Ez a szócikk a mértékegységről szól. A keresztnév aKelvin (keresztnév) szócikkben található.
Kelvin- és Celsius-skála megállapítására alkalmas analóg hőmérő
Akelvin (jele:K) ahőmérsékletSI-egysége, a hétSI-alapegység egyike. Két faktor határozza meg: a nulla kelvin azabszolút nulla fok (amikor a molekulák már nem végeznek hőmozgást), és az egy kelvin különbség avízhármasponti hőmérsékletének 1/273,16-od része. ACelsius hőmérsékleti skála jelenleg a Kelvin-skála által definiált, csak a 0 °C a 273,15 kelvinhez tartozik, mely nagyjából a vízolvadáspontjanormálállapotban. A kelvin új definíciója számára meghatározták aBoltzmann-állandó lehető legpontosabb értékét.[1]
A kelvint abrit fizikus,Lord Kelvin tiszteletére nevezték el, akibárói nevét a Glasgow-i Egyetem területén keresztülfolyó Kelvin folyóról kapta.
Akelvin szót SI-egységként nagyK betűvel jelöljük,[2] és nem tesszük elé a fok szót. Amikor a kelvint bevezették1954-ben (10.Conférence Générale des Poids et Mesures (CGPM), Resolution 3, CR 79), akkor a „Kelvin-fokot” fogadták el, és°K alakban írták; a „fokot”1967-ben hagyták el (13th CGPM, Resolution 3, CR 104).
A kelvin egység jele mindig nagybetű és sohasem dőlt. Mint minden SI-egység esetén, a számérték és az egység között egy szóköz található.
AUnicode-ban megtalálható a „Kelvin-jel”: U+212A (8490) (böngészőben így látszik: K), mégis jobb a U+004B (75) (K) közvetlen használata.
ahole az elemi töltés ésU a feszültség (jelenleg 1 V); a számlálóban a szorzat mértékegysége tehát volt × coulomb, V × C. A darab mértékegységet az SI nem jelöli.e az egy darab elektron töltése,kB az egy darab elemi egység energiája, egységnyi hőmérsékletváltozásra.
