Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kaulon | |
| Világörökség | |
 | |
| A dór templom maradványai | |
| Ország | Olaszország |
| Elhelyezkedése | |
  Kaulon Pozíció Olaszország térképén | |
 é. sz. 38° 26′ 44″,k. h. 16° 34′ 44″38.44541667,16.5787538.445417°N 16.578750°EKoordináták:é. sz. 38° 26′ 44″,k. h. 16° 34′ 44″38.44541667,16.5787538.445417°N 16.578750°E | |
 AWikimédia Commons tartalmazKaulon témájú médiaállományokat. | |
Kaulon vagyKaulónia (ógörögül:Καυλών/kaʊ̯'lɔ:n/)Magna Graeciagyarmata volt, amelynek maradványai Punta StiloMonasterace községben,Reggio Calabria megyében lelhetőek fel. Apoliszhelyének környékét a régészekKauloniatidénak nevezik.
A mítosz szerint a város neve alapítójának, Kaulonnak, Kletéamazonkirálynő fiának a nevéből származik. Atrójai háború után az Aegiumi Typhon vezetteakhájok hajóikbólCalabria partjain kiszálltak, és akrotóniaiak segítségével elpusztították Kleté királyságát. Csak a fia, Kaulon szabadult meg, és újjáépítette a várost.[1]Sztrabón szerint a város neve azaulonia, awallonia, vagyis amély völgyből származik. Francesco De Sanctis[2] inkább a kaulos, vagyis szár, törzs szóból vezeti le.
Eredetére vonatkozóan a források két fő feltételezést közölnek. Az első, Sztrabón(Geográfia, VI, 1, 10) ésPauszaniasz Periégétész (VI, 3, 12) szerint akhájok, személy szerint Typhon és Aegium alapították.
A modernebb szerzőkre jellemző második hipotézis szerint viszont a krotóniaiak alapították.[3][4] A valóságban nincs igazi ellentmondás a két elmélet között: a régészeti kutatások egyaránt azi. e. 8. századra teszik Kaulonìa megalapítását, míg a krotóni hatás, amely a város virágzása időszakának felel meg, azi. e. 6. századra tehető.[5]
A várost délről a Sagra folyó határolta, amelynek partján az i. e. 6. században zajlott a híressagrai csata,[6] amelyben Kaulon szövetkezett Krotonnal, és vereséget szenvedett Locri Epizefiri ésRhegion poliszoktól. A legenda szerint aDioszkuroszok csodálatos beavatkozása döntötte el a csatát.
Azi. e. 4. században Kaulont ezutánlucaniaiak ésI. Dionüsziosz szürakuszai türannosz egyesült csapataii. e. 389-ben legyőzték, lakóitSzürakuszaiba hurcolták, és a területetLocrihoz, a zsarnok szövetségeséhez csatolták. A fiatalabb Dionüszosz által újjáépített Kaulonìa későbbHannibal zsákmánya lett amásodik pun háború alatt, ési. e. 205-benQuintus Fabius Maximus Verrucosus Cunctator véglegRóma befolyása alá hajtotta.
Irodalmi források igazolják, hogy Kaulonìa kettős kikötővel rendelkezett az Axi folyó torkolatánál, mivel valószínűleg a város faanyaggal kereskedett.[7] Gazdag nyersanyagokban, például kőben,magnezitben,sóban,aranyban ésólomban, ezértfémek és étkészletek előállításának központja is lehetett.[8]
A szentély egyhomokkőből épült dór templomban áll, amely körül kisebboltárok találhatók, ciprusokkal és trapézokkal, áldozatul felajánlott fegyverekkel, amelyekből több mint 180-at találtak, köztük épeket és töredékeseket.[9] A szentélyben imádott istenségek minden bizonnyalAphrodité ésZeusz, a megtalált éscauloniensisnek nevezett bronztáblára dedikációt írtak Zeusznak az akháj ábécé betűivel. A bronzon lévőbabérlevelekApollón kultuszát jelzik, többek között Kaulon ezüstpénzén is azo láthatók. Acauloniensison vannak utalásokArtemiszre, amúzsákra és agráciákra is. A Kr. e. 3. században a templomot elhagyták, és a területet tengeri kikötővé alakították.
Akazamatában különböző korabeli érmékre,[9] ésDémétér istennőkultuszának nyomaira találtak.
A Sárkány háza, amelyben egytengeri sárkányt ábrázoló padlómozaikot találtak,[9] amely az utóbbi években Kaulon szimbólumává vált. A ház 17x35 méteres alapterületű volt.
A Punta Stilo világítótorony hegyénPaolo Orsi régész azonosította egy állítólagos templom maradványait, amelyetPoszeidónnak vagy Apollónnak szenteltek.[9]
.jpg)
Már a 16. századtól kezdve számos kutató próbálta meghatározni Kaulonìa város helyét,[9] de csak Paolo Orsi olasz régésznek sikerült1891-ben, amit 1911 és 1913 között elvégzett első feltárásai is megerősítettek.[10] Orsi annak idején Calabria régészeti örökségének felügyelője és a Magna Graecia Múzeum társalapítója volt.
A város feltárása bizonyította a falakkal körülvett és a tengerszinten elhelyezkedő fő városközpont létezését, amelyen belüldór templom állt, amelynek az alapjai ma is láthatók. Az akkor elvégzett kutatások szerint aszürakuszai mestereknek részt kellett venniük ennek a templomnak az építésében, tekintve aszicíliainak véltmészkő itteni nagy mennyiségét.
Azt is kiderítették, hogy a templom előtti területet, amelyet jelenlegtenger borít, szintén lakónegyed volt, amit az ott talált leletek bizonyítanak. Feltalálási helyük a partvidék fokozatos eróziójáról is tanúskodik.[11]
1941-ben avasúti felüljáró építése során falszerkezetek maradványait találták meg.[12]
Új feltárásokat hajtott végre1970–71-ben Elena Tommasello, aki három guttát talált a dór templomtól délre.[12]
A Scuola Normale Superiore és aPisai Egyetem 1999-től kezdődő és még folyamatban lévő feltárásai a városi szentély nagy részét napvilágra hozták, amely a dór templomhoz tartozott. Sok más kisebb-nagyobb épületre fény derült vagy funkciójukat azonosították a talált építészeti anyagok szisztematikus tanulmányozása révén. És számos felfedezés tette lehetővé a szentély életszakaszainak megismerését, az első momentumoktól, azi. e. 7. század első felétől kezdve egészen azi. e. 3. század első évtizedeiben bekövetkezett hírtelen hanyatlásáig. Mára elavult az a feltevés, miszerint a dór templom építése a szürakuszai munkásoknak köszönhető: a legújabb kőzettani tanulmányok ui. kimutatták, hogy az épület anyaga mégsem szicíliai mészkő, hanem a helyszínen kitermelt kő.[13]
A falak körén kívül és különösen a Tersinale-dombon volt egy másik fontoskultikus központ is, amint az az ott összegyűjtött számos leletből levezethető. Erről a területről származik néhányterrakotta építészeti töredék, különösen egy házikó padozata, egy homlokzati eresz oroszlánfeje, néhány szögletes és egy központiakroterion, az összes egy kis templom építésének három különböző fázisából.[11]
A helyszínen végzett ásatások számos régészeti lelete többnyire a Magna Graecia Nemzeti Múzeumban található,Reggio Calabriában. Figyelemre méltó az a kivételes kivitelezésű két mozaik, amelyek sárkányt ábrázolnak. Egyikük 25 m² alapterületű, és ezért„a legnagyobb délen található hellenisztikus mozaiknak” tekinthető.[14] Mindkét mozaik jelenleg a monasteracei múzeumban tekinthető meg.
A régészeti lelőhely természetvédelmi beavatkozásainak finanszírozása és különösen a „sárkány” értékes mozaikjaié jelenleg számos nehézséggel küzd.Vibo Valentia Amerigo Vespucci Átfogó Intézet középiskolája diákjainak egy 44 fős csoportja 5000eurós adót gyűjtött össze a mozaikok restaurálására, amit a hatóságok nem akartak, de nem is tudtak beszedni.[15]
.jpg)
ASAS II tanulmány és topográfiai szempontból aSan Marcótól északkeletre feltárási terület ma aJón-tengertől keletre, aTaranto-Reggio Calabria vasútvonaltól nyugatra, az Axi folyótól északra és a kazamatától délre terül el.[16]
A protokotylai és a kotylaiAetos 666 töredékeinek köszönhetően azi. e. 8. század végétől, vagy inkább a hetedik század első évtizedeitől lehet a görög jelenlét folyamatosságát kimutatni. Egy későbbi periódusból származó maradványok egygazdag háznak tulajdoníthatók, amelyet a Groteszk Karakter Házának neveznek.[16] Egy 6,65 méter széles észak-déli utat találtak a város közelében. Egy i. e. 3. századból, ahellenisztikus időszakból származó nagy épület maradványaira akadtak, részben még a 106-os állami főút jelenlegi úttengelye alatt, amelynek teljes feltárását ezért nem lehet elvégezni. Végül kiderült, mi maradt meg egy kisnekropoliszból a késő antik időszakban (6-7. század).
2001 és 2006 között nyolc ásatási akciót hajtott végre MC Parra és MT Iannelli egy 56 km²-es területen Kaulon környékénMonasterace,Stilo,Camini ésGuardavalle településeken.[13]
174 topográfiai egységet (kerámiatárgyak lelőhelyei) és 230 műtárgyat vagy azok szórási területét fedezték fel, amelyek 148 lelőhely és 179 lelőhelyen kívüli lelet összeírásához vezettek.[13] Ezek a helyek a Sztilón szerinti Arito, Bavolungi, Franchi, Furno, Ligghia, Napi, Salti és Troiano helységekben voltak.
Az archaikus kor szerény entitásának hét görög települését azonosították, amelyek mindegyike aStilaro folyó jobb oldali vízgyűjtő területén található, és ma szinte mindegyik 1000 méternyire lévő szántóföld (Franchi és Serrei kivételével). A Franchi (Stilo) helyzete kiemelkedik a többi közül, így természetesen jól védett.[13] Időrend szerint e görög települések a Kr. e. hetedik és hatodik század között léteztek, és egyikük sem érte meg a hellenisztikus időszakot.
Kivételt képez a Fontanelle (Monasterace) helységben, a Stilaro vízrajzi bal oldalán található római villa maradványa, az i. e. 6. századi görög település nyomaival.[13]
2013. július 23-án Francesco Cuteri régész és csapata felfedezte az egyik legnagyobb mozaikot, amelyet valaha találtak a hellenisztikus periódusból, az i. e. 4. század végéről, amelynek területe kb. 35 m². A mozaik tovább oszlik 9 polikróm négyzetre és egy másik térre, ahol a szoba bejáratánál színesrozetta található.[17][18]
2013. október 8-án jelentették be a Kr. e. 5. századból származó bronzasztal felfedezését a városi szentélyben, akháj ábécével írt dedikációval, sztoichedón grafikai stílusban, 18 sorba írva. EzMagna Graecia valaha talált leghosszabb akháj szövege.[19][20][21]
A2013–2014-es viharokat követően újgeiszon létezését fedezték fel, amely egy új dór rendszerű épület létezéséről tanúskodik.[12] Nagyon finom fehérmészkőből faragták, 88,5 cm hosszú, 68,15 cm széles és 47,2 cm magas. A kapcsolódó háromsorosmutuli hat guttából áll, és mindegyikük átmérője 4,4 cm.
A kauloni ásatások során számos bronzpénz került elő, amelyek később Rodolfo Cimino numizmatikai gyűjteményébe kerültek. Ez a Monasterace Marinában található gyűjtemény 181 agyag- és fémleletből és 238 érméből áll, amelyek a görög, a római és aközépkorból származnak. Rocco Giordano, Kaulonìa régészeti területének korábbi tiszteletbeli kurátora 1942-től kezdődően gyűjtötte össze őket. Ez a gyűjtemény1977 óta Calabria régészeti felügyelete alatt van.[22]
2010-ben a kiállítást aFirenzei EgyetemenSpigolando tra gli archivi címen rendezték, amely összefüggésben volt aPaolo Orsi nyomdokain Kaulonìában[23][24] 2013 decemberétől 2014 márciusáig a firenzei Nemzeti Régészeti Múzeumban rendezettKaulonìa, Kleté amazon városa című kiállítással.
A2015. évi Expo olasz pavilonjában, 2015. augusztus 14. és 21. között bemutatták aKauloni akháj kolónia Sárkány-házaandronjának sztereoszkopikus virtuális rekonstrukcióját.[25][26] A virtuális kiállítást aCalabriai Egyetem 3D Research spin-off cége hozta létre.
2013 decemberében a kazamata maradványait tönkretette a rossz időjárás és a zord tenger, valamint a régészeti lelőhely védelmének teljes hiánya. A calabriai régészeti felügyelet Monasterace önkormányzatával együtt másfél millió euró összegű támogatási kérelmet nyújtott be a park számára, amelyre nem érkezett válasz. Végül isReggio Calabria megye két és fél millió eurót kíván rendelkezésre bocsátani a régészeti park megőrzésére.[27] 2014. február 2-án a kulturális örökség és az idegenforgalom minisztere 300 000 eurós hitelt jelentett be a régészeti lelőhely biztonsága érdekében.[28] 2015-ben megépült az első védelem a dór templom számára, míg a 2016 szeptemberére tervezett fennmaradó munkálatok még nem kezdődtek el.
Olaszországportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap