Ez a lap egy ellenőrzött változata
Akomáromi vár ostroma az1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő katonai és politikai jelentőségű eseménye volt, amely1848 decemberében kezdődött meg, és1849.szeptember 27-éig, akomáromi vár átadásáig tartott. AKlapka György vezette várvédők avilágosi fegyverletétel után másfél hónapig kitartottak az osztrák túlerő ellen és egészEurópában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül.
1848-banWilhelm Mertz volt akomáromi vár parancsnoka, aki hűséges volt aHabsburg uralkodóházhoz, de képtelen volt a hatalmas erődítmény védelmére a város forradalmi érzelmű lakosságától (3zászlóalj gyalogsággal és 50 tüzérrel rendelkezett). Mertz ezért segítséget kértMagyarország katonai parancsnokától,Ignaz Lederer tábornoktól, aki azonbanmájus 11-én álruhában hozzá menekült, miutánPesten törvényszék elé idézték a tüntető nép szétveréséért. Később aCsillagerődből álruhában menekült továbbBécsbe Mertz segítségkérésével, amelyre azonban nem érkezett válasz.V. Ferdinánd királyjúnius 13-i levele alapján kényszerből ugyan engedelmeskedett a forradalmi magyar kormánynak, de ugyanakkor ágyúkat szegeztetett a városra. Augusztus első napjaiban a vár magyarellenes beállítottságúhorvát legénységét (a komáromiak panaszára) Bécsbe szállították és egyolasz zászlóalj érkezett a várba.
Batthyány Lajos miniszterelnök utasításáraaugusztus 10-én az 1200 komárominemzetőr mellé 1200esztergomi nemzetőr érkezett a városbaBesze János ésKosztolányi Mór őrnagy vezetésével a vár őrizetére. Mertz 10 napig nem engedte be őket a várba, aNádor-vonal bástyáiban helyezték el őket.
Szeptember 10-én újabb esztergomi nemzetőrök érkeztek a városbaMajthényi István alezredes vezetésével, aki Batthyány Lajos miniszterelnök írásbeli parancsával felszólította Mertzet a vár parancsnokságának átadására. Ő azonban nem bocsátotta be őket a várba, ezzel tovább súlyosbítva a feszült viszonyt a vár és a város között.Szeptember 15-én aGönyűn állomásozó császárhű egységeket rendelte Komáromba, terve azonban kitudódott. A polgármester,Amtman Jenő szétszedette a dunaihajóhidat, így a zászlóalj nem jutott át a Dunán a várba. A két nappal később a városban pusztító tűz okozását a lakosság a várbelieknek tulajdonította.Szeptember 29-én a vár legénysége letette az esküt a magyar alkotmányra és az osztrák parancsnokság elhagyta a várat. VárparancsnokkáMajthényi István alezredest nevezték ki.
Az erődötoktóber 19–20-án, valamintnovember 6–7-énKossuth Lajos is meglátogatta, utóbbi alkalommalBem József kíséretében. A legénység száma folyamatosan bővült, 1848 végén már 10 640 főt tett ki. A város lelkes hazafias hangulatára jellemző, hogy a kért 298 újoncon kívül még 70-en jelentkeztek önként katonai szolgálatra. Folytatódtak a város védelmét biztosító félbeszakadt erődítési munkák, ekkor kezdték amonostoriHomokhegyet földsáncokkal megerősíteni. A Csillagerődben állandóan egy zászlóalj és 90 tüzér állomásozott.
1848 decemberében megindult az osztrák támadás Magyarország ellen. A II. hadtestdecember 30-án érkezett Komárom alá és Wrbnaaltábornagy megadásra szólította fel a vár védőit. Ramberg és Neustadtertábornokok ostromgyűrűvel vették körül a várost. Majthényi tábornok értesülveBuda várának elfoglalásáróljanuár 7-én a haditanácson felvetette a vár feladását, amit a tisztek felháborodással fogadtak és Majthényi lemondott parancsnoki tisztségéről. Az új parancsnokTörök Ignác lett, akinek kinevezését később a kormány is megerősítette és egyben tábornokká nevezte kijanuár 28-án. A vár legénysége a tűzkeresztségenjanuár 13-ánNyárasdnál esett át, ahol csatában megfutamították az osztrákokat, az ellenség parancsnokát is megölve.
Ajanuár 22-i jeges ár elöntötte aVág-Duna menti laposokat, ezzel megközelíthetetlenné tette a várat észak és kelet felől. Márciusban bezárult az osztrák ostromgyűrű, az ostromlók parancsnokságátBalthasar Simunich altábornagy vette át, akiÁcson rendezte be főhadiszállását. Számuk 14 133 fő volt. Simunich a monostori Homokhegyen tüzelőállást rendezett be, melyetmárcius 17-én Querlondealezredes megkísérelt visszafoglalni, de ez nem sikerült (Újszőny nagy része viszont leégett).Március 20-án megkezdődött a város bombázásanehéztüzérséggel, amely egy hónapig tartott. Simunich célja a lakosság fellázítása volt, de a komáromiakat nem tudta megtörni (korabeli szállóige szerint:Lőhetsz német, de be nem jössz !). Március végén Weldentáborszernagy vette át az ostromlók vezetését, akimárcius 31-én a Vág-Duna felől próbálta meg elfoglalni Komáromot. A várból és a vág-dunai hídfőből azonban kereszttűzbe vonták az ostromlókat, akik másfél óra után kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanekkor kézitusában az Apáli-szigetnél is megfutamították az osztrákokat.
Április elején a megáradt Duna könnyítette meg a vár védelmét ésáprilis 4-én hír érkezett a városba a felmentő sereg elindulásáról. Ekkor kezdték meg (állandó bombazáporban) a hajóhíd megépítését azÖregvár és a Csillagerőd között, amelyáprilis 7-ére elkészült. Ezután az osztrákok a Csillagerőd elfoglalására törekedtek, de erőfeszítéseik kudarccal jártak. 1849 áprilisában a Nyitra és a Zsitva is kiöntött, megkönnyítve a város védelmét, de egyben lassította felmentő sereget is, hiszen a gyalogságnak a vízben kellett gázolnia.[1] Az árvíz is nagy károkat okozott.[2]Április 10-én megérkezett a városbaLenkey János és átvette a vár parancsnokságát, majd őt azáprilis 20-án egyhuszárcsapat élén érkezettGuyon Richárd váltotta fel.
Végüláprilis 22-én a Feldunai hadsereg I. és III. hadteste,Damjanich János ésKlapka György vezetésével megérkezett a városba a felmentő sereg is, amely azonnal hozzálátott az ostromgyűrű szétzúzásához. ElkezdtékSzőny ágyúzását, mivel az ottanikatolikus templom tornyából tartották az osztrákok a várat megfigyelés alatt, majd támadást intéztek aCsallóközben állomásozó császári katonaság ellen, szétrombolva az ostromlók által épített Duna-hidat Lovadnál (Csallóközaranyos közelében). Azáprilis 26-ára virradó éjszakán rajtaütésszerű támadásban a monostori Homokhegyet(Sandberg) is visszafoglalták az osztrákoktól és kiverték őketÚjszőnyből. Ahonvédség Damjanich János ésGörgei Artúr vezetésével 14 órás csatában áttörte az ostromgyűrűt ésMocsáig vetette vissza az ellenséget.
Az április 26-i győzelem után megkezdődött a körvédelem kiépítése, melymájus 20-ára be is fejeződött. Újszőny körül a monostori Homokhegytől a Csillagerődig sáncsort vontak, melyet a fontosabb pontokon tíz kiserőddel erősítettek meg. Körsáncok épültek a dunaiErzsébet-szigeten és azApáli-szigeten is. A kormánymájus 28-án Klapka Györgyöt nevezte ki várparancsnokká. Az ő parancsára elkezdődött aMonostori erőd építéseThaly Zsigmond irányítása alatt. Ezzel elkészült a körvédelem és a megerősített vártüzérség 292 ágyúja nézhetett szembe az osztrákokkal. A komáromi honvédek részt vettek abudai vár visszafoglalásában is.
1849 júniusában acári orosz hadsereggel támogatott osztrák sereg újra támadásba indult a forradalmi magyar csapatok ellen.Július 2-ánHaynau vezetésével akomáromi csatában sikertelenül próbálták elfoglalni a várat az egyesített osztrák-orosz hadak. Ezután a városba érkezett felvidéki zászlóaljakkal együtt (a kormány utasítására) a magyar erők megpróbáltak kitörni az ostromgyűrűből dél felé (július 11-én), hogy aTisza-Maros térségébe vonuljanak át. A kitörési kísérlet meghiúsult, és amásodik komáromi csatában 2300-an vesztették életüket a szabadságharc legvéresebb csatájában.
A sikertelen kitörési kísérlet után,július 12-én Görgey csapatai a Duna bal partján vonulva elhagyták Komáromot, a városban Klapka György parancsnoksága alatt a II. és a VIII. hadtest maradt, 24 zászlóaljjal és 12 lovasszázaddal (összesen 18,3 ezer fő). A tábornok megszervezte a vár védelmét ésjúlius 14-én bevezette az ostromállapotot (a vár élelemraktárait a környező falvakban folytatottrekvirálásokkal feltöltötték, az idegeneket kiutasították a városból,szükségpénzt bocsátottak ki). Az ostromló sereg parancsnokságátAnton Csorich altábornagy vette át, 16 zászlóalj gyalogos, 6 század lovasság állt rendelkezésére 12 000 katonával.
A komáromi honvédek rajtaütéses akcióban megtámadták a császáriaktatai élelmiszerraktárait, melynek során 100hadifoglyot ejtettek és egyben hozzájutottak az ostromló sereg hadrendjéhez.Július 30-án újabb kitörést hajtottak végre aMátyusföld irányában, amelynek célja az ellenség figyelmének elterelése volt. Augusztus 1-ének éjjelénHeténynél osztrák katonákat fogtak el, akiket nem vártak be a visszahátráló bajtársaik. Osztrák katonákLándoron keresztül is menekültek a Csallóközbe.[3] A legfontosabb kitörésreaugusztus 3-án került sor,Almáson,Mocsán ésIgmándon törtek rá az ellenségre a honvédek és gazdag zsákmányt ejtettek (többek között 30ágyút, 35 élelmiszerszállítóhajót, 800sertést és 2600szarvasmarhát) és mintegy 1000 hadifoglyot is ejtettek. A győzelem lelkesedéssel töltötte el a lakosságot, pár nap alatt mintegy 6 ezer újonc jelentkezett Komáromban.
Az augusztus 3-i vereségük után az osztrákokaugusztus 20-ára ismét helyreállították az ostromgyűrűt. Azaugusztus 13-ivilágosi fegyverletételt követően az osztrák hadvezetés Komárom bevételét tűzte ki célul.A komáromi várat tekintélyes számú emberrel továbbra is Klapka tábornok védte az ostromra felsorakozó egyesített császári haderők mintegy 40 000 katonájával szemben.
Klapka közben négy megbízható emberét szétküldte az országba, akik visszatérve jelentették, hogy a szabadságharc ügye elbukott. A fegyverletétel híre után a várőrség kettészakadt, a „vörös republikánusok“ csoportja az utolsó csepp vérig való küzdelem mellett volt, a másik rész a józan megfontolás híve volt – a feltétel nélküli megadást elutasítva, a vár védőinek járóamnesztia fejében hajlandó volt a vár átadására.
Az osztrák haderő többszöri sikertelen felszólítás, illetve Csorics osztrák altábornagy, Alcaini alezredes ésPaszkevics orosz tábornagy fenyegetése utánHaynau 1849 augusztusában küldte az utolsó felszólítást.1849. szeptember 1-jén kezdődtek meg a tárgyalások a vár meghódolására. A komáromi őrség 10 pontban állapította meg a megadás feltételeit. Az alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette, hogy a pontok egy része az egész országra kiterjedő feltételeket szabott. Például: „Adassék általános közbocsánat az országnak, s az összes magyar hadseregnek, a magyar bankjegyek értékesíttessenek, s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel láttassanak el”.
Az osztrákok elutasították a várvédők feltételeit, így kiújultak a harcok.Szeptember 5-én 15 katonaszökevényt végeztek ki a városban, majd 5 nappal később a Klapka meggyilkolására Komáromba küldött osztrák kémet is agyonlőtték.Szeptember 25-énÓszőnynél került sor a szabadságharc utolsó katonai összecsapására.
Szeptember 27-én végül aláírták a vár átadásának feltételeit tartalmazó okmányt, az úgynevezett „hódolati szerződést”. Ennek színhelye Haynau hadiszállása, a Komáromtól kb. 4 km-re levőHerkálypuszta volt.A fegyverletétel feltételéül korábban szabott országos amnesztiáról és a többi hasonló követelésről Klapkáék lemondtak, és az új feltételek már csak a komáromiakra vonatkoztak.A megadás feltételei a következők voltak:[4]
- 1. A várőrség fegyver nélkül szabadon bocsáttatik.
- A tisztek kardjai tulajdon gyanánt megmaradnak.
- Oly tisztek, kik ezelőtt a cs. kir. hadseregben szolgáltak, külföldre szóló útleveleket nyernek. Akik ilyeneket nem kivánnak, szabadon hazabocsáttatnak, kivéve azokat, akik magukat önként jelentenék.
- A honvédtiszteknek, t. i. azoknak, akik ezelőtt nem szolgáltak, szabad tartózkodás engedtetik a hazában, minden fentartás nélkül jövendő alkalmazásukra nézve.
- A cs. kir. ezredbeli legénység közbocsánatot nyerve, mindazon egyénekkel együtt, akik időközben tiszti állásra léptek, szabadon elbocsáttatik s a későbbi törvényes üldözés elől valamennyien felmentetnek.
- 2. Külföldre szóló útlevelek mindazoknak adatnak, akik olyakat 30 nap alatt követelnek.
- 3. A tiszteknek egy havi díj, a legénységnek 10 napi zsold adatik osztrák bankjegyekben, cs. kir. szabályszerü hadi illetmény szerint.
- 4. A várőrségnek kincstári utalványok kiadása által előidézett kötelezettségei kiegyenlítésére 500,000 pengő forintok fizettetnek osztrák bankjegekben.
- 5. A Komáromban lévő elnyomorodott, s beteg harcosok jövője biztosíttatik.
- 6. Ingó, s ingatlan magánvagyonát egyátalában mindenki megtartja.
- 7. Hogy hol, mikor s mi módon tétetnek le a fegyverek, később fog meghatároztatni.
- 8. Az ellenségeskedések ezennel mindkét részről megszüntetnek.
- 9. A vár hadi szokás s mindkét részrőli ratifikáció után átadatik.
- Kelt a Herkály-pusztán, Szept. 27-én 1849.
- Haynau s.k.,
- táborszernagy.
- Takács [Nándor],[5] százados.
- Gasparitz, százados.
- Mednyanszky [Sándor],[5] alezredes.
- Rutkay [István],[5] alezredes.
- Prágay [János],[5] alezredes.
- Gróf Zichy Ottó, ezredes.
- Gróf Esterházy Pál, ezredes.
- Janik János, ezredes.
- Szabó Zsigmond, ezredes. [térparancsnok][5]
- Kászonyi József, ezredes.
- Aschermann Ferenc, [ezredes] várparancsnok.
- Klapka György, vár- s hadseregparancsnok.
A megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németülGeleitschein-t) kaptak. (Ezek a papírok sok embernek mentették meg az életét a megtorlás idején, köztükJókai Mórnak is.) Klapka a város valamennyi polgári tisztviselőjének is megszerezte a menlevelet katonai állományba vételükkel, így mintegy 30 ezren jutottak hozzá.
Október 1–4. között az egész erődrendszert átadták az osztrákoknak, Klapka utolsó szemléjétoktóber 2-án, a Csillagerőd mellett tartotta.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
| Résztvevők a magyar oldalon | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Résztvevők az osztrák oldalon | |||||||
| Események, csaták | |||||||
| Hadsereg létszáma |
| ||||||
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.svg)
.svg)
