Az ország rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, ennek ellenére a világegyik legszegényebb állama. Politikai instabilitás, polgárháborúk,etnikai konfliktusok, fertőző betegségek, azinfrastruktúra hiánya, a kiterjedtkorrupció sújtják. 2018-ban körülbelül 600 ezer ember menekült el a szomszédos országokba a Köztársaság közepén és keleti részén zajló konfliktusok elől.[9] Ekkor kétmillió gyerek éhezik, és a harcok miatt már 4,5 millió ember kényszerült elhagyni az otthonát.[10]
A fővárosKinshasa után következő két legnagyobb város,Lubumbashi ésMbuji-Mayi egyaránt bányászváros. Az ország legjelentősebb exportcikkei a kitermelt ásványkincsek. 2019-benKína vette át az exportjának több mint felét.[11]
Az egykoriKongói Szabad Állam, majd mintBelga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország aKongó-Léopoldville, majd aKongó-Kinshasa nevet vette fel,1971-től pedigZaire néven létezett.1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.
Léopoldville nevét 1966-ban változtatták Kinshasára (ejtsd: [kinsasza][6][12]), az országra így"Kinshasa-Kongó" néven is szoktak a közérthetőség kedvéért hivatkozni.Kisásá lingala nyelven sópiacot jelent.
Közép-Afrika északi és északnyugati területein az i. e. III–II. évezred fordulóján benépesülés figyelhető meg. Élelmiszernövényeket termesztettek, tartottak valamennyi állatot, és olajpálma alapú kertművelést folytattak. Évszázadokkal később, i. e. 2500 körül a banánt már ismerték a mai Dél-Kamerunban.
A feltehetőlegbantu nyelvű neolitikus, falvakban lakó, vasat használó népek kiszorították a korábbipigmeus népességet (helyi nevük „bitwa” vagy „twa”) az ország legnagyobb részéről. Az északkeleten,SzudánDárfúr ésKordofán tartományaiból kiinduló, kelet-afrikainak nevezett vándorlás is sodort Kongó keleti részébe különféle etnikai csoportokat.
1885-től kezdveII. Lipótbelga király kegyetlenimperialistadiktatúrája uralkodott egy negyedszázadon át. AKongói Szabadállamnak nevezett terület a király magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával számtalan gumiültetvényt létesítettek és tartottak fenn, anépirtás módszereit alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével.
Az ország lakosságának létszáma ebben az időszakban 15 millióval csökkent. (Tehát évente egymillió fővel)1908-ban a nyílt terrort felszámolvaBelgium átvette a hatalmat a közigazgatás fölött. Az országot ettől kezdveBelga Kongónak nevezték, megkezdődött a bányakincsek kiaknázása és az ültetvények megalapítása.
Belga Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven. Mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után „Léopoldville Kongó” és „Brazzaville Kongó” néven említették őket. 1966-banJoseph Mobutu az ország hivatalos nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta, amely 1971-ben Zaïre Köztársaságra változott.
A függetlenség kikiáltása után röviddelKatanga tartományban (Moise Csombe vezetésével) és Dél-Kasai tartományban szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellenében. A következőkben válságos lettKasavubu elnök ésLumumba miniszterelnök viszonya. 1960. szeptember 5-én Kasavubu megfosztotta Lumumbát hivatalától. Lumumba Kasavubu lépését alkotmányellenesnek nyilvánította és így nyílt szakadás keletkezett a két vezető között.
Lumumba még ezt megelőzően kinevezteJoseph-Désiré Mobutut az új Kongói Nemzeti Hadsereg vezérkari főnökévé. Amikor nyílttá vált Kasavubu és Lumumba ellentéte, Mobutu elég támogatást érzett maga mögött a hadseregben ahhoz, hogy fellázadjon. Az Egyesült Államok és Belgium pénzügyi támogatásával Mobutu meg tudta fizetni katonái iránta való lojalitását. A nyugati hatalmak ellenérzése a kommunizmus és a baloldali ideológiák iránt magyarázzák, hogy miért döntöttek Mobutu finanszírozása mellett, aki a „rend” fenntartását ígérte az új államban.
1961. január 17-én katangai erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Lumumbát. A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak. Ezután káosz jött.
Öt évi rendkívül zavaros, nyugtalan időszak után Mobutu, akkor altábornagy, puccsal eltávolította Kasavubu elnököt 1965-ben.
Zaïre zászlaja
Ekkor kezdődött Mobutu több évtizedes hatalma, aki ezen idő alatt alegkorruptabb afrikaiautokrata vezetővé vált. Egypárti rendszer épült ki, Mobutu önmagát államfőnek nyilvánította. A rendszeresen megtartott szavazásokon ő volt az egyetlen jelölt. Viszonylagos béke és stabilitás következett.1971-ben az ország új neveZaire lett. Mobutu egy autentikus afrikai rendszert akart kiépíteni. A lakosságot kötelezték, hogy keresztény nevek helyett eredeti afrikai neveket vegyenek fel, szabályozták a ruházkodást.1972-ben Mobutu a saját nevét is megváltoztatta. Új neve: Mobutu Szesze Szeko Nkuku Ngbendu wa Za Banga, vagyis„Mindenható harcos, aki kitartása és rendíthetetlen győzni akarása révén győzelmet győzelemre halmoz, és nyomában tűz gyullad”.
Mobutu kormányzata rendszeresen megsértette az emberi jogokat, politikai elnyomás volt az országban ésszemélyi kultuszt építettek ki. Minden kongóibankjegyen ott volt Mobutu képe, képei ott voltak a középületeken, sok üzlethelyiségben, a hirdetőtáblákon és gyakran a közemberek ruháján is. Ezen kívül súlyos korrupció gyötörte az országot a hatalmasinfláció miatt. A korrupciót gyakran zaïre-i betegségnek nevezték. Maga Mobutu „sem volt mentes” tőle, 1984-ben 4 milliárd amerikai dollár betétje volt svájci bankokban. Ez közel annyi, mint hazájának egyévi nemzeti jövedelme. A nemzetközi segítség leggyakrabban Mobutut gazdagította, miközben az utak oly mértékben tönkrementek, hogy az 1960-ban létezett hálózatnak csak egynegyede maradt meg. Ennek ellenére javarészt élvezte a nyugati hatalmak támogatását azok gazdasági és stratégiai érdekei miatt.
A szubszaharai térség figyelmének középpontjában álló ország a Föld egyik legszegényebb államaként folyamatos harcok színtere: Kongó mindig is részese volt a politikai – gazdasági – etnikai küzdelmeknek.[13] 1994 óta Kongót etnikai összeütközések és polgárháború sújtják, amelyeket aruandai népirtás elől menekülő tömegek robbantottak ki. Mobutu kormányát 32 év után aLaurent-Désiré Kabila által vezetett felkelés döntötte meg 1997 májusában. Ekkor az országot átnevezték Kongói Demokratikus Köztársaságra.
UNICEF segélyt osztanakGoma térségében (2008)A lakosság menekül a falvakból Goma térségében az FARDC és a lázadó csoportok közötti harcok miatt (2012)
1996-1998 között azelső kongói háború,1998 óta amásodik kongói háború sújtja az országot, amely a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa amásodik világháború óta. Ebbe a háborúba a térség szinte minden állama beleavatkozott –Ruanda ésUganda a jelenlegi hatalmi elit ellen,Zimbabwe,Angola,Namíbia,Csád ésSzudán pedig a védelmében. Bár az országban jelen vannak azENSZ békefenntartó katonái, mégis vannak egyes vidékek, ahol a lázadóknak teljes hatalmuk van.
