Akimberekprotogermán törzs volt, akikidősebb Plinius szerint eredetilegJütlandon éltek(Chersonesus Cimbrica). A jütlandiHimmerland régió (ahol a korabeliGundestrup tálat találták) a kimberek nevének állíthat emléket.Egy elmélet szerint a név akimme szót tartalmazza, ami annyit tesz, mint „perem” (vagyis a név azokra az emberekre utalhat, akik a félsziget peremén, a tengerparton éltek).[forrás?]
ValamikorKr. e. 100 előtt sok kimber és sokan a rokonteutonok közül elhagytákDél-Skandináviát és délkelet felé húzódtak. Számos csatát vívtak aboiokkal és máskelta törzsekkel.Kr. e. 113-banNoricumban jelentek meg és lerohanták aRómai Köztársasággal szövetségestauriszkuszok földjét. Már ebben az időben, de lehet, hogy sokkal korábban, jelentőskelta népelemekkel egészültek ki. A vándorló kimberek többsége már ekkor kelta lehetett.RómaGnaeus Papirius Carboconsult küldte szövetségesei védelmére, akinek kérésére a kimberek visszavonultak. A rómaiak kelepcét állítottak nekik és megtámadták őket, mégis a kimberek nyerték aNoreiai csatát, sőt a rómaiakat csak egy hirtelen támadt nagy vihar mentette meg a teljes megsemmisítéstől.
Az út nyitva állottItália felé, a kimberek mégis inkábbGallia felé vonultak. Számos alkalommal kerültek összetűzésbe a rómaiakkal, de általában az utóbbiak húzták a rövidebbet.Kr. e. 109-ben legyőztékMarcus Junius Silanus consul,Gallia Narbonensisprovincia helytartója seregét. Ugyanabban az évben vereséget mértek egy másik római seregre is, amelyetLucius Cassius Longinusét, aki életét vesztette acsatában Burdigala mellett (a maiBordeaux).Kr. e. 107-ben a rómaiak ismét csatát vesztettek, atigurinusok, a kimberek szövetségesei ellen.
A kimberek csakKr. e. 105-ben intézték az első közvetlen támadást aRómai Birodalom területei ellen. ARhodanus folyó (Rhône) mellett vívottarausiói csatában tönkreverték a két fővezér vetélkedése miatt meggyengült római hadsereget, hatalmas veszteségeket okozva. Róma pánikba esett és akimber félelem szállóigévé vált. Sokan attól féltek, hogy azúj gallok rövidesen Róma falai alatt állnak majd. AJugurtha királyt legyőzőGaius Mariust választották újra fővezérnek, hogy elhárítsa a veszélyt.
Kr. e. 103-ban a kimberek és a teutonokHispániában fosztogattak, Mariusnak így elég ideje volt a felkészülésre. A teutonok és azambronusok nyugat felől akartak Itáliába nyomulni, a kimberek és a tigurinusok pedig északról, azAlpokon keresztül. AzAquae Sextiae-nél (Aix-en-Provence) a teutonok ellen vívott csatát azonban Marius nyerte, aki magát a teuton királyt is foglyul ejtette.
A kimberek áthatoltak az Alpokon.Quintus Lutatius Catulus consul nem merte megerősíteni az átjárókat, ahelyett aPó folyó mögé vonult vissza. A kimberek azonban nem siettek, így az előző csatától meggyengült rómaiaknak maradt idejük arra, hogy erősítést hozzanak. AVercellae-i csata a teutonok után a kimberek sorsát is megpecsételte. A kimber nép gyakorlatilag megsemmisült, azokat kivéve, akik Észak-Jütlandon maradtak.
- Ez a szócikk részben vagy egészben aCimbri című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Bánosi György – Veresegyházi Béla:Eltűnt népek, eltűnt birodalmak kislexikona. Budapest: Anno. 1999. 79–80. o.ISBN 963-9199-29-X
Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap