354 nap, a holdév és a napév viszonylata: 100 holdév = 97 napévvel. A holdévet használó népeknél 100 év telik el addig, amíg a napéven alapuló naptárban csak 97.[2] Mivel a holdnaptár alapformájában kevéssé követi az évszakok változását, földművelő népességnél ritkán találkozunk vele. Ebbe természetesen nem számítandók bele a naptár rögzülése után életmódot váltó közösségek. Ilyen például a zsidó nép, amely vándorlásait befejezvén és letelepedett, földművelő életmódra térvén sem hagyta el a holdhónapok számítását, de itt is látható aszoláris év, vagyis az évszakokat állandó módon követő naptár követelményének beszűrődése: a problémát szökőhónappal oldják meg, így az eredeti holdnaptár és a földműveléshez elengedhetetlen szoláris naptár összhangba kerülhetett.
A kezdet esetleges meghatározása miatt az év mai meghatározása:
Tropikus év: azon idő, mely alatt a Nap delelési pontja egy adott földrajzi helyen kétszer egymás után az égbolt ugyanazon helyére tér vissza.
A holdév-naptárak mindig 12 hónapból álltak, míg a szoláris naptárak nem mindig tartalmaznak hónapokat, vagy más számosságút. Így például az aztékoknál 18, az ókori rómaiban eredetileg 10 hónap volt. Rómában más – ma már különösnek tekinthető – szokás is volt a tárgyban, hiszen a hónapok nem adott, előre kiszámított időben kezdődtek, hanem a papok hirdették meg az új hónap kezdetét, miután a holdsarló megjelenését észlelték. Ez a hónapkezdő nap volt acalenda (calare = kikiáltani), amelyből a ma széleskörűen használtkalendárium szó ered.
Amezopotámiai típusú, tizenkét hónapra osztott évben (bővebben lásd alább) a holdhónapok és a napév eltérő időtartama mindig gondot okozott a naptárkészítésben. Abban az időben, amikor már hangsúlyt helyeztek arra is, hogy az évkezdet a Nap állása szerint is minden évben ugyanarra a napra essen, szökőnapokkal oldották meg. Először minden hónapba szökőnapokat iktattak be, így alakult ki a 30–31 napos hónap. Ezzel viszont a holdfázisoktól szakadt el a naptár. Azi. e. 8. század közepétől 19 éves ciklusokat kezdtek használni, mivel 235 holdhónap két órányi különbséggel azonos 19 napévvel. Akháldeus naptár ezért 19 évenként hét szökőhónapot iktatott be. Ezeknek a helye azonban nem volt szabott, csaki. e. 539 ési. e. 503 között valamikor azÓperzsa Birodalomban vezették be a rendszerességet, ettől kezdve a 3., 6., 8,. 11., 14., 17. és 19. évben volt mindig a szökőhónap. Ezek közül a 17. év egy extraulûlu, a többi év egy-egy extraaddaru hónappal egészült ki. Ebben a rendszerben anisannu (újév) sosem került túl messzire a tavaszponttól. Később ezt a rendszert neveztékMetón-ciklusnak, mivel Metón megpróbálta a görögöknél is bevezetni. Ehhez nagyon hasonlót használnak a mai napig a zsidó naptárban.
A zsidó naptár különös keveréke a szoláris és holdnaptárnak, amelynek következtében szökőhónap beiktatására kerül sor. Amikor a holdnaptár már kerek egy holdhónappal késik, akkor a következő évben 13 hónap van.
Azi. e. 4. században megváltoztatták a Metón-ciklust, és 76 éves periódusokra tértek át,i. e. 331-ben már ezt használták.III. Alexandrosz makedón király elrendelte a babiloni naptári feljegyzések lefordítását, ésKallipposz számításai alapján új naptárt vezettek be görögföldön is.
3.maius - Két elképzelés szerint vagy az idősek(maiores), vagyMaia istennő tiszteletére.
4.iunius - Vagy az ifjak(iuniores), vagyIuno istennő tiszteletére.
5.quintilis
6.sextilis
7.september
8.october
9.november
10.december.
Numa Pompilius (a hagyomány szerint) két újabb hónappal egészítette ki, az év elejéreianuarius került, a kétarcúIanus tiszteletére, az év végére pedigfebruarius, amely az engesztelő ünnepekfebrua nevéből nyerte megnevezését. A február hónapot adecemvirek idején helyezték át január utánra, i. e. 45-ben aquintilis hónapotCaius Iulius Caesar utániuliusra, i. e. 8-ban asextilis hónapot Octavianus utánaugustusnak nevezték át.
A hónapot a hétnapos ciklusokon kívül négyes felosztásban is kezelték, amelyek megfeleltek a holdfázisoknak. Az ókori Rómában a hónapfőnapjait megelőző napokatcalendae,nona,idus éspridie névvel látták el, és ezekhez képest adták meg a napokat datálásnál.
Magyar hónapnevek:
Boldogasszony hava – január
böjtelő hava – február
böjtmás hava – március
Szent György hava – április
pünkösd hava – május
Szent Iván hava – június
Szent Jakab hava – július
kisasszony hava – augusztus
Szent Mihály hava – szeptember
mindszent hava – október
Szent András hava – november
karácsony hava – december.
Ezek a hónapnevek természetesen a kereszténység felvétele utániak, nem a honfoglalás előtti, eredeti magyar hónapnevek. Ez alól talán csak aBoldogasszony hava kivétel, amely valószínűleg nemSzűz Máriára, hanem a honfoglalás kori magyarság által tisztelt istennőre utal.
A napok megnevezése is fontos a kronológia szempontjából, mivel a középkori datálások sokszor csak a legközelebbi szent ünnepéhez viszonyítva adják meg az időpontot. (PéldáulSzent György utáni kedden, vagy egy tipikus datálás:„Kelt Budán, a Szentháromság ünnepét közvetlenül megelőző pénteken az Urnak ezernégyszáz harminczkilenczedik évében.”)[3]
A napokat a holdciklusokkal számoló mezopotámiai kronológiák rendezték 7-es ciklusokba, ami a 29 napos holdhónap egyik lehetséges felosztása volt. Az sem kizárt, hogy a holdfázisok (új-, növekvő fél-, teli- és fogyó félhold) hozzávetőleges hosszát vették alapul. Már aGilgames-eposz is tartalmaz hétnapos ciklusra utaló megfogalmazásokat. A zsidók az Egyiptomból való kivándorlást (Exodus) követően tértek át az ott megszokott dekádperiódusról a hétnapos rendszerre, amit a Szentírás szerzői aTeremtés könyvébe építve a dogmák szintjére emeltek. A hétnapos ciklus aJulián-naptár hatására rögzült Európában. A napok nevei:
A napoknak tehát nem mindig vannak konkrét nevei, sokszor csak sorszámot kapnak a hetes ciklusban. A hét kezdete általában a vasárnap volt. A magyarhétfő elnevezés a hét elejét jelenti, ez a hétkezdet keveréke a zsidó és a középkori keresztény hétnek, mivel a zsidóhoz hasonlóan a munkaszünet utáni nap a kezdet, a munkaszüneti nap viszont nem a szombat, hanem a vasárnap.
Abszolút kornak, illetveabszolút időnek nevezünk minden olyan dátumot, amely egyértelműen elhelyezhető az időskálán. Abszolút dátum például az 1332. március 1-je, hiszen napra pontosan kiszámolható távolságra van az aktuális mai naptól és minden más abszolút időponttól. A kiszámítás önmagában nem egyszerű, hiszen figyelembe kell venni naptármódosításokat (Gergely-naptár, lásd alább). Abszolút dátum amuszlim időszámítás kezdőpontja, ahidzsra is, ezért minden ilyen naptárban megadott dátum is abszolút módon számítható.
Abszolút kornak nevezhető a radiometrikus eljárásokkal nyert dátum és adendrokronológia is, annak ellenére, hogy nem év-pontosságú dátumokhoz jutunk, hanem bizonyos hibahatárokkal terhelthez.
Az olyan csillagászati jelenségek leírásából származó adat is abszolút dátum, amelynek idejét kiszámíthatjuk. A világtörténelem első napra pontos abszolút datálásai. e. 585. május 28-a, amikor améd-lüd háborút egy napfogyatkozás szakította meg. A történelem minden korábbi dátuma arelatív kategóriába tartozik, kivéve azokat az eseményeket, amelyeket valamilyen módon pontosan lehet a napfogyatkozáshoz rögzíteni. Így Egyiptomban i. e. 664-ig, elsősorban a klasszikus források keresztdatálásaival abszolút kronológia szerkeszthető.[4]
Relatív, vagyis viszonylagos kormeghatározás két módon keletkezhet:
Abszolút dátumhoz képest összehasonlító adatokból levezetett, származtatott dátum. Például ismert, hogyAlüattész lüd uralkodó 20. uralkodási évében történt a nevezetesHalüsz-menti csata, ezért jó közelítéssel feltehetjük, hogy i. e. 605-ben lépett trónra. Azért nem abszolút, mert a trónra lépés valójában 605 júniusától 604 májusáig bármikor történhetett. Abszolút lesz viszont abban a pillanatban, amikor valamely egykorú forrás (vagy egykorú forrásra hivatkozó kompiláció) megadja az uralkodás kezdetének hónapját.
Alebegő kronológiának nevezett időskála is relatív. Akkor áll előlebegő kronológia, ha egy-egy időszakasz belső időrendi viszonyainak lényeges elemei tisztázottak, egymáshoz képest megállapíthatóak, de az abszolút időskálába nem illeszthetők be a kívánt pontossággal. Ekkor az egész időszakra azonos bizonytalansági tényező vonatkozik.
Relatív kormeghatározásra bármilyen dokumentum alkalmas, amely időtartamokra vonatkozó közlést tartalmaz. Relatív kormeghatározást lehet végezni régészeti feltárások alkalmával a sztratigráfia (rétegtan) alkalmazásával, az előforduló leletek művészi stílusának, előállításuk módjának, alapanyaguk vizsgálatával.
Az abszolút kormeghatározás a rendszeres feljegyzésekkel rendelkező korokban lényegében a datálások rendszerének összehasonlításán és számításán alapul. Ezeketkorrelálni lehet csillagászati megfigyelésekből levont következtetésekkel. Ahol írásos anyagból nem lehet korrelálást végezni, ott csak a csillagászati adatok, radiometrikus datálások maradnak elérhetők.
A természeti népek egy része nem rendelkezik időszámítással, dacára annak, hogy a naptárt ismerik. A naptár kialakulása megelőzi az időszámítást, mivel kézenfekvő dolog számontartani a napokat, évszakokat, esetleg a holdfázisokat, de az éveket valamely viszonyítási ponthoz képest kronologikusan nyilvántartani már nem magától értetődő.
Sőt önmagában azidő fogalma sem teljesen magától értetődő. Ahopi indiánok nyelvében például nincs szó semmilyen időfogalom meghatározására, a múlt és jövő eseményeit úgy határozzák meg, mintha távolság volna: aki régen meghalt, azmesszire ment stb.