Az országban nagy mennyiségben találhatóarany,ón,tantál,volfrám bányászatához kapcsolódó erőszakos cselekedetekért, háborúkért egyes civil szervezetek az elektronikai vállalatokat teszik felelőssé, amennyiben illegálisan, a feketepiacról szerzik be a termékeik (laptopok, mobiletelefonok) előállításához szükséges alapanyagok egy részét és ezzel támogatják az országban egymással vetélkedő fegyveres szervezeteket, akik a feketepiacot uralják.[14][15] Az országban folyó tantál bányászathoz szükséges erdőirtás egyesgorilla populációk élőhelyét is csökkenti.[16][17][18]
2006 júliusában volt az ország történelmének második demokratikus választása (az elsőn választották meg Lumumbát). Ebben segédkezett 18 ezerENSZ-békefenntartó és a 2 ezer fősEurópai Unió-haderő (köztük két magyar tiszt). A választás győzteseJoseph Kabila lett, 45%-kal.
Az óriási területű országnak a méretéhez képest elenyészően kicsi tengerpartja is van, ami a legnyugatibb határa, de ez a part is több tíz kilométer hosszú. A tengerrel azAlsó-Kongó nevűkelet–nyugati tájolású hosszúkástartomány révén van kapcsolata az országnak (Angola ésCabinda által közrefogva, ami Angolaexklávéja).
Az ország vízrajzi tengelye aLualaba és folytatásában aKongó folyó, a Föld egyik legbővizűbb folyója. Jobb oldali mellékfolyói közül aLuapula, aLuvua, aLukuga, azAruwimi és azUbangi, illetve az abba ömlőUele a legnagyobbak. A bal oldali folyók közül aKasai emelkedik ki.[19]
Az ország keleti határán, a Közép-afrikai-árokban nagy, mély vizű tavak sorakoznak.
Egyenlítő menti helyzete miatt az ország középső és északi részéntrópusi esőerdő éghajlat uralkodik. Az éves csapadékmennyiség sok helyen meghaladja a 2000 mm-t, eloszlása egyenletes, csúcsértéke tavasszal és ősszel van. Azévi középhőmérséklet 24–25 °C, a napi és évi ingadozás csekély.
Az ország déli részét trópusi szavanna klíma jellemzi, a téli félévben 3-5 hónapos száraz évszakkal, 1000-1400 mm évi csapadékösszeggel. Az évi középhőmérséklet a magassággal együtt csökken, például a Katanga-fennsík 1250 m magas központi részén 19 °C.[20]
ANotre Dame-i Egyetem kutatói alapján aklímaváltozás miatt a Földön az egyik legsebezhetőbb ország és az éghajltváltozásra az egyik legfelkészületlenebb ország.[21]
2000 és 2014 közötti adatok alapján az ország évente átlagosan 570 ezerhektár esőerdőt (0,2%) veszített az erdőirtás miatt.[22]
Az egzotikus állatok vagy azelefántcsont kereskedelme miatt folytatott orvvadászat egyesek számára a szegénységből való kitörés egy útja, míg bizonyos lázadó csoportok számára a polgárháború anyagi finanszírozásának eszköze.[23]
A bányászat miatti visszafordíthatatlan környezetkárosítás és vízszennyezés szintén folyamatos, komoly probléma. A 2021 aug.-i incidensben aKongó mellékfolyóinak vízszennyezése 12 ember halálát és több ezer ember megbetegedését okozta.[24]
A központi medence és az atlanti partvidék természetes növénytakarója atrópusi esőerdő. A déli és délkeleti vidékekenlombhullató erdő és nedvesszavanna alkotja a természetes növénytakarót. A trópusi esőerdők több lombkoronaszintű, igen fajgazdag erdők óriásfái az álmahagónifák és az afromahagónifák, amelyek afrikai mahagóni néven kerülnek a faipar piacára. A peremvidékek felé haladva az örökzöld esőerdőket először félig lombhullató erdők, majd szavannaerdők váltják fel. A szavannaerdőket füvesszavannák szegélyezik. A Kongó folyótgalériaerdők kísérik, torkolatvidékén jellemzőek amangrovemocsarak. Fontos termesztett növény azolajpálma.[20]
A kétalkotmány közötti interregnum (2003–2006) óta a Harmadik Köztársaság Alkotmánya érvényes. Az alkotmány, melyet a 2005-ben tartott névszavazás fogadott el, és melyetJoseph Kabila(wd) elnök hirdetett ki, decentralizált,félelnökiköztársaságot alapít meg, melyben elvileg a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak szétválnak, a jogok megoszlanak a központi kormányzat és a tartományi kormányzatok között.
Kétkamarás nemzeti törvényhozás működik, egy 500 fős, öt évre közvetlenül megválasztott Nemzetgyűléssel, valamint egy 108 fős, tartományi gyűlések által választott szenátussal.[26] A képviselők mandátuma öt évre szól.[26]
AFreedom House 2022-es jelentése az országot a »nem szabad« kategóriába sorolta.[26] A politikai rendszerét az elmúlt években megbénította a választási folyamat az elit általi manipulálása.[26] Az emberek nem gyakorolhatják szabadon alapvető polgári szabadságjogaikat, éskorrupció jellemző.[26] A választási keretek a gyakorlatban nem biztosítják a választások átláthatóságát.[26]
A szavazásokat erősen kritizálták a szavazók elnyomása és a választási csalások miatt.[26] A katolikus egyház és a civil társadalmi koalíció, aSynergy of Citizen Election Observation Missions megfigyelői tömeges csalásokról és szabálytalanságokról számoltak be.[26]
Az ellenzéki pártok és a civil társadalom gyakran kritizálja a Nemzeti Választási Bizottságot (CENI) és az Alkotmánybíróságot a függetlenség hiánya és az elnök támogatása miatt.[26]
Több száz párt létezik, amelyek közül sok etnikai vagy regionális alapon szerveződik.[26] A legtöbb azonban nem rendelkezik országos hatókörrel, működési képességük a gyakorlatban korlátozott.[26] Az ellenzék vezetőit és támogatóit gyakran megfélemlítik, és korlátozzák őket, valamint a kampányhoz vagy nyilvános események szervezéséhez való jogukat.[26]
A Kongói Demokratikus Köztársaság 2005-ben született alkotmánya az országot 25 nagy önállósággal rendelkező autonóm tartományra és a fővárosi területre osztotta. Az egyes tartományok további körzetekre oszlanak. A tartományi felosztás az alkotmány elfogadásától számított 36 hónap múlva, vagyis 2009 februárjában lép teljes hatályba, pontosabban 2009. február 19-én.
A Kongói Demokratikus Köztársaság új tartományi felosztása
Népessége a 2020-as évek közepén több mint 110 millió fő.
Az ország népsűrűségi térképe, tartományok alapján (2010-ben) fő/km²:
> 100
75-100
50-75
25-50
15-25
< 15
Az ország főként falusi népessége a keleti országrészben koncentrálódik, illetve az erdő zónától délre, amely az óceánhoz közeliMatadinál kezdődik és a fővároson,Kinshasán keresztül egészenKelet-Kasai tartományig nyúlik. 2017-ben az ország lakosságának 43,5%-a élt városokban.[27]
Képek
Összegyűlt emberek egy esküvőnGyerekek a Mai-Ndombe-tónálMongo (népcsoport) emberekTemplom az ország nyugati részén, KanguLubumbashi katedrálisaKatolikus apáca, BasankusuBaptista templom, VangaKishasa belvárosa, Boulevard du 30 JuinLubumbashi belvárosaAsszonyok az ország keleti részén, WalunguVidéki gyerekek
A lakosság 12 fő etnikai csoportból áll, ezeken belül 250 kisebb csoportot különböztetünk meg. A legnagyobb népcsoportok: bakongo, mongo, baluba, lunda, melyekbantu törzsek, és a lakosság 80%-át alkotják. A szudáni népcsoport alkotja a lakosság 18%-át, a fennmaradó 2% pedignilóta.[29]
A bantu népekre az alacsony, robusztus testalkat és a világosbarna bőr a jellemző. A szudániak magasabbak és sötétebb bőrűek, a legsötétebb bőrűek pedig a nilóták. Az országban egy-két százaléknyipigmeus is található, ők a terület őslakói. A pigmeusok a negrid rasz, koiszan alrasszhoz tartoznak. Rendkívül alacsony termet, göndör haj és sárgásbarna bőr jellemzi őket.[29]
A mintegy háromszáz nyelvet beszélő különböző etnikum közül a legjelentősebb a luba vagy lunda, 18 százalékos részesedéssel. Őket követik a mongók 16-17 százalék körüli arányukkal. Az ország névadói, a kongók 13 százalékos arányt képviselnek. Körülbelül a lakosság egy tizede ruhanda. Valamivel kevesebb arányban élnek itt rundik és ngalék. A kisebb csoportok közé tartoznak az azandék, a kubák vagy busongók, a hembák stb.[29]
Az ország hivatalos nyelve afrancia. Franciaország után itt beszélnek a világon legtöbben franciául. AzOIF 2014-es jelentése szerint a lakosság 47% -a tud franciául írni és olvasni.[30] A fővárosban, Kinshasában ekkor a lakosság 67%-a tud franciául olvasni és írni, 68,5% -a pedig érti és beszéli a nyelvet.[31]
A római katolikusok aránya kb. 50%-os, míg a lakosság kb. 20%-a valamely protestáns keresztény felekezet híve.
A kereszténység és a hagyományos törzsi hiedelmekszinkretizmusából intézményesült egyházak jöttek létre (→Afrikai Intézményesült Egyházak). Egyik legelterjedtebb, több millió hívőt számon tartó népi-vallási mozgalom aSimon Kimbangu „próféta” (1887–1951) által életre hívottkimbanguizmus(wd) (francia:Église kimbanguiste). Székhelye Nkamba városában van. A kereszténység alaptéziseiből indul ki. Hívei a politikától, az erőszak alkalmazásától való távolmaradást hirdetik, tartózkodnak az alkoholfogyasztástól, a dohányzástól, a tánctól.
Tűzifát gyűjtő emberekEgy fiú kecskéket terelEmberek az olajpálma termésévelPiackép, BasankusuKenyeret szállító kerékpárosTájkép az ország keleti szélénFutóbab-ültetvény North Kivu tartománybanFöldművesek, North KivuHalászok egy folyó zúgóinAz Inga-gát
A Kongói Demokratikus Köztársaság bővelkedik természeti erőforrásokban, gazdasága jelenleg két évtizednyi hanyatlás után a javulás jeleit mutatja. Azelső (1996–1997) ésmásodik kongói háború (1998–2003) jelentősen csökkentette a hazai termelést, a kormány bevételeit, növelte az államadósságot, a harcok, az éhínség valamint a betegségek következtében több mint ötmillió ember vesztette életét.
A külföldi befektetők a konfliktus kimenetelét övező bizonytalanság és az infrastruktúra hiánya miatt elhagyták az országot. A helyzet csak 2002-ben javult, amikor a megszálló seregek nagy része kivonult Kongóból. A kormány aNemzetközi Valutaalappal és aVilágbankkal együttműködve gazdasági terveket dolgozott ki, Joseph Kabila elnök vezetésével pedig megkezdték a reformok végrehajtását.
Adósságállománya2004-ben meghaladta a 11 milliárd USD-t. Belgium a legfőbb külföldi támogatója, segélyezője.
Az életszínvonal nagyon alacsony.
A gazdaság jelenleg leggyorsabban fejlődő régiói közül is kiemelkedikKatanga, mely már a 20. század elejétől a terület meghatározó övezete. Létalapja abányászat és a hozzá csatlakozónehézipar. Az ország gazdaságilag legfejlettebb két körzete:Kinshasa környéke és Katanga.[35]
ACIA World Factbookban 2012-ben publikált becslés szerint a mezőgazdaság 44%, ipar 23%, szolgáltatás 33% részben járul hozzá az ország bruttó hazai termékéhez (GDP). A GDP növekedése 2012-ben 7,1% volt.
További fő ágazatok: fogyasztói termékek gyártása (műanyag, lábbeli, cigaretta), textilipar, élelmiszeripar, cementgyártás, a kereskedelmi hajók javítása.[36]
A Nemzeti Közlekedési Vállalat székháza, KinshasaBelvárosi utcakép, KinshasaUtca áradáskor KinshasábanBanánszállítás fatákolmányon (csukudu) az ország keleti részén, Észak-KivuÁruszállítás csukudunCsónakok a Kongó folyó partjánFolyón való átkelésVonat Kamina közelében
A közlekedés elmaradott. A fontosabb közlekedési eszközök a légi-közlekedés mellett a vízi-közlekedés és a vasút. A háborúk alatt a vasutak, közutak jelentősen megsérültek. Az infrastruktúra gyengesége miatt, az országon autóval áthaladni gyakorlatilag nem lehet. Vidéken sokfelé ritkaságnak számít az aszfaltozott út és az esős évszakban az utak járhatatlanná válnak.[37]
A közlekedési hálózat gerince aKongó vízrendszerének hajózható vízi útja. A vasutak ennek csak kiegészítői, a folyók zuhatagait megkerülve biztosítják az összeköttetést a hajózható szakaszok között. Az utak az ország belsejét igen hiányosan kötik össze.[35]
A tartományi székhelyek és a főváros között működő légijáratok a személyforgalmat gyorsan bonyolítják le, de a légijáratok biztonsági rendszerei fejletlenek, gyakoriak a balesetek.[35]
15 ezer km vízi út van az országban. Több itt a hajózható folyó, és több árut és személyt szállítanak vízen, mint Afrika bármely országában. A legfontosabb folyóparti kikötője az óceánhoz közeliMatadi, amely egyben igen fontos vasúti csomópont is.Kinshasa a legnagyobb belföldi kikötő Afrikában.[35]
Diákok egy iskolaterembenFufu-készítés (egyfajta kenyér)FafaragványEgy gyermek banánlevélbe csavart manióka-kenyeret árulAsszony banánt visz a fejénPoulet à la Moambé (csirke rizzsel)Lubumbashi Nemzeti Múzeuma
Hagyományosan az asszonyok gyakran csavarnak egy sálat a fejükre, élénk, színes ruhákat viselnek és a kisgyermeküket a hátukra kötik. A nők hosszú szoknyát viselnek, nadrágot szinte soha. A fővárosban, Kinshasában a fiatalemberek közt sokan drága, divatos, nyugati ruhákat hordanak, miközben szegényes körülmények között laknak. Íratlan szabály, hogy valaki minél jobban öltözött, annál több tiszteletet fog kapni. Továbbá ha valaki jól öltözött, több ajtó nyílik meg előtte társadalmilag és gazdaságilag is.
A nők hagyományos szerepe az otthoni, házimunkák és háztartási teendők ellátása, a tűzifa és az ivóvíz biztosítása, a piacra járás. A földművelésből a férfiak és nők egyaránt kiveszik a részüket. A városban élők nagy része termékeit árulja az utcán. A lányok feladata egy bizonyos idő után, hogy vigyázzanak a kisebb testvérekre. Sok gyermek kényszerül dolgozni iskola után saját maga és családja fenntartásáért: eladást, cipőtisztítást stb. vállalnak.
Vidéken előfordulhat, hogy egy férfinak több felesége is van, ez leginkább a falufőnökökre jellemző.
Közös étkezéseknél a nők először a férfiakat szolgálják ki, akik székeken ülve esznek. Miután a férfiak befejezték az evést, a nők és a gyerekek a földön ülve fogyasztják el a megmaradt ételt. Étkezéshez csak a jobb kéz használata jellemző, a bal kéz a személyes higiéniai célokra van fenntartva.[38]
Sokan megfelelő végzettség nélkül praktizálnak orvosként. Ugyanakkor az országban kuruzslók, gyógyító emberek jellemzők, akik különféle praktikákkal gyógyítják az embereket. Helyi nevénmganga(nganga), aki egyféle ezermester: füves-ember, pszichológus, orvos, bűvész, varázsló. Amganga gyógyít, jövendőt mond, kiűzi a gonosz szellemeket a megszállottból. Sok ember fordul hozzájuk, mielőtt fontos vállalkozásba kezdene.[39]
Sok más afrikai és ázsiai államhoz hasonlóan itt sem ritka, hogy a szülők előre megegyeznek gyermekük jövendőbelijének kilétéről. A szülők közötti szerződések által köttetett házasságok száma azonban visszaszorulóban van, főként a nagyvárosokban. Vidéken még bevett szokás, hogy a vőlegény a menyasszonyért cserébetisztes összeget fizet a lány szüleinek.[35]
Nem jellemző a nyugati típusú családi modell, az emberek – főként vidéken – a hagyományos afrikai nagycsaládos modellben élnek. A családok feje az adott nemzetség legidősebb férfi tagja. Egyes törzseknél (főleg a bakongóknál) fontos szerepük van a nagybácsiknak is. A gyermekeket anyai nagybátyjuk oktatja, szakmát tanít nekik, illetve ő felelős a fiatalok minél előnyösebb párválasztásának „koordinálásáért” is. Az idősek megbecsülése mindennél fontosabb.[35]
Táncos ünneplés Basankusu katedrálisában - videó
Csodálni való a kongói emberek mérhetetlen jókedve: az élet egyszerűségét, természetességét tükrözi viselkedésük és a kommunikáció szerves része a nevetés. Tanulnivaló az itteni emberek hihetetlen kitartása, ereje, türelme és alázata. A kongóiak mind lelkileg, mind fizikailag meglepően erősek.
A helyiek úgy vélik, hogy a szegénység és a munkanélküliség, a betegségek miatt magas az emberek vallásos érdeklődése. Az úttestek mellett bódékon a "Jézus él", "Jézus megváltott", "Énekeljünk Jézusnak" stb. feliratok állnak. Szinte minden utcában található egy-egy templom, gyülekezeti sátor. Hétvégenként látványosan kiürülnek az utcák, az emberek templomokba mennek énekelni, nem egy-két órára, hanem szinte egy teljes napig. A templom egyszerre művelődési ház, a kikapcsolódás és a vallásgyakorlás helyszíne is.[40]
A kongói oktatás négy szintje megegyezik az Európában is ismert tagolódással (óvoda, általános iskola, középiskola, felsőoktatás), amely az egykori gyarmattartó hatalom iskolarendszerének lemásolásából fakad.[35]
Mivel szegény országról van szó sajnos, sok helyen nincsenek meg a normál oktatás feltételei, és a legtöbbcsalád örül, ha gyermeke legalább az általános iskolát be tudja fejezni. A középiskolákban(Ecole Secondaire) kétszintű oktatás zajlik, a tanulók„alap”-, illetve„magasabb” képesítést, bizonyítványt szerezhetnek. Az egyetemre(Université – Instituts Supérieurs) jutás természetszerűen nagy presztízsértékkel bír ebben az erősen fejlődő országban.[35]
A zenéléshez többnyire házilag készített csörgőket és dobokat használnak.
Népszerű kongói tánczenei műfaj asoukous(wd)(kongói rumba). A stílus az 1960–70-es években nagy népszerűséget nyert Afrika más országaiban is.Népszerű még a kwassa-kwassa(wd) és a ndombolo(wd) tánczene is.
Alsó-Kongó stílusterület: a plasztikákban emlékfigurák, fétisek és állatszobrok jelennek meg. Gondot fordítanak a részletekre, az arc kerek, az arc részei aránytalanul nagyok. A figurák dinamikusak, a mozgás érzékeltetésére törekednek.
Nyugat-Kongó stílusterület Stíluscsoportok:bateke,bazaka,bapende. A bateke fétisek álló, nem nélküli figurák, merev tartással, rövid végtagokkal, hosszúkás, oszlopszerű testtel. A bazaka csoport fétisei, emlékszobrai és maszkjai rokonságban állnak a bateke stílussal, de a figurák dinamikusabbak, kidolgozásuk durvább. A bapende művészetben a nagy maszkok mellettamulettként használt, nyakban hordott, elefántcsontból faragott kis maszkszerű fejek a tipikusak. Az egyik sírszobornál különösen a test kerek hajlatai vannak kidolgozva. Az ülő testtartás világosan felismerhető, de a test felépítését a fatörzs szigorú formája határozza meg. A lábakhoz képest erősen felnagyított fej fokozza a kifejezés erejét, ugyanazzal a megrendítő mély fájdalommal hat ránk, mint az afrikai siratóénekek.
