Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Keith Emerson | |
 | |
| Keith Emerson 2006-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Álnév | Emo |
| Született | 1944.november 2. Todmorden,Anglia |
| Elhunyt | 2016.március 10. (71 évesen) Santa Monica,Kalifornia |
| Sírhely | Lancing |
| Pályafutás | |
| Műfajok | progresszív rock,rock |
| Aktív évek | 1966–2016 |
| Híres dal | Allegro barbaro (Bartók) |
| Együttes | The Nice,Free Creek,Emerson, Lake & Palmer,Keith Emerson Band |
| Hangszer | billentyűs hangszer, piano |
| Díjak | Frankfurter Musikpreis(2010) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Edel Records Manticore Records J!MCO Records Sanctuary Records EMI Gunslinger Records Cinevox Records |
| IPI-névazonosító | 00041465008 |
| Keith Emerson weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazKeith Emerson témájú médiaállományokat. | |
Keith Noel Emerson (Todmoren,1944.november 2. –Santa Monica,Kalifornia,2016.március 10.[1][2])angol billentyűs és zeneszerző. ANice, majd azEmerson, Lake & Palmer tagjaként vált világhírűvé. Ő volt aszimfonikus rock egyik legnagyobb alakja.
ANice zenéjét Keith tehetsége, ízlése, virtuozitása és excentrikussága határozta meg. Ekkoriban főként két, a klasszikus zene és ajazz közötti hidat építő zongorista hatott játékára: afranciaJacques Loussier és az ekkortájt aCharles Lloyd Quartetben játszóKeith Jarrett. A Nice rendszeresen játszott is a Lloyd repertoárjából (mindenekelőtt aSombrero Samet és aSorceryt). Az 1968-as második lemez(Ars Longa Vita Brevis) már teljesen a billentyűzsonglőr elképzeléseit tükrözte. Az A oldalon részletek hallhatóakSibeliusKarélia szvitjéből, a B oldal pedigJohann Sebastian BachIII. Brandenburgi versenyénekrock átirata. Teljesítményére már a szakma is meglepetten kapta fel a fejét. 1969 októberében jelent meg az öttételesFive Bridges, amelyen Emerson kiélhette grandiózus vágyait: Bach,Csajkovszkij, Guida, Sibelius,Bob Dylan és Coleman Hawkins dallamait gyúrta összefüggő szvitté és bolondította meg helyenkéntdzsesszes futamokkal ésboogie-woogie-val.
1969-ben a szaksajtó a billentyűs hangszerekJimi Hendrixe címkével illette. Az első lemezekkel aprogresszív rock egyik legnépszerűbb formációja lett azEmerson, Lake & Palmer. KeithBartók Béla- ésMuszorgszkij-feldolgozásaival legendássá vált, és a komolyzeneértők elismerését is kivívta. Az ELP saját kompozíciói szintén azt a hitet erősítették, hogy a progresszív rock új dimenziókat nyit a rock világában. Sikerük 1974-ig tartott, utána a zenekar feloszlott. Ezután többször újjáalakultak az 1980-as és az 1990-es években. Keith az utóbbi időkben már saját neve alatt turnézott. A későbbi években Marc Bonilla gitárossal játszotta számait.
Emerson aNice-ban és az ELP korai éveiben nem nélkülözte a botrányos színpadi jeleneteket sem: szabályos „ökölharcot” vívott Hammond L-100-as orgonájával. Kézzel, lábbal, bokszerrel, korbáccsal és minden keze ügyébe kerülő eszközzel ütötte, verte felszerelését, ami kétHammond-orgonából, egy elektromos zongorából, egy Moog-szintetizátorból, egymellotronból és egy Steinway hangversenyzongorából állt. Később ez a szadista magatartás annyira eluralkodott rajta, hogy zenésztársait sem kímélte. Egyik alkalommal például dobszólója közben korbáccsal úgy eltángáltaCarl Palmert, hogy a zenészt kórházba kellett szállítani. Fellépéseik további látványossága volt, hogy Emerson előadásonként „kibelezett”, szétmarcangolt egy Hammond-orgonát is. Mint szemtanúk elmondták:A zsinórokat úgy szaggatta ki belőle, mint a tyúkbelet, ésEmersont a koncertek végén félholtként támogatták az öltözőbe, ahol órákon át injekciókkal élesztgették. Legendás tettei közé tartozik még, hogyLeonard BernsteinAmerika című számának szatirikus előadása közben elégette azamerikai lobogót. Dallamos és virtuóz stílusával számos újítást vezetett be: ő alkalmazta zenéjében először a Hammond-orgonát, majd a Moogot, ő szólaltatott meg néhány billentyűsorralhegedűket, kórusokat, nagyzenekari hangzást.
Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap