Akarácsony (latinul:Nativitatis Domini, Natalis Domini, „azÚr születése”) akereszténység második legnagyobbünnepe,teológiailag ahúsvét után a legnagyobb,[3][4] amellyelIsten fia,Jézus Krisztus földi születésére emlékeznek.[5]Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének[6] tartotta.[7][8] Minden évbendecember 25-én tartják világszerte, habár Jézus születésének tényleges időpontja nem ismert. Talán azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz ahúsvét, illetve fogantatása az év azonos napján,március 25-én történt,[9] vagy azért, mert ekkor van atéli napforduló aFöld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelezőMithrász- ésSol Invictus-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték.[10] Ez a keresztény ünnep azelső nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: azöröm ésbékesség, acsalád és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.[11]
AzÚjszövetség leírása szerint Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandósMáriát, aki férjével népszámlálásraBetlehembe érkezett a szülés estéjén. A történet szerintnapkeleti bölcsek (később a magyar népnyelvben „háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendőMessiást, és egy csillag vezette el őket Jézushoz.
Annak ellenére, hogy a karácsony a keresztények ünnepe, sok nem keresztény ember is megüli világszerte az emberi szeretet ünnepeként.[12][13] A modern és népszerű ünneppel az adott helyi kultúrától függően együtt jár azajándékozás, akarácsonyi zene, írott üdvözletek küldése,templomi ünneplések, a szentestei vacsora és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint példáulkarácsonyfa-állítás, karácsonyi gyertyák (helyett újabban égők), színes üveggömbök,girlandok, magyaroknálszaloncukor,fagyöngyök éskrisztustövisek elhelyezése, díszítése.
Akarácsony szó eredetének magyarázatára több elmélet is született. Eredeztethető alatincreatio (teremtés) szóból. A környező népek közül aromán (újlatin) nyelvbencrăciun szóval illetik a karácsonyt, ami legvalószínűbben a latincalatio (összehívás)vagycreatio (teremtés) kifejezések valamelyikéből származhat.[14]
Eredeztethető még a latinincarnatio (megtestesülés) szóból, mivel ezIsten emberi testben való megjelenésének ünnepe.[5][15]
Hagyományos magyar elnevezés akiskarácsony és anagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, Újév napja.[5][16] Ez erősítheti a latin kifejezésekből való származtatást, hiszen Jézus „megteremtésének”, azaz születésének ünnepe a korai kereszténység idején Újévre esett.
Kiss Lajos nyelvész, szlavista az1970-es években azzal a teóriával állt elő a karácsony szó etimológiája kapcsán, miszerint akeleti keresztény egyházszláv nyelvéből kerülhetett a magyarba, valószínűlegbolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban akracsun szó[17] a téli és a nyárinapfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Akracsun szó az(át)lép jelentésűkorcs- igetőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig alépő, átlépő értelemtől afordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.[18] Ennek némileg ellentmond, hogy egyetlen környezőszláv nyelvben sem használják a 'kracsun' szót a karácsony megnevezésére. A karácsony bolgárulkoleda, horvátul, szerbül, szlovénul, macedónulbožić, szlovákul:vianoce, ukránul:rizdvo, oroszulrozsgyesztvo, lengyelülboże narodzenie.
Fehér Mátyás Jenő – a tudomány mai állása szerint modernkori hamisítványnak tekintettKassai kódexre hivatkozva – azt állította, hogy e szavunk a magyarkerecsen/kerecseny szóból származik, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre.[19] A sólyom ősidők óta napszimbólum.[20]A magas/mély hangrend változása, vagyis a hangrendi átcsapás egyáltalán nem ismeretlen a magyar nyelvben: pl.szaracén ~szerecsen;tarján (törzsnév) ~Terény (helynév, Nógrád). A kerecsen szó a magyarból kikopott, „fekete” jelentésűkaracs török vagy kun eredetű szó származéka, ezért kapcsolták össze a sólymot a karácsonnyal.
A karácsony szót egyesek tehát magyar eredeztetéssel a fekete színnel, azaz a sötétséggel és a legrövidebb nappallal tartják kapcsolatosnak, miközben pont innentől kezdve a világosság lesz a jellemző. Hiszen a nappal innentől kezdve egyre hosszabb.[21][22][23]
A mai karácsonyi ünnep szellemiségéhez és jellegéhez hasonló ünnepek már a kereszténység elterjedése előtt, azókorban is léteztek. Atéli napforduló környéke a legtöbbvallásban és kultúrában fontos időpont, kezdetben aNap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt. Később erre az időpontra esettOzirisz,Iuppiter,Pluto ésNimród ünnepe, a germánjul és a rómaiszaturnália.
ARómai Birodalom téli napfordulóhoz közeli, december 17–25. között tartott állami ünnepét, aszaturnáliát a földművelés istenének,Szaturnusznak a tiszteletére tartották. Ekkor nagy táncos vigalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A régi ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. Számukra fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőségé volt, míg a hideg periódus a sötétség és a nélkülözés évszaka, ilyenkor azisteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöldborostyánnal díszítették. A szaturnália ünnepe egyre hosszabbodott, és úgy ért véget, hogy a december 25-én bekövetkező napfordulón aszoláris istenek emléknapját megtarthassák.
Aurelianus római császár idejétől december 25-én a szoláris jellegű Mithrász ésSol Invictus (napisten) születésnapját tartották,[24] amelyen kötelező volt részt venni. A keresztények számára az jelentette a kiutat ebből, hogy ezen a naponJézus születésnapját kezdték ünnepelni. A pogánygermán népek ekkor tartották ajul(yule) ünnepét.
Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált (313), hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. A karácsony keresztény ünnepének a célja az volt, hogy lezárja a Jézussal kapcsolatos vitákat, és népszerűsítse aliturgia eszközével azelső nikaiai zsinat határozatát (325), mely szerint Krisztus Isten és ember is egy személyben.[25]
Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymással ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerintmájus 20-án, mások szerintáprilis 18-án vagy19-én, ismét mások szerintnovember 25-én, vagyjanuár 6-án született Jézus.[25] A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepeltMithrász ésSol Invictus(legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azáltal, hogy bevezettékKrisztusnak, a Sol Salutisnak(az üdvösség Napjának) ünnepét.[25] Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, avízkereszt is.[25]
A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbipogány ünnepek egyes elemeit (erre még ma is számos népszokás emlékeztet). Különösen fontos ilyen szempontból a Mithrász-kultusz, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt aNappal hozták kapcsolatba; egyes feltételezések szerint Jézus későbbi alakját jelentős részben róla mintázták[26] (pl. szűztől születés, megváltó szerepe, december 25-i ünnepe stb.).
A Nap mint szimbólum alkalmat adott a keresztény szimbólumok használatára. Krisztus az „Igazság Napja” szimbólum, már a 2–3. századi keresztény irodalomban megtalálható. A Napra vonatkozó egyesószövetségi szövegeket Krisztusra értették, mint például „Nektek akik félitek ma nevemet, föl fog kelni az igazság Napja.” (Malakiás 4,2) Különösen profetikus és gazdag lesz szimbólumokban a 19. (18.) zsoltár Krisztusra vonatkoztatva.
Karácsony december 25-i ünnepe római eredetű nagy nyugati ünnep volt, amely fokozatosan, a 4–5. században terjedt el az egész kereszténységben és a6. században vált teljesen általánossá. Fontosságát jelzi, hogy az évek számítását is „ab incarnatione Domini” kezdték számolni.
1647-ben apuritánok vezére,Oliver Cromwell minden karácsonyi ünnepséget betiltott és illegálissá nyilváníttatott, mivel erkölcstelennek tartotta a mulatságot a szentnek tartott napon. Angliában a tiltást csak 1660-ban, Cromwell halála után oldották fel.[28]
A 16. században areformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét is. Az addigi templomiliturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek aBiblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni.[forrás?] Kialakult sok karácsonyi szokás, például akarácsonyfa-állítás azevangélikusoknálNémetországban. A18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a19. században előbbAusztriába, majd egészEurópába, a kivándorlókkal azÚjvilágba, és így kezdett meghonosodni az egész nyugati keresztény világban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel ésgyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. A karácsony megünneplése egyre inkább kezdett szokássá válni a nem vallásos családok körében is, aszeretet, abéke ünnepeként, a vallásos keresztényirítusok egy részét átvéve.
Magyarországon aszocializmus idején az állami hatalom törekedett az ünnep hangsúlytalanná tételére, vallási tartalmának eltörlésére. Ennek érdekében a hagyományos ünneplés lehetőségeit – különösen az1950-es években – nehezítették (többek között karácsony másnapjának munkanappá minősítésével, a karácsony előtti bérszámfejtés megtiltásával, az éjféli miséken részt vevők besúgásával), illetve az embereket változatos programkínálattal próbálták elterelni a karácsony megünneplésétől. A hivatalos nyelvezetfenyőünneppé nevezte át (ezen a néven egészen arendszerváltásig rendeztek ünnepséget azOrszágházban), de ekkor nevezték átadvent harmadik és negyedik vasárnapját is ezüst-, illetve aranyvasárnapra. A hagyomány szerint ajándékhozóJézuska (illetve aMikulás) helyett pedig aTélapó figuráját próbálták elterjeszteni. Az1960-as évek közepétől az ünnepek kezelése az ideológiai síkról fokozatosan kereskedelmi kérdéssé alakult át.[29][30]
Napjainkban, az európai zsidó-keresztény kultúrkörben a karácsony népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely azonban családonként más-más jelentést hordoz.
Jézus születésének dátuma nem ismert, napját a keresztény hagyomány sem őrizte meg.[5] A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját. A keleti egyházban már az első nikaiai zsinat előtt is ünnepelték Jézus születését, de ennek nem volt meghatározott napja.[5] Az ünneplés legkorábbi ismert példájaEgyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették.[31] Számtalan más időpont is használatos volt:Alexandriai Szent Kelemen (3. század)május 15-re,Szent Epiphaniosz (310–403) és másokjanuár 6-ra tették, azaz Jézus születése ésepifánia ünnepét együtt ülték meg. Idővel ez vált az ünnep általánosan elfogadott napjává.[5]
Végül a325-öselső nikaiai zsinat tette megdecember 25-ét a születés ünnepévé, hogy a Jézus istenségét tagadóariánusokkal szemben hangsúlyozza az emberré lett Istent. Azért erre a napra esett a választás, mert aMithrász-kultusz ekkor ünnepelte a „legyőzhetetlen Nap” születését(Natalis Soli invicti) és sötétség feletti győzelmét. Az első nyugati forrás, aDepositio Martyrum354-ből származik;361-benGalliában,380-banHispaniában is ezen a napon kezdték ünnepelni. Később római mintára a keleti egyházban is elterjedt;Aranyszájú Szent János egy397 körüli beszéde szerint„Keleten csak tíz éve ünneplik a karácsonyt december 25-én, míg a nyugati egyházban emberemlékezet óta ez a szokás.” Más forrásokI. Iusztinianosz bizánci császár uralkodása (6. század) teszik keleti elterjedését.[5] Azörmény katolikus egyház hívei ma is január 6-át ünneplik, míg a többi egyház elfogadta a december 25-ei dátumot.[32]
Más hagyományok és elméletek Jézus születésének időpontjára vonatkozóan:
A koptok hagyományában van nyoma egy májusi karácsonyi ünnepkörnek.
Szent Ágoston idejében december 25-ét úgy tekintették, mint Jézus Krisztus születésének valódi időpontját.
A korai keresztények Jézus születését anagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy azótestamentumipróféták halála azsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel azevangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani,március 25-ére vagyáprilis 6-ára jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadvadecember 25-ét, illetvejanuár 6-át kaptak. Tertullianus úgy hitte, hogy Krisztus emberi természetének tökéletessége megkívánja, hogy megtestesülésének évei száma be legyen zárva megtörés nélkül.
A hagyomány szerint Jézus ahanuka idején született, ami ahéber naptár szerintkiszlév 25-étőltévét 2-áig vagy 3-áig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i. e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-ére esik.
Egyes keresztények úgy hitték, hogyGábriel arkangyal megjelenéseZakariás előtt, amikor közölte vele, hogyKeresztelő János apja lesz,jom kippur idejére esett. Ez azon a (Lukács evangéliumának 1. fejezetében szereplő történetből fakadó) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor aSzentek Szentjébe ment (ajeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, jom kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumotjúnius 24-ére teszi). Az evangéliumok szerint az angyal hat hónappal János fogantatása (Lukács 1,36-37) után jelent megSzűz Máriának (a hagyomány szerintmárcius 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.
Dave Reneke és ausztrál csillagász kollégái egy számítógépes programmal arra jutottak, hogy olyan objektum, ami megfelelne a Bibliában említett csillagnak, ami a napkeleti bölcseket elvezette Jézushoz, valójában nem karácsonykor, hanem nyáron volt megfigyelhető Betlehem éjszakai égboltján: aVénusz és aJupiter került látszólag olyan közel egymáshoz, hogy a fényük összeolvadt, és egy látványos, nagyméretű csillagnak tűnhetett a Földről. Jézus születésének időpontját ennek nyománjúnius 17-ére teszik.[33]
Egy újabb elmélet szerint Jézus születéseszukkót ünnepén volt.[34]
„Az én kedves kis falumba, a Messiás, boldogságot szokott hozni.A templomba,hosszú sorba,indulnak el ifjak, vének;az én kedves kis falumbanhálát adnak,a magasság Istenének.”
– Ady Endre:Karácsony
Egyközépkorból fennmaradt regös misztériumjátékBucsuból utal akalendae ünneplésére (római mitológiai ünnep),[35] hasonlóan az ország környezetében lévő bolgárokhoz és szlávokhoz. Ez arra enged következtetni, hogy a korai Magyarország karácsonyaiban is maradtak pogány elemek.[36]
Magyarországon akatolikus keresztények számáraJézus születése napjának fénypontja a karácsonyimisén való részvétel(24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). Areformátus keresztények szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnapúrvacsorát vesznek.December 24-én hagyományosan a katolikus családokböjtölnek(karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetilegalma,dió,méz ésfokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül(böjtös bableves), végülmákos guba volt, de újabban kialakult, hogyhal, illetvetöltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.
A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. December 25-én következik a karácsonyiebéd vagy karácsonyivacsora. Acsalád, esetleg a nagyobbrokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. Amagyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje(szenteste), míg anyugat-európai országokban többnyire 25-e.
A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában aszeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását ésreklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztánfogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét.
Régebben abetlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.
Az Egyesült Államokban a karácsonyszövetségi ünnep, de a karácsonyi időszakhálaadás másnapján,fekete péntekkel kezdődik meg. A karácsonyi díszek általában november során tűnnek fel a házakon, illetve más, hasonló időpontokra eső ünnepek (hanuka,jul,kwanzaa,vízkereszt) is megrendezésre kerülnek. December 26-át is gyakran kiadják szabadnapként, bár szövetségi szinten nincs elismerve. Több alaszkai indián törzs is az újév kezdeteként ünnepliQuviasukvik ünnepét, ami egy napra esik karácsonnyal. Az Egyesült Államokban az ajándékot átadó figure neveSanta Claus.
A kontinensen időbe telt a hagyomány elterjedése, mivel az első telepesekpuritánok voltak. A karácsony ünneplése országszerte mindössze a 19. század közepére terjedt el, amiben nagy szerepet játszott aSzent Miklós látogatása vers is. Gazdasági fontossága is sokat növekedett, az év egyik legnagyobb bevételforrása sok üzletnek. Ugyan eredetileg megszokottak voltak a természetes fenyők a házakba, a 21. századra már a lakosság többsége újra felhasználható műfenyők mellett dönt.
A kandalló fölé lógatott karácsonyi zoknik, a gyermekek neveivel díszítve
Karácsony idején zoknikat aggatnak a kandalló fölé a gyermekek, abban a reményben, hogy azokat Santa Claus megtölti ajándékokkal. Szokás szerint az asztalon hagynak egy pohár tejet és aprósüteményeket, amit a télapó elfogyaszt. A karácsonyi ajándékok általában a fa körül vannak elhelyezve, az ajándékozás hagyomány szerint karácsony reggelén történik meg, de egyes családok, saját hagyományaiktól függően, akár már december 24. este is átadják meglepetéseiket. A vallásos családok köreiben megszokott részvétel azistentiszteleten a karácsony előtti vasárnap, illetve az éjféli mise karácsony este. Az ünnepeket sokan ajótékonyság időszakának tekintik és ekkor segítenek rászorulóknak.
