Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a japán nevekmagyaros átírásban éskeleti névsorrendben szerepelnek. |
AKamakura-kor (鎌倉時代, Kamakura dzsidai)Japán történelmének egyik korszaka (1185–1333) aHeian-kort követően, amely nagyjából egybeesik aKamakura-bakufu uralmával. ATaira–Minamoto-háborúban győztesMinamoto no Joritomo akiotói császári udvar intrikáitól távol, a kelet-honsúi halászfaluban,Kamakurában építette ki hatalmi központját, 1192-ben megkapvánGo-Toba császártól aszeii taisógun ('barbárokat legyőző nagy hadvezér') címet. Vazallusait három rendbe sorolta: agokeninek voltak a legrangosabbak, őket követték a később devalválódott rangúszamurájok, majd pedig a gyalogosok(zusza). Abusi (busidó) összefoglaló néven ismert harcosok kasztja az udvaroncokétól elkülönülő kultúrát teremtett, amelyben központi szerep jutott aharcművészeteknek, a hűségnek, a becsületnek, a spártai életmódnak. A Hódzsók régenssége alatt került sor amongol betörésekre (1274, 1281), amiket a bakufu visszavert ugyan, de hűbéreseit kellően megjutalmazni nem tudván, 1333-banGo-Daigo császár hatalmi ambícióin (s két fővezérének,Asikaga Takaudzsinak és Nitta Josiszadának árulásán) elbukott.
Ebben a korban született avakaköltészetet megkoronázóSinkokinsú antológia, ekkor működött a koraizuihicu (esszé) műfaj kiválósága,Kamo no Csómei, de ekkor szerezték a regösök(biva hósi) is a leghíresebb háborús krónikákat, továbbá virágzott ajamato-e festészet és akakemono műfaja, akárcsak atusfestés eredetileg kínai hagyománya.
Kelet-Ázsia-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap