Területén évezredekig az őslakosok különböző csoportjai éltek. A 16. század végén a britek és a franciák felfedező utakat indítottak a területre, melyeket később az atlanti parton való letelepedés követett. 1763-ban a parttól nyugatabbra fekvő földek birtoklásáért vívotthétéves háborút követőenFranciaország majdnem az összes észak-amerikai gyarmatát elvesztette. 1867-ben három brit gyarmat konföderációjával létrejött Kanada, egy négy tartományból álló, szövetségi alapon szervezettdomínium.[11][12] AzEgyesült Királysággal szembeni nagyobb autonómia megszerzésének folyamatának csúcspontja az1931-es westminsteri statútum volt, ami a brit parlamenttől való maradék jogi függést megszüntetőCanada Act 1982-vel(1982-es törvény Kanadáról) fejeződött be.
Kanada egytíz tartományból és három területből állóföderáció, melynek fővárosaOttawa. Politikai berendezkedése alapjánparlamentáris demokrácia ésalkotmányos monarchia, a jelenlegiállamfőjeIII. Károly. Kanada hivatalosan kétnyelvű ésmultikulturális állam, az angol és a francia is hivatalos nyelv, szövetségi szinten ésÚj-Brunswick tartományban egyaránt. Mint technológiailag fejlett ipari állam, Kanada gazdasága igen szerteágazó, és erősen függ a bőséges természeti erőforrásoktól, valamint a kereskedelemtől, különösen az Egyesült Államokkal, mellyel az ország nagy múltra visszatekintő és összetett kapcsolatban áll. A fosszilis tüzelőanyagoknak és a vízierőműveknek köszönhetően az ország azenergetika terén önellátó. Kanada tagja aG8-nak és aG20-nak, aNATO-nak, azOECD-nek, aWTO-nak, aNemzetközösségnek, aFrankofóniának, azOAS-nak, azAPEC-nek és azENSZ-nek.
AKanada név (angolulCanada;kiejtése angolul:[ˈkænədə], franciául:[kanada]) aSzent Lőrinc-folyónál beszéltirokézkanata szóból ered, melynek jelentése „falu”, „település”. 1535-ben a maiQuébec város helyén élő őslakosok ezt a szót használtákJacques Cartier, francia felfedező eligazítására Stadacona falu irányába.[13][14] Cartier később aCanada szót használta nem csak a falura való hivatkozásként, de a Donnacona (Stadacona törzsfője) által uralt egész területre is; az európai könyvek és térképek 1545-re kezdtekCanadaként utalni erre a területre.[13][15]
A17. század elejétőlÚj-Franciaország Szent Lőrinc-folyó és aNagy-tavak északi partjai mentén található területét hívtákCanadának, amit később két brit gyarmatra,Felső-Kanadára ésAlsó-Kanadára osztottak fel, melyeket 1841-benKanada Tartomány(Province of Canada) néven újraegyesítettek.[16] Az 1867-es kanadai konföderáció létrehozását követően az ország hivatalos neve Kanada(Canada),[17] a címe pedigdomínium lett;[18][19] így a kombináltKanada Domínium(Dominion of Canada) nevet használták az 1950-es évekig. Azután, hogy Kanada kifejezésre juttattaNagy-Britanniától való politikai függetlenségét, a szövetségi kormány egyre inkább a simaKanada megnevezést kezdte használni az állami dokumentumokon és szerződéseken; ezt a változást jelölte a nemzeti ünnep, aDominion Day(Domínium-nap) átnevezéseCanada Dayre(Kanada-nap) 1982-ben.[20]
Egybeszerkesztett műholdkép Kanadáról. AKanadai-pajzs uralkodó növényzete északkeleten atajga. AzArktiszon főleg jégmezők éstundra található. A kanadaiSziklás- ésParti-hegység területéngleccserek láthatók. A mezőgazdaságot a sík és termékenyprérik tartják fent. Délkeleti síkságon, ahol a kanadai lakosság többsége él, a Szent Lőrinc-folyót a Nagy-tavak táplálják
Kanada az észak-amerikai szárazföld északi részén fekszik. Szárazföldi határa az Amerikai Egyesült Államokkal (Alaszkát is beleszámítva ennek hossza 8890 km), valamint – 2022 óta – aNares-szorosban lévőHans-szigeten(en)Dániával van.[21] Három óceán veszi körül, keleten az Atlanti-óceán, nyugaton a Csendes-óceán, északon pedig a Jeges-tenger. Kanada a teljes területe alapján a második legnagyobb területű országOroszország után, az észak-amerikai kontinensen Kanada a legnagyobb. A szárazföldi területét számítva a második legnagyobb.[22]
1925 óta Kanada magának követeli az Arktiszt a 60. és 141. nyugati hosszúsági kör között,[23] de e követelését nem minden állam ismeri el. A legészakibb település Kanadában és a világon is aCanadian Forces Station (CFS)Alert azEllesmere-sziget északi csücskénél, a 82,5-ös északi szélességi körön, csupán 817 kilométerre azÉszaki-sarktól.[24] Kanada arktiszi részét állandó jég éspermafroszt borítja. Főleg a számtalan északi sziget miatt Kanada rendelkezik a világon a leghosszabb, 243 000 kilométeres partvonallal.[25] Azutolsó jégkorszak óta nyolc erdős régióra oszlik fel.[26] Óriási mérete, valamint földrajzi, ökológiai, növényzetbeli és terepi változatossága miatt többféle éghajlattal is rendelkezik.[27]
Kanada geopolitikai térképe, melyen láthatók a tartományok és területek, a nemzetközi határ, a jelentősebb városok és a környező terület
Népsűrűsége a világon legalacsonyabbak közé tartozik, mindössze 3 fő/km².[28] A legsűrűbben lakott régió az ország délkeleti részén a Québec city és Windsor vonalán (Dél-Québecben és Dél-Ontarióban), a Nagy-tavak vidéke és a Szent Lőrinc-folyó mentén található.[29]
Ettől északra helyezkedik el aKanadai-pajzs, aFöld egyik legrégibb szárazulata, mely a legutóbbi jégkorszak felszínformálásának nyomait viseli magán: a talajréteg vékony, a kéreg gazdag ásványokban, és a jégvájta mélyedésekben soktó ésfolyó alakult ki. Kanadában sokkal több tó van, mint bármely más országban, és a világ édesvízkészletének nagy része az itteni tavakban található.[30] A kanadaiSziklás-hegység és a Parti-hegység gleccserei szintén tartalmaznak édesvizet.
A pajzstól keletre fekszikLabrador. ASzent Lőrinc-öblötÚjfundland szigete, az ország legkeletibb része zárja el az óceántól. Az öböl kezdete, a Szent Lőrinc-folyó torkolata a világ legnagyobbtölcsértorkolata. Újfundlandtól délnyugatra találhatóÚj-Skócia félszigete, attól északra pedig aPrince Edward-sziget. Az Új-Skócia és Új-Brunswick közé benyúló keskenyFundy-öbölben alakul ki a világon a legmagasabb dagály.
A Sziklás-hegységben, Albertában találhatóMount Yamnuska
Az Egyesült Államok és Kanada nemzetközi határán fekvőNiagara-vízesésAz albertaiMoraine-tó aBanff Nemzeti Parkban – az ország legrégebbi nemzeti parkjában. A tó volt látható az 1969-es és 1979-es szériájú, 1970 és 1993 között kibocsájtott 20kanadai dolláros bankjegyek hátoldalán.
Kanada legnagyobb része amérsékelt éghajlati övben fekszik. A kelet-nyugati irányú hegységek hiánya miatt az éghajlati zónák között nem éles határvonalak, hanem széles átmeneti területek alakultak ki. Az éghajlatra általában a meleg nyarak és az európaiaknál jóval keményebb, hideg telek jellemzők. A nyarak észak és kelet felé haladva válnak egyre hűvösebbé. Az ország északi része az állandóan fagyossarkvidéki övbe nyúlik. A csapadék az ország délnyugati részének partmenti régióiban a legtöbb.