Az első kronologikus időszámítások az írásbeliség megjelenésével egyidejűleg, vagy kicsit később alakultak ki több földrajzi helyen egyidőben, valószínűleg egymástól függetlenül. Az egyiptomiak 365 napos szoláris évvel számoltak. Eredetileg a Nílus két áradása között eltelt időt nevezték egy évnek, de ennek pontatlanságát belátva asztronómiai eseményhez kötötték az évkezdetet. Az évetévszakokra,hónapokra ésdekádokra tagolták. Különös kettősség jelentkezett a közhasználatú éves naptár és a számításokhoz használatos csillagnaptár között, mivel szökőéveket nem használtak. Az évkezdet napja négyévenként egy nappal eltolódott. Ezért az egyiptomi papok aSzopdet csillag (közismert mai nevénSzíriusz, görög nevén Szóthisz)heliákus felkelésével korrelálták a naptárat. A naptári évkezdet és aSzóthisz nevezetes felkelése 1460 évenként egyszer esett egybe.
Semu évszak (forróság, szárazság):Pakhónsz, Pauni, Epiphi, Meszoré (március közepe - július közepe) (a hónapnevekkopt-görög névalakok a későkorból). A datáláskor az évszakot és a nap évszakban elfoglalt sorszámát adták meg, a hónapneveket nem. Minden hónap háromszor 10 napos egységből, dekádból állt. Megkülönböztettekkis- ésnagy éveket attól függően, hogy 12 vagy 13 újhold esett bele.[5] Az éjszakát és a nappalt is 12 - szükségszerűen az év minden napján változó hosszúságú - órára osztották fel.
Éra-rendszer: meghatározott időponttól kezdett, folytatólagos időszámítás. Kezdőpont lehet bármely fontos, önkényesen kijelölt esemény. Ezek az események Egyiptomban csillagászati jellegűek:
Szóthisz éra - ASzíriusz csillag heliákus felkelésének[6] és a szoláris naptár évkezdő napjának két egymást követő egybeesése. 1460 éves ciklus.
Benu éra - ABenu szó egyszerre jelenti a görögök általFőnixnek nevezett madarat és aMerkúr bolygót. Az utóbbi égi mozgásából adódóan abenu éra 652 éves ciklus, és a későkori egyiptomiak szerint a Főnix is 652 évenként égeti el magát az újjászületés érdekében.
ASzóthisz éra fontos szerepet játszott az egyiptomiak életében. Mivel i. e. 1309-ben már megünnepelték az új éra kezdetét, a naptár bevezetését egész pontosan (±20 év) i. e. 2769-re lehet tenni. Sajnos nem ismerjük a naptár-reformer nevét, pedig ez nagy segítség lenne azóbirodalom korának helyes datálásában.[7] Néhány éves eltérés már abból a tényből is adódik, hogy nem tudjuk, aSzóthisz felkelésének megfigyelését hol végezték (illetve a megfigyelés helye a politikai centrumok eltolódásával időben is változott).[8] Az eltérés lehetséges mértékére az adhat támpontot, hogyCensorinus római író szerint i. sz. 139-re esett egy Szóthisz-éra zárása, kezdetének tehát i. e. 1322 körül kellett lenni. A fent említett 1309-es dátum ettől 13 évre van. Az eltérés adódhat a megfigyelés helyének változásából, illetve az újbirodalmi kronológia bizonytalansági tényezőiből is.
Az i. e. III. évezredban alakult ki azévmegjelölés módszere, amely konkrétan azévkönyvek vezetését jelenti. Az egyiptomi időszámítás kiindulópontja mindig az aktuális uralkodó trónra lépésének esztendeje. Az évkönyvek a frissen szervezett közigazgatás alapvető dokumentumaivá is váltak.Egyiptomból ismertek a leghosszabb egybefüggő, illetve részben egybefüggő listák királyok nevével, uralkodásuk idejével, évenként számba véve azt. Ezek azévkönyvek, melyek ma is a legfontosabb kronológiai források. Egyiptom kronológiája így a legteljesebb korai kronológiája, azasszír királylistákig más hasonló terjedelmű és pontosságú adat nem létezik. Azonban több olyan egyiptomi királylistát is ismerünk, amelyek a mai szemmel hibásnak tűnnek - egyeseknél nem lehet tudni, hogy szándékosan vagy szándékolatlanul, de a nevek helytelen sorrendben, sőt kihagyásokkal szerepelnek.I. Széthiabüdoszi királylistája egészen biztosan szándékosan csonka. Ezután semmi biztosíték nincsen arra vonatkozóan, hogy aPalermói kő, vagy bármely más királylista objektív lenne.
Manethón a későkori történetíró írásának keletkezése időben nagyon távol esik a korai egyiptomi koroktól, ráadásul műve még az i. sz. I. század előtt teljesen elveszett. Amit ma tőle ismerünk, csak az őt kivonatoló szerzők töredékeiből származik. E kivonatolók pedig leginkább az anekdotikus részletek iránt érdeklődtek, elhagyva szinte minden fontosnak mondható részletet.
Uralkodói érákban számoltak, az egyiptomi datálás az aktuális uralkodó nevét, uralkodási évét, az évszakot és a napot tartalmazza.
Az ókori Egyiptom kronológiája i. e. 3000 és i. e. 664 között az ókori királylisták, datált feliratok és csillagászati feljegyzések alapján áll fel. Az I. dinasztia korában a hibahatár akár másfél évszázad is lehet, az óbirodalmi dátumok ~50 éves, az Újbirodalomtól egy évtizedes hibalehetőséggel meghatározottak. Az i. e. 3000. évet megelőző korok kronológiájarétegtani és radiometriai időmeghatározások alapján keletkezett.
