Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Akisharckocsi vagytanketta kisméretű, általában egy–két fő szállítására alkalmas,géppuskával felszerelt, a gyalogság támogatására és felderítésre alkalmazott könnyű páncélozott harcjármű. Az1920–30-as évek elterjedt harcjárműve volt, de néhány típust még amásodik világháború első időszakában is használtak.
A személygépkocsi nagyságú kisharckocsik tömege nem érte el a 4tonnát, jellemző harci tömegük 1,5–3,5 tonna közé esett. Többnyire toronnyal sem rendelkeztek, az egy-két géppuska alkotta fegyverzetet leggyakrabban kazamata-elrendezésben, a homlokpáncélba építették be.
Az első kisharckocsik közvetlenül azelső világháború után jelentek meg, amikor egyes hadseregekben egyre nagyobb szerephez jutottak a gépesített alakulatok. Kezdetben csak mint a géppuskás katonák szállítására alkalmas, részlegesen páncélozott járművet használták. Az 1930-as években jelentek meg a teljesen páncélozott és beépített fegyverzettel is ellátott kisharckocsik. Az egyik legjellegzetesebb, klasszikussá vált, más országok számára is mintául szolgáló kisharckocsi volt az1928-ban bemutatottCarden-Loyd Mark VI.
Az 1930-as évek közepére a kisharckocsikkal szerzett tapasztalatok azt mutatták, hogy gyenge páncélzatuk és terepjáró képességük, az elégtelen és a torony nélküli kialakítás következtében csak nehézkesen használható fegyverzet miatt korlátozott az alkalmazhatóságuk. Ezt bizonyították aspanyol polgárháború és alengyelországi hadjárat tapasztalatai is. A kis mérete miatt azonban a felderítésre jól használható volt, sokat közülük pedig tüzérségi vontatóvá alakítva használták.
Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap