Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kallus László | |
| Született | 1924.június 14. Szeghalom |
| Elhunyt | 1998.november 22.(74 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | karikaturista, grafikus újságíró |
Kallus László (Szeghalom,1924.június 14. –Budapest,1998.november 22.) magyar karikaturista, grafikus, újságíró. Szignója: –kallus.
Szeghalmon született 1924. június 14-én. Magáról mesélte:
„Mi tagadás, nem voltam valami jó tanuló, sem jó gyerek, inkább afféle örökmozgó. Beszélgettem, izegtem-mozogtam az órák alatt, és ennek mindig a szamárpad lett a következménye. Nem tagadom, örültem ennek, hiszen onnan közelebbről láttam a tanárokat és szemtől-szembe figyelhettem társaimat és szép lassacskán sorra lerajzoltam őket. Ezért aztán újabb szamárpad következett... Azutánoltári festőnek készültem, vagyis az akadémiafreskófestő szakára osztottak be. Amikor végeztem, csakhamar hátat fordítottam a freskóknak.[1]”
Első rajzai a Szabad Ifjúságban jelentek meg 1952-ben, ahol a szerkesztőségben alkotótársai voltak:Würtz Ádám,Szepes Béla,Ruszkay György ésKaján Tibor. 1954-től aLudas Matyi külső munkatársa volt, egy-egy rajza jelent meg heti gyakorisággal. Publikált több lap humormellékletében és vidéki, megyei lapoknál is. Szerepelt a Két félidő a pokolban és a Csupa napfény a szívem című filmekben. Többször fellépett különböző kabaré-színpadokon, ahol szellemes rajzaival szórakoztatta a nézőket. Főerőssége a portrékarikatúra volt, számos híres emberről készített ilyen rajzot. Bejárta a világot, több kiállításon szerepelt, útja során találkozottCharlie Chaplinnel Svájcban, Amerikában fogadta világhírű kollégája Saul Steinberg. Rajzainak kísérőszövegét és önálló műsorszámait mindig maga írta. Ilyenkor, záró akkordként, fejjel lefelé rajzolta le önmagát.
„Nekem nem tetszik az önarcképem, de amikor a papírlapot megfordítom és kiderül, hogy önmagamat karikíroztam, a nézőtéri morajból megállapítható, hogy másoknak tetszik, és ez az igazi mérce. Általában az »áldozat« ritkán ismeri el, hogy találóan rajzoltam le.Yves Montandnak példáulBársony Rózsi,Róna Viktornak pedigKabos László tetszett…”
1967-ben saját könyvvel jelentkezett: Fejvadászat címmel, melyetRátonyi Róbert anekdotái, írásai egészítettek ki. Második könyve közismert személyekről készített portrékkal 1986-ban jelent meg: Uszkár-díjas lettem címmel. A könyv előszavátAbody Béla írta. Ebben a könyvében, mások mellett:Alfonzóról,Sinkovits Imréről, ésKádár Jánosról készült rajza is látható. Az1990-es években karikatúráit a Magyar Fórum is közölte. Ő volt az egyik legismertebb karikaturista, akinek munkáit külsősként publikálták a különböző lapok. Rajzait csupa kisbetűvel szignálta: -kallus.
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap