Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | A szócikkkeleti írásjegyeket tartalmaz.Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
 | Ebben a szócikkben a japán nevekmagyaros átírásban éskeleti névsorrendben szerepelnek. |
Akaruta (かるた) a portugálcarta (kártya) szóból átvett elnevezés, melyet a japánkártyalapok egy részére használunk. A kártyalapokat elsőként a 16. század közepén portugál kereskedők ismertették meg Japánnal. A karuta kártyákat két nagyobb csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba aportugál kártyákból, a másik csoportba azeavaszéből leszármazott kártyák tartoznak. Az Eavaszét eredetileg kagylókkal játszották, de áttértek a kártya formátumra a 17. század elején. Azt mondják, hogy a legelső japán készítésű karutát Miike városában aCsikugó tartományban alkották meg a 16. század végén.Az egyetlen, kifejezetten a karuta történelmének szentelt városi múzeum a Miike Karuta Emlékcsarnok, amelyetÓmuta városában,Fukuoka prefektúrában találhatunk meg. Japánban akínai kártyalapok pénztípusú és dominó típusú fajtái megközelítőleg a 18. század végétől léteztek a 20. század elejéig. Valószínűleg az ezekkel játszott játékok befolyásolhatták a későbbiekbenhanafuda paklival játszókat.
Az eavasze karuta paklit használó játékok alapgondolata minél gyorsabban meghatározni a lepakolt kártyalapok közül a szükséges kártyát, majd lehetőleg az ellenfélnél hamarabb megérinteni, mielőbb megfogni azt. Több típusú kártyalapokkal is lehet karutát játszani, akár két szabványos kártyapaklival is lehet.
A két leggyakrabban ismert Eavasze karuta kártyapakli azuta-garuta és aziroha-garuta. Az uta-garutában a játékosoknak egyvaka utolsó két sorát kell megtalálniuk, az első három sor hallatán. Gyakran lehetséges már az első egy vagy kettő szótag után azonosítani a verset. A játékhoz használt verseket azOgura Hjakunin Issu versantológiából veszik és hagyományosan Újévkor játsszák.
Bárki, aki tudhiraganát olvasni, tud iroha-karutát is játszani. Ehhez a játékhoz használt szokványos kártyán egy rajzot és az egyik sarkában egykanát találhatunk. A hozzá tartozó olvasókártyán egy a rajzhoz kapcsolhatóközmondás található, melynek kezdete megegyezik a játékkártyán lévő szótaggal. Általános iskolás és alsó középiskolás gyerekek gyakran órán is játszanak karutát oktatási gyakorlatként. Bármilyen kártya formátumban is megjeleníthető információt fel lehet használni, például különböző formákat, színeket, szavakat angolul, kis képeket és hasonlókat.
Az első egyedülállóan japán pakli atensó karuta volt, melyet aTensó-korszakról (1573-92) neveztek el. A Tensó-korszak azAzucsi–Momojama-kor (1568–1600) idején volt. Ez egy 48 darabból álló pakli volt, amelyből a 10-es számú kártya hiányzott, ahogy ebben a korban a portugál eredetű paklikból is hiányzott. Megtartotta a latin négy színt: a serleget, az érmét, a kardot és a furkósbotot. A számmal rendelkező kártyák mellett volt még mindegyik színben női bubi, lovag és király. 1633-ban aTokugava-sógunátus betiltotta ezeket a kártyákat, és a kártyák radikális újratervezésére kényszerítette a gyártókat.Japán bezárkózási politikájának köszönhetően, a karuta a világ többi részétől eltérően fejlődött. Hogy a portugál eredetű kártyák tiltása elől elrejtőzzenek, a készítők nagyon absztrakt mintákkal látták el a kártyákat. Az ilyen absztrakt mintájú kártyalapok külön elnevezése amekuri karuta. A 20. század közepére az összes mekuri karuta feledésbe merült, kivéve a komacufudát (小松札), amelyet akakkuri párosító játékhoz használtakFukui prefekturában.
Az unszun karuta (うんすんカルタ) pakli a 17. század végén fejlődött ki, a mekuri karuta egyik képviselője. Egy pakli 75 kártyát tartalmaz 5 színben, egyenként 15 kártyával. A régi portugál paklik ászain sárkányokat ábrázoltak. Az unszun karuta különválasztotta a kettőt, így lett önálló sárkányos kártya. Az udvari kártyák rangja attól függ, hogy épp adukártya-e vagy sem, csakúgy mint ahombréban. Az új guru elnevezésű szín mintájának körkörös örvényeket használt. Hitojosi városábanKumamoto prefektúrában az unszun karutát a mai napig használják ahacsinin-meri játékhoz, ami egy a hombréhez hasonló játék aguritipauból származik.
A kabufuda (株札) szintén a mekuri karuta egyik képviselője, azzal a különbséggel, hogy csak egy szín van.Oicho-kabu és hasonló szerencsejátékokhoz használják. Egy pakli 40 kártyából áll, egytől tízig terjedő számokat képviselik a lapok. Mindegyik szám tehát 4 lapon is szerepel. Az tízes számot jelölő lapon a bubi van ábrázolva.
Harifuda (張札) vagy hikifuda (引札) paklival atehonbiki (手本引き) szerencsejátékot szokták játszani. A harifuda egy 42 kártyából álló pakli, amelyben hét példányban szerepelnek a számok egytől hatig stilizált kínai írásjegyekkel. A hikifuda vagy más néven mamefuda (豆札) egy 48 kártyából álló pakli, amelyben nyolc példányban szerepelnek a számok egytől hatig, de itt már a mekuri karuta paklihoz hasonló érme alakban. A tehonbikiben a játékos megpróbálja kitalálni, hogy az osztó melyik számot választotta az egytől hatig terjedő skálán.
Ahanafuda (花札, szó szerint „virágkártya”, vagy más néven hanakaruta) egy 48 kártyából álló pakli, melyek korai 19. századi virágmintákkal vannak díszítve. A megszokott 4 szín, 12 kártya felállás helyett, 12 szín (vagy ahogy a játékban hívják: hónap) van, és mindegyik hónap 4 kártyából áll. A hanafuda játékok többnyire párosító jellegűek, melyeknek a felépítésük inkább a kínai párosító játékokra hasonlítanak, mint az európai játékokéra.
Az uta-garuta (歌ガルタ, szó szerintvers kártya) egy olyan kártyajáték, melyben 100vaka vers van 2 szettnyi kártyára nyomtatva, így egy uta-garuta pakli 200 kártyából áll. Az egyik szett kártyáitjomifudának (読札), azaz olvasókártyáknak, a másik szettettorifudának (取り札), azaz játékkártyáknak nevezzük. Ahogy a nevéből is látszik a jomifudán lévő verset felolvassák, a játékosoknak pedig lehetőleg minél előbb meg kell találniuk a hozzátartozó torifudát. A jomifudán a költő fametszete és a teljesvaka vers (5-7-5-7-7 szótagból áll) található. A torifudán a versnek csak az utolsó két sora szerepel (utolsó 7-7-es sor). Az uta-garutában legtöbbször aHjakunin Issu című versantológia verseit használjuk. AzantológiátFudzsivara no Teika gyűjtötte össze a korai 13. században, amiben száz darab vaka található száz különböző híres költőtől (egy ember-egy vaka). Averseny-karutát uta-garuta kártyákkal játsszák, különböző szintű versenyeken. Az országos japán verseny-karuta bajnokságot minden év januárjában az Ómi Dzsingúban tartják (ami egysintó szentély),Siga prefektúraÓcu városában.
Létezik egy pár nem párosító játék is, ami csak az olvasókártyákat használja. Abózu mekuri (坊主めくり) egy egyszerű szerencsejáték, amely azEdo-korból származik. Aziro kammuri (色冠) egy a goitához köthető négyszemélyes játék. Mindkét játékban csak az olvasókártyákon szereplő költők külső megjelenése számít (neme, ruházata, társadalmi rangja), maguk a versek lényegtelenek.
Az ita-karuta egyHokkaidóban játszott variáció. A játékkártyák fából készülnek, az olvasókártya vagy ugyanolyan mint a játékkártya vagy a képi illusztráció hiányzik róla. Az ilyen kártyákkal asimono-no-ku karutát játsszák, amelyben a versnek csak a második felét olvassák fel. Általában csapatban játsszák.
Az iroha karuta (いろはかるた) egy a gyermekek számára is könnyen megérthető párosító játék, hasonló az uta-garutához. Ahiragana szótagábécé 47 szótagját képviseli, illetve a főváros (京, kjó) írásjegyét, mert a negyvennyolcadik hiragana az -n (ん) sosem állhat szó elején. A szótagok régiIroha elrendezését használja, amelyben két elavult szótag avi (ゐ) és ave (ゑ) is szerepel. Összesen 96 kártyából áll egy pakli, melyet 2 szettre osztunk. Az első szettben kártyánként (összesen 48) egy-egyközmondás szerepel, amelyek mindegyike különböző szótaggal kezdődik. A második szettben a kártyákon a közmondásokhoz illő grafikák és az egyik sarokban az ahhoz tartozó szótag található. Az iroha karutának 3 alapértelmezett változata létezik: aKamigata, azEdo és azOvari. Mindegyik változatnak a saját dialektusán és kultúráján alapuló közmondásai vannak. A Kamigata változat a legrégebbi, de Japánon belül a legjobban az Edo változat terjedt el. Az Ovari változat csak a 19. század második felében létezett, mielőtt kiszorította volna az Edo változat.
Az obake karuta (お化けガルタ, jelentése szörny vagy szellem karuta) egy idejétmúlt változata az iroha karutának, amely egyedülállóan Tokióban található. A kártyákat azEdo-korszakban készítették és egészen az 1910-20-as évekig népszerű maradt. Mindegyik kártyán található egy szörny a japán mitológiából, és egy karakter ahiragana szótagábécéből. A sikerhez ismerni kell a japán mitológiát és mondavilágot, hiszen a játékvezető csak utalásokat olvas fel. Az nyer, aki a legtöbb kártyát gyűjti össze a játék végére.Az obake karuta egy korai példája annak a japánokra közösen jellemző elragadtatásnak, melyet a szörnyek osztályozása és újak kitalálása okoz nekik. Ez a játék az egyik legelső próbálkozása a japán cégeknek, hogy kategorizálják, elnevezzék, meghatározzák és a későbbiekben áruba bocsássák a különböző legendás lényeket. És mint ilyen, az előfutára az 1950-es és későbbi évekGodzilla filmeinek. Sőt ha még közelebbről megnézzük, észrevehetjük, hogy aYu-Gi-Oh! kártyajáték és aPokémon kártyajáték is az ilyen mesés lényeket ábrázoló kártyák összegyűjtését foglalja magában. Tulajdonképpen sok pokémont kifejezetten japán mitológiai lények után terveztek meg.
Ez a szócikk részben vagy egészben aKaruta című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Japán-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap