Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még:Kisfaludy Károly (egyértelműsítő lap). |
| Kisfaludy Károly | |
 | |
| Pesky József olajfestménye (1830) | |
| Élete | |
| Született | 1788.február 5. Tét,Magyarország |
| Elhunyt | 1830.november 21.(42 évesen) Pest,Magyar Királyság |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Kisfaludy Mihály, Sándorffy Anna |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | tragédia,komédia,elbeszélés |
| Irodalmi irányzat | romantika |
| Alkotói évei | 1805–1830 |
| Első műve | Hadi ének Olaszországban |
| Fontosabb művei | A tatárok Magyarországon A kérők Stibor vajda |
| Hatása | a teljes magyar romantikus irodalomra |
.jpg) | |
| Kisfaludy Károly aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazKisfaludy Károly témájú médiaállományokat. | |
Kisfaludy Károly (Tét,1788.február 5. –Pest,1830.november 21.) költő, drámaíró, festő, aMagyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Areformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, azAurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója.Kisfaludy Sándor öccse.
Kisfaludy Mihály (1743–1825) győri szolgabíró,[1] és Sándorffy Anna (1755–1788) nyolcadik gyermeke,Kisfaludy Sándor költő legifjabb testvére. Keresztszülei gyömrei és teölvári Gyömörey László (1727–1796) kapitány és szentgyörgyi Horváth Ferencné nyírlaki Oszterhuber Anna (?–1794) úrnő voltak.[2] Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiú később tíz évvel idősebb testvérnénje, kisbarnaki Farkas Gáborné Kisfaludy Teréz (1778–1830)[3] gondozása alá került, akihez állandó szeretettel és hálával fordult.1799-benGyőrbe ment abencések gimnáziumába, ahol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták.
A szigorú apa, akinek három testvére is hadi pályára lépett, ekkor kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva,1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén még mint kadét katonának állt.1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött aNapóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldierónál kivívott győzelemben.1806-ban aSzerémségben határőrzésre volt kirendelve.1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredévelJelasics hadosztályánálMünchenben állomásozott; május 25-énLeobennél harcolt ésfogságba esett, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még az év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő.1810-ben sűrűn társalgottSzemere Pállal, akivel 1805-benMiskolcon kötött barátságot,Horvát Istvánnal ésVitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is megmutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába, s hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte.
Kisfaludy dacból1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelőtestvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyalVönöckön lakott. Ott töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet.1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, ésBécsbe készült, hogy a festészetben képezze tovább magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátottaZala megyében fekvő anyai birtokrészét; eztSümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, és visszatért Pestre, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment.
Bécsbe érve fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogyOroszországba megy, ahol a festészetből remélt megélni.Pozsonyba utazott, de két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen az arcképfestést művelte, majd arézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és ott maradását lehetetlenné tették. Három és fél éves bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett,Itáliába ment; gyalog utazott és festészetből élt.1816 nyarán már ismét Bécsben volt.
Honvágytól űzve1817-ben Pozsonyba ment, aholBallus Pál barátja segítette, mivel sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg édesapja. Úgy nyilatkozott, hogy amíg szolgálatba nem lép vagy meg nem házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott neki.
Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s aNemzeti Múzeum képtárőrévé akarták tenni, de anádor nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál vett ki szállást a Magyar utcában, sakvarell tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsönadták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészettel hamar felhagyott és ezutánStáhly Ignác sebészprofesszornál anatómiát tanult. Eközben atyja1818-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy vele a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, apja nem bocsátotta maga elé.
Pesten is inkább költő volt, mint festő;1820 elején már 16 kész színdarabja volt.Eder GyörgySzékesfehérvárott játszó színtársulatának híre eljutott Pestre is; KisfaludyA tatárokat előadásra átadta neki, s a darab1819.április 18-án nagy hatást kiváltva színre került.Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta, s egy példány Bécsben Gaal György kezébe került, aki az első három megjelent darabját lefordította. Ekkor megismerkedettHelmeczy Mihállyal, és az ő révén anyelvújítással; olvastaKazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Barátai óvták a sebtiben való sok írástól, és ő ezt megfogadva lassabban haladt alkotásaiban, és régibb darabjait is részben átdolgozta.
E pálya közepén megakasztotta őt azAurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, amelyre hivatva volt. A kor kiválóságai és az ifjabb nemzedék is Kisfaludy eme új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elegendő pénzt gyűjtöttek össze a vállalkozáshoz, mely1822-ben indult meg. Ezért1826-ban a Marczibányi-intézet a nagy jutalmat is neki ítélte oda.
A hosszas szenvedéseket és ínséget jobb sors váltotta fel; ehhez járult még, hogy soha meg nem békült, de testvérei által mégis némileg lecsillapított atyjától évenként kapott segítsége, s annak halálával1826 óta téti birtoka őt kedvezőbb helyzetbe hozták, bár az ismételt megcsalatások, a jótékonysága, amellyel méltatlanok gyakran visszaéltek, az élvezetek kedvelése, a gazdálkodásban való gondatlansága, s végül becses képtárának költségei mellett időnként a pénzzavarok sem hiányoztak. De becsületre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkássága országos tisztelettel övezte. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül saját gyönyörűségére űzte.1826-ban Kisfaludy Löffler orvosnál lakott, s utolsó szerelme az orvos leánya, Nina volt – de azsidó lány nem akart vallásából kitérni, s a szeretők nem lettek törvényesen egymáséi.
Kisfaludy már ekkor az új irodalom feje és vezére volt; az irodalom központja semSzéphalom többé, hanem Pest. A vezér és társainak emlékét őrzi azAurora-kör elnevezés.1826 végén kritikai lapot akart kiadni, amely azonban csak halála után,Bajza József szerkesztésében jött létre.1828-ban megismerkedettSzéchenyivel, és a nagy államférfi eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Kulcsár 1828-ban meghalt, és Kisfaludy Széchenyivel együtt új politikai lapot tervezett, aJelenkort, és1829 végén az engedély kiadásáért a helytartótanácshoz fordult.1830-ban alakította meg Széchenyi a Magyar Gazdasági Egyesületet, melynek titkárai Döbrentey és Kisfaludy lettek.
1829 végén beteg lett, de a következő év tavaszán egészsége kissé jobbra fordult; ekkor azonban tüdőbajt kapott. Amikor látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva ismét Pestre vitték. Baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s dolgozottCsák Mátéján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án történt halálát, és ez végkép megtörte. AMagyar Tudományos Akadémia éppen1830.november 17-én megalakult Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hírét már nem kaphatta meg, mert november 21-én vasárnap délután fél három órakor Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, ahol későbbHeckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) meghalt.
Bars ésBereg vármegye táblabírája is volt. A Magyar Tudományos Akadémián1833. április 22-énToldy Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult1836-ban aKisfaludy Társaság, amely mindig a halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését.
