Északkeleten aMoszkvai, keleten aTulai, délkeleten azOrjoli, délnyugaton aBrjanszki, északnyugaton aSzmolenszki területtel szomszédos. Legnagyobb kiterjedése észak-déli irányban és nyugat-keleti irányban egyaránt kb. 220 km. Területe 29 900 km².
A terület azOka és aGyeszna felső szakaszainak medencéjében helyezkedik el. Folyóvölgyekkel és vízmosásokkal szabdalt, dombos vidék. Nyugaton, északnyugaton aSzmolenszk-moszkvai-hátság, keleten aKözép-orosz-hátság egy részét foglalja magában, középső területe eróziós síkság. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 279 m (Szpaszk-Gyemenszk mellett, a Zajceva gora).
A régió legnagyobb része aVolgavízgyűjtőjéhez tartozik. Legfontosabb folyója azOka, melynek bal oldali mellékfolyói aZsizdra, azUgra és aProtva. A nyugati rész már aDnyeper vízgyűjtőjén terül el, itt folyik aSznopoty és aGyeszna mellékfolyója, aBolva. A folyók közös jellemzője, hogy esésük kicsi, medrük kanyargós; a tavaszi áradásokat követően, nyáron vízállásuk többnyire alacsony. Kisebb tavak főleg az Oka és a Zsizdra árterében alakultak ki. A területen összesen 17 víztározó létesült, közülük legnagyobb a Ljudovói- és a Brinszki-víztározó.
Abarnaszén itteni lelőhelyei a nagyobb kiterjedésű moszkvai szénmedence részét képezik. A szén viszonylag könnyen kitermelhető, fűtőértéke azonban nem túl magas. Egyébásványkincsek közül nagyobb mennyiségbenmészkő (például Borscsovszk és Uljanovó környékén), foszforit, kréta,agyag fordul elő.
Éghajlata mérsékelten kontinentális. Mérsékelten meleg éscsapadékos a nyár, mérsékelten hideg a tél. A januári középhőmérséklet –9-10 °C, a júliusi 18 °C. A csapadék mennyisége éves átlagban 600 mm, délen és keleten kevesebb. A legtöbb csapadék április és október között esik. Az éves középhőmérséklet északon 3,5-4,0 °C, nyugaton és délen 4,0-4,6 °C, a tenyészidő 177-184 nap. Többnyire az északi, északnyugati széljárás uralkodó.
A tajga-övezet déli határát általában a vegyes erdő jellemzi, de az eredetinövénytakaró itt csak foltokban maradt meg. Az erdővel borított vidékek elterjedt fafajtái az erdei- és alucfenyő, anyír ésnyárfa, ritkábban atölgy. Délen a vegyes erdőt fokozatosan erdős sztyepp váltja fel. A közepesen podzolos talajok a terület nagy részére jellemezők, termékenyebb világosszürke erdőtalajok inkább a központi és főleg a keleti részeken, lápos talajok a folyóvölgyekben fordulnak.
1992-ben a délen fekvő Uljanovói járásbantermészetvédelmi területet létesítettek (Kaluzsszkije zaszeki, 18 533ha), melynek elsődleges célja az itteni erdők, többek között a változatos fajtákból állótölgyesek védelme. A védett terület a Zsizdra mellékfolyói: a Vityebety és a Rosszeta közét foglalja magában, felszínének 96%-át borítja erdő. A tölgy mellett gyakran fordul előhárs,kőris,juhar,vadalma,szil is.
Az állatvilágot 40 féle emlős és 134 madárfaj, – utóbbiak között példáuldarázsölyv,törpesas,fekete gólya – képviseli. A védetté nyilvánított terület egy részét korábban, a csernobili katasztrófa idején sugárszennyezés érte.
A vidéket eredetileg aszláv vjaticsok lakták, később a Csernyigovi fejedelemség része lett. Legrégibb városa Kozelszk, melynek első említése1146-ból való, a mongolok1238-ban teljesen elpusztították. Kaluga városát1371-ben említik először írásos források, erődítménye a Moszkvai fejedelemség által kiépített, az Oka és az Ugra mentén húzódó védelmi vonal része volt a 14-16. században. Az1408-as litván-orosz szerződés ugyanis az Ugra-folyó mentén jelölte ki a két állam határát.1480-ban III. Iván moszkvai fejedelem és Ahmet tatár kán csapatai az Ugra-folyónál készültek megütközni, de a tatárok harc nélkül elvonultak, és ez véget vetett a tatár elnyomásnak.
A17. század elején, az ún.zűrzavaros idők során a vidék sokat szenvedett. A század közepén erősödött fel az a folyamat, melynek következtében Kaluga környéke azortodox egyház egyik központja lett, leghíresebb kolostora azOptyina Pusztiny.
1708-ban a vidék a Moszkvai kormányzóság része, majd1776-ban önálló kormányzóság lett. Területén, Malojaroszlavec városa mellett állították meg az orosz csapatok1812-ben a Moszkvából kivonuló francia hadsereget, ezzel kényszerítveNapóleont aszmolenszki úton való visszavonulásra.
A18. század elején megjelentek az elsőmanufaktúrák:1715-benvashámor,1720-ban szövöde. A kialakuló textilipar helyi alapanyagokat dolgozott fel (len, kender), az energiát a helyi erdők kivágásával biztosították. A19. század második felében azonban a térség gazdasági fejlődését visszavetette a nagy ipari központok –Moszkva,Tula,Brjanszk – közelsége, és a vasút is később ért ide, mint a központi körzet más városaiba.
Amásodik világháború idején a térséget elfoglalták a német csapatok. Kaluga városa már1941 végén felszabadult, de más helységekben a megszállás jóval tovább tartott.
A Kalugai területet mint közigazgatási egységet a mai határok között1944-ben hozták létre. 10 évvel később itt állították üzembe a világ első atomerőművét.
A2004.november 14-én tartott területi parlamenti választások eredményeként a területi dumában az alábbi pártok jutottak képviselői helyekhez:
Egységes Oroszország Párt: 22 hely
Kommunista Párt: 3 hely
Haza Szövetség: 3 hely
Liberális Demokrata Párt: 2 hely
Jabloko Párt: 2 hely
Jobb oldali Szövetség: 4 hely
A 40 tagú parlament további helyeinek sorsa pótválasztások során fog eldőlni.
2006 óta a Kalugai területen 319 helyiönkormányzat működik. Közülük 2 városi körzet(gorodszkoj okrug) és 24 járás(rajon), továbbá 31 városi község(gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község(szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
A mezőgazdaság és a termékeit feldolgozó élelmiszeripar súlya a gazdaságban igen jelentős. A teljes vetésterület nagysága 760 000 ha, ennek kb. 40%-án gabonát, 53%-án takarmánynövényeket termesztenek, a maradék 7%-onburgonyát és ipari növényeket. A gabonafélék (búza,árpa mellett azonban már egyre nagyobb terület jut az ipari növényeknek: jelentősen növelték arepce vetésterületeit, és az utóbbi időben újra növekszik a rostlen termesztése is, melynek feldolgozását helyi vállalatok végzik. Acsernobili katasztrófa következtében a talaj nagy területeken szennyeződött.
A gépipar legnagyobb vállalatai a területi központban,Kalugában koncentrálódnak, ahol többek között turbinákat, dízelmozdonyokat, különféle szivattyúkat gyártanak. Elektromechanikai gyárában televízió készülékek, távközlési berendezések készülnek; bútor- és gyufagyártása, a könnyűiparban cipő- és ételaroma-gyára is jelentős.Ljugyinovóban dízelmozdonygyár (a kalugai gyár leányvállalata),Kirov városban vasöntöde,Kondrovóban papírgyár,Jermolinóban nagy hagyományú pamutipari kombinát üzemel.
A területnek számottevő energiatermelése nincs, nemcsak földgázból, hanemvillamosáramból szinte teljes mértékben behozatalra szorul.
1954-ben Obnyinszk városában helyezték üzembe a világ elsőatomerőművét. A létesítmény 48 éven át üzemelt, működtetését2002-ben végleg leállították, hivatalos indoklás szerint "kizárólag gazdasági okok miatt". A városban több jelentős tudományos központ – köztük egy agroökológiával, a csernobili sugárszennyezés mezőgazdasági hatásainak tanulmányozásával foglalkozó intézet – működik. Az1990-es évek végén hivatalosan az ún. tudományvárosok(naukograd) közé sorolták.
2006 májusában szerződést írtak alá, mely szerint a német Volkswagen-cég autógyárat létesít a Kalugai területen.
Moszkva és a nagy ipari központok közelsége miatt a személy- és teherszállításokat az élénk tranzitforgalom jellemzi. A területen halad keresztül több vasúti fővonal és országos jelentőségű autóút(Ukrajna 3-as), többek között MoszkvábólKijev, illetveVarsó felé. Vasútvonalainak teljes hossza 1200 km, autóközlekedésre alkalmas útjainak hossza összesen kb. 7000 km, 94%-a szilárd burkolatú. A szilárd burkolatú úthálózat sűrűsége 190 km/1000 km².
Kaluga forgalmas folyami kikötő. AzOkán rendszeres hajójáratok közlekednek, elsősorban a folyó alsó szakasza felé.
↑Hovatartozása jelenleg vitatott.Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem ismeri el aKrím Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.
_-_Kaluga_Oblast.svg)
.svg)
