Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ken Tyrrell | |
 | |
| Született | 1924.május 3.[1] Surrey |
| Elhunyt | 2001.augusztus 25.(77 évesen)[1] Surrey |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | autóversenyző |
| Halál oka | hasnyálmirigyrák |
 AWikimédia Commons tartalmazKen Tyrrell témájú médiaállományokat. | |
Robert Kenneth "Ken" Tyrrell (1924.május 3. –2001.augusztus 25.) britFormula–2-es pilóta, aTyrrell RacingFormula–1-es csapatának alapítója.
ASurrey megyei East Horsleyban született, azEgyesült Királyságban[2]. Amásodik világháború idején akirályi légierőnél szolgált, a háború után pedig fakereskedelemmel kezdett el foglalkozni, innen eredt a "Chopper" becenév.1952-ben, 28 éves korában egy 500 köbcentis hengerűrtartalmú Norton-motorral hajtottCooperrel versenyzett aFormula–3-ban, majd1958-ban aFormula–2-be igazolt, a Cooper-Climax csapathoz. Viszonylag jó eredményei voltak és alkalmanként győzni is tudott.
Egy idő után aztán rájött, hogy versenyzőnek nem a legjobb, viszont sokkal jobban ért a csapat ügyeinek menedzseléséhez. 1959-ben visszavonult a versenyzéstől és a Cooper Formula Junior csapatának lett a vezetője. A csapat műhelye a család fatelepén lett berendezve. 1961-től a Mini Coopert is ő menedzselte, valamint a sérült Formula–1-es csapatfőnököt, John Coopert is helyettesítette egy ideig.
Tyrrell fedezte felJackie Stewartot, aki1964-től a Formula Junior csapatnál versenyezhetett, de ő indította beJody Scheckter ésJohn Surtees karrierjét is. 1967-ben felismerte, hogy aLotus csapat által használt Ford-Cosworth DFV motorban milyen potenciál rejtőzik, ezért az Elf, a Dunlop és a Ford támogatásával végre aFormula–1-ben találta magát, mint aMatra International csapat vezetője. A csapat Tyrrell saját vállalkozásának és a francia autógyártó Matrának a közös projektje volt. Meggyőzte a gyárat, hogy ne erőltessék a Matra saját V12-es motorját, hanem használják a Ford-Cosworth DFV motorokat. Az ily módon megépültMatra MS10 annyira jól sikerült, hogy Jackie Stewart rögtön a második helyre repítette a csapatot az 1968-as konstruktőri küzdelmekben. A sikerek hatására épült meg aMatra MS80, amellyel Jackie Stewart megszerezte első világbajnoki címét, a csapat pedig a konstruktőri bajnoki címet.
A Matra azonban csak erőltette a saját V12-es motorjának használatát, ezért Tyrrell titokban tárgyalni kezdett Derek Gardner tervezővel, hogy építsenek egy saját autót. ATyrrell 001-es jó volt, de megbízhatatlan, és igazán csak a következő évtől bevetettTyrrell 003-as volt az, amely igazán összeállt. A Jackie Stewart ésFrançois Cevert által vezetett autók segítségével a következő két évben nyolcszor győztek, Stewart pedig ismét világbajnok lett.
A csapatra mindvégig jellemző volt az újítások bevetése. A 006-os modellnek szokatlanul magas légbeömlője volt, és meglehetősen sikeresen is teljesített: Stewart harmadszor is világbajnok lett. Csakhogy Cevert halálos balesetet szenvedettWatkins Glenben, emiatt Stewart bejelentette a visszavonulását. A hirtelen pilóták nélkül maradt Tyrrell 1974-re leigazolta Jody Schecktert ésPatrick Depaillert, az új, 007-es kódnevű autó pedig viszonylag jól teljesített, mert mind a csapat, mind Scheckter harmadikok lettek. Ezután a csapat fokozatosan kezdett visszasüllyedni a középmezőnybe, jó pilótái ellenére is. 1976-ban egy szokatlan megoldással,hatkerekű autóval kísérlezetett a Tyrrell, amely nem volt rossz konstrukció - egyszer győzni is sikerült vele és több dobogós helyezést is bezsebeltek. AGoodyear azonban nem volt hajlandó a négy kisebb méretű első kereket kizárólag a csapat számára legyártani, ezért a konstrukciót 1977-ben visszaléptették.
Az 1980-as évektől kezdve komoly pénzügyi problémák szorongatták a Tyrrellt. Ken Tyrrell a helyzet ellensúlyozására fiatal tehetségeknek adott lehetőséget, mintMichele Alboreto,Martin Brundle ésStefan Bellof, de nem tudta megtartani őket, amikor a jobb helyzetben lévő csapatok elvitték őket. A pénzügyi gondok miatt az utolsó csapatok egyike voltak, akik elhagyták a Ford-Cosworth DFV szívómotorját és turbómotorokra váltottak. Alboreto 1983-ban még győzni tudott ezzel a motorral, de 1984-ben a csapat már csak trükközéssel volt képes a turbómotoros autókkal tartani a lépést, ami miatt súlyos büntetést kaptak, és kizárták őket az 1984-es bajnoki küzdelmekből.
Az 1990-es évek elején Tyrrell hátrébb lépett a csapatvezetéstől, és azt átruházta fiaira ésHarvey Postlethwaite főtervezőre, aki legújabb ötletével, a megemelt orral egy időre újra versenyképessé tette a csapatot.Jean Alesi révén még gyűjtöttek két második helyezést, és a futamon vezető helyen is tudtak állni, de ez már a végjáték volt. 1994-benMark Blundell révén álltak utoljára dobogóra, és 1997-benMika Salo révén szereztek utoljára pontot.
A csapatot már hosszú ideje szerette volna eladni Tyrrell, amire 1997-ben került sor: a British American Tobacco vette meg és hozta létre belőlük aBAR istállót. 1998-ban még utoljára a régi nevén versenyzett a csapat, de Tyrrell már nem volt hajlandó részt venni a munkában, miután az újdonsült csapatvezér Craig Pollock leigazolta azt aRicardo Rosset-t, akit Tyrrell nem akart, hanem helyettJos Verstappent, vagy legalábbNorberto Fontanát szerette volna.
Tyrrell2001.augusztus 25-én halt meg, 77 éves korában,hasnyálmirigyrák következtében.
Ez a szócikk részben vagy egészben aKen Tyrrell című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Alapító | |
|---|---|
| Személyek | |
| Világbajnok versenyző | |
| Fontosabb versenyzők | |
| Egyéni világbajnoki címek | |
| Konstruktőri bajnoki címek | |
| Autók | |
Formula–1portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap.svg)