Akandzsik (漢字 „Han írásjegy”) Kínából származó, logografikus eredetű írásjegyek, amelyek ajapán írásrendszer részét képezik az alapjában véve fonetikus kana (katakana éshiragana) szótagírás mellett. Akínai írásjegyek először azi. sz. 4. században aKoreai-félszigeten keresztül jutottak elJapánba, ami a japán írásbeliség kezdetét is jelöli.
A használatban lévő kandzsik és olvasataik száma évszázadokon keresztül egyre nőtt. Az 1800-as években, aMeidzsi-restauráció után a kormány első ízben egyszerűsítette az írásrendszert. Az1946-os írásreform során számos kandzsit egyszerűsítettek, egységes szabályokat iktattak be a kandzsik írására, valamint meghatározták a kiadványokban használható 1850 kandzsit (tójó kandzsi) és további 284 személynévben előforduló kandzsit (dzsinmeijó). Az általános iskolában ebből 881 tanítását tették kötelezővé (kjóiku kandzsi), majd 1981-ben 996-ra emelték a számukat, 1992-ben pedig 1006-ra.[1][2]
Az 1981-es átdolgozott javaslat szerint a tójó kandzsik száma 1945-re változott (dzsójó kandzsi), 2010 óta pedig a japán iskolákban a 9. osztály végére már 2136-ot kell ismerni.[3]
A japán írás azonban ennél jóval több kandzsit tartalmaz, az úgynevezettkandzsi kentei (日本漢字能力検定試験nihon kandzsi nórjoku kentei siken) vizsga legmagasabb szintjén például összesen 6335 jel ismeretét követelik meg,[4] aDai Kan-Va Dzsiten kandzsi szótár pedig mintegy 50000 írásjegyet tartalmaz, ám ezek nagy része nem használatos.
会意文字kaii modzsi: a jelentésre több elem összetételével utal. Pl.: 森mori erdő (három 木 „fa”), 明a(kari) „fény” (日 „nap” + 月 „hold”).
形声文字keiszei modzsi: a kandzsi egyik része (elrendezéstől függ, de jellemzően a bal oldali gyök) a jelentésre utal, míg a másik része egy hasonló kiejtésű írásjegy, amely így a kiejtésére utal. A kiejtésbeli hasonlóság vagy megegyezés csak a kínai eredetű olvasatokban fedezhető fel, és azokban sem minden esetben, hiszen több korszakban és területről vették át őket. A kandzsik legnagyobb részét ezzel a módszerrel képezték. Pl.: a 鍵 „kulcs” írásjegyében a bal oldali fém gyök mutatja, hogy fémmel kapcsolatos szóra utal, míg a jobb oldala jelzi a kiejtést (ken), amely megegyezik az 建 „építés” olvasatával.
転注文字tencsú modzsi: az írásjegy jelentése bővült. Pl.: a 楽 lehetgaku „zene” vagyraku „nyugalom”.
仮借文字kasa modzsi: az írásjegyet egy másik, hasonló kiejtésű szó írására használják. Pl.: a 来 „búza” és a 麦 „jön” írásjegyek jelentést cseréltek, így ma a gyakoribb szót írják a kevesebb vonalból álló írásjeggyel.
Minden kandzsi belefoglalható egy négyzetbe. 214 úgynevezett gyök kombinációiból épülnek fel. Részei lehetnek egymás alá-fölé (pl.: 電, 菓, 窓), mellé (pl.: 相, 線, 猫) vagy keretesen (pl.: 国, 風, 医) rendezve.
Minden kandzsi felbontható kisebb alkotóelemekre, amelyeket gyököknek neveznek. 214-et tartanak számon belőlük. Minden írásjegynek van egy elsődleges gyöke, és a legtöbb szótárban ez alapján lehet kikeresni.
Vannak olyan gyökök, amelyek önmagukban is alkothatnak írásjegyet,[5] például a 白, amely a „fehér” írásjegye, és megtalálható olyan kandzsikban, mint például a 百 "száz", a 泉 „forrás”, vagy az 階 „emelet”.
Bizonyos gyökök variánsai, azaz az írásjegyben meghatározott helyen előforduló változatai, az írásjegy oldalán, illetve felső vagy alsó részén formai módosuláson mehetnek át.
A kandzsik leírásakor a vonások sorrendje és iránya is rögzített
Az írásjegyek alkotóelemeit rendszerint föntről lefelé, balról jobbra kell írni, valamint azok vonásai is általában ezt a szabályt követik.[6] A vonások sorrendje és iránya fontos, hiszen a kézi írás során a vonalak összefolyhatnak, és ez a szokásostól eltérő vonások esetében nehezen olvasható formát eredményezne.
Amanjógana (万葉仮名) a kana írás legelső formája, amelyben a kandzsikat jelentésüktől függetlenül, a hangértékük szerint használták a szöveg fonetikus leírására. Ebből alakult ki a mai hiragana és katakana írás, mivel amanjógana több szempontból sem volt praktikus. Amanjógana a szövegben keveredett a jelentés szerint használt kandzsikkal, így nehéz megállapítani, hogy az adott kandzsimanjógana-e vagy sem. Emellett amorákat (japán szótag) szükségtelenül sok írásjeggyel lehetett jelölni, tehát akár egy szövegben is előfordulhatott ugyanaz a mora más-más leírással, ráadásul volt, hogy a morák száma és a leírásukra használt írásjegyek száma nem egyezett meg. Nevét a Nara-korbanmanjóganával írtManjósú versgyűjteményről kapta.
Manjógana
之乎路可良
多太古要久礼婆
波久比能海
安佐奈藝思多理
船梶母我毛
Katakana
シオジカラ
タダコエクレバ
ハクヒノウミ
アサナギシタリ
フネカジモガモ
Modern
志雄路から
ただ越え来れば
羽咋の海
朝凪したり
船梶もがも
Romanizált
Siodzsi kara
tadakoe kureba
Hakuhi no umi
aszanagi sitari
funekadzsi mogamo
Onjomi olvasaton alapuló kiejtésű asakuon kana (借音仮名), amely egy vagy két morát jelölt.[7]
Sakuon kana
Mora
1 írásjegy, teljes
1 írásjegy, részleges
1
以 (い),呂 (ろ),波 (は)
安 (あ),楽 (ら),天 (て)
2
信 (しな),覧 (らむ),相 (さが)
Kunjomi olvasaton alapuló kiejtésű asakkun kana (借訓仮名), amelynél egytől három írásjegy jelölhetett egytől három szótagot.[7]
Egy kandzsinak sok esetben legalább két olvasata van, egy kínai eredetű (onjomi) és egy japán (kunjomi). Egy írásjegynek több onjomi és kunjomi olvasata is lehet. Például a „hold” vagy „hónap” jelentésű 月 onjomi olvasatai agacu ésgecu, kunjomi olvasata acuki. Az, hogy egy írásjegynek éppen melyik olvasata használatos, függ a szótól, amelyben szerepel, illetve bizonyos esetekben a szövegkörnyezettől.
Vannak írásjegyek, amelyeknek csak japán vagy csak kínai eredetű olvasatuk van. Az előbbiek akokudzsik, amelyek Japánban kínai mintára alkotott írásjegyek.
Az onjomi (音読み) az írásjegyek kínai eredetű olvasata, amelyet a japánok a saját hangkészletükhöz igazítottak. Egy vagy két morásak lehetnek. Mivel ezek a régi kínai nyelven alapszanak, nem feltétlenül mutatnak hasonlóságot a mai kínai kiejtéssel. Közülük sok homofón, hiszen a japánból hiányoznak akínaiban lévő tónuskülönbségek. Egy írásjegy onjomi olvasatát főként több kandzsiból álló összetételekben használják, önmagukban álló kandzsik esetében nem jellemző. Kivételt képez ez alól például a 本hon „könyv”, amelynek a japán olvasata eltérő jelentésű, vagy a 茶csa „tea”, amelynek csak kínai eredetű olvasata van.
Az írásjegyek különböző korokban és területekről való átvétele miatt egy kandzsinak több onjomi olvasata is lehet.[8] Ezeket négy csoportra lehet osztani: 呉音go-on, 漢音kan-on, 唐音tó-on és 慣用音kanjó-on.
