Karintia német neve(Karantanien) feltehetőleg kelta eredetű, ami a "carant" = barát, rokon szóból ered.Ez a megnevezés valószínűleg egy illír népcsoportra vonatkozhatott valaha, ami abronzkorban élt ezen a területen.
Régi, a használatból már kikopottmagyaros elnevezéseKorontályország.
Karintia hegyvidékén számos völgy található, amelyek közül a legnagyobbak aMöll, aDráva, aGail, aRosen, aJuan és aLavant völgye.Legjelentősebb folyója aDráva. Az egykori Draukraft vízerőműveiAusztria teljes áramszükségletének 12%-át adják.
KarintiaKözép-Európa mérsékelt égövi klímazónájában található. A mediterrán klíma befolyását legtöbbször túlbecsülik. Jóllehet azAlpok fő hegyvonulata is egy választóvonal időjárási szempontból, de klíma szempontjából nem választóvonal. Déli irányban azonban jelentősen változik a klíma a domborzatnak és más helyi adottságoknak köszönhetően, ezért a klíma igen kis területen belül is igen eltérő lehet.
AKlagenfurti-medence és az azt határoló völgyek egy fontos jellemzője a hőmérséklet inverziója télen, ami azt jelenti, hogy az 1000 és 1400 méter közötti magasságban a hőmérséklet gyakran akár 15 °C-kal is magasabb, mint a völgyekben 1000 méter alatt.A hőmérséklet ingadozása éves szinten a völgyekben 20-24 °C, míg a hegyekben mindössze 14-20 °C.
A közép-európai átlagnak megfelelően a csapadékminimum télen (februárban) van és a csapadékmaximum pedig nyáron. A déli részeken (Gailtal,Gailtali-Alpok,Karavankák) a dél-alpi hatás következtében egy második csapadékmaximum is van késő ősszel (októberben/novemberben) az adriai/genovai alacsony légnyomású területek miatt.
Karintia lakosságának többségenémet anyanyelvű. A tartomány déli részein azonban jelentős számú (a 2001-es népszámlálás szerint 14 010 fős)szlovén anyanyelvű kisebbség is él (mindenekelőtt Villach-Land, Klagenfurt-Land és Völkermarkt körzetekben). A kétnyelvű helységnévtáblákról folyó vita itt is igen nagy indulatokat váltott ki.
A népesség legnagyobb része arómai katolikus egyházhoz tartozik, de az evangélikus valláshoz tartozók részaránya 10,3%-kalBurgenland után itt a második legnagyobb Ausztriában.
A katolikus Gurk egyházmegye (latin nevénDioecesis Gurcensis) kiterjedésében gyakorlatilag megegyezik Karintia tartománnyal. A tartomány védőszentjeSzent József (ünnepemárcius 19-e) és Gurki Szent Hemma (ünnepejúnius 27-e).
Karintia történetének kezdetei akőkorig nyúlnak vissza. Azókorban a mai Karintia tartomány területénNoricum névvel jött létre az első államalakulat, ami később római provincia lettRegnum Noricum néven. Miután a szlávok i. sz.600 körül letelepedtek a területen, létrehozták saját államukat,Karantániát, ami azonban előbbbajor, majdfrank befolyás alá került.743-tól907-ig a frank királyok és császárok uralkodtak a vidéken, majd Karintia újra a Bajor Hercegség része lett.
976-tól kezdve Karintia önálló hercegség lett egészen1335-ig. Erre az időszakra esik számos kolostoralapítás, valamint a kastélyok és várak építése.1335-ben IV. Lajos karintiai herceg átadta Karintiát aHabsburgoknak, akik egyesítették Ausztriával,Stájerországgal ésKrajnával.
Ezt követően a 18. századig előbb a török elleni háborúkat és a parasztfelkeléseket kellett a tartománynak elviselnie, majd areformáció és azellenreformáció következményeit.Mária Terézia uralkodása alatt értek meg azok 18. századi reformok, amelyek korlátozták a különböző gazdasági csoportok hatalmát, és biztosították a parasztok számára a földjükhoz való jogot. Ezek a reformok azonban Karintia adminisztratív önállóságát is megszüntették. A tartomány fejlődését1797-től kezdve anapóleoni háborúk akadályozták.1809-ben megszervezték aFranciaországhoz tartozóIllír tartományokat. Ide csatolták Karintiát is. 1813-ban ismét Habsburg uralom alá kerültek az Illír Tartományok és átnevezték őketIllír Királyságra.
Az 1848-as forradalom után Karintia 1849-ben ismét önálló hercegség lett a Habsburg birodalmon belül.1867-től1918-ig azOsztrák–Magyar Monarchia része voltkoronatartományként. Azelső világháború elvesztését követően Karintia jelentős területeitOlaszországhoz csatolta apárizsi békekonferencia. ASzerb–Horvát–Szlovén Királyság is nagy területeket igényelt, mégKlagenfurtot is. A Szerb–Horvát–Szlovén (SHS) Királyság által igényelt területet két övezetre osztották. Az „A” jelű övezet lakossága túlnyomórész délszláv volt, a „B” jelűé német. A „B” övezetben akkor tartottak volnanépszavazást, ha az „A” övezet szavazói az SHS Királysághoz csatlakozás mellett döntöttek volna. 1919. június 6-án a jugoszláv csapatok bevonultak Klagenfurtba és a népszavazás végig ott is maradtak.[2] A népszavazást1920.október 10-én tartották az „A” övezetben. Az eredmény a következő volt: 22.025 (59%)Ausztria javára és 15.279 (41%)Szlovénia javára. Így Karintia Ausztria tartománya maradt.
Az 1920-as években kezdtek kiépülni a tömeges idegenforgalom intézményei. Az1938-asAnschluss révén a tartomány (egész Ausztriával együtt) anáci Németország része lett. Amásodik világháborúban érték légitámadások városait, de teljes területe német kézen volt még a fegyverletételkor is. 1955-ig Ausztria brit megszállási övezetéhez tartozott.
A karintiai tartományi gyűlés egy egykamarás parlamentből, aKärntner Landtagból áll, amelynek 36 képviselője van, akiket 5 évre választanak meg. Az üléseket a 3 tartományi gyűlési elnök egyike vezeti, akiket a tartományi gyűlés választ meg. A parlamentKlagenfurtban ülésezik.
A végrehajtó hatalom egy tartományi kormányból áll, azt pedig tartományi kormányzó vezeti.A tartományi parlament minden frakciója képviselve van a tartományi kormányban (ha az adott frakció elér egy bizonyos nagyságot). A tartományi törvényhozás jelöli ki a kormányzati képviselőket, a kormányzó esetében a megválasztás módja többségi elven működik, a többi kormányzati képviselő esetében pedig listás választást alkalmaznak. A tartományi kormányzatnak 7 tagja van: a tartományi kormányzó, a kormányzó két helyettese és 4 tanácsos.
Jelenleg a következő személyek töltik be ezeket a posztokat:
Karintia nyolc igazgatási körzetre, illetve két körzeti rangú városra van felosztva. A két igazgatási szempontból különálló városon,Klagenfurton ésVillachon kívül még további 130 település található Karintiában.
2003-ban 11 200 mezőgazdasági üzem volt Karintiában és a mezőgazdaságban 45 247 munkahely volt. 1314 üzem 22 945 hektáron azInVeKoS által megkövetelet biogazdálkodást folytatott.
Nyáron a turizmus jelenti Karintia számára a legfontosabb gazdasági tényezőt. A kempinghelyek száma magasan az európai átlag felett van Karintiában, ez a gazdasági szektor termeli ki a vendégéjszakák 20%-át éves szinten. Ennek megfelelően nyáron a turizmus a vízpartok mellé koncentrálódik, de a hegyek és az alpesi tájak is igen kedvelt pihenőhelyek. A Nochberge Nemzeti Park és a Magas Tauern Nemzeti Park nem csak a természeti értékek védelmét szolgálják, de nyitottak is a nagyközönség számára.
A klagenfurti repülőtér kiépítésével Karintiának az utóbbi években sikerült a nemzetközi turizmus vérkeringésébe is bekapcsolódnia. A vendégéjszakák száma összesen kb. 13 millió éves szinten. Mivel az alkalmazottak mintegy 20%-a dolgozik a turizmusban, ezért erős szezonális ingadozások mutatható ki a munkanélküliségi ráta alakulásában.
Aszlovén irodalom elterjedését elsősorban a karintiai Mohorjeva/Hermagoras (amelyMagyarországon is több tízezer példányban terjesztette a könyveit délszláv ajkú embereknek), Drava kiadók, illetve a Lojze Wieser által alapított Wieser-Verlag segítik elő. A többségi nemzet legfontosabb kiadói pedig a Johannes Heyn, a Carinthia és a Kärntner Nyomda és Kiadóvállalat.
Karintia legjelentősebb irodalmi seregszemléje a „Tage der deutschsprachigen Literatur“, azaz a „Német nyelvű irodalom napja“ Klagenfurtban, amit sokan azIngeborg Bachmann-díjról ismernek, amit1977 óta ítélnek oda, elsősorban a fiatal szerzők támogatására.
Alexander Sattmann:Kärnten verstehen. Leykam, Graz 2006.ISBN 3-7011-7566-7
Amt der Kärntner Landesregierung:Statistisches Handbuch des Landes Kärnten. 50. Jahrgang 2005: Daten 2004. Johannes Heyn, Klagenfurt 2005,ISBN 3-7084-0176-X
Wolf BachmannUrlaub in Kärnten Albert Langen – Georg Müller Verlag GmbH, München – Wien 1983;ISBN 3-7844-1927-5
Paul Mildner, Helmut Zwander (Hg.):Kärnten – Natur. Die Vielfalt eines Landes im Süden Österreichs. Verlag des Naturwissenschaftlichen Vereins für Kärnten. 2. Auflage, Klagenfurt 1999,ISBN 3-85328-018-8
Herbert StejskalKÄRNTEN Geschichte und Kultur in Bildern und Dokumenten – Von der Urzeit bis zur Gegenwart.; Universitätsverlag Carinthia, Klagenfurt 1985;ISBN 3-85378-220-5
.JPG)
.png)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.png)
.svg)
