Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kispereg(Peregu Mic) | |
| Kispereg temploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Németpereg |
| Rang | falu |
| Községközpont | Németpereg |
| Irányítószám | 317241 |
| SIRUTA-kód | 11655 |
| Népesség | |
| Népesség | 772 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 677 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
AWikimédia Commons tartalmazKispereg témájú médiaállományokat. | |
Kispereg (románulPeregu Mic) faluRomániában,Arad megyében. KözigazgatásilagNémetpereghez tartozik.
Aradtól 30 km-re nyugatra fekszik, aromán-magyar határ mellett.
Kispereg történetét aPeregul Mic község és református egyház története című könyvében írta meg Szondy Géza református lelkész. A könyvben részletesen beszámol Kispereg 1655-től egészen 1936-ig történt eseményeiről, ám egyéb források által is megismerkedhetünk Kispereg történetével.A véletlenszerű régészeti feltárások révén napvilágot láttak a bronzkorból és a Kr. u. II. századból (Kispereg) származtatható emberi települések nyomai, amelyeket a Kr. u. VI-VII. századból származtathatók követtek (Nagypereg).Az írásos emlékek alig a XIII. századtól jegyzik Pereget. Az 1241. év nyarán történt mongol invázió pusztításairól szóló beszámolójában, a nagyváradiRogerius mester kanonok azt meséli, hogy az ázsiai hódítók eredetileg megkímélték a Nova Villa Perg települést, később azonban visszafordultak, és lemészárolták mindazokat, akiknek nem sikerült elmenekülniük. A Kispereg északi szélén található földerődítmény nyomai kapcsolatba hozhatók a tatárok által ostromolt és lerombolt várral.A Pereg középkori történelmére vonatkozó adatok rendkívül szűkszavúak és a possesio Perek 1320. évi, illetve a Perek falu 1520. évi létezésére utalnak. Egy XVII. századi kisperegi református parókia és egy ugyanazon kori temető írásos említése, amelyre a jelenlegi nagyperegi katolikus templom alapjának kiásásakor bukkantak, világos jelei annak, hogy a település létezése folyamatos volt a török hódoltság idején is.A lakosság jelentős növekedésére 1774-1778 között kerül sor, amikor kb. 300 egyeki (Magyarország) református telepszik le Kisperegen.[2]
„A valláshoz ragaszkodás miatt koldussá s bujdosóvá lett nép hithűségének igazi próbakövét a száműzetés, a bujdosás éveiben átélt szenvedések képezik.(…)A lelkészét és tanítóját magával hordozó bujdosók először az ohati pusztán bujdostak egy ideig, majd a Vay-család birtokán, Csege alatt Hortobágyot a Tiszával összekötő Árkusnak nevezett csatorna partján nyertek ideiglenes menedékhelyet.(…)Az Árkus-partján megnyervén az ideiglenes letelepedési engedélyt, földbeásott pinceszerű magánlakásokat, lelkészlakot és templomot pedig deszkából készített a bujdosó csapat. Az első istentisztelet itt 1775. április 17-én tartatott.Ezt az első menedékhelyet Lógernak, az egyházat pedig még mindig egyeki - de számkivetésbe lévő - egyháznak nevezték( >>exúlante ecclésia ad árkus<< ) az üldözöttek.(…)Hosszú 12 éven át nyomorgott, szenvedett itt a nép, mígnem 1778 Bőjtmáshava 13-ik napján, gróf Teleki Sámuel utján, a királyi felséghez benyujtott kérvényükre megjött végre a szenvedésektől megszabadító válasz, mely szerint a kiüldözött egyekieknek és kárádiaknak letelepedési helyül Arad-megye >>Peregul-mic (Kispereg)<< nevű pusztája adományoztatott.(…)Volt tehát most már állandóbb jellegű hazája a bujdosóknak, azonban a szenvedések és megpróbáltatások azért az új haza küszöbén sem szüntek meg,(…).Hogy milyenek voltak s miben állottak ezen szenvedések, melyeket a kiüldözöttek az ohati pusztán, az Árkusnál és Peregul-mic (Kispereg)-pusztán a gödörfalvakban kiállottak, az megírva sehol sincs, de azért teljes biztossággal meghatározhatjuk azokat. (részlet Szondy Géza – Peregul Mic község és református egyház történetéből)”