Legjelentősebb folyója aNarin, fő tava azIszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig aSzir-darja felső folyása, így vízvidéke azAral-tóvízgyűjtő területéhez tartozik.
Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. AFergana-völgy éghajlataszubtrópusi, nyáron forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlataszáraz kontinentális, a magas hegyeké pedigmagashegyi.
A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.
A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte azujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben aTien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe azAltajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult aMongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.
A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része aKokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták azOrosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult aPamírba ésAfganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokanKínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.
A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban. A terület kezdetben azTurkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része volt. Ennek megszüntetésekor, 1924. október 14-én alakították meg aKara-Kirgiz Autonóm Területet a mai Kirgizisztánéval megegyező területen. Az autonóm terület elnevezése 1925. május 25-énKirgiz autonóm terület lett, 1926. február elsején pedig autonómiájának kiterjesztésével átszerveztékKirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá. Az 1936. december 5-én elfogadott új ("sztálini") alkotmány alapján az autonóm köztársaság kivált Oroszországból, és a Szovjetunió önálló szövetségi tagköztársasága lett Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság néven.
A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet, a 30-as években azonban a szovjet rendszeren belülinagyorosz nacionalizmus erősödésével az önálló kulturális fejlődés folyamata lelassult. A Sztálin halála utáni évtizedekben a nemzeti fejlődés tovább folytatódott, és a Szovjetunió széthullásakor Kirgizia nemzetállamként vált önállóvá, bár a kirgizek mellett jelentős kisebbségek is lakták.
Aglasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.
1990 júniusában azOsi területen etnikai összetűzés robbant ki azüzbégek és atádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.
Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét,Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.
1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa,Frunze, visszakapta forradalom előtti nevétBiskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. ASzovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88,7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.
1991. augusztus 19-én, amikorMoszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev ésGerman Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.
A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnökKurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnökFeliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.
Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.
Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.
2007 soránKurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, azAk Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[6]Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[7]
2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtekTalasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.[8] A zavargások később több városra, köztükBiskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.[9] Ugyanezen a naponDanyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.[10] A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnökDzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.[11]
Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbbKazahsztánba, majdFehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvőOsban akirgizek és azüzbég, valaminttádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédosÜzbegisztánba.
A2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A2011 októberében tartott elnökválasztásonAlmazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.
2021 tavaszán fegyveres összecsapások robbantak ki a tádzsik-kirgiz határon. A két ország közötti viszály oka azIszfara folyó körüli határvita.[12] A csatározások május végéig tartottak és több mint félszáz (jelentős részben civil) ember életét követelték, s mintegy negyvenezer kirgiznek kellett elhagynia otthonát és a tádzsik hadsereg néhány kirgiz falut is lerombolt.[13]
Bár a felek hivatalosan tűzszünetet kötöttek, ennek ellenére szórványos határvillongásokra később is sor került.[14]
2022 szeptemberében ismét fellángoltak az összecsapások. A halottak száma szeptember 18-án már 80 felett volt.[15]
AFreedom House 2025-ben Kirgizisztánt a nem szabad országok kategóriájába sorolta be.[16] A demokratikus rendszer az országban 2014 óta hanyatlóban van.[17]
A függetlenség kikiáltását követően Kirgizisztán még ígéretesnek mutatkozott a jogbiztonság és az igazságos államrend kialakítására tett lépésekben, ám a rendszer a 2000-es évek elejére autoriter irányvonalat vett.[18] A tulipános forradalmat követően újra felcsillant a remény a demokratizálódásra, ám a remények néhány éven belül meghiúsulni látszottak.
2017 óta növekszik az újságírókkal szembeni fellépések és atrocitások száma, különösen, ha azok érzékeny témákkal (mint a korrupció), foglalkoznak, emiatt sok újság nem is mer foglalkozni ilyesmivel.[19] Egyes újságírókat bujtogatás címén tartóztatnak le, amennyiben bírálják a kormány döntéseit.[20]
A nők hátrányos helyzetével és megkülönböztetésével az állam nem tud vagy nem akar mit kezdeni, ezt akadályozzák ugyanis az ország kulturális gyökerei és ősi hagyományai, amelyekbe beletartozik az asszonyrablás.[21] A kirgiz törvények büntetik a családon belüli erőszakot, viszont a törvényt a hatóságok nem juttatják érvényre elég következetesen. Gyakori a kényszerházasság, amely gyerekkorú személyeket is érint.
A kirgiz törvények nem büntetik az azonos neműek szexuális érintkezését, ám tilos az azonos neműek közötti házasság.[22] AzLMBT-közösség tagjait mind a társadalom, mind pedig az állam is kirekeszti, üldözi, s hatósági eljárások esetén sokkal rosszabb bánásmódban részesülnek.[23]
A hegyvidéki ország gazdasági életét a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak).
A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import energia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll.
Az elmúlt évtizedekben megnőtt az illegális kábítószer-termelés is.
Kirgizisztán kiterjedt kulturális és művészeti élettel rendelkezik, melynek elsődleges formája a népi kultúra és hagyományápolás, igen kiváló kapcsolatot ápol több magyarországi néptánccsoporttal, Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy 2018 nyarán a szekszárdi Bartina néptáncegyüttes is látogatást tett az országban.
A kirgiz konyha nagyon sok hasonlóságot mutat a szomszédjaival. Bizonyos tekintetben átvett elemeket más népek gasztronómiájából, ugyanakkor egyes népekre hatást is gyakorolt (pl. a tádzsikokra). Mivel a kirgiz nép sokáig nomád volt, ezért legfontosabb hozzávalók a konyhán a birka-, ló- és marhahús, illetve tejtermékek széles választéka. A főzési technikák általában az ételek hosszútávú megőrzésére szolgálnak, mely kifejezetten nomád módszer.
A birka- és marhahús fogyasztása kedvelt dolog, de napjainkban a szociális helyzet miatt nagyon sok kirgiz már aligha engedheti meg magának.
Az idegen kulináris befolyás főleg a nagyobb városokban tapasztalható. Itt találkozhat leginkább a látogató ujgur, kínai (elsősorban dungan), üzbég és orosz ételekkel.
A lóhúsból jó minőségű kolbászok, mint akazi éscsucsuk készülnek (előbbi Kazahsztánban is elterjedt). Kirgiz különlegesség a pörkölt juhmáj. Abesbarmak errefelé is elterjedt, közkedvelt étel: nagydarab ló-, birka- avagy marhahúst főznek meg, tésztával és/vagycsorbával (kirgizülsorpo) eszik, petrezselyemmel megszórva. A besbarmak gyakran ünnepi étel vagy vendégeket fogadásánál szolgálják fel, de gyakran halotti tort is ülnek vele. A húst mindig a vendégek jelentőségéhez mérten vágják fel étkezéskor.
Egyéb népszerű ételek:
Adimlama hús, burgonya, hagyma, zöldségek és néha gyümölcsök hozzáadásával készült pörkölt.
Asaslik nyárson sült rablóhúshoz hasonló fogás. Számos másik ázsiai népnél és az oroszoknál is századok óta elterjedt ételfajta.
Apiláf helyi változata apalu. Tádzsikisztánhoz hasonló egy öntött vasüstben, a kazanban hús (birka, marha vagy baromfi), aprított sült sárgarépa, fokhagyma, snidling és rizs hozzáadásával készül. Díszítés gyanánt szegfűszeget és pirospaprikát szórnak rá.
Tésztás ételek közül említést érdemel amanti (hagymával töltött fasírt), aszamsza (hússal töltött tésztás táska, olykor kiegészítve tökkel, káposztával, sajttal) és a valószínűleg ujgur eredetűlangman (nyújtott vastagtészta, paprikával, zöldségekkel és fűszeres-ecetes mártással).
Kirgizisztánban kétféle kenyérfajta a jellemző: az egyik a hagyományos laposkenyér, anan (több környező országban is elterjedt) és a vastag, erősebb orosz kenyér. Egyéb péksütemények között ott van akattama, burszok éstanduri. A péksüteményeket különböző módon fogyasztják a kirgizek: lekvárral, kajmakkal (sűrű, zsíros tejkrém), vajjal, de megmártják teában, esetleg mézben. A kenyér a kirgiz kultúrában szent dolognak számít, ezért, ha a vendégüket, még ha csak rövidke ideig tartózkodik náluk, kenyérrel kínálják, a vendégszeretetüket fejezik ki – következésképp illik elfogadni.
Italok terén elmaradhatatlan nomád különlegesség akumisz, az erjesztett kancatej. A friss kumisz nyáron érhető el, elsősorban a lótartóknál. Üzletekben tartósított formában kapható.
Kirgiz italkülönlegesség az enyhén szénsavas, alkoholmentesmakszim, amit gabonaszemek erjesztésével készítenek. Hozzá hasonlóan készül adzsarma, erjedését azajran nevű tejtermék hozzáadásával érik el, így nyeri szénsavas ízét is.
Hagyományos és elterjedt a juh- és tevetej fogyasztása is.
1 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Európához tartozónak számítják 2 Földrajzilag Ázsiához és Európához is tartozik 3 Földrajzilag Ázsiához tartozik, de gyakran Óceániához tartozónak számítják
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_without_national_boundaries.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