Közép-Kongó stílusterület Stíluscsoportok:busongo (kuba),bena lulua,baszongo. A busongo szobrászat portrészerű, nehézkes, statikus királyszobrai mellett a figurális vagy geometrikus díszítésű fakupák említhetők meg. A maszkok fából vagy háncsból készültek, felületük festett, csigákkal és gyöngyökkel kirakott. A bena lulua művészetben kis álló férfi és női figurák dominálnak. Nyakuk hosszú, lábuk rövid, felületükön gondosan elhelyezett díszítéssel, néha ruházat és fegyverek feltüntetésével. A baszongo művészetre szögletes idomokból összetevődő, aránytalanul nagy fétisfigurák jellemzők.
Kelet-Kongó stílusterület: ababua (boa) művészetet figurális díszítésű székek, nyaktámaszok, edénytartó figurák és maszkok jellemzik. A székeknél és nyaktámaszoknál zömök női és férfialakok az ülő és támaszfelületet, az edénytartó figurák a sarkukon ülve fogják kezükben a faragott edényt. E naturalista kidolgozások mellett téglalap alakú, néha kerek, stilizált emberarcú maszkok tűnnek fel, ezek felületi díszítése harmonikusan változó fehér és fekete sávokból áll.
Dél-Kongó stílusterület: abadzsokve törzs művészete a legkiemelkedőbb. Az alkotások között szobrok, maszkok, szertartási és főnöki jelvények, faragott székek szerepelnek. A szobrok mozgást fejeznek ki, a fej hosszúkás és ovális arcú, az arcvonások agresszívek. A faragványok csiszoltak és fényezettek.
Észak-Kongó stílusterület: amangbetu művészet legfontosabb műfaja a szobrászat és a figurális kerámia. Az álló nőket ábrázoló szobrok naturalisztikusak, arányosak, statikusak. Tipikusak a hengeres fatartók, emberfejeket formázó fedőikkel. A felül emberfejet mutató víztároló edények az afrikai kerámiaművészet legszebb alkotásai közé tartoznak. AMangbetu Királyságban a19. századbanagyagból épültdongaboltozatú csarnokok hosszúsága a 30 métert is eléri.
Az ételek alapanyaga általában a rizs, amanióka(kasszáva), burgonya, banán,jamgyökér, bab, mogyoró, cukornád, mangó, papaja, kókuszdió.[35]
A helyiek mindennapi kenyere afufu, egy kukoricalisztből és vízből készített,puliszkához hasonló köret, melyet különböző szószokkal fogyasztanak. Ilyen szósz például a padlizsános lecsó vagy apondu (sóskához hasonló levélből készült pép).
Kedvelt, szinte mindennapi eledel amaniókagyökér, főzve, sütve, rántva és a főzőbanán kis karikákra vágva és megsütve. Sok halat, továbbá teknősbékát is fogyasztanak. Az egyetlen igazán elterjedt édesség amikate-fánk.[43]
A Kongói Demokratikus Köztársaság labdarúgó válogatottja két alkalommal nyerte meg azAfrikai Nemzetek Kupáját. 1968-ban Ghána felett diadalmaskodott a nemzeti tizenegy 1-0 arányban, míg 1974-ben – Zaïre néven – Zambia válogatottját múlták felül. A Kongói demokratikus Köztársaságválogatottja – még Zaïre néven – első fekete afrikai csapatként jutott ki a világbajnokságra1974-ben.[45]
↑István Tótfalusi:Kiejtési szótár: idegen nevek, szavak, kifejezések és szólások helyes kiejtése. 1. kiadás. 2006. = A magyar nyelv kézikönyvei,ISBN 978-963-7094-28-6 Hozzáférés: 2023. november 24.
↑ (2017. február 1.) „Using spatial statistics to identify emerging hot spots of forest loss”.Environmental Research Letters12 (2), 024012. o.DOI:10.1088/1748-9326/aa5a2f.ISSN1748-9326.
.svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
_2009-04-04_02.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_in_Basankusu.jpg)
.jpg)
.svg)
