Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kamov | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1948 |
| Megszűnt | 2019 |
| Jogutód | Mil és Kamov Nemzeti Helikoptergyártó Központ |
| Székhely | Ljuberci, ul. 8-ovo marta 8. |
| Vezetők | Szergej Mihejev vezérigazgató és főkonstruktőr |
| Alapító | Nyikolaj Iljics Kamov |
| Iparág | gépipar |
| Tulajdonos | Russian Helicopters |
| Forma | részvénytársaság |
| Termékek | helikopterek |
| Árbevétel | 4 078 208 000 ₽(2017)[1] |
| Anyavállalata | Vertoljoti Rosszii |
  Kamov Pozíció a Moszkvai terület térképén | |
 é. sz. 55° 41′ 54″,k. h. 37° 52′ 45″55.698333333333,37.87916666666755.698333°N 37.879167°EKoordináták:é. sz. 55° 41′ 54″,k. h. 37° 52′ 45″55.698333333333,37.87916666666755.698333°N 37.879167°E | |
| A Kamov weboldala | |
 AWikimédia Commons tartalmazKamov témájú médiaállományokat. | |
AKamov, korábbanKamov tervezőiroda(ОКБ Камов)helikoptereket fejlesztő és gyártó orosz kísérleti repülőgépgyár volt. ANyikolaj Iljics Kamov vezetésével működő tervezőcsoport, majd iroda fokozatosan önállósodott 1929-től. 1992-től nyílt részvénytársasági formában működött. A vállalat azOboronprom részvénytársasághoz tartozóVertoljoti Rosszii holding része volt. Központja aMoszkvai területen fekvőLjuberci városban található. A Kamov vállalat önállósága 2019 decemberében megszűnt, amikor összevonták aMil Moszkvai Helikoptergyárral és létrehoztál aMil és Kamon Nemzeti Helikoptergyártó Központot.[2]
A számos sikertelen autogiró-terv után Kamov számára amásodik világháború utáni időszak hozta meg az igazi sikereket. 1946-ban sikerült megbízást szereznie a Szovjet Haditengerészettől egy kisméretű helikopter megtervezésére. 1948-ra megépítették aKa–8 típusjelet kapott kisméretű egyszemélyes helikoptert, amely már a konstrukciókra jellemző koaxiálisrotorral volt felszerelve, még abban az évbenTusinóban, a szokásos éves légiparádén be is mutattak. A Ka–8 sikeres szereplését követően a kormányzat a gép sorozatgyártásáról határozott, és Kamov számára létrehozták az OKB–2 tervezőirodát. Az iroda kezdetben Moszkvában működött. 1951-ben átköltözött Tusinóba, majd 1955-ben Kamov visszatért oda, ahol a háború előtt az első autogiró-üzemét létrehozta, a Moszkva közelében találhatóUhtomszkba. Az OKB–2-vel együtt dolgozó gyártóüzem a 938-as számot kapta.
A Ka–8-at az először 1949. augusztus 30-án repültKa–10 követte, amelyet a haditengerészetnek építettek futár-feladatok ellátására. 1953. április 4-én repült először a már kétszemélyesKa–15, amelyet polgári és katonai változatban is gyártottak. Egyik változata, a külön típusjelet kapott Ka–18 már négy személy szállítására volt alkalmas. Kamov 1952-től dolgozott aKa–22konvertiplánon, amely többéves fejlesztőmunka után csak 1959-ben repült. A 37 tonnás felszállótömegű Ka–22-ből a prototípuson kívül további három készült aTaskenti Repülőgépgyárban, de a program csak kísérleti stádiumban maradt. Az1950-es évek elején kezdte el a Kamov vezette tervezőiroda a gázturbinásKa–25 hajófedélzeti helikopter tervezését, amely az iroda első nagy sorozatban gyártott és sikeres típusa lett. A Szovjet Haditengerészet a típust a hadihajókon elsősorban tengeralattjáró-vadász feladatokra alkalmazta, de több speciális alváltozatát is kialakították. Az1960-as évek második felében a Kamov Tervezőiroda kifejlesztette aKa–26 többcélú helikoptert, amely polgári és katonai változatban is készült. Kamov 1972-ben kapott megbízást a Ka–25 továbbfejlesztésére. A későbbKa–27 néven ismertté vált helikopter tervezésének első fázisaiban még részt vett, de első repülését már nem érhette meg, Nyikolaj Iljics Kamov 1973. november 24-én elhunyt. Kamov 1973-as halála után, 1974-benSzergej Mihejev vette át a tervezőiroda főkonstruktőri helyét és a fejlesztőmunka irányítását. 1992-től az uhtomszki gyár Kamov nevét viseli. A vállalat fő részei a tervezőiroda, a kísérleti gépgyár és a tesztközpont.
Kamov a koaxiális motorok fejlesztésének úttörője, munkássága révén egyedül Oroszország foglalkozott az ilyen típusú helikopterek gyártásával. A koaxiális helikopter jellegzetessége, hogy két, azonos tengelyen egymással szembeforgó főrotorja van, így nincs szüksége kiegyenlítő farokrotorra. Előnye a lényegesen könnyebb vezethetőség, a kiemelkedő manőverezőképesség, a nagyobb emelőerő, a kis szélérzékenység, a rövidebb hosszméret, a kisebb rotorlapát-átmérő, a csendesebb üzemmód és az alacsony vibrációszint. Hátránya a bonyolultabb lapátvezérlés és meghajtás, valamint a nagyobb önsúly. Az USA-beli Kaman Aircraft által 1947-óta épített helikopterfajta hasonló szembeforgó rotorokkal működik, viszont ott az egymás mellett lévő tengelyek "V" alakban szöget zárnak be.
1968-ban a Kamov által kifejlesztett koaxiális helikoptert (Ka–26) vezették be a magyar mezőgazdaságban, emiatt Magyarország világszinten nagy tapasztalattal rendelkezik a koaxiális helikopterek alkalmazásában.[1]
Oroszország-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap