Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Knezovljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Donji Kukuruzari |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44432 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 63 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 190 m |
| Terület | 4,9 km² |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 18′,k. h. 16° 25′45.3,16.4166666745.300000°N 16.416667°EKoordináták:é. sz. 45° 18′,k. h. 16° 25′45.3,16.4166666745.300000°N 16.416667°E | |
 | |
Knezovljani faluHorvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDonji Kukuruzari községhez tartozik.
Sziszek városától légvonalban 20, közúton 29 km-re délre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, a Zágrábot Hrvatska Kostajnicával összekötő 30-as számú főút mentén, a Samarica-hegység (Šamarica gora) északi szélén, aSunja-folyótól északra, a Brebrovna-patak partján fekszik.
A település neve már1240-ben felbukkan„terra Kenezpola”[2] alakban.1268-ban személynévben„de Kenezapola”,1322-ben„Knezapola”,1370-ben„possessio Kenezapolla”[2] néven szerepel a korabeli forrásokban. A török támadások ereje a16. század közepén tovább fokozódott. Ezek útjában két jelentősebb vár állt a község területén, Prevršac és Komogovina. A közeli Kostajnica vára már1556-ban elesett, majd az1577-es és1578-as évek nagy harcaiban az egész térség török kézre került. Az1683 és1699 között zajlott felszabadító harcokat akarlócai béke zárta le, melynek eredményeként a török határ azUna folyóhoz került vissza.
Az első pravoszláv népesség1690 körül érkezett. Ők Boszniából a bosanska dubicai moštanicai monostor szerzeteseivel és Ljubojević Atanáz metropolita vezetésével érkeztek és megalapították a közelikomogovinai pravoszláv kolostort.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék, horvátul Banovina, vagy Banja. Az osztrák generálisok azonban védelmi célból a Zrínyi-hegység vidékére a török határövezetből érkezett pravoszláv katonákat, köznevükön martalócokat telepítettek be azokat, akik korábban török szolgálatban éppen a horvát falvak és városok fosztogatását végezték. Ekkor már nemcsak a határövezetből, hanem Hercegovina, Nyugat-Szerbia, Montenegró, Koszovó és Metohija, valamint Bosznia más vidékeiről is számos szerb család érkezett. Ezzel e vidék etnikai összetétele véglegesen megváltozott.
A falvak legnagyobb része a18. század elején és közepén alakult ki. Fejlődésük a 18. század második felében Károlyvárosból Glinán és Petrinyán át Kostajnicára menő főút megépítésének és a forgalom újbóli megindulásának köszönhető. A falu1773-banaz első katonai felmérés térképén még a szomszédosBorojevići részeként szerepel. Lipszky János1808-ban Budán kiadott repertóriumában„Knezovlyani” a neve.[3] Nagy Lajos1829-ben kiadott művében ugyancsak„Knezovlyani” néven 76 házzal és 380 lakossal szerepel.[4] A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 231, 1910-ben 296 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése utánZágráb vármegye részeként a Petrinyai járáshoz tartozott.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
Különösen nehéz időszakot élt át a térség lakossága aII. világháború alatt.1941-ben a németbarátFüggetlen Horvát Állam része lett, de már az év június 22-én megalakult a környékbeli szerbekből az első partizánosztag, mely egészen az 1945-ös végső győzelemig harcolt azusztasák, acsetnikek és a horvát katonai alakulatok, valamint a német megszállók ellen. Az usztasa egységek megtorlásul az otthon maradottak közül sokakat megöltek, másokat koncentrációs táborokba hurcoltak. Adélszláv háború előtt lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. AKrajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 7-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült és helyükre a boszniai Szávamentéről, Közép-Boszniából és Banja Luka környékéről horvát lakosság érkezett. A településnek 2011-ben 81 lakosa volt.
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 231 | 205 | 199 | 262 | 302 | 296 | 292 | 318 | 249 | 249 | 248 | 209 | 169 | 177 | 79 | 81 |
