Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett       | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Acipenser ruthenus Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 A kecsege elterjedési területe egész éves kihalt | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazKecsege témájú kategóriát. |
Akecsege(Acipenser ruthenus) acsontos halak(Osteichthyes)főosztályának asugarasúszójú halak(Actinopterygii)osztályába, ezen belül atokalakúak(Acipenseriformes)rendjébe és avalódi tokfélék(Acipenseridae)családjába tartozófaj.
A Haltani Intézet interneten lezajlott közönségszavazása alapjána 2015-ös év halának választották meg.[1]
AFekete-tenger, azAzovi-tenger, aKaszpi-tenger vízgyűjtő területén, az ÉszakiJeges-tengerbe ömlőfolyók közül azOb-Irtis-Jenyiszej vízrendszerében honos. ADunában és nagyobb mellékfolyóiban egészenBajorországig előfordul. A Tiszában honos fajta.
Testhossza az 1métert is elérheti, testtömege 6-7kilogramm közötti. 11-17 hátvértje megnyúlt, hátrafelé irányuló hegyben végződik. A 60-70 apró oldalvért tetőcserép módjára fedi egymást; a hasvértek száma 10-18. Teste karcsú, orra keskeny, hosszú, gyengén felfelé hajló. Négy rojtozott bajuszszála viszonylag hosszú, lesimítva eléri a felső ajkat. Mellúszója nagy és erős, a hátúszó a farokhoz közel, a farok alatti úszó fölött helyezkedik el. A testének nagyobb része sötétbarna, szürkésbarna vagy feketésbarna, esetleg zöldes vagy kékes árnyalattal. A hasasárga vagy vörhenyes fehér színű. Vértjei elefántcsont színűek.
A homokban, iszapban élőrovarlárvákkal, aprócsigákkal, kishalakkal és növényi törmelékkel táplálkozik. Télre a kecsegék nagy csapatokban a meder mélyebb gödreibe húzódnak. Az ivarérettséget ahímek 4-5, anőstények csak 5-6 éves korban érik el.
Május-júniusban az áramló vízben kavicspadokon ívik. Egy-egy ikrás életkorától függően 5000-100 000 darab szürkésfehér színű ikrát rak, átmérőjük ~ 1,5-2,0 mm. A lárvák 4-5 nap alatt kelnek ki és megkezdik a Fekete-tenger felé vándorlást, de a tengert nem érik el, visszafordulnak. Ezt a vándorlási formát "imitált migratio"-nak hívják. A kecsege a régmúltban tengeri hal volt, és ennek bélyegeit a mai napig is hordozza.
Lényeges eltérés a kecsegétől: a bajuszszálak nem érik el a szájnyílást!
A tenyészanyagot 1970-ben, a volt Szovjetunióból importálták. Tenyésztésük rendszeressé vált a százhalombattai Temperáltvízű Halszaporító Gazdaságban (TEHAG), majd a tenyészanyag-beszerzés „akadályozottsága” miatt megszűnt a tenyésztésük. (A TEHAG végleg megszűnt 2008 elején.)
Igazi magyar „találmány” a szicsege, amelyet a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben (HAKI) e két faj közti sikeres mesterséges keresztezéssel jött létre. Az 'új hibrid kromoszómaszáma sem az anyai, sem az apai kromoszómaszámmal nem egyezik, steril hibridek.
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
