Ez a lap egy ellenőrzött változata
Akelta vallás akereszténység elterjedése előtti évszázadokban azEurópa jelentős részét és Kis-Ázsiát megszállva tartóindogermán eredetűkelta törzsek főlegrómai éskeresztény írók közlései által, továbbá különféle régészeti és irodalmi emlékek alapján megismert hitvilága.
Avaskorikelta népek történelme a történészek számára számtalan rejtélyt jelent, ami természetesen a kelta vallás esetében sem lehet másként. Azőstörténetföldműveseinek természetimádó vallási elképzelései továbbéltek a kelták között is, akiknek amitológiájában egyik legfontosabb téma volt a termékenység, atermészeti jelenségek okainak keresése és ahalál.[1] Tudjuk, hogy a kelták hittek alélekvándorlásban, abban, hogy az emberi lélek a halál után az egyik emberből a másikba vándorol. A halott-kultuszt a papság, adruidák irányították. Ők voltak a titkos vallási tanok őrzői, az ifjúság nevelői és ők szolgáltattak igazságot is. Az írott római források szerint a vallási szokásaik kegyetlenek voltak: gyakori volt ajóslással összekötött emberáldozat. Erre azonban meggyőző régészeti bizonyítékot még nem találtak.[2][3][4][5]
A kelta vallás a kereszténység európai elterjedése során fokozatosan elhalt, nyomai azonban népi hiedelmekben és aszentek kultuszában fennmaradtak.
Azanimizmus maradványaként hittek a természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező tündérekben, szörnyekben és a szellemekben.[2] A kelta törzsektermészetfeletti világának hatalmai két nagy csoportra oszlottak[6]:
A druida többistenhitben vagypanteizmusban az istenek összetettek voltak és mindenütt jelenvalók. Aflóra és afauna az istenek kifejeződései vagy különböző oldalai voltak, amelyek üzeneteket közvetíthettek vagy előjeleket adhattak az istenek szándékairól.[7]
Nézetük szerint a szellemek és istenek tevékenysége ott figyelhető meg, ahol a dolgok megszokott rendje megszakad, megváltozik. Az istenek és szellemek csak akkor avatkoznak a dolgok megszokott és természetes rendjébe, ha az emberek(ill. közülük egyesek) ezt a rendet erőszakosan megbolygatják.[8]
Diodórosz görög történetíró leírása szerint, amikor egy kelta sereg benyomultDelphoi jóshelyére, és vezérük, Brennus meglátta ott az ércből-márványból faragott istenszobrokat, nevetett azon, hogy a görögök az isteneket emberi alakban képzelték el. Ebből az anekdotából legalább két dolog derül ki: a kelták körében (még) nem alakult ki az ember alakú,antropomorf istenek képzete; másodszor az, hogy a kép nélküli (anikonikus) kultuszt már tudatosan szembeállították a képszerű istenfogalommal, tudatában voltak vallásuk e sajátos vonásának: tehát rendelkeztek valamelyesteológiai elmélettel is.[8]
.jpg)
A keltapanteonnak több mint 1200istensége volt; amelyek két kategóriába sorolhatók: általános és helyi istenségek.
Marcus Annaeus Lucanus római költőPharsalia[13] című eposza szerint, úgy fogták fel a halhatatlanságot, hogy a lélek megválva a testtől, változatlan állapotban folytatja örök életét.[14] Elterjedt volt körükben a termékenységgel és földműveléssel kapcsolatban álló istennők, istenanyák kultusza is.[2]
Hittek az emberilélekben, és azt tanították, hogy a halál után nem pusztul el, hanem tovább él. Alélekvándorlásban hittek, hogy a lélek a halál után az egyik emberből a másikba vándorol, majd végül az örök béke honába, atúlvilágra kerül.[6]
A túlvilág felső részét agall mitológiában általában az örök fiatalság, az egészség, a bőség és az öröm birodalmaként írják le.[15] Nézetük alapján az univerzum három részre osztható: Albios(„a felső világ”), Bitu(„az élőlények világa”), és Dubnos(„alsó világ, sötét világ, pokol”).[16][17]
Időnként elhelyezték el a halott mellé a használati tárgyait, mert úgy hitték, hogy azoknak hasznát veszi a túlvilágon is.[18]
Akultuszt a papság első csoportja, adruidák irányították. Ők voltak az ősi, íratlan, titkos vallási tanok őrzői, az ifjúság nevelői és ők szolgáltattak igazságot is. A papság másik csoportja, abárdok mágikus erejűnek tartott dalokat adtak elő húros hangszereiken kísérve. Aváteszek és a nagyszámú női papság főlegjövendőmondással foglalkozott.[6]
Templomaik nem voltak. Szertartásaikat a szabadban végezték, kultikus helyeiket a szent ligetekben rendezték be.[6]
Számos római író azt állítja, hogy a kelták embereket is áldoztak. Ennek igazságára nincs régészeti bizonyíték, és talán a rómaiak arra használták ezeket az állításokat, hogy igazolják uralmukat egy "primitívebb" kultúra fölött.[7]
A gyógyító kultuszok szintén népszerűek voltak és – akárcsak a modern keresztény hagyományban – egy bizonyos helyhez kötődtek.[7]
Vallási tiszteletben részesítettek egyes állatokat. Különösen amedvéket ésszarvasmarhákat övezte tisztelet.[6]Igen szoros kapcsolat fűzte őket a fákhoz. A ligetek és az erdők, ahol temérdek szent növény nőtt, a bennük található fák energiája szempontjából is fontos volt. Atiszafát és különösen atölgyfát nagy tiszteletben tartották, bár mindegyik őshonos növény – galagonya, mogyoró, szilfa, bükkfa és a többi – nagy fontosságú volt, és szükség estén lehetett hozzá folyamodni áldásért.[7]
 | Lásd még:kelta fakultusz |
A vaskori kelták nem állítottak fel megalitokat, de sok helyen óriási kőoszlopok, ún.menhirek közelében mutattak be áldozatokat, egyes feltételezések szerint abban a hitben, hogy a kő tetején megjelennek majd a holtakszellemei és a különféleáldozati adományokat a hitük szerint ott is veszik át.[20] Egyes elméletek szerint amegalitikus eredetű kőkörök bekerítettségük miatt elzárt, szent területként funkcionáltak, míg a kősorok voltak a hozzájuk vezető szent utak, amelyeken feltehetően ünnepi menetek vonultak. Ír-kelta-brit-angolszász mondák, amelyek sokkal későbbiek,Stonehenge-t is hozzákötik adruidák vallásához. Ronald Hutton történészprofesszor szerint az ősi druidákról ismert forrás olyan kevés és megbízhatatlan, hogy szinte semmit nem lehet e tekintetben mondani róluk.[21]
A keltáknak (Írországtól Galliáig) egységes vallási és ünnepi rendjük volt.[6] Az évet két nagy ciklusra osztották[6]:
Mindkét évszak elején egy-egy nagy ünnep volt:
További ünnepek:
Az ünnepeiket gyakran a szent ligetekben vagy szent kutak és más természeti képződmények közelében tartották.[7]