Tengerparti táj az új-skóciai Peggys Cove-nál; a tartományt hosszú ideig az atlanti-óceáni halászat tartotta fenn
Az átlagos téli és nyári hőmérséklet nagymértékben különbözik Kanada tájain. A telek nagyon hidegek lehetnek az ország sok régiójában, különösen a belső és a prérin fekvő tartományokban, aholkontinentális éghajlat van, –15 °C körüli napi átlaghőmérséklettel,[31] ami –40 °C alá is eshet,[32] a hidegérzetet pedig tovább növelheti a szél. A parttól távolabbi területeken, leginkább északon, a hó akár hat hónapig is megmaradhat. A parton fekvő Brit Columbia kivételt képez mérsékelt éghajlatával, enyhe és esős teleivel.
A keleti és a nyugati partokon a nyári átlagos napi hőmérsékleti maximum általában 20 °C körül mozog, míg az ország belsejében az átlagos napi hőmérsékleti maximum 25 és 30 °C közé esik, bár bizonyos vidékeken extrém esetekben a hőmérséklet 40 °C fölé is emelkedhet.[33][34] Kanada éghajlatával kapcsolatban további információkkal szolgál az Environment Canada website.[35]
Azőslakos és azinuit népek hagyományai szerint a bennszülöttek már az idők kezdete óta ezen a földön éltek, míg a régészeti kutatások az északi Yukon területen 26 500 évvel ezelőttről, a déli Ontarióban pedig 9500 évvel ezelőttről tudják kimutatni az emberi jelenlétet.[38][39] Az őslakosok létszáma a terület mérete alapján készült becsülés szerint az 1400-as évek végén 200 000 és 2 millió között lehetett; az Európából származóinfluenza-,kanyaró-, éshimlőjárványok ismételt kitörései, az európaiakkal való kapcsolat egyéb negatív hatásaival együtt akár 85–90%-os népességcsökkenést is eredményezhettek a kapcsolatfelvételt követően, főként az első két évszázadban.[40][41]
Kanada legfontosabb iparága az 1800-as évekig a szőrmekereskedelem volt
Az első európaiak i. sz. 1000 körül vetődtek ide, amikor avikingek rövid időre letelepedtekL’Anse aux Meadows-nál; a telep pusztulása után egészen 1497-ig nem történt újabb kísérlet Észak-Amerika felfedezésére, mígnem az olaszGiovanni Caboto (John Cabot) felderítette Kanada atlanti partjátAnglia számára,[42] ezt követően pedig Jacques Cartier francia felfedező tett újabb felfedezőutakat, 1534 és 1542 között.[43]
Samuel de Champlain francia felfedező 1603-ban érkezett a földrészre, és 1605-benPort Royalnál, majd 1608-ban,Québecben létrehozta az első állandó európai településeket.[44][45] Ezekből lettAcadia és Kanada fővárosa. Új-Franciaország francia gyarmatosítói közé tartozócanadienek a Szent Lőrinc-folyó vidékén nagy területet népesítettek be, az acadiaiak pedig a maitengeri tartományok területén éltek, miközben a francia szőrmekereskedők és akatolikus hittérítők a Nagy-tavak és aHudson-öböl vidékét derítették fel, utat találtak aMississippi menténLouisianáig.
Az1763-as királyi proklamáció Új-Franciaország területének egy részéből létrehoztaQuébec Tartományt ésÚj-Skóciához annektálta aBreton-foki-szigetet.[50] A kiáltvány emellett korlátozta afrancia kanadaiak nyelvi és vallási jogait is. 1769-ben a St. John's-sziget (jelenlegPrince Edward-sziget) különálló gyarmat lett.[51] Egy esetleges québeci konfliktus elkerülésére az 1774-esQuébec törvény(Quebec Act) kiterjesztette Québec területét a Nagy-tavakra és azOhio völgyére, és visszaállította a francia nyelvet, a katolikus vallást, valamint a francia polgári törvényeket Québecben. Ez a tizenhárom gyarmat sok lakóját feldühítette, és hozzájárult azamerikai függetlenségi háborúhoz.[52] Kanada az amerikai függetlenségi háború alatt végig az angolok oldalán állt, a brit hadsereget kanadai lakosokból verbuvált katonák egészítették ki, az amerikai erők pedig több alkalommal támadást intéztek délről Kanada ellen.
Az1783-as párizsi békeszerződés elismerte az amerikai függetlenséget és átengedte a Nagy-tavaktól délre található területeket az Egyesült Államoknak. Körülbelül 50 000 lojalista menekült az Egyesült Államokból Kanadába.[53] A tengerparti területek lojalista településeinek átszervezése keretébenÚj-Brunswickot leválasztották Új-Skóciáról.[54] Hogy megfeleljenek a québeci angolul beszélő lojalisták igényeinek, az1791-es törvény az alkotmányról(Constitution Act of 1791) felosztotta a tartományt a francia ajkú Alsó-Kanadára és az angol ajkú Felső-Kanadára, mindkettőnek saját választott törvényhozó gyűlést biztosítva.[55]
Robert HarrisFathers of Confederation(A konföderáció atyjai) című festménye, mely egyesíti az 1864-es charlottetowni és québeci konferenciák jeleneteit
(Felső- és Alsó-) Kanada volt az1812-es háború fő frontja az Egyesült Államok és a Brit Birodalom között. Kanada védelme hozzájárult az egységérzet kialakulásához a brit észak-amerikaiak körében.[56]
A nagyméretű bevándorlás Kanadába Britanniából ésÍrországból 1815-ben kezdődött.[57] 1825 és 1846 között 626 628 európai bevándorló érkezett Kanada kikötőibe.[58] Az 1891 előtt Kanadába érkezett európaiak harmada-negyede fertőző megbetegedésben halt meg.[59]
A 19. század elejére afaipar fontosságában megelőzte a szőrmekereskedelmet.
Afelelős kormány iránti igény a félbeszakadt1837-es lázadásokhoz vezetett. A Durham-jelentés ezek után javasolta a felelős kormányzat felállítását és a francia kanadaiak brit kultúrába történő beolvasztását.[60] Az1840-es egyesítési törvény(Act of Union 1840) összevonta a két Kanadát Kanada Tartomány néven.[61] 1849-re az összes brit észak-amerikai tartományban felállították a felelős kormányzatot.[62]
Az Egyesült Államok és Britannia között 1846-ban aláírtoregoni szerződés véget vetett azoregoni határvitának és kiterjesztette a határt nyugati irányba a 49-es szélességi kör mentén, megnyitva az utat a Vancouver-szigeti (1849) és a Brit Columbiai (1858) brit gyarmatok kialakítása előtt.[63] Kanada egy nyugati felfedező expedíciósorozatot indított aRupert's Landre(Rupert földje) és az Arktiszra vonatkozó területi igény megalapozásához.
Az animáció Kanada területi fejlődését, valamint a tartományok és területek változásait mutatja be
Több alkotmányozó gyűlést követően az1867-es törvény az alkotmányról(Constitution Act, 1867) elhozta az államszövetség létrejöttét, 1867. július 1-jén megalapítva az egységes Kanada Domíniumot, amely négy tartományból állt: a korábbi Kanada Tartomány Felső- és Alsó-Kanada határai mentén szétvált Ontarióból és Québecből, valamint Új-Skóciából és Új-Brunswickból.[11][64][65] Kanada átvette az irányítást a Rupert's Land és azÉszaknyugati terület(North-Western Territory) felett, hogy létrehozza azÉszaknyugati területeket(Northwest Territories), ahol amesztic népcsoport sérelmei aRed River felkeléshez, majd 1870 júliusában Manitoba tartomány létrehozásához vezettek.[66] Brit Columbia és a Vancouver-sziget (melyek 1866-ban egyesültek) 1871-ben, a Prince Edward-sziget pedig 1873-ban csatlakozott az államszövetséghez.[67]
John. A. Macdonald konzervatív párti miniszterelnök kormánya egy vámokra épülő nemzeti politikát dolgozott ki, hogy megvédje a születőben lévő kanadai termelőipart.[68][69] A nyugat megnyitására a kormány támogatta három, a kontinenst átszelő vasútvonal kiépítését, aTörvény a domíniumi földekről(Dominion Lands Act) megnyitotta a prériket a letelepedés számára és megalapította azÉszaknyugati Lovasrendőrséget(North-West Mounted Police) az e területek fölötti hatalom biztosítására.[70][71] 1898-ban aklondike-i aranylázat követően, az Északnyugati területeken a kanadai kormány létrehozta Yukon területet.Wilfrid Laurier liberális miniszterelnök idején a kontinentális Európából érkező bevándorlók benépesítették a prériket, 1905-ben pedig Alberta és Saskatchewan tartományokká váltak.[67]
Az 1917-esvimyi csatát a kanadai katonák nyerték meg
1914-ben Nagy-Britannia hadüzenetével Kanada automatikusan belépett azelső világháborúba.[72] A nyugati frontra küldött önkéntesek később egy külön kanadai alakulat, aCanadian Corps részévé váltak.[72] Az alakulat jelentős szerepet játszott avimyi és más nagyobb csatáknál.[72] A körülbelül 625 000 főből mintegy 60 000 elesett, további 173 000 pedig megsebesült.[73] MiutánRobert Borden konzervatív miniszterelnök be akarta vezetni a kötelező katonai szolgálatot a francia ajkú québeciek tiltakozása ellenére, kitört az1917-es sorozási válság.[72] 1919-ben Kanada Nagy-Britanniától függetlenül csatlakozott aNépszövetséghez,[72] majd 1931-ben a westminsteri statútum megerősítette Kanada függetlenségét.[74]
Anagy gazdasági világválság egész Kanada számára gazdasági nehézségeket hozott. Válaszul a tapasztalatokra a Szövetkezeti Közösségi Szövetség(Co-operative Commonwealth Federation) párt Alberta és Saskatchewan tartományokban több, a jóléti állam megteremtésének irányába mutató intézkedést vezetett be, különösenTommy Douglas vezetésével az 1940-es és 1950-es években.[75] KanadaWilliam Lyon Mackenzie King liberális miniszterelnök irányítása alatt amásodik világháborúba belépve önállóan üzent hadatNémetországnak, három nappal a brit hadüzenet után. Az első kanadai egységek 1939 decemberében érkeztek meg Nagy-Britanniába.[76]
A kanadai csapatok fontos szerepet játszottak azatlanti csatában, a sikertelen 1942-esDieppe-i rajtaütésnél Franciaországban,Olaszország 1943-as szövetséges megszállásában, aD napon, 1944-ben történt partraszállásnál, majd ezt követően azOverlord hadműveletben és aScheldti csatában.[72]Hollandia megszállása idején Kanada menedéket nyújtott a holland uralkodónak, és a kanadai erők tevékenyen is részt vettek az országnémet uralom alól való felszabadításában.[77] A Nagy-Britanniának,Kínának, aSzovjetuniónak és természetesen Kanadának előállított háborús felszerelés gyártása miatt a kanadai gazdaság virágzott. Annak ellenére, hogy Québecben egy újabbsorozási válság alakult ki, Kanada a háborút a világ egyik legnagyobb hadseregének birtokában fejezte be.[76] 1945-ben, még a háború alatt, Kanada az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik alapító tagja lett.[72]
Ez a növekedés, kombinálva az egymást követő liberális kormányok politikájával egy újkanadai identitást hozott létre, melyet 1965-ben ajuharleveles zászló,[78] 1969-ben a hivatalos kétnyelvűség,[79] 1971-ben pedig a hivatalos multikulturalizmus elfogadása fémjelzett.[80] Szociáldemokratikus programokat is indítottak, melyek keretében bevezették az általánosegészségbiztosítást, anyugdíjrendszert és adiákhitelt(wd), bár a tartományi kormányok, különösen Alberta és Québec tiltakoztak sok ilyen, a hatáskörük korlátozásának tartott lépés ellen.[81] Végül egy újabb sor alkotmányozó konferencia után, 1982-ben megszületett az Egyesült Királyságból „hazahozott”kanadai alkotmány és ajogok és szabadságok kanadai chartája.[82]
Ugyanebben az időszakban, Québecben mélyreható társadalmi és gazdasági változások történtek acsendes forradalom(Quiet Revolution) révén, miáltal megszületett a tartománynacionalista mozgalma és a náluk radikálisabbFront de libération du Québec (FLQ), melynek tevékenysége okozta az 1970-esOktóberi válság(October Crisis) kitörését.[83] Egy évtizeddel később, 1980-ban a Québec szuverén-szövetségessé tételéről tartott eredménytelennépszavazást[83] 1990-ben több sikertelen alkotmánymódosítás követte.[84] 1995-ben egy újabb népszavazást tartottak, ahol a szuverenitás 50,6% ellene és 49,4% mellette arányban bukott el.[85] 1997-ben aLegfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy egy tartomány egyoldalú kiválása alkotmányellenes lenne, és aparlament elfogadta a Tisztázási törvényt(Clarity Act), ami kimondta az államszövetség tárgyalásos elhagyásának feltételeit.[85]
Az ország alkotmányos, föderatív monarchiaperszonálunióban Nagy-Britanniával. Kanada kormányzata parlamentáris, a demokráciának erős hagyománya van. AKanadai Parlament akanadai monarchiából („A Korona”), a választottKépviselőházból és a kinevezettSzenátusból áll.[86] A képviselőház tagjait aWestminster-modell szerint egyszerű többséggel választják egymandátumos választókerületekben. Az országos választásokat a miniszterelnöknek az előző választást követő legfeljebb öt éven belül ki kell írnia, de ha a kormány elveszít egybizalmi szavazást a Képviselőházban, akkor általában szintén új választást írnak ki.[87]
A Szenátus tagjait területi alapon osztják el, a miniszterelnök választja ki és afőkormányzó jelöli ki őket hivatalosan, hivatali idejük 75 éves korukig tart.[88] A 2011-es választásokon öt párt jutott be a szövetségi parlamentbe: a kormányzóKanadai Konzervatív Párt(Conservative Party of Canada), a hivatalos ellenzék tisztjét betöltőÚj Demokratikus Párt(New Democratic Party), aKanadai Liberális Párt(Liberal Party of Canada), a Québeci Blokk(Bloc Québecois) és aKanadai Zöld Párt(Green Party of Canada). A képviselettel rendelkező történelmi pártok száma igen jelentős Kanadában.
A kanadai szövetségi rendszer felosztja a felelősségi köröket a szövetségi kormányzat és a tíz tartomány között. A tartományokban egykamarás, a Képviselőházhoz hasonlóan működő választott törvényhozások vannak.[89] Kanada három területének is vannak törvényhozásai, de ezek kevesebb alkotmányos jogkörrel rendelkeznek, mint a tartományiak és vannak köztük strukturális eltérések is (például a Nunavut terület törvényhozásában nincsenek pártok és a döntéseket konszenzusos alapon hozzák).[90][91]
A Képviselőház ülésterme
Kanada alkotmányos monarchia, melyben a Korona tölti be a szimbolikus vagy ceremoniális végrehajtó hatalmi ágat.[92] A koronaIII. Károly kanadai királyból (az állam hivatalos államfőjéből), a kinevezettalkirályi képviselőiből, a főkormányzóból (ügyvivő államfő) és a tartományi alkormányzókból áll, ők végzik el az uralkodó legtöbb ceremoniális feladatát.[93] A politikai végrehajtó hatalom a miniszterelnökből (a kormányfőből) és a kormányból áll, ők végzik a kormányzás napi feladatait.[94] A kormányt az általában a Képviselőházból választott miniszterek alkotják és a miniszterelnök vezeti, aki általában a Képviselőház bizalmát bíró párt vezetője.[94]
A Miniszterelnöki Hivatal(Office of the Prime Minister) a kormány egyik legbefolyásosabb intézménye,[95] a hivatal kezdeményezi a legtöbb törvényjavaslatot és részt vesz a kormánytagok, szenátorok, szövetségi bírák, állami társaságok, kormányzati ügynökségek vezetőinek és a főkormányzó kiválasztásában. A Korona formálisan jóváhagyja a parlament által hozott törvényeket és a miniszterelnök kinevezéseit.[96] A második legtöbb képviselői hellyel rendelkező párt vezetőjéből lesz általában az ellenzék vezetője(Leader of the Opposition), aki része a kormányt ellenőrző parlamentáris rendszernek.
A tíz tartomány mindegyikének egykamarás, választott törvényhozása, valamint kormánya van, a tartományi miniszterelnököket(premier) ugyanolyan módon választják meg, mint a miniszterelnököt. A király „provinciális” képviselői az alkormányzók(lieutenant governor), akiket a szövetségi miniszterelnök nevez ki.
A legtöbb tartományban a három nagy párt „fiókpártjai” a politikai élet meghatározói – ezek azonban (az Új Demokratikus Párt(New Democratic Party) szervezeteinek kivételével) hivatalosan nem kapcsolódnak a szövetségi szinten tevékenykedő pártokhoz. Néhol a regionális politikai erők is nagy súllyal bírnak (például a Saskatchewan Párt(Saskatchewan Party) vagy a Labrador Párt(Labrador Party)).
Különleges a helyzet Québecben, ahol jó ideig a szeparatistaParti Québecois és a föderalistaParti libéral du Québec küzdelme volt a meghatározó, napjainkra azonban két kisebb, elsősorban nem a tartomány önállóságának kérdésével foglalkozó párt, a jobboldaliAction démocratique du Québec (ADQ) és a baloldaliQuébec solidaire is nagyobb súlyra kezd szert tenni (bár a helyi parlamentbe még csak azADQ jelöltjei kerültek be).
A területek politikai hatalma kisebb, mivel ilyen típusú közigazgatási egységet a parlament törvényekkel hozhat létre, míg a tartományok önállósága az alkotmányon alapul. Sokak szerint a területek lakossága így nem kap megfelelő képviseletet a parlamentben.
A területek élén egy-egy biztos(commissioner) áll; jogosítványai megegyeznek egy alkormányzóéival, de nem képviseli az uralkodót. A biztosokat a szövetségi kormány nevezi ki.
A területek kormányai és a szövetségi kormány között gyakoriak a feszültségek, főként a természeti erőforrások és a befektetések kapcsán. Bár a területeken a legnagyobb az egy főre jutó bevétel, mégis magas a szegénység aránya az elszigeteltség, az áruk szállításának nehézségei és költségei, a munkahelyek hiánya és más társadalmi problémák miatt.
Kanada 10 tartományra(province) és 3 területre(territory) oszlik. Ezek az országrészek az alábbi régiókba csoportosíthatók: Nyugat-Kanada, Középső-Kanada, Atlanti-Kanada, Észak-Kanada (amely három területet Yukont, az Északnyugati területeket és Nunavutot tartalmazza), valamint a Középső- és Atlanti-Kanadát magába foglaló Kelet-Kanada. Tartományt Kanada alkotmánya hozhat létre, míg területet a szövetségi jog(federal law). A szövetségi kormány ennél fogva közvetlenebb irányítást gyakorol a területek felett, míg a tartományi kormányzatok több önállósággal és jogosítvánnyal rendelkeznek. A tartományoknak és a területeknek egyaránt megvannak a saját szimbólumaik.
A társadalmi élet nagy részében a tartományok szerepvállalása meghatározóbb, mint a szövetségi kormányzaté (példáulegészségügy,oktatás, jóléti intézmények); a világon egyedülálló módon a tartományok együttes bevétele meghaladja az állami bevétel összegét. A szövetségi kormány olyan saját rendelkezéseket vezethet be az egyes tartományokban, mint például aKanada egészségügyi törvénye(Canada Health Act), a tartományok pedig kibújhatnak ezek alól, de ez a gyakorlatban ritkán történik meg. A szövetségi kormány a kiegyenlítő kifizetések segítségével biztosítja a méltányosan egységes szolgáltatási szabályokat és az adózásnál a gazdagabb és szegényebb tartományok közti különbség megtartását.[97]
Azalkotmány az ország elsődleges törvénye, mely írott forrásokból és íratlan szokásokból áll.[98] Az 1867-es törvény az alkotmányról(Constitution Act, 1867) megerősítette az „elveiben az Egyesült Királyságéhoz hasonló” parlamenti precedensre építő kormányzatot, és felosztotta a jogköröket a szövetségi és a tartományi kormányok között; az 1931-es westminsteri statútum teljes autonómiát biztosított; és az 1982-es törvény az alkotmányról(Constitution Act, 1982) tartalmazta ajogok és szabadságok kanadai chartáját amely biztosítja a kormány által rendszerint nem felülbírálható alapvető jogokat és szabadságokat (bár, a „függetlenül” szakasz lehetővé teszi a szövetségi parlamentnek és a tartományi törvényhozásoknak a charta bizonyos rendelkezéseinek ötéves időtartamra való felülbírálását) illetve tartalmazta az alkotmány módosítására vonatkozó szabályokat.[98]
Kanadában tartományi és szövetségi szintű bíróságok is működnek, mivel a szövetségi jog mellett az egyes tartományok törvényhozása is alkot jogszabályokat. Kanada igazságszolgáltatása fontos szerepet játszik a törvények értelmezésében és rendelkezik az alkotmányellenes törvények érvénytelenítésének jogával.[99] AKanadai Legfelsőbb Bíróság a legmagasabb szintű bíróság és a végső döntnök, melynek vezetője 2000 óta (az első női főbíró) Beverley McLachlin.[100] A kilenc tagot a főkormányzó nevezi ki a miniszterelnök és az igazságügyi-miniszter javaslatára. A felsőbb és a fellebbviteli szinteken minden bíró kinevezését kormányfüggetlen jogi testületekkel való konzultáció előzi meg. A tartományi és területi szintek felsőbb bíróságaiba szintén a szövetségi kormány nevezi ki a tagokat. A tartományokon és területeken belüli alacsonyabb szintű bírói posztokra a helyi kormány nevezi ki a tagokat.[101]
A szokásjogon alapuló igazságszolgáltatás jellemző mindenhol, kivéve Québecet, ahol a római jogon alapuló rendszer dominál.[102] A büntetőjog kizárólagos szövetségi hatáskör és így egységes az egész országban.[103] Az igazságszolgáltatás, beleértve a büntetőbíróságokat, tartományi jogkörbe tartozik, de Ontario és Québec kivételével az összes tartomány vidéki területein a rendfenntartást, szerződés alapján a szövetségi Királyi Kanadai Lovasrendőrség(Royal Canadian Mounted Police) végzi.[104]
Egy szovjetTu–95 Bear H repülőgép, melyet a Kanadai Légierő McDonnell DouglasCF-188 Hornet vadászgépe kísér, 1987-benA Kanadai Haditengerészet két hadihajója, a HMCS Vancouver (FFH 331), egyHalifax osztályú fregatt és a HMCS Algonquin (DDG 283), egyIrokéz osztályú rombolóPearl Harborban, a RIMPAC, a világ legnagyobb nemzetközi tengeri hadgyakorlata résztvevőjekéntKét kanadai LAV III gyalogsági harcjármű a CFB Gagetown bázis közelébenKanadai katonákAfganisztánban
Kanada és az Egyesült Államok között húzódik a világ leghosszabb, nem védett határa, a két állam együttműködik a katonai hadjáratokban és hadgyakorlatokon, emellett pedig egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei.[105] Kanada ettől függetlenül önálló külpolitikát folytat (többek között fenntartotta a teljes kapcsolatokatKubával és megtagadta a részvételt aziraki háborúban).[106] Ezen kívül történelmi kapcsolatokat ápol az Egyesült Királysággal, Franciaországgal illetve más korábbi brit és francia gyarmatokkal a Nemzetközösségben és a Frankofóniában betöltött tagságán keresztül.[107] Híresen jó a kanadai–holland kapcsolat, amely a második világháborúra nyúlik vissza, amikor a kanadaiak segítettek felszabadítani Hollandiát, és hagyomány, hogy a holland kormány minden évben tulipánokat (Hollandia egyik szimbólumát) ajándékoz Kanadának a felszabadításukban való segítség emlékére.[77]
Kanadának 65 ezer fős professzionális, önkéntes hadserege van, melyhez 25 ezer tartalékos tartozik.[108] Az egységesített kanadai haderőt(Canadian Forces) a hadsereg, a haditengerészet és a légierő alkotja.
Azangol kanadaiak a Brit Birodalomhoz és a Nemzetközösséghez fűződő erős kötődése vezetett Kanada részvételéhez a brit katonai akciókban amásodik angol–búr háborúban, valamint az első és a második világháborúban. Azóta Kanada amultilateralizmus mellett kötelezte el magát; a globális kihívásokat más nemzetekkel együttműködve próbálja megoldani.[109][110][111] Kanada alapító tagja volt az ENSZ-nek 1945-ben és a NATO-nak 1949-ben. Ahidegháború alatt Kanada az egyik fő tagja volt akoreai háborúban részt vevő ENSZ-erőknek és az Egyesült Államokkal közösen megalapította azÉszak-amerikai Légvédelmi Parancsnokságot (North American Aerospace Defense Command, NORAD) melynek eredeti feladata a Szovjetunió felől esetlegesen érkező légi támadások felderítése és elhárítása volt.[112]
Kanada vezető szerepet vállalt az ENSZ békefenntartó akcióiban. Az 1956-osszuezi válság során a későbbi miniszterelnökLester B. Pearson az ENSZ békefenntartó erő létrehozásának ötletével enyhített a feszültségeken.[113] Kanada azóta mintegy 50 békefenntartó küldetésben vett részt, beleértve minden ENSZ által vezetett békefenntartó műveletet 1989-ig,[114] és továbbra is állomásoztat erőket nemzetközi küldetésekbenRuandában, a voltJugoszlávia területén és máshol is. A kanadai békefenntartó katonák létszáma nagymértékben csökkent az 1990-es és a 2000-es években. 2006. június 30-án 133 kanadai személy vett részt világszerte az ENSZ békefenntartó küldetéseiben, közülük pedig csak 55 volt katona; összehasonlításképpen a kanadai békefenntartó katonák száma 1996. december 31-én 1044 volt.[115][116]
Kanada 1990-ben csatlakozott azAmerikai Államok Szervezetéhez(OAS), melynek közgyűlése 2000 júniusában az ontarióiWindsorban volt, a harmadik amerikai csúcstalálkozónak(Summit of the Americas) pedig 2001 áprilisában Québec városa adott otthont.[117] Kanada igyekszik kitágítani kapcsolatait a Csendes-óceánt körülvevő országok gazdaságaival az APEC tagságán keresztül.[118]
2001-ben Kanada bekapcsolódott azafganisztáni háborúba az amerikai stabilizációs erő részeként, és belépett az ENSZ által szankcionált, NATO-vezetteNemzetközi Biztonsági Közreműködő Erőbe is. Kandada a terv szerint 2011-ben kivonja csapataitKandahár tartományból,[119] amikorra az általa a küldetésre fordított teljes összeg a becslés szerint eléri majd a 11,3 milliárd dollárt.[120]
Kanada és az Egyesült Államok folytatják az állami és tartományi ügynökségeik integrálását a Nyugati Félgömbi Utazási Kezdeményezésbe(Western Hemisphere Travel Initiative) a közös határuk menti biztonság növelése érdekében.[121] A kanadai katasztrófaelhárító csapat(Disaster Assistance Response Team) az utóbbi években három nagy bevetésen vett részt, a kétszáz fős csapatot bevetették a2004-es karácsonyi szökőár után Dél-Ázsiában, aKatrina hurrikánt követően 2005-ben, majd ugyanazon év októberében akasmíri földrengés után is.
2007 februárjában Kanada, Olaszország, Nagy-Britannia,Norvégia és Oroszország bejelentette, hogy finanszírozni fognak egy 1,5 milliárd dolláros projektet, melynek célja olyanvédőoltások kidolgozása, amelyek emberéletek millióit menthetik meg a szegényebb országokban; továbbá felhívást intéztek a többi nemzethez, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez.[122] 2007 augusztusában Kanada Jeges-tenger feletti szuverenitását megkérdőjelezte az az orosz tengeralattjáró-expedíció, amely egy orosz zászlót helyezett el a tengerfenéken az Északi-sarkon. Kanada ezt a területét 1925 óta saját szuverén területének tekinti.[123]
Kanada egyike a világ leggazdagabb országainak, magas egy főre jutó nemzeti jövedelemmel rendelkezik, tagja az OECD-nek és a G8-nak. Egyike a világ tíz legnagyobb kereskedőnemzetének.[135] A vegyes gazdaságú[136] Kanada az Egyesült Államokhoz hasonlóan fejlett piacgazdasággal és magas életszínvonallal büszkélkedhet, ugyanakkor aHeritage Foundation piaci szabadság indexén az Egyesült Államokénál kisebb,[137] a legtöbb nyugat-európai országénál azonban nagyobb értéket ér el.[138][139] Kanada legnagyobb beszállítója az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság ésJapán.[140] 2008-ban Kanada termékbehozatala több mint 442,9 milliárd dollárt tett ki, melyből az Egyesült Államok részesedése 280,8, Japáné 11,7 az Egyesült Királyságé pedig 11,3 milliárd volt.[140]
Az 1990-es évek eleje óta a kanadai gazdaságot gyors növekedés jellemezte alacsonymunkanélküliséggel és a szövetségi szinten nagy költségvetésiszuficitekkel.[10] 2007. októberi adatok alapján a teljes Kanadára számolt munkanélküliség 5,9%-os volt, az egyes tartományok munkanélkülisége 3,6% (Alberta) és 14,6% (Új-Fundland és Labrador) között oszlik el.[141]
2008-ban Kanadának volt a legkisebbállamadóssága a G8 országai közül. Az OECD előrejelzése szerint az államadósságGDP-hez viszonyított aránya 2009-ben 19,5%-ra fog csökkenni, ami kevesebb mint a fele a G8 országokra előrejelzett 51,9%-os átlagnak. Ezen előrejelzések alapján Kanada államadóssága 50 százalékponttal alacsonyabb lesz, mint 1995-ös csúcsán, amikor a második legmagasabb volt a G8 országok között.[142]
2009 októberére a kanadai munkanélküliségi arány elérte a 8,6%-ot. A tartományi szintű munkanélküliség a manitobai 5,8%-tól az Újfundland és Labradorra jellemző 17%-ig változott.[141] 2008-ban a világ 2000 legnagyobb cégét felsoroló Forbes Global 2000-es listán 69 társaság kanadai volt, amivel az ország az 5. helyet érte el.[143]
A 20. században az ország nagyrészt agrárközpontú vidéki gazdasága a gyár- és bányaipar illetve a szolgáltatási szektor fejlődésével elsősorban ipari és városi gazdasággá alakult át. Mint más fejlett ipari országoknál is, a kanadai gazdaságot a lakosság háromnegyedét foglalkoztató szolgáltató szektor uralja.[144] Ugyanakkor a fejlett országokhoz képest szokatlanul fontos szerepet tölt be a gazdaság primer szektora, melyből afa- ésolajipar az ország két legfontosabb ágazata.
Kanada egyike azon kevés fejlett nemzeteknek, amelyek nettóenergiaexportőrök.[145] A keleti partoknál, a tengerben hatalmasföldgáz készletekkel rendelkezik, és nagy olaj és gáz készletei vannak Albertában is. A nagyathabascai bitumen lelőhelyeknek köszönhetően Kanadának van a világ második legnagyobb olajtartalékaSzaúd-Arábia után.[146] Québecben, Brit Columbiában, Újfundland és Labradorban, Új-Brunswickben, Ontarióban, Manitobában és a Yukon területen avízerőművek más lehetőséghez mérten olcsó megújuló energiaforrásként szolgálnak.[147][148]
Kanada a világ egyik legfontosabb mezőgazdasági termék előállítója, a kanadai préri az egyik legfontosabb forrása abúzának, arepcének és más gabonaféléknek.[149] Kanada a világ legnagyobbcink ésurán termelője, és világvezető sok más természeti erőforrásban is, mint például azarany, anikkel, azalumínium és azólom;[145] az ország északi részében, ahol a mezőgazdasági munka nehezen végezhető, sok az olyan város, amely a közeli bányának vagy faforrásnak köszönheti létét. Kanadának ezen túl méretes gyáripara is van a déli Ontario és Québec területére központosulva, különösen fontos iparágak azautó- és arepülőgépgyártás.[150][151] Az országipari kémkedésből származó vesztesége évente körülbelül 12 milliárd dollár.[152]
A gazdaság integrációja az Egyesült Államokéval jelentősen felgyorsult a második világháború óta. Ennek hatására akanadai nacionalisták félteni kezdték kulturális és gazdasági autonómiájukat aglobalizáció korszakában, amikor az amerikai televíziós műsorok, filmek és társaságok mindenhol jelen levőkké váltak.[153] Az 1965-ös Egyezmény az autóipari termékek kereskedelméről(Automotive Products Trade Agreement) megnyitotta a határokat a kereskedelem számára az autógyártó iparban. Az 1970-es években az önellátó energiagazdálkodás és a külföldi gyártulajdonlás fölötti aggodalmak hatásáraPierre Trudeau Liberális kormánya létrehozta a Nemzeti Energiaprogramot (National Energy Program, NEP) és a Külföldi Beruházásokat Ellenőrző Ügynökséget (Foreign Investment Review Agency, FIRA).[154]
Az 1980-as évekbenBrian Mulroney haladó konzervatív párti kormánya eltörölte a NEP-et és átnevezte a FIRA-t Investment Canadára (Kanadai Beruházás), hogy ezzel ösztönözze a külföldi beruházásokat.[155] Az Egyesült Államokkal kötött szabadkereskedelmi egyezmény 1988-ban eltörölte a két ország közötti vámokat, majd az 1990-es években azÉszak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) kiterjesztette a szabadkereskedelmi övezetetMexikóra is.[149] Az 1990-es évek közepén aJean Chrétien vezette liberális párti kormány elkezdett éves költségvetési többleteket jelenteni és egyenletesen visszafizetni az államadósságot.[156] Egy 2008. novemberi OECD jelentés alapjána 2008–ban kirobbant gazdasági világválság recesszióba taszíthatja Kanadát is, 10%-ra emelve a munkanélküliségi rátát.[157]
Kanada gazdasága nagymértékben függ a nyersanyagok kitermelésétől és kivitelétől. Emiatt, és az ország méretéből adódóan is, óriási, szövetségi szinten felügyelt, közlekedési rendszere van, több mint 1,4 millió kilométernyi közúttal, 10 nagy nemzetközi repülőtérrel és 300 kereskedelmi kikötővel, melyeken keresztül elérhető a Csendes- és az Atlanti-óceán, a Jeges-tenger, valamint a Nagy-tavak és aSzent Lőrinc-víziút is.[158] 2005-ben a szállítási szektor az ország GDP-jének 4,2%-át tette ki, míg az óriási bányászati, gáz- és olajkitermelő iparág csak a 3,7%-át.[159]
Kanadai állampolgári esküceremónia a bevándorlók számára, melynek fókuszában az uralkodó áll. Kötelező eleme a királyi portré, jelen esetben II. Erzsébeté.Kanada népsűrűsége 2021-ben
Kanada lakossága a 2006-os népszámlálási adatok alapján 31 612 897 fő volt, ami 5,4%-os növekedést jelent 2001 óta.[160] A növekedés nagyobbrészt az intenzívbevándorlást segítő politika eredménye. Ezzel Kanada a világ egyik leggyorsabban gyarapodó népességű állama (a 2020-as évek elején évi 1 millió fő körül). 2023. június 16-án a lakosság átlépte a 40 millió főt, amit megünnepeltek.
A lakosok körülbelül négyötöde az amerikai határ 150 kilométeres körzetén belül él. 37 285 800 ember él Kanadában a 2018-as népszámlálás alapján.
A lakosság hasonló aránya él városi területeken, melyek a Québec ésWindsor városok közti vonalon (különösen aGreater Golden Horseshoe-ban, Torontót és környékét is beleértve, Montrealban és Ottawában), a Brit Columbiában levőLower Mainlanden (Vancouverben és környékén), illetve az albertaiCalgary ésEdmonton városok alkotta vonal mentén koncentrálódnak.[161]
Kanadában a legnagyobb az egy főre eső bevándorlási arány a világon, a gazdasági irányvonalnak és családegyesítéseknek köszönhetően. Emellett Kanada sok menekültet is befogad. Az új bevándorlók leginkább az olyan nagyvárosokban telepednek le, mint például Toronto és Vancouver.[162] Az újonnan betelepülők száma 2010-ben a becslés szerint elérheti a 240 000–265 000 főt.[163]
Más fejlett országokhoz hasonlóan, Kanadában is demográfiai elmozdulás van folyamatban egy öregebb népesség irányába, több nyugdíjassal és kevesebb munkaképes korú lakossal. 2006-ban a lakosság átlagos életkora 39,5 év volt.[164] A népszámlálási adatok arra is rámutatnak, hogy bár a bevándorlás emelkedett 2001 óta (ami nagyobb mértékű népességnövekedést eredményezett, mint a megelőző népszámlálások közti időszakban) a kanadai lakosság elöregedése nem lassult le a vizsgált időszakban.
A 2006-os népszámlálási adatok alapján a legnagyobb etnikai csoport az angol (21%), melyet a franciák (15,8%), a skótok (15,2%), az írek (13,9%), a németek (10,2%), az olaszok (5%), a kínaiak (3,9%), az ukránok (3,6%) és az őslakosok (3,5%) csoportja követ. A válaszadók körülbelül harmada a „kanadait” jelölte meg saját etnikumaként.[166]
Kanada őslakossága körülbelül kétszer gyorsabban nő, mint a kanadai átlag, és 2006-ban a lakosság 3,8%-a vallott őslakos származást. A lakosság 16,2%-a tartozott nem őslakoslátható kisebbséghez (a kanadai kormány meghatározása alapján a nem fehérek, illetve nem kaukázusiak, és nem is őslakosok).[167] A legnagyobb látható kisebbségek adél-ázsiaiak (4%), a kínaiak (3,9%) és a feketék (2,5%).[168] 1961-ben Kanada népességének még kevesebb, mint 2%-a (körülbelül 300 000 fő) tartozott valamely látható kisebbséghez, az őslakosok száma pedig körülbelül 1% volt.[169][170]
2006-ban Vancouver lakosságának 51%,Toronto lakosságának 46,9%-a tartozott valamelyik látható kisebbséghez.[171][172] 2001 és 2006 között a látható kisebbségekből álló lakosság 27,2%-kal emelkedett.[168] A Kanadai Statisztikai Hivatal(Statistics Canada) 2005. márciusi előrejelzése szerint a nem európai származásúak 2012-re többségbe kerülnek mind Torontóban, mind Vancouverben.[173] Ugyanezen hivatal 2005-ös előrejelzése alapján a látható kisebbségek aránya 2017-re elérheti akár a 23%-ot is. Egy 2007-es kutatás megállapította, hogy majdnem minden ötödik kanadai (19,8%) külföldi születésű.[174] Az új bevándorlók majdnem 60%-a Ázsiából (beleértve aKözel-Keletet is) származik.[174]
Québec city népessége főként francia-ajkúakból áll
Kanada két hivatalos nyelve az angol és a francia. A hivatalos kétnyelvűséget ajogok és szabadságok kanadai chartája, a hivatalos nyelvekről szóló törvény(Official Languages Act), és az úgynevezett hivatalosnyelv-szabályzatok(Official Language Regulations) definiálják, melyeket a hivatalos nyelvek biztosa alkalmaz. Az angolnak és a franciának azonos helyzete van a szövetségi bíróságokon, a parlamentben és az összes szövetségi intézményben. Az állampolgároknak joguk van, ahol megfelelő mértékű igény van erre, hogy a szövetségi kormány szolgáltatásait angolul vagy franciául vegyék igénybe és a hivatalos nyelvi kisebbségeknek biztosítva van az oktatás minden tartományban és területen.[175]
Az angol és a francia a lakosság 59,7% illetve 23,2%-ának anyanyelve,[176] és a lakosság 68,3%-a illetve 22,3%-a használja e nyelveket az otthonában.[177] A kanadaiak 98,5%-a beszél angolul vagy franciául (67,5% csak angolul, 13,3% csak franciául, míg 17,7% mindkét nyelven beszél).[178] Az angol és a francia hivatalos nyelvi közösségekként 73,0% és 23,6%-os lakossági arányt érnek el.[178]
Bár a francia-ajkú kanadaiak több mint 85%-a Québecben él, mégis jelentősfrankofón lakosság található Ontarióban, Albertában és Manitoba déli részén.[179]Új-Brunswickban (New Brunswick), az egyetlen hivatalosan kétnyelvű tartományban a lakosság 33%-át teszi ki az acadiai (francia) népesség.[180] Az acadiaiak emellett megtalálhatók Új-Skócia délnyugati részén, a Cape Breton-szigeten és a Prince Edward-sziget középső és nyugati részén. Québecen kívül Ontarióban él a legnagyobb francia-ajkú népesség. Afrancia nyelv chartája(Charter of the French Language) a franciát tette hivatalos nyelvvé Québecben.[181]
A többi tartománynak nincs hasonló hivatalos nyelve, de az angol mellett a franciát használják az útmutatókban, a bíróságokon és más kormányzati szolgáltatások igénybevételénél. Manitobában, Ontarióban és Québecben az angol és francia nyelv egyaránt használható a tartományi törvényhozásban, és a törvényeket mindkét nyelven beiktatják. Ontarióban a francia rendelkezik jogi státusszal, de nem számít teljesen egyenrangúnak.[182] Az Északnyugati területeken egyes bennszülött nyelvek is hivatalos státusszal rendelkeznek.[183] A Nunavut területen főként azinuktitut nyelvet használják, és ez a terület egyik hivatalos nyelve a három közül.[184]
Kanadában a két hivatalos nyelv mellett jelentős az egyéb nyelvek használata, melyeket több, mint hat millió ember jelölt meg elsőként használt nyelvként. A leggyakrabban használt nem hivatalos nyelvek közé tartozik akínai (főként akantoni, melyet 1 012 065 fő használ első nyelvként), azolasz (455 040 fő), anémet (450 570 fő),pandzsábi (367 505 fő) és aspanyol (345 345 fő).[176]
A 2001-es népszámlálás során 6 741 955 személy nevezte meg első nyelveként a franciát és 17 572 170-en vallották magukat angol anyanyelvűnek.[185] Az őslakos nyelveket beszélők száma folyamatosan csökken, csak néhány kivétel akad: a krí (72 885), azeszkimó nyelvekhez tartozó inuktitut (29 010), és az ojibwa (melyet a krível együtt 150 000-en beszélnek).[186]
Avallási pluralizmus fontos részét képezi Kanada politikai kultúrájának. A 2001-es népszámlálás alapján[187] a kanadaiak 77,1%-a tartja magátkereszténynek; ebből akatolikusok tették ki a legnagyobb csoportot (a kanadaiak 43,6%-a). A legnagyobbprotestáns felekezet aKanadai Egyesült Egyház (a kanadaiak 9,5%-a), melyet azanglikán (6,8%), abaptista (2,4%), azevangélikus (2%) illetve egyéb keresztények (4,4%) követnek.[188] A kanadaiak körülbelül 16,5%-a nem jelzett semmilyen vallási kötődést, míg a maradék 6,3% nem keresztény vallásokhoz kötődik, melyek közül a legnagyobb aziszlám (2%), amit ajudaizmus (1,1%) követ. A kanadai muszlimok száma 2017-re elérheti az 1,8 milliót.[170]
A kanadai oktatásért az egyes tartományok és területek felelősek.[189] Minden rendszer hasonló, ugyanakkor tükrözi a regionális történelmet, kultúrát és földrajzot. Az iskolaköteles kor 5–7-től 16–18 évig terjed,[189] ami hozzájárul a 99%-os felnőtt írástudási arányhoz.[10] A középiskolát követő oktatást is a tartományi és területi kormányok felügyelik és finanszírozzák, míg a szövetségi kormány kutatási pályázatokat, diákhiteleket és ösztöndíjakat tart fenn. 2002-ben a 25 és 64 év közötti kanadaiak 43%-a rendelkezett középiskola utáni képzéssel; a 25 és 34 év közöttieknél ez az arány elérte az 51%-ot.[190]
A kanadai kultúrára történelmileg hatással volt abrit és afrancia kultúra, valamint az őslakos kultúrák és hagyományok. Nagy hatással bírt azamerikai kultúra is a közelsége és a két ország közötti nagymértékű vándorlás miatt. Az angol-ajkú kanadai bevándorlók nagy többsége 1755 és 1815 között a tizenhárom gyarmatról származó amerikai volt. Az amerikai függetlenségi háború alatt és közvetlenül azt követően 46 ezer amerikai lojalista ment Kanadába.[191] 1785 és 1812 között további 30 ezren költöztek Kanadába – az úgynevezett késő lojalisták –, miután földet ígértek nekik, ha hűséget esküsznek a koronának.[192]
Az amerikai média és szórakoztatás népszerű, ha nem is domináns, angol Kanadában és fordítva, sok kanadai kulturális termék sikeres az Egyesült Államokban és világszerte másutt is.[193] Sok kulturális terméket egy egyesített „észak-amerikai” vagy a globális piacra szánnak.
Kanada földrajzilag óriási és etnikailag sokrétű ország. A kultúrájára nagy hatással volt a világ minden tájáról érkező bevándorlás. Sok kanadai nagyra tartja a multikulturalizmust és a kanadai kultúrát alapvetően multikulturálisnak tekinti.[82] A multikulturális örökség az alapja ajogok és szabadságok kanadai chartája 27. szakaszának.
Kanada hivatalos nemzeti sportjai a főként télen játszhatójégkorong és a nyári sportok közé tartozólacrosse.[196] A hoki nemzeti időtöltésnek számít és egyben a legnézettebb sport is az országban. Legnépszerűbb sportként, 2004-ben 1,64 millióan játszották Kanadában.[197] Kanada hat legnagyobb városi körzete – Toronto, Montreal, Vancouver, Ottawa, Calgary és Edmonton – jelen vannak egy-egy csapattal az amerikaiNational Hockey League (NHL) profi jégkorong ligában, és az NHL-ben több kanadai játékos van, mint ahány az összes többi országból együttvéve. A további kedvelt sportok közé tartozik acurling és akanadai futball, az utóbbit aCanadian Football League-en belül professzionálisan játsszák. Amatőr és ifjúsági szinten sokangolfoznak,kosárlabdáznak,síelnek,fociznak,röplabdáznak ésbaseballoznak,[197] de a profi ligák és csapatok nem számítanak elterjedtnek.
Kanada nagy belföldi és külföldi turistaforgalommal büszkélkedhet. A világon a második legnagyobbnak számító Kanada földrajzi változatossága rendkívül nagy, ami vonzza a turistákat. A három legnagyobb város, Toronto, Vancouver és Montreal, a legfőbb városi területek, jól ismertek kultúrájukról és változatosságukról. Kanada történelmi helyei szintén fontosak a turizmus szempontjából.
A Csendes-óceán partján fekvőBrit Columbia Kanada legnyugatibb tartománya. A telek a part menti területeken aránylag enyhék az ország többi részéhez viszonyítva.
Saskatchewanban két nagyobb város található,Regina ésSaskatoon. A prérin levő tartomány rendelkezik a legtöbb golfpályával és az egy főre jutó legnagyobb vízfelülettel.
Manitoba számos tó és folyó otthona, területe 14,5%-át tavak borítják.
Ontario a legsűrűbben lakott tartomány, és egyben a második legnagyobb is.
Québec fő vonzereje, hogy többségében francia kanadaiak lakják. Itt található Montreal, a világ második legnagyobb frankofón városa, amely sok látnivalóval szolgál.
Új-Brunswick (New Brunswick), és ezen belül különösen Northumberland Strait, híres homokos partjai mentén található nyáron a legmagasabb hőmérsékletű tengervízVirginiától északra.
APrince Edward-szigetLucy Maud Montgomery, azAnne otthonra talál szerzőjének szülőhelye, akinek egykori otthona múzeumként szolgál. Emellett a sziget a paradicsomültetvényeiről és vörös iszapban gazdag partjairól is ismert.
