Ez a lap egy ellenőrzött változata
Akinyilatkoztatás (latin:revelatio;görög:αποκάλυψηapokalüpszisz) avallásokban a feltárása, közzététele vagy nyilvánosságra hozatala valamilyen igazságnak vagy tudásnak,Istennel vagy más természetfeletti személlyel vagy személytelen erővel való kommunikáció révén. A latinrevelatio szó feltárást, leleplezést jelent.
Ateológia szóhasználatában azok a tanítások és előírások, amelyeket Isten adott vagy ad az embereknek.[1] A hagyományos teológia feltételezi, hogy valamilyen formában már az első emberek részesültek Isten jól érthető, formailag reflektált kinyilatkoztatásában.[2] Akatolikus teológia tanítása elismeri, hogy aSzentlélek a kereszténységen túl ma is közvetíti a kinyilatkoztatásait.[3]
A múltban is jellemző volt és a mai világ is használ bizonyos technikákat az ég titkainak keresésénél:jövendölés, előjel, álom, a sors megkérdezése,csillagjóslás stb. Az ókorizsidó vallás is sokáig megőrzött valamit ezekből a technikákból, megtisztítva őket asokistenhit és avarázslat elemeitől.
A kinyilatkoztatás lehetőségét tagadják mindazok, akik nem fogadják el atermészetfeletti világnak vagyIstennek a létezését.
Amikor Istenmegteremtette azelső emberpárt, közvetlenül beszélt hozzájuk.[4] Azonban abűn miatt Isten már nem tart az emberekkel kapcsolatot olyan szabadon, mint Ádámmal és Évával az édenkertben, de azóta is különféleképpen szólítja meg az emberiséget.[5]
Isten kinyilatkoztatásai sokszor tettekben nyilvánultak meg, például, amikor átvezette népét a Vörös-tengeren,[6] vagy amikorMózesnek égő csipkebokor képében jelent meg. De volt, hogy kimondta akaratát, vagy álmokban és látomásokban küldte el azt. Néha angyalait küldte, ez történtDániel prófétával is, amikor az álmok megértésében angyalok segítették.
Isten kinyilatkoztatásának tárgya mindig vallási természetű. A következő dolgokat nyilatkoztatja ki:
Isten maga nyilatkoztatja ki a megfelelő magatartás szabályait: szava tanítás és örök törvény.
Isten kinyilatkoztatja népének az események értelmét, amelyek biztosítják számára az életet. Ezek az események alkotják azüdvösség tervének anyagát.
Isten kinyilatkoztatja önmagát.Teremtése már kinyilvánítja őt bölcsességében és mindenek feletti hatalmában. Izráel történetében is kinyilvánította önmagát; tettei megmutatták, ki is Ő: szent, örökkévaló, mindenható, együtt-érző, megszabadító stb. Isten bibliai meghatározása nemfilozófiai spekuláció következménye, hanem részben átélt tapasztalatok eredménye.
Isten fokozatosan kinyilatkoztatja a végső idők szavát. Az Ő szava ígéret.A jelenések könyve maga a sajátosan vett kinyilatkoztatás.[7]
A kinyilatkoztatás különböző formái:
Atermészet tele van lelki tanítással az emberiség számára. Isten keze munkája látható a természetben és az élőlényekben. A természeti világ bizonyságot tesz Istenről, de nem azonos Istennel. A Biblia azt állítja, hogy a teremtés jó és tökéletesen jött létre, de rámutat arra is, hogy az emberiségbűnbeesése miatt a Föld már nem olyan, amilyennek lennie kellene.
Alelkiismeret az, ami segít a jó és rossz közötti döntésben. Általában még azoknak is van némi fogalmuk arról, hogy mi az, ami erkölcsileg elfogadható, és mi az amit vissza kell utasítani, akik nem hisznek Istenben. A keresztények hiszik, hogy Isten a legfőbb Törvényadó, akitől a lelkiismeretünket, azerkölcsi alapú döntésekben segítő eszközt kaptuk - amit azonban a bűn eltompított.
Apróféta olyan férfi vagy nő, aki Isten nevében szól. Mondanivalójának tekintélye van, mert üzenete Istentől jön, még akkor is, ha a próféta saját szavait használja ennek megfogalmazására. Az Úr gyakran választotta a népével való kapcsolattartásnak ezt a módját, ahogyÁmosz is hangsúlyozta:semmit nem cselekszik az és Uram, az Úr,amíg meg nem jelenti titkait az ő szolgáinak, a prófétáknak.[8] A Biblia alapján Isten sok prófétának is kinyilatkoztatta tervét, és akaratát, miszerint majd jönni fog valaki, aMessiás, aki ahit által teszi majd lehetővé azüdvözülést, és aki szabadulást fog hozni.[9]
Amit Isten a prófétái által a múltban felfedett, nem maradt meg minden az utókor számára, nem került be minden prófétai beszéd a Bibliába. Az Isten által adott kinyilatkoztatások másik részét azonban leírták, azt, amit mintegy 1500 év alatt sok ember kapott. Ezeknek az írásoknak a gyűjteménye aBiblia.
Jézus megtestesülésével, életével, halálával, feltámadásával és aSzentlélek elküldésével lett azószövetségi kinyilatkoztatás teljessé.[10]
A muszlimok szilárdan vallják a kinyilatkoztatást; meggyőződésük, hogy a "könyv anyja"(Umm al-Kitáb) Istennél van az égben. Ennélfogva aKoránt Isten annak mértékében küldte le a prófétákhoz a földre, hogy mennyire tudják elviselni(ők és élethelyzetük), és teljes egészébenMohameden keresztül érkezett, akinek közössége romlás és hiány nélkül őrizte meg.[11]
A kinyilatkoztatást jelölő főbb kifejezések atanzíl és avahj.[11]
Ahinduizmusban a kinyilatkoztatás fogalma nehezebben megragadható. A hindu hit szerint aVédáknak nincs szerzőjük, és bizonyos értelemben kinyilatkoztatott írások; de hogy pontosan miként, arról nincs megegyezés.[11]
Asabda(hang) olyan ismeretforrás, amelynek számos különböző dimenziója van. Ezen belül azanubhúti, azazBrahman közvetlen megtapasztalása azupanisadok hallás útján, nem pedig egyszerűen csöndes olvasással befogadott szövegei felett végzettmeditáció révén alakul ki. De ez a tapasztalat csak azért jöhet létre, mert maguk az upanisadok a Védákból erednek, amelyek adharmára és Brahmanra vonatkozó igazság változatlan(vagy bizonyos nézetek szerint örökkévaló) kinyilatkoztatásai.[11]
