AKanári-szigetek (spanyolulIslas Canarias)Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. Hét nagyobb és több kisebb sziget csoportjátMarokkó partjaitól 125–200 km-re, az ész. 27–30 és a nyh. 13–18 foka között találjuk azAtlanti-óceánon. A szigetek összterülete 7500 km². A szigetcsoportgeológiailag azAfrikai-lemezen fekszik, földrajzilagÉszak-Afrikához tartozik, de politikailag és kulturálisan isSpanyolország ésEurópa része, egyúttal azEurópai Unió legnépesebb olyan területe, mely nem Európában van (Ciprust megelőzve).
Nevéneketimológiája a legelfogadottabb nézetek szerint a latinCanariae Insulae, (A kutyák szigete) elnevezésre megy vissza. Ez eredetileg az egyik sziget,Canaria – valószínűleg a maiGran Canaria – neve lehetett, innen terjedt át az egész szigetcsoportra.Idősebb Plinius szerint ezen a szigeten nagy tömegben éltek igen nagy testű kutyák.[2] Egyes vélemények szerint ezek a kutyák „tengeri kutyák”, azaz fókák is lehettek.[3]
Akanárimadár nevét a szigetekről kapta, nem pedig fordítva.
Nyugatról keletre a főbb Kanári-szigetek a következők:El Hierro,La Palma,La Gomera,Tenerife,Gran Canaria,Fuerteventura,Lanzarote ésLa Graciosa. Ezeken kívül Lanzarote-tól északra találhatók a Chinijo-szigetcsoporthoz tartozó Montaña Clara, Alegranza, Roque del Este és Roque del Oeste szigetek; Fuerteventurától északkeletre pedig Lobos szigete. Továbbá egy sor kisebb szikla is található az óceánban: a Roques de Anaga, Garachico és Fasnia Tenerife, Salmor és Bonanza pedig El Hierro közelében.
A szigetek egy úgynevezettforrópont (köpenyhőoszlop)(wd) felett keletkeztek, ezért kizárólagvulkanikus kőzetekből állnak, mindegyikük közepén egy-egy vulkánnal. Az állandó helyzetű forrópont felett az óceáni kéreg fokozatosan elmozdult, így keletkeztek egymás közelében újabb és újabb vulkáni szigetek.
Tenerife szigetén emelkedikSpanyolország legmagasabb pontja is, a 3715 méteresPico de Teide. Tengerészek szerint ez az a csúcs, amely az összes hegy közül a legmesszebbről látható.
Az ElTeide a szigetek és Spanyolország legmagasabb pontja isAz 1956 méter magasMorro de la AgujereadaGran Canaria szigetén
Éghajlatukat a széljárás határozza meg, ennek megfelelően a szelek 11 fajtáját különböztetik meg. Nyáron a szárazpasszát jellemző, télen pedig a csapadékot hozó nyugati szelek, de ezeket a száraz, sivatagi eredetűsirokkó akár hónapokra is elnyomhatja. Az ugyancsak aSzahara felől érkező és (főleg tavasszal és nyáron) sok port hozó szél akalima — amikor ez fúj, a látótávolság lecsökken, a színek kifakulnak, minden sárgás-szürkés lesz és a hőmérséklet 35-40 °C-ra emelkedik. A szigeteken több meteorológiai állomáson is mérik a kihulló por mennyiségét — ez általában évi 20–80 gramm/négyzetméter (jelentős változékonysággal).[4]
A július és az augusztus a két legmelegebb, a január és a február a két leghűvösebb hónap. Télen az 1800 m-nél magasabb hegyekben havazik.
A hidegKanári-áramlat miatt a tengervíz hőmérséklete földrajzi helyzetéhez képest hűvös (18–22 °C).
Az eredeti növényzettel az eredeti állatvilág is jórészt kipusztult. Sajátos faja volt az állatvilágnak atenerifei óriáspatkány(wd)(Canariomys bravoi), ami a szigeti óriásnövés, azizolált gigantizmus példája lehetett.El Hierro szigetének óriásgyíkjait (aGallotia simonyi faj kivételével) is még a bennszülöttek irtották ki – több százendemikus rovarfaj azonban fennmaradt.
Endemikus madárnak azerdei pinty (Fringilla coelebs) néhány alfaját tekinthetjük:
Fringilla coelebs canariensis:kanári erdei pinty (többfelé a szigeteken),
Fringilla coelebs ombriosa:Hierro-szigeti erdei pinty (El Hierro sziget),
Fringilla coelebs palmae:palmai erdei pinty (La Palma).
Azinvazív emlősök elterjedése a Kanári-szigeteken[10]
A 21. század elején a szigeteken összesen 146természetvédelmi terület található, ebből tizenegy természeti park, valamint 131 különböző természetvédelmi terület, tájvédelmi körzet.Az ország nemzeti parkjai közül itt négy van.[11]
A sziget őslakóinak közkeletű elnevezése aguancsok, bár ez a név eredetileg kizárólag Tenerife szigetének őslakóit jelentette. Az északnyugat-afrikai berberek rokonai, onnan érkeztek a szigetekre több hullámban. A korábbiviking,kelta és más eredetre vonatkozó elképzeléseket a kutatások a 21. századra megcáfolták.
Talán azonosítható agörög mitológiábanGérüón szigetével, ahováHéraklész aGibraltári-szorosból,oszlopainak felállítása után jutott el azÓkeanoszon hajózva. Egyes történészek szerint már aföníciaiak is ismerték a szigeteket, és van, aki szerint i. e. 470-benHanno is megfordult itt. ArómaiakFortunatae Insulae, azaz Szerencsés-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan kereskedtek is velük. Ezt a nevet kellemes éghajlatáról kapta. Az antikmitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és a jólét. Éppen ezért i. e. 150-benKlaudiosz Ptolemaiosz huszonhét kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át. Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a10. században azarab kereskedők fedeztek fel ismét. Az elsőeurópai hódítók a14. században jelentek meg; a sok nációból végülKasztília ésPortugália jutott el a végső célig.
1402–1404-benJean de Béthencourt normann kalandor előbb magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódítottaLanzarote,Fuerteventura,El Hierro ésLa Gomera szigetét. MiutánIII. Henrik kasztíliai király kinevezte a négy, meghódított sziget urává, összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatértNormandiába, a szigetek kormányzását pedig unokaöccsére,Maciot de Béthencourt-ra bízta. Ő néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására indított rablóhadjárat után eladta a fennhatóság jogát aportugáloknak, akik azonban csakLa Gomerát tudták ténylegesen megszerezni. Ez az egyezség felbőszítette a kasztíliaiakat, akiknek kéréséreIV. Jenő pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az vetett véget, hogyV. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a kasztíliai koronával azalcáçovasi békét, és ebben lemondott a szigetekről – cserébe a portugálok megkapták azAzori-szigeteket, aZöld-foki-szigeteket ésMadeirát. 1478–83-banJuan de Rejón ésPedro de Vera elfoglalta a bennszülöttektőlGran Canaria szigetét, 1491-benGalician Alonso Fernandez de LugoLa Palmát, majd végül, 1494–96-banTenerifét is. A szigetek azAmerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak elFranco csapatai, hogy kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A köztársasági kormány megpróbálta a Francót támogatóhitleriNémetországot ésfasisztaOlaszországot úgy kivonni a konfliktusból, hogy a Kanári-szigetek fennhatóságát átadta volna anémeteknek, míg aBaleár-szigeteket az olaszoknak.[16]
A szigetek gazdasága a hódítás óta mindig monokulturális volt, de a domináns termék koronként változott: Amerika felfedezéséigcukornádat termesztettek, utánabort. Ahalászatotbíbortetű tenyésztése, majdbanántermelés, végül aturizmus váltotta fel. A bíbortetű-tenyésztés a19. század első felében volt különösen intenzív; ehhez Közép-Amerikából medvetalp- (Opuntia) kaktuszokat telepítettek be, amelyek jelentősen hozzájárultak a szigetek őshonos növényvilágának kiszorításához. Azanilinfestékek felfedezése (1856) hamarosan a bíbortetű tenyésztését is gazdaságtalanná tette, és a szigetek egyik fő termékévé a banán vált.
A vulkanikus talaj és az éghajlat különösen kedvez aszőlőtermesztésnek, ennek dacára az itteni (főleg vörös) borok minősége nem kiemelkedő. Termesztenek cukornádat és különfélegyümölcsöket, némidohányt éskávét is – ezeket több településen fel is dolgozzák.
A banán termesztése főleg Spanyolországeurópai uniós csatlakozása óta hanyatlik – egyrészt, mert az ültetvényeket öntözni kell, ami megdrágítja a termelést, másrészt, mert az itteni törpebanánt az Unió sokáig csak másodosztályúnak ismerte el: hiába finomabb az 1. osztályúnak minősített banánoknál, ha rövidebb és görbébb azoknál.
Manapság a Kanári-szigetek lakosainak legnagyobb része aturizmusból él. Hotelek, éttermek, üzletek, strandok és a kapcsolódó szolgáltatók várják a látogatókat.
A Kanári-szigetek zászlaja1982 óta hivatalos ebben az autonóm tartományban a Szerves Törvények alapján az 1982. október 10-i Kanári-szigeteki önkormányzati szabályzat szerint.
A fehéret és a kéket Tenerife zászlajából használták fel, a kéket és a sárgát Gran Canaria zászlajából és a szigetek földrajzi elhelyezkedése szerint rendezték, azaz, a fehér a bal oldalon van, ami megegyezik a nyugattal, a sárga a jobb oldalon azonosul kelettel és a kék középen van.
↑Alzola:José Miguel Alzola:A Brief History of the Canary Islands. Ford: Ann Ruddock (spanyolról angolra). Las Palmas: El Museo Canario. 1989.ISBN 84-600-0898-3
.jpg)
_in_Spain.svg)
..jpg)
.svg)