A kunjomi (訓読み) a kandzsihoz társított japán olvasat, amely többnyire önmagában is jelentéssel bír, bár bizonyos kunjomi olvasatok csak prefixumként vagy szuffixumként jelennek meg, például a számlálószavak. Egy írásjegyhez több japán olvasat is társulhat. Legtöbbször az önmagukban álló, vagy okuriganával kiegészített kandzsik esetében használatos, de a több kandzsiból álló összetételekben is előfordulhat, például a családnevek jellemzően kunjomi olvasatúak. Amennyiben önmagában állva is több olvasata van, ezek lehetnek eltérő jelentésűek, így a szövegkörnyezet határozza meg őket. A csak kunjomival rendelkező írásjegyek kokudzsik, Japánban alkotott írásjegyek.
A nem kínai eredetű, más idegen nyelvből átvett olvasatok is kunjominak minősülnek, ám ezek száma elenyésző. Ilyen például a 頁pédzsi „oldal” és a 粁kirométoru „kilométer”.
A több kandzsi összetételéből álló szavak (熟語dzsukugo) leggyakrabban két tagúak. Ilyenkor az írásjegyeknek főként a kínai eredetű kunjomi olvasata használatos, de előfordulnak japán onjomi,[8] illetve kevert kun-on vagy on-kun olvasatúak is.
血液kecu-eki „vér” (on-on)
白熊siro-kuma „jegesmedve” (kun-kun)
金色kin-iro „arany szín” (on-kun)
場所ba-so „hely” (kun-on)
Vannak több olvasattal rendelkező összetételek is, amelyek között némelyiknek az olvasattól függően a jelentése is különbözhet.
黒白kurosiro /kokuhaku /kokubjaku „fekete és fehér, jó és rossz”
明日asita /aszu /mjónicsi „holnap” (a jelentésük megegyezik, de amyónicsi a legudvariasabb, míg azasita a leghétköznapibb)
一日icsinicsi /cuitacsi „egy nap” / „elseje”
Az összetételekben előfordulhat arendakunak nevezett jelenség, azaz egy írásjegy olvasatának az első morájában bekövetkező mássalhangzó-zöngésedés, a h hang p-re változása, illetve annak megkettőződése, amely esetben kiesik az előtte lévő mora.[9]
Ha egy szó tartalmaz kandzsit és kanát is, a kandzsit követő kanákat (általánosan hiragana)okuriganának (送り仮名) nevezik. Rendszerint igék, melléknevek, és az ezekből képzett főnevek esetében használják.
悲しむkana-simu „szomorkodik”
悲しいkana-sii „szomorú”
悲しみkana-simi „szomorúság”
Mellékneveknél és igéknél az okuriganával írt rész ragozható.
読むjo-mu „olvas”
読んだjo-nda „olvasott”
嬉しいure-sii „boldog”
嬉しかったure-sikatta „boldog volt”
Azonos kandzsival írt, de eltérő szavaknál megkülönböztető szerepük van.
上げるa-geru „felemel, ad”
上がるa-garu „felemelkedik”
上るnobo-ru „felmegy, felmászik”
Nem csak a szó végén, hanem kandzsik között is megjelenhet. Ha az okurigana nélkül kunjomi olvasatú összetétel lenne, az okurigana jelöli, hogy az onjomi olvasat használatos, amely akár jelentésében is különbözhet. Amennyiben nem áll fenn az összekeverhetőség veszélye, az okurigana elhagyható.
食べ物tabemono, 食物sokumocu „étel”
気配りkikubari „odafigyelés, törődés”, 気配kehai „jel”
真っ暗 / 真暗makkura „koromsötét”
Bár az okuriganával írt szavakat kunjomi olvasattal kell ejteni, előfordul, hogy az onjomi olvasatú kandzsihoz a-szuru /-zuru /-dzsiru, illetve a-sii végződés kapcsolódik, és így alkotnak igét vagy melléknevet.
A kandzsik összetételeinek kiejtése vagy jelentése nem mindig követi az azokat alkotó egyes írásjegyek önálló kiejtését vagy jelentését, ilyen eset azatedzsi (当て字) és adzsukudzsikun (熟字訓).
Atedzsinek nevezik, amikor egy több írásjegy kombinációjával írt szóban a felhasznált kandzsik csak a szó kiejtését tükrözik, de a jelentését nem.
A kana írásjegyek megjelenése előtt az idegen eredetű szavakat kandzsikkal próbálták leírni. Ezek azatedzsik vagydzsukudzsikunok közé tartoznak,[10] tehát a szó kiejtésén vagy jelentésén alapszanak.
A földrajzi területek átiratának egy meghatározott írásjegye (általában a legelső) rövidítésként is használható, illetve összetételekben is megjelenhet az adott területet jelölve.
亜米利加amerika „Amerika” → 米 (eredeti jelentése: „rizs”) Amerika rövidítése
仏蘭西furanszu „Franciaország” → 仏 (eredeti jelentése: „Buddha”) Franciaország rövidítése
英吉利igiriszu „Anglia” → 英 → 英語eigo „angol nyelv”
亜細亜adzsia „Ázsia” → 亜 → 東亜tóa „Kelet-Ázsia”
Vannak különálló kandzsihoz rendelt szavak is, ezek hivatalosan kunjomi olvasatnak minősülnek.
Kínában és Japánban az írásjegyek jelentésben és formailag is eltérhetnek. Az írásjegy eredeti jelentésétől eltérő jelentésű olvasatok nevekokkun (国訓). Kínában a kandzsik egyszerűsítésére tett reformnak köszönhetően sok változás ment végbe, míg Japánban jobbára a klasszikus kínai írásban lévő változatok maradtak meg, kivételt képezve azok, amelyeket Japánban egyszerűsítettek (新字体sindzsitai). Így lehetnek olyan írásjegyek, amelyek megegyeznek, illetve amelyeket vagy különböző formában, vagy csak az egyik országban egyszerűsítettek.
Kokudzsinak (国字) nevezik a Kínán kívül, de a kínai írásjegyek mintájára alkotott írásjegyeket. A kifejezetten Japánban létrehozottakra avaszei kandzsi (和製漢字) kifejezés utal. Amennyiben ugyanazon írásjegyet egymástól függetlenül Kínában és Japánban is létrehozták, csak azt számítjákkokudzsinak, amelyet először Japánban jegyeztek le. Ezeket főként olyan szavak leírására alakították ki, amelyeknek nem volt kínai írásjegyük, és közülük párat később a kínaiak is átvettek, például a 腺 „mirigy” írásjegyet.[11]
Habár általában csak japán eredetű olvasatok kapcsolódnak hozzájuk, néhánynak onjomi olvasata is van, amely úgy keletkezett, hogy az egyik alkotóelemként használt kandzsi onjomi olvasatát kölcsönözték, például a 働 „dolgozik” esetében, amelyhez a jobb oldali elem, a 動 „mozgás” írásjegy kínai eredetűdó olvasatát kapcsolták.
Afurigana (más névenrubi vagyyomigana) a kandzsik olvasását megkönnyítő, a szó kiejtését mutató felirat, amelyet általában hiraganával írnak, és vízszintes szöveg esetében az írásjegyek fölött, függőleges szövegnél a jobb oldalukon található. Amennyiben a japán és kínai eredetű olvasatok megkülönböztetendők, a kínai olvasatot katakanával jelölik. Főként gyerekeknek írt könyvekben és nyelvtanulóknak szánt tankönyvekben használatos, azonban az általánostól eltérő kiejtést, illetve a személynevek, helységnevek és ritka kandzsik olvasatát más kiadványokban is feltüntetik.
↑Buck, James H. (1969. október 15.) "Some Observations on kokuji" inThe Journal-Newsletter of the Association of Teachers of Japanese, Vol. 6, No. 2, 45–9. o.
![Kandzsi a „manga” szóra az 1798-as Évszakos járókelőből (japánul [Siki no Jukikai]). Készítői Szantó Kjóden és Kitao Sigemasza](/mt/?noimg=&dark=on&url=https%3a%2f%2fhu.wikipedia.org%2fwiki%2fF%25C3%25A1jl%3aManga_kandzsi.jpg)