Újfundland és Labrador ajéghegyek és afjordok miatt vonzza a látogatókat. A tartomány fővárosa, az 1497-ben, Giovanni Caboto által alapított St. John's, Észak-Amerika legrégebbi városa.
Új-Skócia a tájairól, főként a Cape Breton-sziget hegyeiről ismert. A18. századi Louisbourg erőd szintén fontos látnivaló.[199]
AYukon terület az itt lezajlottklondike-i aranylázról, az őslakosok kultúrájáról és látványos vadonjáról nevezetes. Évente több, mint 300 000 turista látogat el ide.
AzÉszaknyugati területek látványosságai közé tartozik asarki fény, az Északnyugati területek Bányászati Örökségének Társasága (N.W.T. Mining Heritage Society), valamint több folyó és nemzeti park
Nunavut, a legészakibb kanadai terület, talán a legköltségesebb célpont a turisták számára.
↑Official Languages Act (PDF). Revised Statutes of NWT, 1988. Department of Justice, Northwest Territories. (Hozzáférés: 2010. január 25.)[halott link]
↑abcThe World Factbook: Canada. Central Intelligence Agency, 2006. május 16. [2019. április 30-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑abTerritorial evolution. Atlas of Canada. Natural Resources Canada. [2007. augusztus 9-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Canada: History. Country Profiles. Commonwealth Secretariat. [2007. október 12-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑abMaura, Juan Francisco (2009). „Nuevas aportaciones al estudio de la toponimia ibérica en la América Septentrional en el siglo XVI”.Bulletin of Spanish Studies86 (5), 577–603. o.
↑Trigger, Bruce G., Pendergast, James F.. Saint-Lawrence Iroquoians,Handbook of North American Indians Volume 15. Washington: Smithsonian Institution, 357–361. o.. OCLC 58762737 (1978)
↑Population Density, 2001. The Atlas of Canada. Natural Resources Canada, 2005. június 15. [2010. március 10-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Tseax Cone. Catalogue of Canadian volcanoes. Geological Survey of Canada, 2005. augusztus 19. [2006. február 19-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Chaput, Donald (1978. november). „Treason or Loyalty? Frontier French in the American Revolution”.Journal of the Illinois State Historical Society (1908-1984)71 (4), 242–251. o, Kiadó: Illinois State Historical Society.
↑Romney, Paul (1989. tavasz). „From Constitutionalism to Legalism: Trial by Jury, Responsible Government, and the Rule of Law in the Canadian Political Culture”.Law and History Review7 (1), 128. o, Kiadó: University of Illinois Press.
↑Evenden, Leonard J, Daniel E. Turbeville III.szerk.: Donald G. Janelle: The Pacific Coast Borderland and Frontier,Geographical snapshots of North America. Guilford Press, 52. o. (1992).ISBN 0898620309
↑Fowke, V.C (1952. augusztus). „The National Policy-Old and New”.The Canadian Journal of Economics and Political Science18 (3), 271–286. o, Kiadó: Blackwell Publishing.
↑Sir John A. Macdonald. Library and Archives Canada, 2008. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑abcdefgMorton, Desmond.A military history of Canada, 4, Toronto: McClelland & Stewart, 130–158, 173, 203–233. o. (1999).ISBN 0771065140
↑Haglund, David G., S. Neil MacFarlane.Security, strategy and the global economics of defence production. McGill-Queen's University Press, 12. o. (1999).ISBN 0889118752
↑Dellinger, Walter (1982. ősz). „The Amending Process in Canada and the United States: A Comparative Perspective”.Law & Contemporary Problems45 (4), 291. o, Kiadó: Duke Law School.
↑Hicks, Bruce M, André Blais (2008). „Restructuring the Canadian Senate through Elections”.IIRP Choices14 (14), 11. o, Kiadó: Institute for Research on Public Policy.
↑Section H: Government Finance, 1983. (Hozzáférés: 2010. január 25.) (Table H209-220 Municipal governments, net general expenditure, by province, selected years, 1933 to 1969)
↑Mckenna, Peter, John M. Kirk.szerk.: Michele Zebich-Knos, Heather Nora Nicol: Canada-Cuba Relations: Old Wine in New Bottles?,Foreign policy toward Cuba: isolation or engagement?. Lexington Books, 79. o. (2005).ISBN 0739112414
↑James, Patrick.szerk.: Nelson Michaud, Marc J. O'Reilly:Handbook of Canadian Foreign Policy. Lexington Books, 213–214. o. (2006).ISBN 073911493X
↑Department of National Defence: About the Canadian Forces. Department of National Defence. [2010. február 23-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Eayrs, James.In Defence of Canada. Toronto: University of Toronto Press, 332. o. (1980).ISBN 0-8020-2345-2
↑Chapter 6: Opening Doors to Asia. Foreign Affairs and International Trade Canada, 2009. [2011. május 15-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Konrad, Victor, Heather N. Nicol.Beyond walls: re-inventing the Canada-United States borderlands. Ashgate Publishing, 189, 196. o. (2008).ISBN 0754672026
↑Britton, John N.H.Canada and the Global Economy: The Geography of Structural and Technological Change. McGill-Queen's University Press, 369. o. (1996).ISBN 0773513566
↑The Heritage Foundation: Index of Economic Freedom. The Heritage Foundation, 2008. [2008. június 7-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑The Heritage Foundation: Index of Economic Freedom. The Heritage Foundation and the Wall Street Journal, 2009. [2013. június 29-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 25.)
↑Clarke, Tony; Campbell, Bruce; Laxer, Gordon: US oil addiction could make us sick. Parkland Institute, 2006. március 10. [2007. június 22-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑History. Centre for Energy. [2010. május 27-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Overview. Centre for Energy. [2010. február 17-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑abBritton, John N.H.Canada and the Global Economy: The Geography of Structural and Technological Change. McGill-Queen's University Press, 26-27, 155-163. o. (1996).ISBN 0773513566
↑Stackhouse, Steve: Ontario 2006. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Morck, Randall, Gloria Tian, Bernard Yeung.szerk.: Lorraine Eden, Wendy Dobson: Who owns whom? Economic nationalism and family controlled pyramidal groups in Canada,Governance, multinationals, and growth. Edward Elgar Publishing, 50. o. (2005).ISBN 1843769093
↑Jean Chrétien. CBC, 2009. július 13. [2009. július 15-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Sturgeon, Jamie: Jobless rate to peak at 10%: TD. National Post, 2009. március 13. [2010. február 1-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑Beauchesne, Eric: We are 31,612,897. National Post, 2007. március 13. [2011. augusztus 21-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑abEducation Systems of Canada. Council of Ministers of Education, Canada. [2010. január 5-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑szerk.: Will Kaufman, Heidi Slettedahl MacPherson: Settlement Policies,Britain and the Americas: culture, politics, and history. ABC-CLIO, 888. o. (2005).ISBN 1851094318
↑Blackwell, John D.: Culture High and Low. International Council for Canadian Studies World Wide Web Service, 2005. [2014. augusztus 21-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
↑The Vancouver Organizing Committee for the 2010 Olympic and Paralympic Winter Games: Vancouver 2010. www.vancouver2010.com, 2009. [2009. október 25-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
Ez a szócikk részben vagy egészben aCanada című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aTransportation in Canada című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Maura, Juan Francisco (2009). „Nuevas aportaciones al estudio de la toponimia ibérica en la América Septentrional en el siglo XVI”.Bulletin of Spanish Studies86 (5), 577–603. o.
Office of the Commissioner of Official Languages: Annual Report - Special Edition. Office of the Commissioner of Official Languages, 2005. [2010. december 7-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
Blackwell, John D.: Culture High and Low. International Council for Canadian Studies World Wide Web Service, 2005. [2014. augusztus 21-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.)
Canadian Heritage.Symbols of Canada. Ottawa, ON: Canadian Government Publishing (2002).ISBN 0-660-18615-2 Hasonló online publikáció:The Symbols of Canada. Canadian Heritage. [2010. július 20-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 25.).
.svg)
.svg)
.png)
_and_HMCS_Algonquin_(DDG_283)_at_Pearl_Harbor_on_6_July_2006_(060706-N-8629M-139).jpg)
.jpg)
.svg)
.jpg)
_a_Kwakwaka%2527wakw_big_house.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
