Ez a lap egy ellenőrzött változata
Akoronakidobódás anaptevékenység egyik megnyilvánulása: anapkorona egy darabjának kilökődése abolygóközi térbe.
Az angol szakirodalomban a koronakidobódás neve: „coronal mass ejection”, vagy elterjedt rövidítésselCME. (Magyar szövegekben gyakran találkozhatunk a „koronakitörés” vagy „koronakilövellés” elnevezésekkel is, ezek azonban mind az angol eredetit, mind a jelenség lényegét kevésbé hűen adják vissza. ASkylab-program idején – az1970-es években – még „koronatranziens” néven is említették.)
A koronakidobódás oka aNapmágneses terének instabilitása. A mágneseserők hatására a kidobódóplazmafelhő (melynek helyét természetesen azonnal kitölti a környezőgáz) egyre gyorsuló emelkedésbe kezd, s a Napot elhagyvabolygóközi mágneses felhővé válik. Az emelkedéssebessége végül többé-kevésbé állandóvá válik, bár ha a környezőnapszél (4–500 km/s-os) sebességétől jelentősen eltér, aközegellenállás miatt még további fokozatos lassulásnak vagy gyorsulásnak van kitéve. Egyes koronakidobódások sebessége akár a 2–3000 km/s-ot is elérheti.
A kidobott plazmafelhő tömege és kg között van, átlagosan kg. A kidobódás kezdetén mérete általában legfeljebb 100 Mm, hőmérséklete 1–2 millió K, benne a mágneses tér erőssége néhánygauss. A felszállás során a környező nyomás csökkenése miatt a plazmacsomó tágul és hűl.
A nagyobb sebességű koronakidobódások a környező koronában szuperszonikusan mozogva maguk előtt (és oldalt)lökésfrontot keltenek. Az ilyen nagy kidobódások ezért óriási, táguló buborék vagy csepp formájában jelennek meg a koronagráfos felvételeken. A lökésfront okoztaplazmaoszcillációrádiókitörést is okoz. Ilyen ún. II. típusú rádiókitörések a koronakidobódások mintegy 2/3-át kísérik.
A naptevékenységi jelenségek közül a koronakidobódásoknak van a legerősebb földi hatása. A közvetlen hatások a következők:
Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap