A héberMosiah (משיח), azazMessiás jelentése:Fölkent. A Messiás szó fordítása óhéberrőlógörögre a „Krisztus” szó aChrisztosz (Χριστός) főnévből származik. Ebből született a görögchrisztianosz (Χριστιανος), illetve alatinChristianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”.[6] A szó középkori magyar formája többek köztkirisztián, kirisztyán, majdkeresztyén volt.[7]
A17. századtól azonban, a katolikus egyházban elterjedt akeresztény alakváltozat a könnyebb ejthetősége miatt, majd akereszt szóval is összekapcsolták.
A magyarprotestánsok nagy része még ma is akeresztyén alakváltozatot használja, de ma már egyre több újprotestáns iskereszténynek mondja magát, tudva, hogy ugyanazon szó régi és új használatáról van szó csupán. Ma egymás mellett használjuk e két kifejezést, akeresztyén egyértelműen a hagyományos protestáns egyházak műszava. Dr. Szalai András metodista teológus és nyelvtanár, azApológia Kutatóközpont vezetője szerint, felekezeti kultúrától, korosztálytól és egyéni választástól is függ az, hogy valaki a keresztyén vagy a keresztény szót használja. A választás megszokás dolga.[8]
A kereszténység a történelem legnagyobb, alulról szerveződő mozgalma[9] egy apró, betiltottzsidószektából lett[9][10] a Föld legnagyobbvilágvallása.
Története a keresztények és a hagyományos történetírás szerintJézus fellépésével kezdődött.[11] Sok történész véleménye szerint az önállóvallás csak Jézus után több évtizeddel,Tarzoszi Pál működésével kezdődött.[12][13]
Ami biztosan állítható, hogy azőskeresztény egyház története az1. században indult. A római katolikus hagyományok értelmezése szerint Jézus maga jelölte kiPétert a leendő egyház fejének, e szerint az elsőrómai püspök, a későbbipápák elődje tehát Péter lett.
(A mai értelemben vett pápaság a kora középkorra alakult ki. ld.:a pápaság története)
Az itt szereplő adatok amegkeresztelteknek az egyházak saját nyilvántartása szerinti és nemhitet vallók számát jelentik.
2005-ben a kereszténység kb. 2 milliárd (névleges) követőjével a világ legelterjedtebbvallása. A kereszténység számos ágazata közül akatolikusok vannak a legtöbben, 1,1 milliárdnyian. Aprotestánsok száma a nagyszámú felekezetekben összesen kb. 800 milliónyi,[15] azortodox egyházakhoz tartozóké kb. 240 millió. Van még kb. 216 milliónyianglikán és 414 milliónyi független (akik nem tartoznak a főbb egyházakhoz), valamint 32 milliónyian egyik felsorolt csoporthoz sem tartozó egyházak tagjai (Jehova Tanúi,mormonok stb.).
Bár a kereszténység a világ legtöbb hívővel rendelkező vallása, és világszerte kiterjedtmissziós munkák folynak, aFöld népességéhez viszonyítva a keresztények száma folyamatosan csökkenőben van. Amíg a Föld lakossága évente kb. 1,25% évi növekedéssel bír, addig a kereszténység csak kb. 1,1%-kal növekszik aziszlám kb. 1,8%-os növekedésével szemben. Ennek egyik oka az lehet, hogy a keresztényekéhez viszonyítva az iszlám nemzetek születési arányszáma jelentősen magasabb. A másik jelentősebb ok, hogy az ú.n.keresztény világhoz aFöldnek afelvilágosodás általszekularizált országai tartoznak. Több, nem hagyományosan keresztény országban, mint például Kínában a kereszténység ugyanakkor gyorsan terjed.[16]
A kereszténység alapvető tanítása az, hogy az ember elbizakodottságában elfordult Istentől, ésbűnbe esett. Ezzel együtt a teremtés is megsérült, és megjelent a világban abűn következménye: a szenvedés és ahalál. Az ember a bűnből saját erejéből nem tud szabadulni. IstenKrisztus képébenemberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, és kereszthalált halt, hogyáldozatával megváltsa az őt elfogadókat. Isten végül új teremtésben fogjamegújítani a világot, ekkor a halottakörök sorsra támadnak fel. Ennek két formája lehet: a teljes közösség Istenben (üdvösség) vagy az Istentől való végtelen távolság állapota (pokol).
Az emberszabadsága azt jelenti, hogy felelősen tud dönteni az élet kérdéseiben, mert van egyobjektíverkölcsi norma, amelyhez az ember magát mérheti. A szabadság nem lehet szabadosság, s nem lehet korlátlanság, mivel az egyes emberek szabadságát a másik ember hasonló szabadsága korlátozza. A keresztény ember szabadsága Isten ajándéka, amely lehetővé teszi, hogy felismerje és önként megtegye Isten akaratát, így eljutva azörök életre. A jó ismerete még senkit sem tesz jóvá. A megismert jó megvalósítására rá is kell nevelni az embereket – azaz tudatosan kell az emberlelkiismeretétJézus tanítása szerint alakítani.
A keresztények számos különbözővallási felekezetbe tartoznak szerte a világon. Bizonyos egyháziközösségek úgynevezett „szupertestet” alkotnak, melyben egymástól független keresztény szervezetek egymással lelki közösséget tartanak fenn, egymáskeresztségét kölcsönösen elismerve és arra utalva, hogy a szétválás a közös gyökereiket nem szakította el. Ezek az egyházak elismerik a hitelméleteikben és hitgyakorlataikban kialakult különbségeket, de egyetértenek a hittanaik eredetiségében és a Krisztus testéhez való tartozás fontosságában. Ilyen közösség létezik többek között például
a katolikus (nyugati és Rómával egyesült keleti) részegyházakat alkotó egyházak között, vagy
az ortodox egyházakat alkotó mintegy 15 autokefál (független) egyház között
a kopt (egyiptomi), szír, örmény, etióp, eritreai és indiai egyházak között (antikhalkedóni egyházak)
az evangélikus, presbitárius egyház, az Amerikai Reformált Egyház és a Krisztus Egyesült Egyháza között
az európai Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek és az amerikai Apostoli Keresztény Egyház között.
Az alábbi családfa a kereszténység főbb ágait mutatja be kialakulásuk idejével.
Ókeresztény ikon. KözépenNagy Konstantin császár. aki a"Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum", azelső nikaiai zsinaton325-ben elfogadott keresztény Nikaia–konstantinápolyi hitvallás közösen elfogadott szövegének részletét tartja az egyházatyákkalZichy Mihály: Mentőcsónak, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A katolicizmus a hívei szerint nem csupán a kereszténység egyik ága, hanem a keresztényeknek Rómához, azaz a pápához hű közössége, tulajdonképpen maga az Egyház. „Te Péter vagy – azaz Kőszikla, és én erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta” (Máté evangéliuma 16,18) – Jézus Krisztusnak ezek a szavai a katolikusok számára azt jelentik, hogy Pétert, az apostolfejedelmet nevezte ki utódjának, mielőtt elhagyta volna a Földet. A katolikus egyház saját álláspontja szerint hű maradt ehhez a parancshoz, és azóta is a Péter utódának tartott római pápa az egyház feje. Habár a római püspök bizonyos szintű elsőbbségét a keleti egyházak elismerték, a nagy egyházszakadásig a pápai hatalom fokozatosan erősödött, emiatt gyakran alakult ki rivalizálás, illetve konfliktus nyugat és kelet között.
Akatolikus szó egyetemeset jelent. Az egyetemességnek bibliai alapjai vannak. Már az ószövetség prófétái hirdették, hogy az eljövendő Messiás világosság lesz a pogányok számára is. (Izajás könyve 49,6). Krisztus maga is vallotta, hogy amíg az evangélium (örömhír) nem jut el a világ összes népéhez, nem következik be a világvége (Máté evangéliuma 24,14).
Az egyetemesség háromféle formában nyilvánul meg.
1. Földrajzi értelemben: Az Egyház a földkerekség minden részében megtalálható és az így szétszórt egyházak egyetlen családot alkotnak.
2. Személyes értelemben: Az Egyház egészen különleges módon képes alkalmazkodni, elvei feladása nélkül, minden emberfajtához, néphez, kultúrához és történelmi sajátossághoz.
3. Az Egyház tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét. Ezt hívjákchatolicitas intensivának.
A katolikus egyház meghatározása szerint a katolicizmus másik sajátossága azortodoxia, ami igaz hitet jelent. Krisztus evangéliumát sértetlenül, teljes egészében kell átadni az utódoknak. Erre garancia az apostoli utódlás. A katolikus egyház dogmákban, azaz hittételekben fogalmazza meg az alapvető tanokat, melyek a Szentírásra (Biblia) és aszent hagyományra, azaz a szóbeli apostoli hagyományra épülnek. Maga a hittétel úgynevezett dogmafejlődés által jön létre, amely általában egy-egy vitatott témának megfelelően kidolgozott kifejtését jelenti. Ezt a zsinatok vagy a pápa ünnepélyesen hirdeti ki.
A katolikusok számára tehát a katolikus egyház Krisztus Egyházának két legfőbb jellegzetességét őrzi: azegyetemességet és azigazhitűséget. A többi keresztény felekezet szerintük, bár egyháznak nevezi magát, nem mondható a szó szoros értelmében egyháznak. Az egyház részegyházak összessége. A nyugati egyházszakadás után levált kisebb-nagyobb közösségek – például evangélikusok, reformátusok, baptisták – bár fölépítették a saját szervezetüket, a katolikusok szerint nem rendelkeznek sem az egyetemesség, sem az ortodoxia követelményeivel. A pápaság elvetésével éppen attól a „kősziklától” szakadtak el, amely az egyház fennmaradásának a garanciája a katolicizmus szerint.
A protestantizmus a kereszténységnek areformáció korában kialakult egyik legfőbb ága, több keresztényfelekezet gyűjtőfogalma. A protestánsok a katolicizmus több tanítását elutasítják, többek között a cselekedetek (például rituális szertartások) véghezvitelétől függőüdvösség tanítását. Ezzel szemben a Jézus Krisztus kereszten elszenvedett csereáldozatára épülő kegyelemből fakadó üdvösségben hisznek. A protestantizmus legnagyobb történelmi felekezetei alutheranizmus (azevangélikus egyházak), akálvinizmus (areformátus egyházak) és azanglikanizmus (azanglikán egyház). Ezenkívül még számos igen elterjedt irányzata létezik, így azAmerikai Egyesült Államok két legnagyobb vallási felekezete, abaptizmus és ametodizmus. Az egyes protestáns felekezetekről és csoportokról részletesebben lásd aProtestantizmus szócikket!
Akarizmatikus kereszténység egy főleg modern újprotestáns irányzat, a kereszténység egy olyan formája, amely a hívő emberi élet mindennapi részeként hangsúlyozza aSzent Szellem (Szentlélek) munkáját és eksztatikus élményét,[20] a szellemi (lelki) ajándékokat és ezek gyakorlását, továbbá a jelenkori csodákat. A protestantizmusban a 20. századipünkösdi-karizmatikus mozgalomból nőtte ki magát. A római katolikusok körében az 1960-as évek végén keletkezett (→katolikus karizmatikusok).
A kereszténységben ők a leggyorsabban növekvő vallási mozgalom,[21][22]mára az egyik legnagyobb keresztény közösséget alkotják.[23]A világon ma kb. 600 millióan vallják magukat a karizmatikus kereszténység tagjainak.[24][25]
Az ortodox kereszténység akeleti kereszténység ágainak egyike, közülük a legtöbb hívővel, valamint a legszélesebb körű földrajzi elterjedéssel bír, és kétezer éves múltra tekint vissza. Az ortodoxok önmagukat a Krisztus által alapított eredeti Egyháznak tartják, melynek püspökei az apostolok utódai. A görögortodox kifejezés "igazhitűt", vagy "helyesen dicsőítőt" jelent, ami arra utal, hogy az ortodoxia az eredeti krisztusi és apostoli tanítások, illetve az erre épülő hit hordozójaként tekint magára. Emellett használják magukra akatolikus jelzőt is, mely az Egyház egyetemességére utal. Hivatalos önelnevezésükOrtodox Katolikus Egyház.
Az ortodox egyház az 1054-es egyházszakadás során kölcsönösen különvált a nyugati, katolikus egyháztól. Ekkora már számos különbség mutatkozott a két közösség liturgiája, teológiai szemlélete, egyházképe és kultúrája között, mely különbségek az elmúlt ezer évben csak tovább erősödtek. Az ortodoxok különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak azegyetemes zsinatoknak, melyek a Krisztus által az egyházra ruházott tévedhetetlen tanítóhivatali hatalom fórumai, itt fogalmazzák meg a dogmákat, hittételeket. Az ortodox egyháznak hét egyetemes zsinata volt 325 és 787 között.
Nagy jelentősége van aszerzetességnek és a papság által kiszolgáltatott szentségeknek, emellett a hit forrásának tartják aszenthagyományt is, különös tekintettel az egyházatyák és a szentéletű teológusok műveire. Jelenleg az ortodoxiát 14(-15) független (autokefál) helyi egyház alkotja, közülük hívei létszámát tekintve azorosz ortodox egyház a legnagyobb. Püspökeik közül a legmagasabb rangú a konstantinápolyi pátriárka, akit tiszteletbeli elsőbbsége miatt egyetemes (ökumenikus) pátriárkának neveznek, ám nem tölt be az egyházban a pápához hasonló főhatalmi funkciót.
Az ókeleti keresztények hét egymástól teljesen független ősi keresztény egyház tagjai. Ezek két fő csoportra oszthatók: egyfelől a hat úgynevezettantikhalkedóni egyházra („keleti ortodox” egyházak), másfelől azAsszír keleti egyházra.
A többi protestánstól a baptistákat az különbözteti meg, hogy a felnőttkeresztséghez ragaszkodnak, és azt Jézus példáját követve, vízbe való teljes alámerítéssel gyakorolják. Innen kapták az újszövetségi görög nyelvből eredőbaptista („bemerítve keresztelő”) nevüket is. Legnagyobb létszámban az amerikai kontinensen élnek. A nagyvilágban élő baptisták száma megközelíti a 100 milliót.Magyarországon 150 éve működik szervezett formában a baptista misszió.[26]
A pünkösdisták egy értelmen túli világnézetet tettek magukévá, és keresztény hitükben különös jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélek ajándékainak, hisznek a „helyes hitben”, „helyes szeretetben”, „helyes cselekedetekben”, és bár az értelmet az igazság érvényes csatornájaként tisztelik, az igazságot nem korlátozzák az értelem birodalmára.
Az erdélyiunitarizmus az egyetlen magyar alapítású keresztény felekezet. AlapítójaDávid Ferenc volt a 16. században. Magyar, illetve magyar származású hívei Romániában, Magyarországon és Észak-Amerikában élnek. Tagadják a Szentháromságot, Jézust pedig csak mint embert tisztelik.
A hetednapi adventizmusra jellemző, hogy hetinyugalomnapként nem a vasárnapot, hanem a Tízparancsolatban Isten által meghatározott szombatot ünneplik meg, tagjaik „bemerítkezés által”, azaz felnőtt keresztségben részesülnek, valamint aSola Scriptura (csak a Szentírás) elve. Nagy tiszteletet tanúsítanakEllen Gould White műveinek is (kb. 40 ezer oldal), akiről vallják, hogy szolgálataprófétai jellegű volt. Az adventisták28 hitelvei között különleges, hogy a bibliai hitből kifolyólag nagy fontosságot tulajdonítanak az egészséges életmódnak, testmozgásnak és tudatos táplálkozásnak. Tagjaik jellemzően nem dohányoznak és nem fogyasztanak szeszes italt, és ajánlott avegetariánus étrend.
Jehova Tanúi Istent Jehovának nevezik, ami aJHVH (יהוה) → "Jahve" héber szóból származik. Tagadják aSzentháromságot. Jézus szerintük nem kereszten, hanem kínoszlopon halt meg. Azt vallják, hogy1914-ben megszületett Isten égi Királysága, és elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer ’utolsó napjai’, azaz az emberiség azutolsó időkben él. Acsecsemőkeresztséget és a vértranszfúziótbűnnek tekintik. Közösségük világszerte az egyik leggyorsabban növekvő keresztény felekezet volt,[28][29] a 21. századra ez a növekedés visszafogottabbá vált.
Azsidó vallás messiásfogalma hasonlít ugyan a keresztényekéhez, de lényeges különbségekkel. A zsidók szerint a héberszent írásokban néhány prófécia, azaz jövendölés olvasható Dávid király egy bizonyos jövőbeni leszármazottjáról, aki a zsidó nép új vezetőjévé kenetve és Dávid trónjátJeruzsálemben újraalapítva ott örökké fog uralkodni. A zsidó nézetben ez az eljövendő egy teljesen emberi, halandó vezér lesz, akiDávid királyságát visszaállítja ésIzrael földjét újraépíti. Ez a téma a zsidóknak az utolsó időkre vonatkozó elképzelései (zsidó eszkatológia) körébe tartoznak. A keresztények messiásfogalma ezzel szemben Jézusnak az Újszövetségben olvasható bizonyságtételein alapul, vagyis:
Jézus volt az ószövetségi jövendölések beteljesedése (főlegÉzsaiás „Szolga Énekei”-ben (Ézsaiás könyve, 41:8-16 és 42:1-9, 49:1-6, 50:4-9, 52:13, 53:12)
Jézus azért jött el, hogy Isten országát, királyságát (nem földi királyságot) alapítsa meg.
Amikor megkérdezték Jézustól, hogy ő-e az eljövendő Messiás, ő csak az általa művelt csodákra és az általa beteljesült jövendölésekre mutatott, emellett magára olyan címekkel hivatkozott, amiket a zsidók a Messiásra utalókként ismertek fel és az isteni királyság örökösének szerepében az alázatosság példaképének mutatta be magát.
Amessiási zsidóság az evangelizáló keresztények vallásos mozgalmának zsidó csoportja, mely elfogadja Jézust Krisztusnak, azaz a Messiásnak. A legtöbb messiási gyülekezet az Egyesült Államokban létezik.[30] A judaista (zsidó) vallással ellentétben ők hisznek a Szentháromságban, és vallják, hogy Jézus a megtestesült Isten. Bár legtöbbjük zsidó származású, a fővonalbeli zsidó csoportok nem tartják őket a zsidó közösség részének és ugyancsak nem keverendők össze azokkal a zsidó származású keresztényekkel, akik valamelyik keresztény egyháznak tagjai.
A kereszténység számos hitelemét az Iszlám is osztja. Így mindkettőnek hasonló nézetei vannak azegyistenhitről,ítéletről,mennyről,pokolról,angyalokról és a jövőbenifeltámadásról. Jézust a muzulmánok nagy prófétának (sőt, az egyetlen bűntelen prófétának) ismerik el és tisztelik, és olyan címekkel illetik, mint Messiás, vagy Isten Lelke, de míg a muzulmánok Jézus Krisztust Istennél alacsonyabb rendűnek („az Allahhoz legközelebb lévők csoportjába” tartozónak) tartják aKoránban, a keresztények nagy része határozottan és minden kérdés nélkül hisz abban, hogy Jézus Krisztus Isten, aSzentháromságnak egyik lénye, az Atyával és a Szentlélekkel egyenlő istenség.
Ezenfelül mindkét vallás hisz Krisztusnak szűztől való születésében, csodáiban, gyógyításaiban, és hogy Jézus Krisztus testileg felemeltetett a mennyekbe. A muzulmánok szerint Isten egy egyedülálló egyéni lény, nem a kereszténység által szélesen elfogadott Szentháromság, s ebből kifolyólag tagadják, hogy Jézus Krisztus a Fiú megszemélyesítője. Nem fogadják el Krisztus keresztre feszítését sem, mert nem hisznek abban, hogy Isten emberi testet öltött volna. A protestánsokhoz hasonlóan nem fogadják el a szentképeket, és a szentek, továbbá Jézus, Szűz Mária stb. templomi ábrázolását bálványimádásnak tartják, így prófétájukhoz,Mohamedhez sem imádkoznak.
Akereszténység és a buddhizmus között felszínes párhuzamokat vontak már nem tudományos alapokon, jóllehet a kettő között jelentős és alapvető különbségek vannak. A keresztényegyistenhittel szemben a buddhizmusateista vallás, amelyben amegvilágosodáshoz lényegtelen, hogy létezik-e teremtő vagy sem. Ez szemben áll a kereszténységben fontos helyen álló Isteni kegyelemmel. A buddhizmusban az ok-okozat elvén történnek a jelenségek a lét körforgatagában (szamszára).[31][32][33] Egy másik nagy különbség a két hagyomány között az, hogy egy cselekedet, Krisztus keresztre feszítése, a bűnök bocsánatát eredményezte az emberiség számára. Ez ellentmond a buddhista tanításokban szereplőfüggő keletkezés12 szemből álló oksági láncolatának.[34][35]
Jóllehet néhány korai keresztény ismerte a buddhizmust, amelyet egyesek gyakoroltak a Római Birodalomban, a modern keresztény tudósok többsége elutasítja annak lehetőségét, hogy Jézus életében Indiában vagy Tibetben járt volna. Ugyanígy nem fogadják el, hogy közvetlen hatással lett volna a buddhizmus a kereszténység tanításaira. A két vallást összehasonlító próbálkozásokat leginkábbparallelomániának tartják, amelyben eltúlzásra kerülnek jelentéktelen hasonlóságok.[36][37] Azonban az ókorban és a középkorban aselyemút mentén széles körben volt tapasztalható a Keleti Egyház és a buddhizmus közöttiszinkretizmus, főleg a középkori Kínai Keleti Egyházban, melynek egyik bizonyítéka aJézus szútra.[38]
A kereszténység és a hinduizmus hatalmas különbözősége ellenére számos közös vonást mutat. Afelebaráti szeretet, azerőszakmentesség, az igazmondás és igazságosság (szatja), a megbocsátás, a mások iránti szánalom, együttérzés és segítség, az anyagiakról való lemondás, azegyszerű élet, az önmegtagadás és az Isten (Ísvara) iránti teljes odaadás tanítása mindkét vallásban megtalálható.
A kereszténység terjedése a történelem folyamán mindig is átlépett nemzeti különbségeken és országhatárokon, noha a kezdeti időkben többféle irányzattal és másféle vallásokkal harcolt (ilyen a perzsa eredetűmanicheizmus, vagy a keresztényarianizmus, illetve a tömegerejét és transzcendentalitását egyre inkább elvesztő, de a keresztényellenesnek mondhatórómai hivatalnoki rétegben tradicionális okokból magát tartószinkretista jellegűpogányság). E harc nem volt mentes az üldöztetésektől sem. A kereszténység acsászárkori Róma korszakának végéreállamvallássá lett az akkori művelt világ nagy részét uraló Rómában. Az első keresztény vallásra tért királyságÖrményország (Armenia) volt.
A római birodalom összeomlása hatalmi vákuumot és káoszt teremtett a térségben („sötét középkor”). A népvándorlások eredményeképp új népek özönlötték el Európát, azonban királyaik – különféle megfontolásokból – egy idő után többnyire felvették a kereszténységet, sőt a Bibliát is lefordították (gótra például a VI. sz. második felében, Wulfilla király uralkodása alatt és az ő parancsára).
Ugyanakkor a keresztény egyházak egysége e korban végzetesen megbomlott. szöveg=Ennek dogmatikai és szertartásbeli okai voltak, de közrejátszott a római pápa és a bizánci császár különböző jelleme.[39] Az első anagy egyházszakadás, amikor keleti és nyugati egyházra bomlott (1054); másodiknak tekinthető a nyugaton jellemzővé vált felerősödött eretnekmozgalmak (ezt tekinthetjük egy újabb szakadásnak is). A harmadik nagy szakadás areformáció korában következett be. A nyugaton uralkodó katolikus és az új protestáns vallások híveinek viszonya igen mérges volt, és nem mentes az egymás megtérítésére irányuló szándéktól. A nyugati és keleti egyház harca – egyetlen keresztes háborút kivéve – általában szellemi természetű volt és békés eszközökkel folyt; nem úgy az eretnekmozgalmak elleni küzdelem és a reformáció körüli harcok. E viszony a katolicizmus más keresztény egyházakkal való viszonyát nagyon megterhelte, mely vallásháborúkhoz vezetett. A modern keresztények – különösen nyugaton – szégyenkeznek vallásuk ezen erőszakos múltja miatt. A dogmatikai különbségek mellett, azonban, e harcoknak komoly materiális alapú okaik is voltak (egyeshuszita irányzatok például a társadalom radikális reformját szándékozták véghez vinni, (noha az Evangéliumokból kiindulva; hasonlóan abogumil és hasonló eretnekmozgalmaknak is voltak antifeudális jellegű motivációik stb.).
A politikai hatalomban lévő keresztények a más vallásúak szabad hitgyakorlatának engedélyezésében a történelem során sokszor több, máskor kevesebb toleranciát tanúsítottak. A mai kereszténységben a vallásitolerancia többnyire növekedni látszik, habár a keresztény egyházak között sok az egymást elutasító jelenség, például azAmerikai Egyesült Államokban azAmerikai Kereszténység Visszaállítása nevűrestaurációs mozgalom mereven elutasítja a hit szertartás központúságát.
Jézus azon szavai, hogy „aki megvall engem az emberek színe előtt, megvallom azt én is az én Atyám színe előtt” (Mt 10 32), Azaz a keresztényeknek van joga másokat (békésen) téríteni, melynek ajándéka az égben köttetik Jézus által. A hit megvallásra történhet a mások érdeklődésére való válasszal, vagy egyszerű példamutatással. A katolikus és protestáns egyházak tradicionális álláspontja szerint a más hitűek térítésére irányuló próbálkozás az Evangéliumokban foglalt örömhírek és az egyént boldoggá tevő krisztusi életmód (stb.) terjesztése (evangelizáció). Ezek a nagyobb keresztény egyházak modern felfogása szerint ez azonban kiegészül azzal, hogy a keresztény hitre tért személynek ezt az evangelizációs munkátelsősorban saját életpéldájának felmutatásával kell folytatnia, és csak az arra hivatottak menjenek apostoli munkára. Ez utóbbit elsősorban a legkisebb vagy legújabb egyházak magától értetődő, a helyzetükből adódó módszerük.
A keresztények természetes feladata, sőt kötelessége apostolkodni – Jézus felszólítása alapján -, megtérőket találni az emberek között. Korunk kereszténységének csaknem minden felekezete és szektája elutasítja a kereszténység katonai hódítás útján való terjesztését, okulva a múltból, főként a keresztes háborúk tanúságaiból. A más hiten lévők megtérítésének ügyében közel sincs ilyen egyetértés, bár az igehirdetés missziós munkája a kiindulópontja minden esetben a szeretet (Máté 28,18-20). A középkor misszióit szerzetesrendek vállalták magukra, azonban ugyanabban az országban megjelenő különböző térítési módszerek csak ártottak a kereszténységnek. Ilyen volt a jezsuiták térítései az uralkodó osztály között, míg a ferences rendiek a szegények között térítettek. Az egyik rend alkalmazkodó volt, a másik rend megalkuvásként értelmezte a lassabb térítést. Kína és Japán esetében ezek a különbözőségek együttes jelenléte sok kárt jelentettek a missziós kereszténységnek.
Az utóbbi években azonban a kereszténység és más vallások közötti megbékélésökumenikus mozgalmainak felerősödése tapasztalható. E mozgalmak helyenként meglehetősen sikeresek és ennek eredményeképpen azokon a területeken a hittérítési igyekezetek teljesen meg is szűntek.
Az ökumenizmuson túl, példa a kereszténység és más vallások egymás iránti toleráns fellépésére, az utóbbi időben tapasztalható (katolikus részről elsősorban II. János Pál pápához köthető) „kiegyezés” a zsidó vallási vezetőkkel. Ez – az „ökumenizmus” fogalmával ellentétben – nem jelenti az alapvető hittételek összehangolásának igényét, ugyanakkor a bizonyos dolgokban való egyet nem értés nem zárja ki egymás megértését és elfogadását. Általában kielégítőnek, konfliktusmentesnek mondhatjuk a nagyobb keresztény egyházak kapcsolatát abuddhizmus főbb képviselőivel is; annál is inkább, mivel nagyon sok alapvető elvben (erőszakmentesség, a háború elutasítása) megegyezés van ezen vallások közt.
Az elmúlt két évezredben gyakran fel-feltűnő üldöztetésekben a keresztények áldozatokként és üldözőkként is részt vettek. A Krisztus utáni első három évszázadban a kereszténymártírokat a rómaiak más politikai foglyaikhoz hasonlóan keresztre feszítették vagy cirkuszaikban látványosságként az oroszlánok elé vetették őket. Az üldöztetések ezen áldozatait általánosságban vértanúnak ismerik el, mert ők a halált választották ahelyett, hogy Krisztust megtagadták volna.
A 2010-es években mintegy 100 millió keresztényt érint közvetlenül az erőszakosvallási üldözés, így (mérete és térítő jellege miatt) a kereszténységet tarthatjuk a legnagyobb mértékben üldözött vallásnak.[41]
Annak ellenére, hogy a keresztények széles köre azerőszak alkalmazását Krisztus tanításaival ellentétesnek tartja, a kereszténység képviselői a hitbéli kérdések végső megoldását gyakran az erőszakban látták, másokat üldöztek, kínoztak és öltek meg azért, mert azok megtagadták a kereszténység általuk képviselt felfogásának elfogadását. A keresztények által elkövetett történelmi bűnök elkövetői az akkori egyház tagjai és hívei voltak. A mai keresztények elítélik ezeket a cselekedeteket.
A katolikus egyház első ízben 1998-ban,II. János Pál pápa emlékezett meg aSoáról, egy erről szóló pápai dokumentumban. 2000-ben pedig a Szentföldre látogatott, és Izraelben, a jeruzsálemi Siratófalnál imádkozott és kért bocsánatot a zsidóságtól a keresztények velük szemben elkövetett bűnökért.[42][43] Akkor szólította fel bocsánatkérésre az egyház tagjait a Jubileumi Év nagyböjtjének első vasárnapján: „Bocsássunk meg és kérjünk bocsánatot! ...miközben megvalljuk saját bűneinket, megbocsátjuk mások ellenünk elkövetett bűneit. A történelem folyamán a keresztények számtalanszor szenvedtek elnyomást, hatalmaskodást, üldözéseket a hitük miatt. Miként e visszaélések áldozatai megbocsátottak, úgy megbocsátunk mi is.”[44]
A kereszténység kritikái magába foglalják a más világnézetűek, ateisták és másvilágvallások híveinek, valamint a kereszténységen belül az egyes egyházak konkrét kritikáit is. Tanokkal, gyakorlatokkal és a kereszténység történelmi szerepével foglalkoznak: a vallás nézeteivel és tanításával, az Isten-képpel, az istenikinyilatkoztatással,Jézus létezésével és alakjának hitelességével, továbbá aBiblia megbízhatóságával, értelmezésével; de vannak a vallás fanatizmusát, képmutatását, erőszakosságát kritizáló művek is.
Főleg az ateisták, és elsősorban az elméleti ateisták körében népszerű az a nézet (de bizonyos értelemben a kereszténység filozófiailag radikális és főképp az USA-ban terjedő neokreacionista szárnya is vallja), miszerint az ateizmus a tudomány álláspontja, és a (keresztény) vallás és a (materialista) tudomány élesen szemben állnak egymással,[46] minthogy a tudományok egyre újabb és újabb felfedezései cáfolják a vallási dogmákat. Bár a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi Európában ez a szembenállás valóban nagyon éles volt, e nézet sem a modern tudományfilozófián belül nem tekinthető uralkodónak a kereszténység olyan nagyon jelentős irányzatai, mint a katolikus teológia, szintén elvetik. A vallás és tudomány élesen szétválasztandóak, azaz a vallás kívül áll a tudományon.
Ezen túl azonban létezik a kereszténység másféle indíttatású kritikája is. Kritizálják a keresztény egyházak erőszakos múltját. (Erre példa Ellebre (1995) – lásd:További információk szakasz, lásd még:inkvizíció.)Ludwig Feuerbach „A kereszténység lényege” című művében azt fejtegeti, hogy az ellentét vallás és filozófia között kiegyenlíthetetlen; úgy viszonyulnak egymáshoz, mint képzelet és érzés a gondolkodáshoz, mint betegség az egészséghez. Nem az Isten teremti képmására az embert, hanem megfordítva: az ember a saját képmására teremti istenét. A túlvilági élet sem egyéb, mint az idealizált földi élet. Így a teológia antropológia lett.Friedrich Nietzsche filozófiájában a keresztény erkölcsi felfogást kritizálja, dekadensnek tartja, melyet meg kell haladni, nála az ateizmus (amely inkábbgyakorlati ateizmust jelent, mint észérvekre alapozott filozófiai elméletet) egyenesen az ember fölemelkedésének egyetlen útjává válik.
Albert Einsteint egyesek ateistának, mások istenhívőnek vélik. Ő maga valahol a kettő közötti kíváncsi keresőnek, „mélyen vallásos hitetlennek” vallotta magát. Elutasította az antropomorfizált Isten-képet, ám vallásos áhítattal csodálta a világegyetem harmóniáját: „Elég elgondolkozni az Univerzum csodálatos felépítésén, amit csak homályosan tudunk felfogni, és alázattal próbáljuk egy elenyésző részét megérteni a természetben megmutatkozó értelemnek.”[47]
Einstein kijelentette az univerzum építkezésének racionalitása kapcsán, hogy „Isten nem szerencsejátékos… szeretném megtapasztalni a világegyetemet, mint egy egységes kozmikus egészet”. Ugyanakkor mindig elutasította, hogy harcos ateisták kisajátítsák őt maguknak: irritálta ugyanis a belőlük hiányzó alázat, valamint az, hogy „képtelenek megérteni a világ örök misztériumát”.[48]
A zsidó és muszlim teológusok elsősorban a kereszténység főáramlatánakSzentháromság-tanát kritizálják. A zsidókJézust – rendkívülisége mellett is – csak embernek, de többnyire hamisMessiásnak látják. Számukra Jézus isteni szintre való emeléseistenkáromlás.
Amuszlimok szintén elvetik a kereszténység Szentháromság-tanát. Jézust őkprófétának tekintik, de nem amegtestesült Istennek. AKorán 9:31 szerint a keresztényeknek az egyIstent kellene imádniuk, de ehelyett a többszörösét alkották meg.
Ahinduk elvetik azt, hogy csak aBibliában sugalmazott szövegek volnának páratlan jelentőségűek az emberiségüdvössége szempontjából. Nézetük alapján bölcsebb azt feltételezni, hogy Isten az összes nagy mesterben, a világ valamennyi részén és minden korban újból és újból megnyilatkozott. A hinduk bár elismerikKrisztust Isten megtestesülésének (avatára), és aBibliát akinyilatkoztatási iratok egyikének; de korlátolt és kicsinyes dolognak tartják a keresztények részéről, hogy azok abráhmana szenteket és a hindu vallási iratokat nem hajlandók isteni eredetűnek elismerni.
A kereszténység alapján egyetlen élet dönti el az ember örök,túlvilági sorsát. A véges bűn elkövetőjére, ha nem sikerül valahogy megtisztulnia, halála utánörök kárhozat vár. A hinduk ezt végtelenül logikátlan tanításnak tartják. Hogyan dönthetné el egyetlen rövid élet az ember örök sorsát? Nem kellene az embernek újabb esélyt kapnia, hogy hibáit kijavítsa és fejlődjék? A hinduizmus egyik alaptantételét képezőreinkarnáció ezzel szemben bőséges lehetőséget ad arra, hogy valaki megjavuljon, jobbá váljék és fejlődjék. Avédánta szerint még a leggonoszabb bűnösnek is van reménye azüdvözülésre.[49]
Abuddhisták kritikája elsősorban a keresztény Isten-eszme ellen irányul. MivelBuddha tanítása szerint nem lehet örök személyiség, tehát Isten csak karmikusan keletkezett lény lehet, akinek élete aszanszárába beletartozik. Mindenekelőtt lehetetlennek látszik a világ teremtőjére és a világ irányítójára váró funkciók összekapcsolása a legmagasabb rendű erkölcsi tökéletességgel rendelkező mindentudó és mindent megbocsájtó kegyosztó feladataival. Hiszen ha Isten mindentudó, jóságos és mindenható, akkor nem teremtett volna ilyen siralmas világot, és nem tűrné, hogy a fájdalom tovább létezzen benne. A legfőbb lényhez méltatlan az az elképzelés is, hogy Isten a gonosztevőt gyűlöli, és hogy saját dicsőítésével törődik. Sok buddhista csak azt tudja erkölcsi tökéletességgel rendelkező lénynek elképzelni, aki mentes a szenvedélyektől, és a leggonoszabb bűnösnek is igyekszik segíteni.[50]
A kínaiak számára az olyan kereszténydogmák, mint amilyen azeredendő bűn, aSzentháromság, afeltámadás vagy a szűztől születés, stb., okoskodóteológusok koholmányainak tűnnek, amelyek ellentétben állnak egy egészséges felfogású emberi értelemmel. Jézust helyi jelentőségű zsidó prófétának tekintik, aki nem értett egy magas fejlettségű állam bonyolult problémáihoz. Rámutatnak arra a sajnálatos tényre is, hogy a kereszténység még egyetlen olyan államot sem hozott létre, amely valóban keresztény szellemben tevékenykedne.[51]
Lynn White 1974-ben megjelent tanulmánya[52][53] felvetette a kereszténység felelősségét a természet pusztításában. Írása hatalmas vitát váltott ki, rengeteg teológiai reflexió született ezzel a művel kapcsolatban.Lányi András úgy értékeli Lynn megállapításait, hogy annak valóban van jelentősége, hogy a keresztény isteneszme nagyon távol van az úgynevezett archaikus vallási felfogástól, amely utóbbiban a vallásos tisztelet transzcendens tárgya a természet fizikai megnyilvánulásaitól elválaszthatatlanul jelenik meg. Ugyanakkor úgy látja, hogy hasonlóan jelentős az ember közvetítő szerepe: „a transzcendens és az anyagi valóság között ösztönözhetik a zsidó-keresztény hagyományban nevelkedett európai emberiséget, hogy az etikus (...) magatartást kiterjessze a nememberi lénytársaira is.”[54]
Az orosz teológus,Nyikolaj Bergyajev a(z emberi hatóképesség határait kiterjesztő és ezáltal sok esetben komoly környezeti problémát okozó) technikához való viszonyunkat a Gondviseléshez való viszonyunkhoz hasonlítja, s szerinte „olykor már úgy tűnik, hogy a gépek és a technika az ember hitének egyedüli, kizárólagos tárgyaivá lettek.”[55]
A keresztény egyházi vezetők több levélben, nyilatkozatban és konferencián nyilatkoztak a környezetvédelem témakörében, amelyeket a Védegyletnek a környezetvédők és keresztény vallásúak párbeszéde ösztönzésén munkálkodó Vallás és ökológia munkacsoport[56] adott ki.[57][58]A környezetvédelem keresztény megfelelőjének tekinthető a teremtésvédelem.[59]
↑A régies „keresztyén” változatot egykor katolikusok (például Pázmány) és protestánsok egyaránt használták. Ma főleg a protestáns nagyegyházak, illetve aKárolyi-bibliát használók részesítik előnyben. Eredete Krisztus nevéhez, nem a kereszthez köti. A múlt századi nyelvújításkor született modern „keresztény” változatot használják ma a katolikusok és a protestáns kisegyházak egy része.Apológia Alapítvány – Apológia > Vallások > Fogalmak, nevek > Felekezetismereti fogalmakArchiválva2007. június 6-i dátummal aWayback Machine-ben
↑Jay Diamond, Larry. Plattner, Marc F. and Costopoulos, Philip J.World Religions and Democracy. 2005, page 119., írja könyvében „A protestánsok ma nem csupán 13 százalékát adják a világ népességének, de 1900 óta nagyon gyorsan terjednek Afrikában, Ázsiában és Latin Amerikában.”
↑http://www.bbc.co.uk/news/magazine-14838749[halott link] A független becslések mind megegyeznek abban, hogy a hivatalos 40 milliós szám a keresztények számára mélyen alulbecsült. A konzervatív adat 60 millió. Már több kínai jár gyülekezetbe vasárnaponként, mint Európában összesen.
↑The Boundaries of Knowledge in Buddhism, Christianity, and Science - Paul D NumrichISBN 3525569874 10. o.
↑International Standard Bible Encyclopedia: E-J - Geoffrey W. Bromiley -ISBN 0802837824 515-516. o.
↑Communicating Christ in the Buddhist World - Paul De Neui and David LimISBN 0878085106 34. o.
↑Jesus: The Complete Guide by J. L. Houlden (Feb 8, 2006)ISBN 082648011X pages 140-144
↑Buddhism and Interfaith Dialogue - Masao Abe és Steven Heine - 99-100. o.
↑The Historical Jesus in Recent Research (szerk.) James D. G. Dunn és Scot McKnight 2006ISBN 1-57506-100-7 303. o.
↑Gerald O'Collins, "The Hidden Story of Jesus"New Blackfriars 89. évszám, 1024. kiadás, 710–714. o., 2008. november
↑"A 13. században a nemzetközi utazók, mint például Giovanni de Piano Carpini és William of Ruysbroeck buddhizmusról szóló riportokat küldött vissza a Nyugatra, amelyben leírták a Keleti Egyház és buddhizmus közötti hasonlóságokat". Macmillan Encyclopedia of Buddhism, 2004, 160. o.
↑(Lynn White Jr: Ökológiai válságunk történeti gyökerei In: Lányi András - Jávor Benedek (szerk.): Környezet és etika. Szöveggyűjtemény Budapest : L'Harmattan, 2005)
↑Nyikolaj A. Bergyajev: Az ember és a technika – organizmus és mechanizmus In: A későújkor józansága II. szerk.: Tillmann J.A. Budapest, Göncöl Kiadó 2004
↑A hagyományos, egylényegű Szentháromság-tant tagadó felekezetek is a kereszténység csoportjába tartoznak, de sajátos teológiai meggyőződésük miatt a nagy egyházak képviselői gyakran nem keresztényeknek tekintik őket.
Peter Brown:Az európai kereszténység kialakulása. 200–1000; ford. Pálosfalvi Tamás; Atlantisz, Budapest, 1999 (Európa születése)
Tony Lane:A keresztyén gondolkodás rövid története. Teológusok és eszméik az apostoli atyáktól napjainkig; ford. Pásztor Péter; Harmat–Kálvin, Budapest, 2001
G. R. Evans:Hit a középkor világában; ford. Nagy György; Scolar, Budapest, 2003 (Scolar vallástörténet)
Arend Theodoor van Leeuwen:Kereszténység a világtörténelemben. Üdvösség és szekularizáció; ford. Szopkó Márk; Szt. István Társulat, Budapest, 2010
Robert A. Markus:Az ókori kereszténység vége; ford. Nemes Krisztina; Kairosz, Budapest, 2010 (Catena. Monográfiák)
René Girard:Látám a sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. A kereszténység kritikai apológiája; ford. Sujtó László; Atlantisz, Budapest, 2013 (A kútnál)
Kurt Flasch:Miért nem vagyok keresztény? Beszámoló és érvelés; ford. Simon József; Typotex, Budapest, 2016 (Radikális gondolkodók)
Tóth Anna Judit:Ünnepek a keresztény és a pogány kor határán; Balassi, Budapest, 2017 (Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából)
Bart D. Ehrman:A kereszténység diadala. Hogyan térítette meg egy apró, betiltott szekta az egész világot?; ford. Beke Ádám; Cser, Budapest, 2019
Manfred Lütz:A botrányok botránya. A kereszténység titkos története; ford. Görföl Tibor; Vigilia, Budapest, 2019
Gaál Botond:Keresztyén értékek az európai kultúrában. Földrészünk szellemi örökségének történeti áttekintése keresztyén nézőpontból; Debrecen-nagytemplomi Református Egyházközség, Debrecen, 2020
A kereszténység történeti atlasza; szerk. Alec Ryrie, közrem. Andrew Avenell, Elizabeth Wyse, ford. Szabadi István; Kálvin, Budapest, 2021
Sziklára építve. Válogatott tanulmányok az európai kultúra keresztény alapjáról; szerk. Krúdy Tamás; Szent István Intézet Nonprofit Kft., Budapest, 2023
Tom Holland:Keresztény világ. A nyugati gondolkodás születése; ford. Szalay Zsuzsanna; Századvég, Budapest, 2024