A megszokott karácsony esti vacsora töltöttpulykasült,sonka vagymarhasült. A köret általábankrumpli,tök, sült zöldségek ésáfonyaszósz,tonikkal éssherryvel tálalva. Olasz származású családok köreiben a halételek és alasagne fogyasztása is megszokott, míg az ország délnyugati részén a tamale se ritka.
AzEgyesült Királyságban a karácsonyi készülődés már októberben megkezdődik.[37] A bejárati ajtókat és az ablakokat fenyőággal, gyertyával, dióval, mogyoróval dekorálják, és feldíszített fenyőfát állítanak a szobába. November elején karácsonyi pompába öltöznek az utcák, és bár már december elején feltűnnek a Karácsony Apók(Father Christmas), de a december 6-iMikulás-napot nem ünnepelik.
December 24-e(Christmas Eve) munkanap, jellemző, hogy az emberek a munkaidő végeztével még elmennek a kollégáikkal egy búcsúitalra (a „hivatalos” munkahelyi évbúcsúztató partikat, bálokat a cégek többnyire valamelyik korábbi, karácsonyhoz közeli napon tartják). Az anglikán templomokban is általános az éjféli mise, bár ez gyakran éjfél előtt (pl. 23:30-kor) kezdődik.
Cracker, az angol karácsony kötelező kelléke
Az angol protestánsokdecember 25-én(Christmas Day) templomba mennek, utána bontják ki a becsomagolt ajándékokat, amelyek sok családban már egész hónapban gyűlnek a karácsonyfa alatt, de ezeket csak ezen a napon szabad felbontani. (A legenda szerint az ajándékokatSanta Claus (Mikulás) a kandallók kéményén keresztül hozza).
Karácsonyi puding, hagyományos angol karácsonyi sütemény
Az ajándékbontás után következik az ünnepi ebéd. A karácsony elkerülhetetlen kelléke aszaloncukor formájú úgynevezettcracker, mely kinyitásakor pukkan, és amelyben apróbb ajándékok rejtőznek. A hagyományos karácsonyi ebéd a gesztenyével töltött pulyka, zöldségek (kelbimbó, sárgarépa,pasztinák, zöldborsópüré, krumpli) ésvörösáfonya-szósz(cranberry sauce).[38] A legszokásosabb desszert a karácsonyi puding(Christmas pudding) elnevezésű sütemény, mely alapja sokféle szárított gyümölcs (aszalt szilva, mazsola, füge), citrom- és narancslé, brandy, édes fűszerek és egyéb finomságok. Elmaradhatatlan eseménye még ennek a napnak a királynő karácsonyi üzenete (The Queen's Christmas Message), amely beszéd hagyománya 1932-ig nyúlik vissza, aBBC közvetíti, és a legtöbb angol ember megnézi.[39]
December 26. az úgynevezettBoxing day,[40] a kifejezés fordítása „dobozoló nap”. Az elnevezés eredetének számos változata van. Ez a napbank holiday, melyen a bankok és egyéb irodák zárva vannak, de az üzletek nyitva tartanak.
Az angol ünnepek jellemzője, hogy amennyiben azok hétvégére esnek, úgy az azt követő munkanapot kiadják munkaszüneti napnak: azokban az években, amikor a december 25-e és/vagy 26-a hétvégére esik, a 27-e (és 28-a) munkaszüneti nap.
Bár akereszténység a három fő vallás egyikeJapánban, mégis, a lakosság csak pár százaléka vallja magát hívőjének. Ellenben hatása nagyon is jelentős – a nyugati civilizáció beáramlásával a karácsony is nemzetközi érdeklődésre tett szert.AThe Japanese Today: Change and Continuity c. könyv szerzője szerint a legtöbb képzett japán alighanem tájékozottabb a kereszténység történelmét és elveit illetően, mint a buddhizmuséiban.
A keresztény szokások iránti lelkesedés egyik kifejező példája a karácsonyi-mánia. Más források szerint (és ezek vannak túlsúlyban), a karácsony a japánok számára csak egy ünnep, amikor megajándékozzuk a másikat. A karácsony és Jézus Krisztus közötti összefüggés nem túl erős.Xavéri Szent Ferenc 1549-ben érkezett Japánba, az ő nevéhez köthető a karácsony behozatala Japánba, az első írásos bizonyíték megtartásáról az 1552-es évből való. 1612-ben betiltották akereszténységet, de páran titokban továbbra is megtartották. Amit mi japán karácsonyként ismerünk, az az1960-as években jött létre.
Karácsony éjjel az a kevés keresztény templomba megy, ahol az istentisztelet mellett betlehemes előadást is láthatnak. Ezután összeülnek teázni, és gyerekek előadását nézni. Nem feledkezhetünk el a „karácsonyi tortáról” sem, amely hagyománya nagyjából egyidős a karácsonyfáévalJapánban – azaz körülbelül az ezerkilencszázhatvanas évek óta tart. A karácsony „divatba jövését” legfőképp azamerikai tv-drámáknak köszönheti. A legtöbb japán számára a karácsony olyan, mint részt venni bármely másjapán ünnepen. Az 1970-80-as évektől kezdett „romantikussá” válni a japán karácsony, szerelmes dalok és sorozatok hatására. A jelenlegi császár,Akihito születésnapja december 23-án van, ez a nap munkaszüneti nap, viszont sem 24., sem 25., 26. nem az.
A karácsonyfa díszítése kicsikét más, mint Magyarországon, gyakori díszek alegyezők, lampionok. Mivel nincs meg a hitbéli háttér, kifejezetten családi ünnepként sincs számontartva, ezért a többség szórakozni megy. Otthon bulizik, kimozdul valahová a családjával, vagy szerelmével,kuriszumaszu uinbia-t (Xmas Wien Beer-t) iszik, ami a hirdetése szerint „Ausztriából származik, egész Európában elterjedt”… Mindezekkel együtt is az Újév fontosabb ünnepnek számít a karácsonynál. A karácsony még csak nem is munkaszüneti nap. December 25-én az összes karácsonyi dísz lekerül, hogy az újévieknek adja át helyét.[41][42][43][44][45][46]
Akarácsonyi zene több különböző zenei stílusból áll, a dalokat általában karácsony idején adnak elő. A karácsonyi zene lehet csak hangszeres, de gyakran dalszöveget is tartalmaz, leginkábbJézus születéséről, ajándékozásról,télapóról, stb. Több esetben a daloknak csak karácsonyi vagy ünnepi hangulata van. Karácsony idején világszerte hagyomány karácsonyi zene előadása koncerteken,templomokban,áruházakban és városok utcáin is. Az ünnepek idején több rádióállomás is csak karácsonyi zenét ad, teljesen elhagyva megszokott programját.[47][48][49]
↑Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Budapest: Tinta. 2006. = A Magyar Nyelv Kézikönyvei, 12.ISBN 963-7094-01-6
Angyal száll az égből. A karácsonyi ünnepkör népköltészete; vál. Pásztó Katalin; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 1998
Jánosyné Papp Zsuzsanna:Boldog karácsonyt! Régi és újabb ékességek, ünnepi szokások; vál. Szikora Zsuzsa, fotó Pál Dániel; Tuff Produkció, Budapest, 2001
Pethő Mária:A karácsonyi ünnepkör hagyományos ételei a Kárpát-medencében; Püski, Budapest, 2006
Balogh Júlia:„Föltetszett a csillag”. A karácsonyi ünnepkör gyökerei és néphagyományai; Flaccus, Budapest, 2008
Anselm Grün:Karácsony, az újrakezdés reménye. Az ünnep szimbólumai; ford. Lázár Julianna; Jel, Budapest, 2013
Karácsony. Magyar hagyományok adventtől újévig; fel. szerk. Nimila Ági, szerk. Szép Krisztina; Kossuth, Budapest, 2014 (Polihisztor) + CD
Lukács László:Szép karácsony szép zöld fája... A karácsonyfa története és elterjedése Európában, a Kárpát-medencében; Szt. István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2015 (A Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat)
Cser Judit:Karácsony a múzeumban; Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2020
A karácsony története. Ünnepi népszokások és ünnepélyes hagyományok a régi időkből; ford. R. Kovács Anna; Ringier Axel Springer Mo. Kft., Budapest, 2023 (Bookazine plusz)
.jpg)
.jpg)
_-_Google_Art_Project.jpg)
