Iparilag nem kiemelkedő, viszont fontos közlekedési csomópont főleg a vasúti és a folyami szállítás szempontjából. A város ad otthont az államvezetés legfontosabb épületeinek.[2]
A nagyváros aKongó-medence nyugati szélén fekszik. AKongó folyó itt 4–5 km széles folyammá, folyami tóvá (Malebo-tó) öblösödik, majd pár száz km után eléri azAtlanti-óceánt.
A város aMalebo-tó déli partján, 300 méteres tengerszint feletti magasságban épült. Itt van a Kongó hajózható szakaszának végpontja.
Az éghajlatot állandó meleg, párás, egyenletesen csapadékostrópusi klíma jellemzi. A középhőmérséklet 25 °C körül mozog, az évi átlagos csapadék 1400 mm.
Kinshasa-GombeKinshasa belvárosaBoulevard du 30 JuinBoulevard LumumbaUtcakép, ahol autós és motoros taxisok várnakMártírok Stadionja
A város alapításaHenry Morton Stanley felfedező és gyarmatosítóAfrikautazó nevéhez kötődik. Ő építtetett itt1881-ben telepet, hogy a teherhordó karavánokkal ide,Kitambo falucska mellé érkező árut itt hajóra rakva fuvarozzák tovább, aKongó-medence belseje felé.
A várostII. Lipót belga királyról nevezték el Leopoldville-nek. Mai nevét1966 óta viseli.
Az alapítása utáni években gyors fejlődésnek indult a település.1898-ban elkészült aMatadi tengeri kikötőjébe vezető vasútvonal is.1926-ban Belga Kongó gyarmati közigazgatási székhelyétBomából Leopoldville-be helyezték át.
1945-ben, amásodik világháború után a szépen fejlődő iparosodó városban nagyszabású építkezések kezdődtek. A lakosság száma 1945 és 1960 között megnégyszereződött.1960-ban vívta kiZaire a függetlenségét, melyet hosszan tartó polgárháború követett.
Kinshasa, a főváros lakossága a zűrzavaros években a vidéki létbizonytalanság elől menekülő, munkát, megélhetést remélő tömegek letelepedésével rohamos növekedésnek indult,1971-ben már elérte az 1,6 milliót, és ez a lakosságszám az 1980-as évek közepére már csaknem 3 millióra növekedett.
Kinshasa az ország legfontosabb közlekedési csomópontja lett, mely meghatározta gazdasági fejlődését is. Itt van ugyanis a Matadiból kiinduló, és a délkeleti országrészek felé továbbépülő vasútvonal végpontja. Innen indul ki aKongó középső szakaszára és mellékfolyóira kiterjedő szerteágazó víziútrendszer is.
Folyami kikötője aKongó folyó mentén a legnagyobb, évi áruforgalma az1980-as évek közepén már meghaladta az 1,5 millió tonnát.
A várost a folyó túlsó partján fekvőBrazzaville-lel, aKongói Köztársaság fővárosával kompjáratok, és a víziúton megközelíthetetlen országrészekkel autóutak kötik össze.
AN'djili repülőtér a várostól 20 km-re található, fontos belföldi és nemzetközi légiközlekedési csomópont.
A városban található a Kongó folyó egyik legnagyobb kikötője, a Le Beach Ngobila, mely körülbelül 7 km hosszan terül el a parton és sok rakpartot és mólót ölel fel, melyeken több száz bárkát és hajót kötöztek össze. A városból kompjáratok indulnak a folyó túlpartján 4 km-re fekvőkongóifővárosba,Brazzaville-ba. Közúti és vasúti összeköttetése van a 150 km-re, azAtlanti-óceán partján lévőMatadival.
A városnak két repülőtere van, melyek közül a nagyobb aN’djili nemzetközi repülőtér, melyről külföldre indulnak járatok; a másik a N'Dolo repülőtér, jóval jelentéktelenebb, leginkább belföldi szállítási feladatokat lát el.
A városban működik az ország televízió- és rádióállomásainak többsége. A média legnagyobb része afrancia és alingala nyelvet használja, kisebb része pedig a többi helyi nyelvet.
Ez a szócikk részben vagy egészben aKinshasa című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_-_Kinshasa.svg)
.jpg)
.svg)
.JPG)
