Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Katoro | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Isztria |
| Község | Umag |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Vili Bassanese |
| Irányítószám | 52470 |
| Körzethívószám | (+385) 052 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 26 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 36″,k. h. 13° 30′ 58″45.46,13.51645.460000°N 13.516000°EKoordináták:é. sz. 45° 27′ 36″,k. h. 13° 30′ 58″45.46,13.51645.460000°N 13.516000°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazKatoro témájú médiaállományokat. | |
Katoro (olaszul:Catoro)faluHorvátországban,Isztria megyében. KözigazgatásilagUmaghoz tartozik.
Az Isztria északnyugati részén,Umagtól 3 km-re északnyugatra az azonos nevű kis öbölben és az azonos nevű foknál az Umagról Savudrijára vezető út mellett fekszik.
Területe már az ókorban is lakott volt, ezt igazolja, hogy a Tiola-foktól partjának teljes hosszában a tenger szintje alatt ókori luxusvillák maradványai láthatók. Eszerint az ókorban ez a teljes partszakasz beépített és forgalmas volt. A Katoro-fok lábánál a 19. század végén végzett amatőr kutatások már díszes mozaikpadlók, színes falfestmények töredékeit és egyéb leleteket eredményeztek, melyek gazdag tulajdonosok luxus villáiról árulkodtak. Az 1970-es években a Tiola-fok északi oldalánál Š. Mlakar végzett nem publikált feltárásokat. A római település a késő ókorra elszegényedett és a4. századra a terület már elhagyatott volt.
1269-ben területe Umaggal együtt aVelencei Köztársaság foglalta el és egészen1797-ig meg is tartotta.1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került.1805-benNapóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. Azelső világháború után arapallói szerződés értelmében Isztria azOlasz Királysághoz került.1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely1945-ig tartott. Amásodik világháború után a párizsi békeszerződés értelmébenJugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 14 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 14 | 14 |
A település területén, a Tiola-foknál ókori római épületek maradványait fedezték fel, részben pedig feltárták. A félsziget déli oldalán, a tenger alatt megtalálták a római móló, északi oldalán viváriumok maradványait jegyezték fel. A nyugati foknál mozaikpadlós római épületek maradványai, északnyugati végén pedig római nekropolisz található. A Tiola lelőhelyen egy római villa rustica maradványai találhatók, amelyet az1. századtól a kora középkorig használtak.[4]