Legfontosabb forrásai:
Palermói kő, V. dinasztia-korabeli, feketediorittömb, amelynek több töredéke ismert, ezeknek legnagyobb darabja a Palermói Múzeumban található. Kisebb darabjai a Kairói Múzeumban és a londoni University College Petrie Museumban láthatók.Noferirkaré az utolsó rajta szereplő név, sztéléknél ritka módon mindkét oldala feliratos.
Abüdoszi királylista, amely ma is eredeti helyén,I. Széthi abdui (görögAbüdosz) halotti templomában látható, erősen hiányos, de ezek szándékos kihagyások benne. E lista erősen sérült másolata aRamesszeumból került elő.
Torinói királypapirusz vagytorinói királylista. Ma a torinói múzeumban található. Az eredetileg 300 nevet tartalmazó lista már az újkorban rongálódott meg annyira, hogy manapság a töredékek összeillesztése a legnagyobb feladat.
Mezopotámiában holdnaptárt használtak, amely 12 holdhónapból álló holdévekből állt. A holdnaptár és az évszakok váltakozásának eltérő ütemét az első időkben még rendszertelen,ad hoc módon egyeztették össze az időnként, de nem rendszeresen beiktatott szökőhónapokkal.
Metón-ciklus:i. e. 450 és380 között valamikor bevezettek egy 19 éves ciklust, amely 7 szökőévet, azaz 13 hónapos évet tartalmazott. A névadó az i. e. V. században élt görög csillagász,Metón volt, aki a rendszert összeállította, de Athénban nem sikerült bevezettetnie.
A hónap az újhold első napján kezdődött. Az újhold kezdetének kiszámítására készítették el az elsőcsillagászati évkönyveket, az i. e. V-IV. század környékén. Bő két évszázad alatt a mezopotámiai papok elismert tudósaivá váltak a bolygómozgások kiszámításának. Erre a korra esik azasztrológia megjelenése is, nyilvánvaló módon az égitestek szabályos mozgásaiban a papok misztikus erőket láttak. Az i. sz. 75. évben keletkezett - eddig ismert - utolsó ékírásos feljegyzés is egy csillagászati napló.
A fent leírt módon számított éveket alimmu-listák alapján szerkesztették naptárba. A limmu-listák nagy mennyiségben kerültek elő, hiszen a datáláshoz mindenhol ezeket használták. Minden év egyetlenlimmuról kapta a nevét, egyedi jelzésű volt tehát.
A hónapok nevei változatosak a különböző helyeken és időből fennmaradt dokumentumokban:[9]
Mezopotámia korai (az i. e. 3000. évet megelőző) abszolút dátumait radiometrikus – mindenekelőtt radiokarbon – kormeghatározásokkal állították fel. Az újabb, dendrokronológiával korrelált adatai azt mutatják, hogy a radiokarbon dátumok i. e. 1000-től kezdődően visszafelé egyre nagyobb hibával terheltek, és ez i. e. 4500-ra eléri a 800 évet. Ezért a datálások kalibrálásra szorulnak. A kalibrálás viszont csak körülbelül i. e. 5000-ig lehetséges.
I. e. 3000. év körül megjelennek a királylisták, az évnevek jegyzékei, az akkád-kortól alimmu-listák.[24] Ezek a források azonban töredékesek, sokszor ellentmondóak. Van ezenkívül két teljesen ismeretlen és datálhatatlan időszak,[25] amelyek teljesen lehetetlenné teszik Mezopotámia korai korszakainak pontos időrendiségének felállítását. Rendkívül fontos lehet, hogyI. Samsi-Adad asszír király egyik limmujának,Puzur-Istárnak nevével kelteztek egy dokumentumot, amelynapfogyatkozást ír le. A rövid- és középső kronológiákban szóba jöhető napfogyatkozás kizárólag azi. e. 1833. június 24-i lehet. (Lásd még:Napfogyatkozások az ókori Keleten és Európában.)
Az abszolút kronológia kezdőpontja az i. e. 763-as napfogyatkozás, amelyetGuzána kormányzójánaklimmuja alatt jegyeztek fel. A töredékes Vénusz-táblák alapján - amelyek a Vénusz bolygó mozgását jegyezték fel -, több csillagászati periódusban is elhelyezhetők az események, így az Óbabiloni Birodalom legfontosabb uralkodóját,Hammurapit csak két évszázados bizonytalansággal, i. e. 1900 és 1700 közé lehet datálni.
Ennek alapján három kronológia (és azok keverékei) álltak fel, ezeknek neve:hosszú-,rövid- ésközépső kronológia. A hosszú kronológia i. e. 1900 körülre teszi Hammurapi uralkodásának kezdetét, a rövid i. e. 1704-re, a középső pedig i. e. 1792-re.
A görög városállamok és körzeteik sajátos, helyi jellegű és egymástól függetleneponim-rendszereket alkalmaztak. Közös bennük, hogy fontos tisztség betöltőinek hivatali idejével, vagy évenkénti váltás esetén egyszerűen neveikkel jelölték az éveket. Így példáulAthénban azarkhónok,Spártában a királyok uralkodási évei,EpheszoszbanArtemisz főpapja,Argoszban aHéra-szentély főpapnője nevével és hivatali idejével számították az éveket.
Emellett már igen korán igény alakult ki abszolút, a görög városok mindegyikében érvényes és nagy időtávokra alkalmas időszámítás bevezetésére. Ezt először atrójai háború, később az első olümpiai játékok időpontja alapján tették.
Kettős dátumozás alakult ki, ami ilyen lehetett:Szolón arkhón évében, x évvel az első olümpiai játékok után. VagyHéraklész két nemzedékkel később élt, mint az utolsó athéni király...Thuküdidész egyiket sem alkalmazta, minden egyes adata apeloponnészoszi háború kitörésének évéhez viszonyítva értendő.
