Kimberley város aDél-afrikai Köztársaságban, az ország közepén elterülőÉszak-Fokföldtartomány székhelye azOranje folyóba ömlőVaal-folyó torkolatának közelében. A város történelmileg jelentős; nagy gyémántbányászati központ és fontos gazdasági-kereskedelmi központ volt. Kimberley ostroma amásodik búr háború egyik kiemelkedő eseménye volt. Innen származott a híres mágnásCecil Rhodes vagyona, és itt csinálta meg a szerencséjétBarney Barnato is. A bányászváros korai napjaiba vezethetők vissza aDe Beers gyémántvállalat gyökerei.
1866-ban Erasmus Jacobs egy apró ragyogó kavicsot talált az Oranje partján, aHopetown közelében fekvőde Kalk farmon, amit apja a helyiGriquaktól bérelt. Megmutatta a kavicsot az apjának, aki aztán eladta.[2] A kavicsot Jacob by Schalk van Niekerk vette meg, aki később tovább is adta. A kavicsról bebizonyosodott, hogy egy 21,25karátos (4,25g)gyémánt, amely a későbbiekbenEureka néven vált ismertté. Három évvel később Schalk van Niekerk újabbde Kalk környékéről származó követ adott el, aDél-Afrika Csillagát, amelyért 11 200fontot kapott. A követ a londoni piacon újból értékesítették, ezúttal 25 000 fontért.[2]
Fleetwood Rawstone talajkutatókból álló "Vörös Sapkás" csapata a Colesberg Kopje-n.
1871-ben, egy még ennél is nagyobb 83,5 karátos (16,7 g) gyémántot találtak a Colesberg Kopje lejtőin, a De Beers testvérekhez tartozóVooruitzigt farmon. A drágakövet Esau Damoense (vagy Damon), a talajkutató Fleetwood Rawstone "Vörös Sapkás" csapatának szakácsa fedezte fel, miután büntetésből ásni küldték a Colesberg Kopje-re. Rawstone elvitte a közeli ásatások hírét a De Beers testvéreknek - az ő érkezése hozta mozgásba "New Rush"-t, ahogy a helyet újonnan hívni kezdték. A hajsza a gyémánt után ugyanis eszeveszett volt.[3] Egy hónapon belül 800 parcellára (30láb × 30 láb) osztották a dombocskát; amelyen két-háromezer ember dolgozott kétségbeesetten. Ahogy a föld színe egyre alacsonyabbra került, a dombocska eltűnt, és a helyén bánya lett - az idővel világhírűKimberley Bánya.[4]
A gyémánt mezőkre igényt tartottFokföld,Transvaal,Oranje Szabadállam és a Griqua vezetőNikolaas Waterboer is. A Szabadállambeli búrok különösen szerették volna a területet, mivel aVaal, ésOranje folyók a természetes határát képezték. ANatal kormányzója által felügyelt egyeztetéseket követően Waterboer javára döntöttek; aki brit védelem alá helyezte magát.[5] Következésképpen a területet 1871. október 27-énNyugat Griquaföldnek kiáltották ki.
A hely elnevezése: Vooruitzigt-tól New Rush-on át Kimberley-ig
1871. november 17-én gyarmati biztosok érkeztek New Rush-ba, hogy Fokföld Kormányzója nevében gyakorolják a hatóságot a területen. A következő évben a munkások panaszai és kisebb zavargások arra késztettékHenry Barkly kormányzót, hogy New Rush-ba látogasson; a látogatás során felfedte azt tervet, amely szerint Nyugat Griquaföldkoronagyarmattá nyilvánítják.Richard Southeynak, a tervezett koronagyarmat helyettes-kormányzójának 1873 januárjában kellett volna megérkeznie. Hónapok teltek el azonban a kiáltvány, vagy a képviseleti kormányzat számára megígért új alkotmány és rendelkezések legcsekélyebb jele nélkül. A késedelem okaLondonban volt, ahol a gyarmatügyi miniszter,Lord Kimberley ragaszkodott hozzá, hogy a választási körzetek kijelölését megelőzően a helyeknek tisztességes és érthető nevet kell kapniuk. "Őlordsága visszautasított bármely kapcsolatot olyasféle közönségességgel, mintNew Rush vagy mint a holland név, aVooruitzigt, amelyet sem lebetűzni, sem kimondani nem tudott."[6] Az ügyet átadták Southey-nak, aki odaadta a titkárának, J.B. Currey-nek. Currey tapasztalt diplomataként biztosra vette, hogy Lord Kimberley képes lenne a fő választókörzet nevének kimondására és lebetűzésére is, ha azt Őlordsága után neveznék el. 1873. július 5-ei keltezéssel megszületett a határozat; New Rush-ból Kimberley lett.[7] A munkások hangulatát leginkább a helyiDiamond Fields újság egyik szerkesztője fejezte ki: "New Rushban mentünk aludni és Kimberleyben ébredtünk fel, és így az álmunk is szertefoszlott".[8]
Az területet érintő ellenérdekeltségek miatt a brit kormány 90 ezer fonttal kárpótoltaOranje Szabadállamot. A megegyezést követően Nyugat Griquaföldet 1877-ben Fokföldhöz csatolták.[9]John Moltenonak, Fokföld miniszterelnökének kezdetben komoly kétségei voltak a súlyosan eladósodott régió annexállást illetően, azonban a kormánnyal történő megbeszélések során biztosították afelől, hogy a helyi lakossággal is konzultálnak majd a folyamatban. Így 1877. július 27-én aláírta aNyugat Griquaföld Annexálásról szóló törvényt.[10]
A bányászok ezreinek érkeztével a domb fokozatosan eltűnt, majd aNagy Lyuk néven vált ismertté; hivatalos nevénKimberley Mine. A bányászat 1871 július közepi kezdetétől 1914-ig 50 ezer bányász mélyítette a lyukat csákánnyal és ásóval, ezzel 2722kggyémántot hoztak felszínre. A Nagy Lyuk 17hektáron terül el, 463 méter szélességben. Az évek alatt 240 méter mélyre ásták, ám ezt követően törmelékkel részlegesen feltöltötték, aminek következtében a mélysége 215 méterre csökkent. A Lyuk alján 40 méter magasságban gyülemlett fel a víz, így csak 175 méternyi mélységben látható. A felszín alatt a Kimberley bányát tovább művelték, egészen 1097 méteres mélységig. A népszerű helyi mítosz azt állítja, hogy ez a legnagyobb kézzel ásott lyuk a világon, azonban aJagersfontein Bánya úgy tűnik tartja a rekordot.[11] A Nagy Lyuk volt a fő nevezetessége a 2003 májusában benyújtott javaslatnak, amelyben a "Kimberley-gyémántbánya és kapcsolódó ipartörténeti helyszínek" felkerültek az UNESCOVilágörökségjavaslati listájára.[12][13]
Tábla a Nagy Lyuk mellett. A felirat szövege: "Ha a Kimberley bányából kitermelt összes gyémántot egy helyre lehetne gyűjteni, akkor azok három ehhez hasonlócsillét töltenének meg."
A különböző kisebb bányász társaságok összeolvadtak, létrejött aBarney Barnato vezetteDe Beers, valamint aCecil Rhodes ésCharles Rudd vezette The Kimberley vállalat. 1888-ban a két társaságDe Beers Consolidated Mines néven egyesült, amely még napjainkban is őrzi monopóliumát a gyémánt piacon.[14] A területen összesen öt hatalmas lyukat ástak, követve a városról elnevezettkimberlit kürtőket. A kimberlit egy gyémántokat tartalmazó kékes színű magmás kőzet, amely a sárga talajréteg alatt helyezkedik el.[15] A legnagyobb bánya, aKimberley Mine 1914-ben zárt be, további három lyuk - aDu Toitspan, aWesselton és aBultfontein pedig 2005-ben.
1873-ra Kimberley becsült lakossága elérte a 40 ezer főt, ezzel Dél-Afrika második legnagyobb, és a régió legnagyobb városává vált.[16] A város gyors gyarapodása részben a tömeges bevándorlásnak köszönhető. A kontinens minden részéből érkező bevándorlókat tárt karokkal fogadták, mert a De Beers vállalatnak szüksége volt az olcsó munkaerőre a bánya működtetéséhez. A pénz másokat is a városba csábított; változatos etnikumú prostituáltakat, akik megtalálhatóak voltak a város bárjaiban és szalonjaiban. Kimberley-t a korlátlan lehetőségek városának tartották.[17]
Amásodik búr háború első szakaszában, 1899. október 14-én vették ostrom alá Kimberley városát. Abúr erők tüzérséggel próbálták megtörni a város lakosságát, ez azonban nem járt sikerrel. A De Beers vállalat mérnökei válaszul saját ágyút építettek, amelyetLong Cecilnek kereszteltek el; az erőviszonyokon azonban nem sokat változtatott. A lakosság (elsősorban a fehérek) a Kimberley környéki bányákban találtak menedéket a bombázás elől. A várost felmenteni igyekvő brit erők súlyos veszteségeket szenvedtek. A felszabadításra végül csak 1900. február 15-én került sor; amikorJohn French lovasrohammal sikeresen áttörte a búr vonalakat és bejutott a városba. A háború azonban még 1902-ig folytatódott, ez alatt a britekkoncentrációs tábort állítottak fel, a búr nők és gyerekek fogva tartására.[18]
1912-ben az addig külön létező Kimberley és Beaconsfield kerületek összeolvadásával létrejött Kimberley városa.[19]
Habár jelentősebb mértékű faji elkülönítés korábban is létezett, az apartheid egyik legjelentősebb hatása Kimberleyre a "lakóhelyi, faji szegregációt előíró"(Group Areas Act) törvény végrehajtása volt. A közösségeket jogszabályi alapon fajilag sorolták be, nevezetesen európai (fehérek), natív (feketék), színes és indiai kategóriákba - majd meghozták a "vegyes házasságok tilalmáról szóló"(Prohibition of Mixed Marriages Act) törvényt. Az egyes családokat háromféleképpen oszthatták fel (olyan notórius módszerek alapján, mint aceruza teszt); és a vegyes közösségeket vagy teljesen áttelepítették (mintMalay Camp városrészben) vagy szelektíven kitisztították (mintGreenpoint városrészben, ami "színes" területté vált; így az ottani afrikai és más lakosokat a város különböző részeire költöztették). A lakossági szegregáció érvényesült azokban a folyamatokban amelyek új városközpontok kialakulásához vezettek a terjeszkedő város északi-északkeleti peremén. Azokat az intézményeket, amelyeket súlyosan érintettek az új törvények, elköltöztették (mint aBean Street Methodist Church, vagy aWilliam Pescod and Perseverance School esetében), vagy bezárták(Gore Browne (Native) Training School). Jogszabályok korlátozták az afrikai lakosok mozgását, illetve egyes nyilvános helyeket "csak európaiaknak" tartottak fenn. Más rendelkezések faji alapon igyekeztek felhasítani az egyházközösségeket, ám az erről szóló törvénytClayton érsek 1957-ben a dél-afrikai anglikánok nevében írt levelében elutasította.[20][21]
Kimberleyben az apartheiddel szembeni ellenállás azEllenszegülés Kampány részeként már 1952 közepén elkezdődött. Dr. Arthur Letele önkéntesekből álló csoportot szervezett, hogy elfoglalják a Kimberley Pályaudvar néhány európaiaknak fenntartott padját, és így tiltakozzanak a szegregációs törvény ellen. A részvevőket letartóztatták és bebörtönözték. Ugyanezen év november 8-án történt aMayibuye felkelés, amely a sörcsarnokban felszolgált rossz minőségű sör körül kezdődött, és végül lövöldözésbe torkollt. Az eseményt követő tömeges temetést november 12-én rendezték a Kimberley West End temetőben. A mészárlás után sor került az állítólagos vezetők (Dr. Letele, Sam Phakedi, Pepys Madibane, Olehile Sehume, Alexander Nkoane, Daniel Chabalala és David Mpiwa) letartóztatására.[22]Wade főesperes(St Matthew’s Church), a vizsgálat során mint tanú, egyenesen az apartheid politikáját hibáztatta, ami elhozta azokat a feltételeket - ideértve a rossz lakáskörülményeket, világítást és tömegközlekedést; együttesen a beváltatlan ígéretekkel - amelyek aztán a lázongáshoz vezettek.[23]
Az apartheid elleni harc jeles figurájánakRobert Sobukwe-nek is volt kapcsolata a várossal; aPánafrikai Kongresszus alapítóját a Robben szigeti börtönből való 1969-es szabadulását követően Kimberleybe száműzték (házi őrizet alá helyezték). Sobukwe a városban halt meg 1978-ban.
Kimberleyben született és nőtt felBenny Alexander, a Pánafrikai Kongresszus és aPánafrikai Mozgalom főtitkára, aki később Khoisan X-re változtatta nevét. Az apartheid éra "színes" politikájának másik kiemelkedő alakjaSonny Leon volt.
A Kimberley székhelyűÉszak-Fokföld tartomány 1994-ben jött létre. Az 1940-es évektől kezdődően működtek ittkvázi tartományi infrastruktúrák, azonban Kimberley 1994 után jelentős fejlődésen ment keresztül. Adminisztratív szerveket állítottak fel, amelyek otthonul szolgáltak az új tartomány kormánya számára. Észak-Fokföld Törvényhozó Testületét azért hozták létre, hogy összekapcsolja a korábban kettéosztott várost. Az átnevezett Sol Plaatje Helyi Önkormányzat részeként működő Kimberley Városi Tanácsát kibővítették. Kinyilvánították a város új címerét, és mottóját.
Az apartheid eltörlésével a korábban "csak európaiaknak" elérhető intézmények mindenki számára elérhetőek váltak; ilyenek voltak például az iskolák, vagy a korábban elkülönített városrészek. A gyakorlatban ez csak azok számára volt felemelkedési opció, akik megengedhették maguknak a költségesebb lehetőségeket; míg a fekete lakosság jelentős része a községekben maradt, ahol nagy a szegénység.
Jelentős települési fejlesztések mentek végbe azRDP(Reconstruction and Development Programme) keretében - annak ellenére, hogy felmerültek minőségbeli aggályok. Kimberley népessége növekedett, az urbanizáció ösztönzője a "bevándorlást szabályzó törvény"(Influx Control Act) eltörlése volt.
A becslések szerint 1998-ban Kimberley lakossága 210 800 fő volt, a háztartások száma pedig 46 207. A régió lakosságát 2008-ban már 250 ezer főre becsülték.
Kimberley volt a központja a késő 19. századra datálható Dél-afrikai iparosodásnak, amely átalakította az ország gazdaságát. Az agrár állam egyre jobban kezdett támaszkodni az ásványi vagyonára. Az új gazdasági berendezkedés kulcs eleme a migráns munkaerő volt. A Kimberley-i (és később a Gold Fields-i) bányák munkaerő iránti kereslete egyre növekvő számban vonzotta az afrikai munkásokat a kontinens egészéről. Az 1880-ban Kimberleyben kifejlesztett összetett munkaügyi rendszert később lemásolták az aranybányákban, majd egyéb helyeken is.[24]
Du Toit's Pan Road, Kimberley, 1899
A város adott otthont Dél-Afrika első tőzsdéjének, aKimberley Royal Stock Exchange-nek; amelyet 1881. február 2-án nyitottak meg.[24]
1882. szeptember 2-án Kimberley vált az első várossá adéli féltekén, aholelektromos közvilágítást építettek ki.[25]
Kimberley növekvő jelentősége vezetett el odáig, hogy 1892-ben itt rendezték az egyik legkorábbi Dél-afrikai és Nemzetközi Kiállítást. Az eseménytJóreménység fokának kormányzója Sir Henry Loch nyitotta meg szeptember 8-án. A kiállításon teret kapott a képzőművészet; a bányászati berendezések és eljárások, valamint egyéb tárgyak mellett kiállításra kerültViktória királynő királyi festménygyűjteménye. A kiállítás jelentős érdeklődést váltott ki nemzetközi szinten, aminek következtében versengés alakult ki a kiállítóhelyekért.
1896-ban itt nyílt meg Dél-Afrika első bányaiskolája, amit későbbJohannesburgba költöztettek, megteremtve ezzel aWitwatersrand Egyetem alapjait. Valójában a diákok az első két évbenFokváros,Grahamstown vagyStellenbosch főiskoláiba jártak, majd a harmadik évet Kimberleyben, a negyediketJohannesburgban teljesítették. A felépített épületek költségéhez összesen 9 ezerfonttal járult hozzá aDe Beers.
Dél-Afrika légi közlekedése Kimberleyből származik, amelyre aPioneers of Aviation Museumban emlékeznek meg (és itt őrzik az első Compton Patterson kétfedelű másolatát is). Az 1930-as években Kimberley dicsekedhetett a legjobb éjszakai leszállási lehetőséggel az afrikai kontinensen. 1934-ben egy jelentős légi versenyt rendeztek a városban. A háború évei alatt a Kimberley Repülőtér a Dél-afrikai Védelmi Erők(South African Defence Force) irányítása alá tartozott, ahol vadászpilótákat kiképeztek ki.[19]
Ma a Kimberley Airport (IATA:KIM,ICAO:FAKM) üzemelteti a repteret, menetrendszerű járatokkal Fokvárosba és Johannesburgba.
Az állami vasúttársaság vezetésével(Cape Government Railways) 1872-ben kezdődött meg munka a Kimberleyt és a Fokföld partvonala mentén fekvő városokat összekötő vasútvonal építésén.[26] AFokvárost Kimberleyvel összekötő vasútvonal építése 1885-ben fejeződött be, felgyorsítva az utazást, és az árú szállítását.[19] A vasútvonal olcsó gabonával, szénnel, és egyéb termékekkel látta el a várost, ennek eredményeképpen visszaszorította atűzifa és friss áruk hátországbeli (főleg afrikai) kereskedelmét.[27] A vasút nagy szerepet játszott emellett az 1918-asspanyolnátha járvány kezdeti gyors terjedésében.
Napjainkban aShosholoza Meyl, ésTransnet Freight Rail biztosítja a személyvonat-szolgáltatást Kimberley, Johannesburg, és Fokváros között. Ennél magasabb színvonalú élményeket kínál az észak-dél fővonalon haladóBlue Train, valamint aRovos Rail társaság luxusvonatai.
A postakocsi és busz útvonalak gyorsan fejlődtek, ahogy a gyémánt mezők utáni hajsza lendületbe jött. A két főbb útvonal Fokvárosból, és az akkor legközelebbi tengeri kikötőből, Port Elizabethből vezettek a városba. Kortárs beszámolók az 1870-es évekből leírják, hogy az utak némelyike borzalmas állapotban van, és becsmérlik azokat a hidak hiánya miatt.[28] Az 1880-as évek közepétől a Kimberley-n, és Mafeking-en (maMahikeng) átvezető út vált a brit gyarmati terjeszkedés fő tengelyévé. Ezen út mentén indult el 1890-ben Kimberleyből aPioneer Column, hogy megalapítsaRodézia első településé(ei)t. Napjainkban az északra tartó fő "ütőér", a Fokvárostól Johannesburgig vezetőN1 autóút Kimberleyt elkerülve, Bloemfonteinen keresztül vezet.
Kimberley azN12-es, ésN8-as autóutak találkozásánál fekszik.
Ma KimberleyÉszak-Fokföld tartomány törvényhozó testületének és tartományi közigazgatásának székhelye; utóbbi a régió bányászati és mezőgazdasági szektoraiért felelős.
A város jelentős turisztikai célpontként jellemzi magát; a „áros, amely ragyog” a legkülönbözőbb múzeumokkal és látnivalókkal büszkélkedhet. Ugyanakkor átjáró Észak-Fokföld további látnivalóihoz, beleértve aMokala Nemzeti Parkot, természetvédelmi területeket, és számos rezervátumot vagy vadászházat, valamint a régió történelmi helyszíneit.
Kimberley kiterjesztett környezetének lakosságát 2007-ben 243 ezer főre becsülték;[30] a népesség 46%-ban fekete, 40%-ban színes és 13%-ban fehér (ezeket a kategóriákat a kormányzat még napjainkban is használja). A beszélt nyelvek azafrikaans (49%),setswana (33%),angol (7,5%),isixhosa (5,6%) és asesotho (2,2%).[31]
A Kimberley környéki táj viszonylag lapos, nincsenek jellemző kiemelkedések; az egyedüli dombok, a több mint egy évszázados gyémántbányászat következtében keletkezett törmelék lerakók. Az 1990-es évektől kezdődően ezeket újrahasznosították, és visszatemették a De Beers bányába (2010-ben a felszíntől néhány tíz méter mélységig lettek visszatöltve). Bizonyos bányalerakókat a Nagy Lyuk közelében kulturális örökségnek nyilvánítottak, és Kimberley ipartörténeti részeiként törekednek a megőrzésükre.
A várostól néhány perc autóútnyira, bármely irányban dombokkal tarkított síkság tárul az utazó elé. Észak, északnyugati irányban a dombok jellemzően alapkőzetből (andezitből), míg délre és keletre Karoo korabelidoleritből állnak. A síkságon sekély mélyedések is kialakultak.
Kimberley egyik nevezetessége aKamfers gát, egy a várostól északra fekvő víztározó. Fontos vízi élőhely, amely kiemelkedő akis flamingók tenyésztése szempontjából. A környezetvédelmi kezdeményezések fő célja a térségben, hogy kapcsolatot teremtsen az emberek és a környező élővilág között.
Kimberley a legkorábbi időktől kezdve vonzotta a különböző világnézetű embereket, és ez a mai napig tükröződik a város életében. Ezek elsősorban akereszténység különböző felekezetei, aziszlám, ahinduizmus, valamint azsidó vallás voltak. A hagyományos afrikai hitvilág tovább folytatódott acionista keresztény egyházon (ZCC) belül. Kimberley a székhelye aKimberley és Kuruman anglikán egyházmegyéknek, valamint aKimberley római katolikus egyházmegyének. A városban templomuk van ametodista, areformátus, abaptista, valamint a holland református (afrikaans nyelven:Nederduitse Gereformeerde Kerk) egyházaknak. AHetednapi Adventista Egyházat Dél-afrikában először Kimberleyben alapították meg.
Rekonstruált mozdony a Kimberley Bánya Múzeumban.A McGregor Museum bejárata.
A Nagy Lyuk - korábban Kimberley Bánya Múzeum - egy újraépített skanzen, és múzeum közvetlenül a bánya mellett. Gazdag gyűjteménye a város korai idejéből származó információkból és ereklyékből áll. Itt állították kiCecil Rhodes vasúti kocsiját, amelyen Fokföld kormányzójaként az általa alapítottRodéziába utazott. Itt található az elsőként felépített ház, és a város első temploma is. A múzeum falán bekeretezve látható aDe Beers Consolidated Mines-t megalapító, 4,6 milliófont értékű eredeti csekk; amelyet Cecil Rhodes ésBarney Barnato írtak alá.
Sol Plaatje Museum, amelyetSol Plaatje lakóházában alakítottak ki. A költő itt írta a Mhudi-t.
Transport Spoornet Museum
Clyde N. Terry Hall of Militaria
Freddie Tate Museum
Magersfontein Battlefield Museum
Első világháborús emlékmű Kimberleyben
Miners' Memorial vagy ismert még Diggers' Fountain néven; az Oppenheimer Gardens-ben található emlékmű a város bányászainak állít emléket. Az öt életnagyságú bányász alak egy gyémántszitát emel a magasba.
Honoured Dead Memorial; a második búr háborúban, és a Kimberley ostromában elesetteknek állít emléket.
A legelső újság, aDiamond Field 1870. október 15-én jelent meg a Pniel kiadónál. Korai kiadványok voltak még aDiamond News és athe Independent. Kimberley jelenlegi napilapját aThe Diamond Fields Advertisert 1878. március 23-a óta publikálják.[32] Az afrikaans nyelvű olvasók körében népszerű aVolksblad és ingyenes helyi kiegészítése aNoordkaap.
A városban két kereskedelmirádióállomás működik, amelyeket az 1990-es években alapítottak:
↑Roberts, Brian. 1976.Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip, 155 o.
↑Hannatjie van der Merwe. „Big Hole loses claim to fame”,News24, 2005. május 20.. [2009. január 7-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 21.)
Ez a szócikk részben vagy egészben aKimberley, Northern Cape című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.jpg)
