Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | A szócikkkeleti írásjegyeket tartalmaz.Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
| | Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavakpinjin és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
| Kancellár írás | |
 | |
| Kancellár írással, kősztélére vésett szöveg pacskolata aHan-korból | |
| Típus | logografikus |
| Nyelvek | kínai |
| Időszak | Hadakozó fejedelemségek korától máig |
| Irány | fentről lefele, jobbról balra |
| Rokon írásrendszerek | Nagy pecsétírás,Kaj-su |
 AWikimédia Commons tartalmazKancellár írás témájú médiaállományokat. | |
| Átírási segédlet | |
| li-su | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 隸書 |
| Egyszerűsített kínai | 隶书 |
| Mandarin pinjin | lìshū |
| Wade–Giles | Li4-shu1 |
Akancellár írás (li-su (lishu)) akínai írás egyik változata, amely aHadakozó fejedelemségek korában alakult ki apecsétírással párhuzamosan. AHan-korban vált általánosan elterjedtté és lett a korabeli kínai írás hivatalos stílusa. A korábban létezett stílusok közül a leginkább alkalmas azecsetírásra, épp ezért akínai kalligráfia máig népszerű formája.
 | Bővebben:Kínai jóslócsont és Nagy pecsétírás és Kis pecsétírás |
A kínai írásjegyek legkorábbi formái bizonyíthatóan az. i. e. 13. századból származó, úgy nevezettjóslócsont feliratokon jelentek meg. ASang (Shang)-dinasztia vége felé használt szertartási bronzedényre vésett szövegek, már, egy strukturáltabb, egységesebb írásformában, az úgy nevezettpecsétírással íródtak. ACsou (Zhou)-korban a pecsétírás, időben és térben különböző változatai voltak a legelterjedtebbek.Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) rendeletére megalkották az addig használt pecsétírások különböző változatainak egységes, standard formáját, amelyetkis pecsétírásnak neveztek, a korábbi írásváltozatokra, mintegy összefoglaló névként ekkortól kezdve hivatkoznak úgy, hogynagy pecsétírás. A rövid életű, ám a kínai írás máig használt alapjait kidolgozó, annak egységes rendszerét megalkotóCsin (Qin)-dinasztia bukásával a pecsétírások korszaka is véget ért.
ACsin (Qin)-dinasztia idején kidolgozott egységes írásforma, a kis pecsétírás elvitathatatlan érdeme, hogy egy átgondolt, összefogott rendszert alkotott a kínai írásjegy szabványosított formai megjelenítésére. A hátránya azonban, hogy ez még mindig magánban hordozta a karcolással, véséssel kialakított formajegyeket, és ezért nehézkes volt azecsettel történő írása. Az ecset feltalálását a hagyomány ugyan az Első Császár egyik tábornokának,Meng Tien (Meng Tian)nek tulajdonítja, de régészeti bizonyítékok igazolják, hogy ecsetet, ecsetszerű íróeszközt már az i. e. 3. század előtt is használtak Kínában. Ugyancsak régészetei leletek bizonyítják, hogy a kancellár írás, ecsetíráshoz kialakított korai formája már aHadakozó fejedelemségek korában is létezett.[1] Az i. e. 5-4. századtól kezdve, valamint aCsin (Qin)-dinasztia idején a pecsétírások feltehetően csak a hivatalos, méltató vagy díszes szövegek rögzítésére használhatták, míg a mindennapos gyakorlatban a kancellár írással írtak.[2]
A hagyomány tudni véli a kancellár írás megalkotóját is, akiCseng Miao (Cheng Miao) 程邈 (i. e. 240-i. e. 207.) volt.[3]Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) kishivatalnokának életének részleteiről alig maradt fenn bármi említésre méltó, annyit lehet tudni róla, hogy az Első Császár bebörtönöztette, és a börtönévei alatt alkotta meg a kancellár írást.[4]
A „kancellár írás” kínai megnevezésében (li-su (lishu)) szereplőli 隸 írásjegy jelentése: 'szolga', 'rabszolga', 'alávetett (személy)'. A szónak az írásfajta megnevezéséhez kapcsolásának miértje bizonytalan. Vannak, akik azt feltételezik, hogyCsao Miao (Zhao Miao) bebörtönzésének történetére utalhat a név.
A kancellár írásnak magyarul nincs egységes megnevezése, de a legtöbb változat a kancellár, illetve a kancellária szavak valamelyikét használja, lásd:kancelláriai írás,[5]kancellista írás[6],kancelláriai stílus[7], ezenkívül még találkozni azírnokírás,hivatali írás[8], illetve ahivatalos írás,hivatalnoki írás[9] változatokkal is.
A kancellár írás aHan-korban vált hivatalos írásstílussá. Az ekkor bevezetett hivatalnoki vizsgarendszer (amely intézmény 1905-ig fennmaradt) keretei között lebonyolított írásbeli vizsgák alkalmával a jelöltek kancellár írással megfogalmazott dolgozatban kellett számot adni tudásukról.[10]
Amikor i. sz. 175-ben Ling 靈 császár (156-189) elrendelte, hogy a legfontosabbkonfuciánus szent könyv teljes szövegét felállított kőtáblákra véssék, a korszak ünnepelt kalligráfusának,Caj Jung (Cai Yong)nak a kancellár stílust használó kézírása volt a minta.[11]
A kancellár írás jellegzetes szögletességét a későbbi formák is megőrizték. A kis változtatással megalkotott „szabályos” vagy „standard” stílus, az úgy nevezettkaj-su (kaishu) megjelenéséig, és annak 7. századi bevezetéséig Kína hivatalos írásstílusának számított.[12] Jelentőségét azonban kínai és japán kalligráfiában mindmáig megőrizte.
| Típusok, stílusok | .svg) | |
|---|---|---|
| Nyomdai karaktertípusok, digitális fontok | ||
| Átírások | ||
| Rokon írásrendszerek |
| |
| Egyéb | ||