A rómaiak legkorábbi, királykori naptárrendszerét nem ismerjük. Sőt szigorúan véve a korai köztársaság-korét sem. Aköztársaság korában ugyanis aconsulok szerint vezették az évnyilvántartást, de hiába áll rendelkezésünkre teljeslista azi. e. 6. század végétől (Marcus Iunius Brutustól kezdve), nem tekinthetők teljesen hitelesnek. Az első listákati. e. 300 körül adták ki, és a két évszázadnyi visszamenőleges listázás nem nyugszik szilárd alapokon. Nem véletlen, hogy aVarro ésLivius közlései alapján számított dátum eltérő. Varro alapján az első consul, Brutus 510/509-ben viselte a hivatalt, Livius alapján 506/505-ben. A consuli listák évszámítási rendszerét csakIustinianus szüntette be537-ben.
A középkor végén, areneszánsz, ahumanizmus és afelvilágosodás idejében kialakuló történészi szemlélet jegyében fedezték fel, hogy a rómaiak a Város alapításától is számították az időt. Volt egy hosszabb időszak, amikor ezek a tudósok visszatértek az AUC időszámításra (teljesen csak a19. században tűnt el). Azt azonban nem tudták, hogy a rómaiak az AUC időszámítást csak egészen ritkán használták, a nagyon fontos történeti események datálása céljából.
Ahellenisztikus világban merült fel először a „globális” naptárak készítésének igénye, ezt a későbbi keresztények olyan naptárak megalkotásával hozták létre, amelyek a világ teremtésétől számítják az időt, így elvben alkalmasak bármilyen dátum jelölésére. A gyakorlatban a teremtés dátumának meghatározása nagy problémákat okozott, ezért több különböző világéra alakult ki.
A közép-amerikai civilizációk jellegzetessége és praktikuma, hogy különböző célokra különböző naptárakat dolgoztak ki. Ezekből az aztékonál a három legfontosabb arituális naptár, azéves naptár és az52 éves körnaptár. Lásd még:azték civilizáció ésAzték napkő
Tonalpovajli (a napok számlálása): 13 és 20 napos periódusok kombinálása. Ilyen módon 260 napos éves naptár jött létre.
Azték napéves naptár(siupovajli)
Siupovajli (az évek számlálása): szoláris, 365 napos évből állt. 18 darab, a húsznapos hónapok és ötszerencsétlen nap alkotja.
Azték körnaptár (Nagyciklus,siumolpilji)
Siumolpilji (évköteg): A harmadik azték naptár az első kettő kombinációja, a 18980 napból, azaz ~52 évből álló periódus a nagykörnaptár. Ebben minden nap egyedi jelzést kapott, és a kettős rendszerű napmegnevezések 52 évenként ismétlődtek. Ebből ered az azték kormeghatározás egyik nagy problémája: mivel az aztékok az 52 éves ciklusokat nem számozták, a datálásként alkalmazott napmegjelölések nem helyezhetők el pontosan a kronológiában.
A maják naptára hasonlít az aztékoknál is részletezett naptárra.
Ahaab
Haab: 18 darab 20 napos hónapból állt, kiegészítve 5 nappal.
Atzolkin
Tzolkin: 260 napos, 13-szor 20 napos hónap, amelyet szent kör néven említettek.
Nagy Kör
Hosszú számítás: a Nagy kör.
52 év = 73tzolkin = 18 980 nap, amelyben 13 szökőnap van. Az időszámlálást a Nagy kör szerint kb. 5125 évente újból kezdik és korszakokként számolják. Az jelenlegi ciklus 2012. december 22-én kezdődött.
A napra, percre pontos események és időtartamok meghatározása a hagyományos időszámításban a korrigációk és váltások miatt körülményes. Emiatt elsősorban csillagászati számításoknál Joseph Scaliger francia történész 1582-ben javasolta a tényleges napok számlálását, ajulián dátum - vagyis a Kr. e. 4713. év első napjától. Ezáltal a világtörténelem (akkor) ismert eseményei mind pontosan, egész számokkal kifejezhetőek.
Aholocén naptárt, vagyis az "Emberi Kort" először Cesare Emiliani javasolta 1993-ban, mellyel megpróbálta megoldani az Anno Domini korszak problémáját, amelyen a jelenlegi Gergely-naptár alapszik. A Gergely-naptár szerinti négyjegyű éveket a legkönnyebben úgy lehet átalakítani holocén naptár szerinti évekké, ha egyszerűen egy 1-est írunk az év elé (így pl. 2010-ből 12010 EK lesz, 10 000-et ad az évek számához.). Ezzel aholocénföldtörténeti kor teljességében[26] válna áttekinthetővé.
A kronológia kezdőpontjának meghatározása nem egységes módon történt, meghatározhatja vallási világnézet, egy-egy kiemelkedő fontosságú történelmi esemény, vagy más szempontok is.
Általános azeponüm időszámítás, egyes uralkodók trónra lépésétől számított idő. Ebből több olyan időszámítási rendszer is kialakult, amelyekben egy-egy nagyobb jelentőségű uralkodó halála után nem kezdtek új érát, hanem folytatták az évszámítást (lásd lább).
A keresztényEurópa kronológiai kezdőpontjátDionysius Exiguus római apát525-ben elvégzett számításai alapján állapították meg, aki Jézus születésének dátumát kereste, és ezt tette meg a naptár kezdőpontjának.
Jézus azonban mégNagy Heródes király idejében született (Mt. 2, 1.), aki meghalt i. e. 4-ben.I. e. 8-ban volt aPublius Sulpicius Quirinus-féle népszámlálás (illetve adóösszeírás), ami ennek alapján a legvalószínűbb születési dátum. Ennek némileg ellentmond Lukács, akiTiberius 15. évére (i. sz.28-29) teszi Jézus megkeresztelkedését, vagyis ennek alapjáni. e. 2-ben született volna, ám akkor nem volt népszámlálás, legközelebb csak 14-ben tartottak ilyet. Ez azonban még így sem egyeztethető össze Dionysius Exiguus számításaival, még Lukács alapján is legalább egy évet tévedett, de a Heródes halálát is megemlítő szinoptikusok alapján minimum négyet, hiszen Jézus vagy Júdeában, vagy Galileában született, aholi. e. 4 után Arkhelaosz uralkodott.
A kérdésben az okozta a zavart, hogy Lukács alapján 30 évesnek gondolták Jézust a keresztelkedése idején, valójában Lukács inkább csak annyit közölt, hogyelmúlt már harmincéves, a többi adat alapján 35-36 körül lehetett.
Az európai kronológia ilyenformán nemcsak önkényesen megállapított, de tévesen meghatározott dátumot tett meg kezdőpontnak. A kezdőpont azelső év első napja, következésképp 0. év nincs. Azidőszámításunk előtti dátum kiszámításának képlete: i. e. dátum + aktuális dátum – 1. Például i. e. 1753 nem 3778, hanem 3777 évvel ezelőtt volt. Az években mért távolság számításánál figyelembe kell venni a fentebb már felsorolt rengetegféle különböző évkezdetet.
Ugyanezen okból az századok és évezredek kezdetei az 1-gyel kezdődő évben vannak. A második ezredforduló például nem2000. január elsején volt, ahogyan azt a világ nagy része ünnepelte, hanem 2000. december 31-ről2001. január 1-jére virradóan.
Azaera vulgarist a keresztény oklevelekAnno Domini vagyab incarnatione Domini meghatározással tartalmazzák, mindkettő rövidítése:AD.
Az időszámítás jelölése néhány mai nyelven
magyar/1
Kr. e. = Krisztus előtt
Kr. u. = Krisztus után
magyar/2
i. e. = időszámításunk (kezdete) előtt
i. sz. = időszámításunk szerint
angol/1
B. C. vagy BC = Before Christ
A. D. vagy AD = Anno Domini
angol/2
B. C. E. vagy BCE = Before the Common Era, Before the Christian Era
C. E. vagy CE = Common Era, Christian Era
német/1
v. Chr. = vor Christus
n. Chr. = nach Christus
német/2
v. d. Z. = vor der Zeitrechnung vagy v. u. Z. = vor unserer Zeitrechnung
n. d. Z. = nach der Zeitrechnung vagy n. u. Z. = nach unserer Zeitrechnung
Az uralkodói érák használata az egész ó- és középkor folyamán elterjedt rendszer volt.Athénben azarkhónok,Rómában aconsuli évek, ez utóbbi egészen i. sz.537-ig párhuzamosan létezett aRóma alapításával összekapcsolt naptárral és aJulián naptárral is. A középkori Európában azannus regni ésannus pontificatus (uralkodói évek és pápák évei) párhuzamosan léteztek a Julián- és Gergely-féle naptárral. Az uralkodási idő kezdeteként használt évek sokszor nem egyeznek meg a tényleges uralkodási idővel vagy a koronázás dátumával.
Valószínűleg Egyiptomi eredetű[27] azindictio, amely azi. e. 3. évvel kezdődő 15 éves periódusokban elfoglalt helyet jelzi. Tehát azi. sz. 1. év az első indictio negyedik éve volt. Kiszámítása: (x+3)/15, és a maradék az indictio[28] (ha nincs maradék, azindictio 15[29]). Azindictiós szám az uralkodói évszámításban használatos. Egy uralkodónak - amennyiben uralkodási évei meghaladták a 15 évet - akár több egyforma indikciós száma lehet (a ciklusokat nem számolták). Például 1460, Mátyás 3. uralkodási évének indikciós száma 6, és ugyanez az értéke a 18. évnek (1475), valamint a 33. évnek (1490) is. A görögindictio szeptember 1-jén kezdődött, aBeda-féle szeptember 24-én, a pápai kancellária eredetileg december 24-én, később január elsején kezdte az indikciós éveket.
Mátyás uralkodási évei indictioban
Mátyás uralkodási évei
Először
Másodszor
Harmadszor
Indictio 1
1470
1485
-
Indictio 2
1471
1486
-
Indictio 3
1472
1487
-
Indictio 4
1458
1473
1488
Indictio 5
1459
1474
1489
Indictio 6
1460
1475
1490
Indictio 7
1461
1476
-
Indictio 8
1462
1477
-
Indictio 9
1463
1478
-
Indictio 10
1464
1479
-
Indictio 11
1465
1480
-
Indictio 12
1466
1481
-
Indictio 13
1467
1482
-
Indictio 14
1468
1483
-
Indictio 15
1469
1484
-
Epacta: 28 éves,alexandriai eredetű ciklus, amely aszerint számozza az éveket, hogy a húsvét lehetséges legkorábbi időpontjában, egyben a tavaszi napéjegyenlőség napján, vagyis március 22-én az újhold-ciklus hányadik napjában jár. Azepacta kezdőnapja szeptember 1.
Concurrens: 7 éves ciklus, amelyben március 24. napjának a hét napjai között elfoglalt helye mutatja az évszámot. A ciklus a vasárnappal kezdődik (1. év).
Littera Dominicalis (vasárnapi betű): 7 éves ciklus, a január 1. kezdetű év első vasárnapjának betűjele szerinti, amely a szokásban lévő, az év napjait az ABC első hét betűjével megjelölő naptár szerinti. Mindig január 1-gyel kezdődik.
Numerus aureus (aranyszám): 19 éves ciklus. Kiszámítása:(évszám+1)/19.
Ajulián naptár alapjául szolgáló szoláris rendszer az ókoriEgyiptomból származik. Rómában holdnaptárt használtak, amelyi. e. 46-ban már 80 nappal késett a szoláris évhez képest.Caius Iulius Caesar ebben az évben rendeletileg vezette be az azóta róla elnevezett időszámítást. A naptár alapjátSzószigenész alexandriai csillagász hozta létre. A naptárreform lényege, hogy az i. e. 46-os év 445 napból állt, amellyel egy lépésben korrigálták a hold- és nap-naptár eltérését.I. e. 45. január 1-jétől a négyévenkénti szökőnapot tartalmazó naptárt használták, ezt nevezzükintercalationak, szökőnap beiktatásának. A julián-naptár évente 11 perc 12 másodpercet késett, amely eltérés azniceai zsinat idejére már éreztette a hatását.
A Julián-naptár egyik rejtélye, hogy a 128 évenként felgyülemlő 1 napnyi eltérést 1582-ben 10 nappal kellett megjavítani. A caesari naptár bevezetése és a gergelyi reformok között 1627 év telt el. 1627/128 ~ 12,7. Kerekítve 13 nap javítást kellett volna eszközölni. Az elterjedt nézet szerint valamikor a III-IV. század folyamán javításra került sor (2 nap), amelyről azonban nincsenek adatok. Ennek kézenfekvő lehetősége azelső nikaiai zsinat, amely foglalkozott naptári kérdésekkel, például a tavaszpont meghatározásával, ami ahúsvét mozgóünnepének kiszámításához volt szükséges. Az eltérés kiigazítása is megtörténhetett, amiről nincs adat, de nem hozott naptárreformot, vagyis a naptár alapjainak megváltoztatását. Ez a körülmény az egyik kiindulópontjaHeribert Illig nagy port kavarókitalált középkor elméletének, és amely szerint a 3 napnyi javításra azért nem volt szükség, mert a közel három évszázadnyi idő nem is létezett.
A nikaiai zsinat határozatai ugyanis jegyzőkönyv vagy más dokumentum formájában nem maradtak fenn. Tény, hogy a húsvét kezdetének meghatározásával foglalkoztak, ugyanakkor tény, hogy továbbra is a március 21-ét követő újhold maradt ahúsvétszámítás alapja. Ezt azonban két különböző módon érhették el:
a naptárhoz nem nyúltak hozzá egyáltalán, ez esetben csak rendeletileg rögzítették, hogy essék bárhová a csillagászati időponthoz képest a naptári március 21-e, ettől kell számítani a húsvétot;
azért nem helyezték át március 18-ra a húsvétszámítás kezdetét, mert a naptárt hozzáigazították a csillagászati dátumhoz.
Az első lehetőség viszonylag egyszerűbb, de ugyanakkor kevésbé lenne érthető eljárás. Ugyanakkor mivel maga a döntés nem ismert, ez a lehetőség képezi a kitalált középkor elméletének alapját.
Végül a Julián-naptár reformjátXIII. Gergely pápa vitte végbe, aki1582. október 4-én léptette életbe az új rendszert. A pápa felkérésére két csillagász, aperugiaiAloysius Lilius és az angolChristophonus Clavius dolgozta ki a javítás módját és a bevezetendő reformot. A hibakiigazítás módja Caesarhoz hasonló módon egyszerű volt, október 4-ét 15-e követte, amivel a naptár összhangba került a csillagászati (szoláris) évvel.
A Julián naptár kijavításának módja: a naptári és tropikus év közti eltérés 128 év alatt okozott egy nap különbséget, vagyis körülbelül 400 évenként hármat. Ezért 400 évenként egy elhagyott szökőnap már erősen közelíti a helyes eredményt. A konkrét rendelet szerint az évszázadok záróéve nem szökőév, kivéve a 400-zal maradék nélkül oszthatóakat. Ez a naptár már olyan pontos, hogy az eltérés 3300 évenként tesz ki egy napot.
A Gergely-naptárat Európa országai különböző időpontokban fogadták el, ennek elsődleges oka a reformáció idejében az volt, hogy a római pápa rendeleteit protestánsok, evangélikusok és kálvinisták általában nem fogadták el magukra nézve kötelezőnek:
Afrancia forradalom idején a Konvent 1792. szeptember 22-ét, a köztársaság kikiáltásának napját tette meg kezdőpontnak, amely egyben az őszi napéjegyenlőség időpontja is. Tizenkét egyenlő hosszúságú hónapot vezettek be (360 napra), ahét időegységét megszüntetve három tíznaposdekádra osztották azokat. Az év végéhez öt kiegészítő napot csatoltak, a négyévenkénti szökőnapot a köztársaság ünnepének nevezték.[30]
Ezt a naptárrendszert 1806-banNapóleon hatálytalanította, majd aPárizsi kommün idején rövid időre visszatért. A naptár reformjának gondolata tovább él, aminek oka az, hogy a 365 napos év nem osztható 7 napos ciklusokkal (52 hét + 1 nap), ezért a hónapok számozott napjai minden évben ahét más és más napjára esnek.
stilus communis vagycircumcisionis: január 1. Rómában a téli napfordulót követő első újhold ünnepe, a Julián naptárban már rögzített évkezdő nap. Nyugat- és Közép-Európában csak a XIII-XIV. századtól használatos.
Március 1. AFrank Birodalom Meroving- és Karoling-kori, a Velencei Köztársaságban a XVIII. századig használatos évkezdet.
Március 15.(március idusa) A rómaiconsulok hivatali idejének kezdete.
stilus annuntiationis: március 25. Késő középkori Nyugat-Európa.
calculus florentius -firenzei változat, amelyben a március 25-e és december 31-e közötti napok azonosak astilus communis évszámával;
calculus pisanus -pisai változat, amelyben a január 1-je és március 24-e közti napok azonosak astilus communis évszámával.
stilus paschalis:Húsvéti évkezdet, március 25. és április 25. között.
Szeptember 1. Bizánc és az ortodox egyházak évkezdete.
Zsidó évkezdet: szeptember 6. és október 5. között, az őszi napéjegyenlőséghez legközelebb eső újhold napja.
stilus nativitatis: december 25. Nyugat- és Közép-Európában. Magyarországon a XVI. századig általános.
Török időszámítás: Magyarországon a török hódoltság korában általános, a törökök holdnaptára miatt a szoláris naptárban állandóan körbejár az évkezdet.
Egy 1881-es nagy kronológiai tábla, készítője az amerikai Sebastian C. Adams (1825–1898). Adatai ahellenizmus korától (Kr. e. 3. század után) nagyrészt megegyeznek a 21. századi kronológiákkal.
↑A származtatott mértékegységek (a napnál rövidebb periódusok: óra/perc/másodperc) már nem képezik akronológia vizsgálatának tárgyát.
↑Ezért a muszlim időszámításban nem elegendő tudni annak kezdetét (hidzsra) ésaera vulgaris-622 képlettel számolni, hanem az átszámításhoz ezt is figyelembe kell venni.
↑A láthatatlansági periódus után az első hajnali megjelenése az égbolton.
↑Mai ismereteink szerint e dátumhoz a II. dinasztia dereka köthető. Ha tudnánk a naptárreformot kivitelező uralkodó nevét, akkor a II. dinasztiától kezdve az óbirodalmon keresztül sokkal pontosabban lehetne elhelyezni időben az eseményeket.
↑A megfigyelés helye azért fontos, mert a Nilus dél-északi irányban 960 km-t tesz meg Egyiptomban, ami majdnem 9° földrajzi szélesség-változást jelent. Az asszuáni Szíriusz-megfigyelés és valamely deltabeli helyen történő Szíriusz-megfigyelés között jelentős különbség lehet.
↑abThe Babylonian Calendar (angol nyelven). Livius.org. [2015. május 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 11.)
↑Alimmu évenként változó tisztségviselő, akiknek nevét jegyzékekbe foglalták, és felhasználták a datálásokhoz is.
↑Akkád bukása és Ur felemelkedése között, valamint azÓbabiloni Birodalom és a kassziták hatalomra jutása között.
↑A holocén a legújabb -2015-ös - meghatározások szerint 11 700 évvel ezelőtt kezdődött, és máig tart.International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
↑Feltehetőleg az egyiptomi 15 éves adóciklus hatására került Rómába. LásdHahn István tanulmánya
Schultz IstvánːTörténeti zsebkönyv. Vagy a világ és műveltség történetének időszaki átnézete, Schmid, Rottek és Nösselt után, Pesten, 1845
Vámossy MihályːIdőszaki vezérfonal, Pest, 1862
Bozóky AlajosːA világtörténet átnézete synchronistikai táblákkal tekintettel Magyarország története. Winderlich nyomán, Buda, 1863
Kerényi EdeːA világtörténelem időrendi átnézete. A legrégibb időktől a jelenkorig. Különös tekintettel Magyarországra. Magán tanulmányozásra és főgymnasiumi, reál- és kereskedelmi akadémiai használatra. A legujabb kútforrások nyomán, Budapest, 1876
Bélay JenőːKortáblák a történet tanulásához, nemzetiségi táblákkal. Tanodai és magánhasználatra, Budapest, 1880
Helmár ÁgostːVilágtörténelmi tabellák származási táblákkal, különös tekintettel a magyar történelemre, Pozsony, 1881
Marczell ÁgostːEgyetemes történelem évszámokban, Kókai Lajos Kiadása, Budapest, 1935
(szerk.) Dávid Gyula – Bodor András – Csetri ElekːTörténeti kronológia I–II., Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1976
(szerk.) Katona SándornéːA kezdetektől napjainkig – Képes történelmi kronológia – Az emberiség családfája a világ nagy birodalmainak térképeivel, Novotrade Kiadó, Budapest, 1991,ISBN 963-585-142-1, 30 p
Márkus László – Gunst Péter – Jemnitz János – Csató TamásːEgyetemes történelmi kronológia I–II. Az őstörténettől 1977-ig – Segédkönyv az egyetemes történelem tanításához, Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1987,ISBN 963-17-9866-6
[szerző nélkül]Időszaki tábla Magyarország történetéhez, Pest, Hornyánszky és Hummel, 1866
Kerényi EdeːMagyarország történetének időrendi átnézete a legrégibb időktől a jelenkorig. Középtanodák és magántanulók számára, Budapest, 1876
Szombathy IgnáczːMagyar történelmi időrend vezérfonala. A tanulás könnyitésére, Győr, 1877
Sennovitz GyulaːA magyar történelem időrendi átnézete, Győr, 1897
(szerk.) Péter Katalin – Solymosi LászlóːMagyarország történeti kronológiája I–IV., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983,ISBN 963-05-3183-6
(szerk.) Szvák GyulaːA magyar történelem kronológiája 830–2000, Pannonica Kiadó, Budapest, 2001,ISBN 963-9252-39-5
(szerk.) Rostás Sándor – Bárány Lászlóné – Szlávik TamásːMagyar Nagylexikon – Kronológia I–II., Magyar Nagylexikon Kiadó , Budapest, 2006,ISBN 963-05-6611-7
