Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kalamár József | |
.JPG) | |
| 1957-ben készült mellszobra (Gyenes Tamás alkotása), mely 1992 óta a nagytétényi Memento Parkban látható | |
| Született | 1895.október 16. Seregélyes |
| Elhunyt | 1956.október 26.(61 évesen)[1] Csepel-Királyerdő[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Halál oka | gyilkosság[1] |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(Mm. J. 2.)[2] |
Kalamár József (Seregélyes,1895.október 16. –Csepel,1956.október 26.) magyar munkás, munkásmozgalmi politikus, az1956-os forradalom egyik áldozata a hatalmi oldalról.
AFejér vármegyeiSeregélyesen született1895.október 16-án, fiatalon asztalos szakmát tanult. Azőszirózsás forradalom után antimilitarista szerveződésekkel került kapcsolatba, majd szerepet vállalt aKMP csepeli szervezetének megalakításában is. A magyar tanácsköztársaság hónapjai alatt a csepeli direktórium tagja lett, majd vöröskatonaként harcolt a román és a cseh fronton is; később, még abban az évben két évre internálták.
Kiszabadulását követően, 1921 őszétől a csepeliWeiss Manfréd-gyárban kapott munkát, ahol idővel a szakmaközi szervező bizottság tagja lett. 13 éven át volt aMagyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) csepeli szervezetének elnöke, egyben az illegális kommunista párt tagja is. 1933-ban letartóztatták, ellenzéki magatartásáért kizárták az MSZDP-ből is.
A második világháború korai szakaszában, 1942 nyarán ismét letartóztatták az antimilitarista mozgalomban való részvételéért. A háború végéhez közeledve szerepet vállalt egy olyan, kommunista szervezésű akcióban, mely Csepel kiürítését kívánta megakadályozni.
A szovjet hatalomátvételt követően, 1945. január 9-étől Csepel főbírója lett, ezt a tisztségét 1948. július 31-éig töltötte be. Utána egy darabig aFővárosi Temetkezési Intézet igazgatója lett; közben 1945-től 1949-ig a Pest megyei, 1948-1949 folyamán pedig a Csepeli Nemzeti Bizottság tagja is volt, 1950-ben a XXI. kerületi népfrontbizottság elnöke és fővárosi képviselő-bizottsági tag lett; egy időben tagja volt azMDP Központi Ellenőrző Bizottságának és a csepeli pártbizottságnak. 1954. november 28-ától az1956-os forradalom napjaiban bekövetkezett, erőszakos haláláig Csepel tanácselnöke volt.
A forradalom kezdeti napjaiban elterjedt Csepelen az a hír, hogy az akkor még ellenforradalomként kezelt megmozdulás első 11 halottjának egyike, a 20 éves Recskó Tibor egy olyan lövésnek esett áldozatul, amit Kalamár József tanácselnök lakásának ablakából, a kerületi pártház (Szent Imre tér 12.) III. emeletéről adtak le. A tanúk valamilyen okból a tanácselnök Klára nevű lányát gyanúsították, illetve a család tagjait tartották felelősnek más forradalmár tüntetők haláláért is.
Kalamár amúgy is népszerűtlen volt elöljáróként, több forrás szerint minden segítségkérőt elutasított – elsősorban lakásügyben –, ha az illető nem volt kommunista párttag. Október 25-én kimenekítették a tanácsházáról a Bükkös utcai iskolába, mely egyúttal a kerület légoltalmi központja is volt, s ahol már október 24-étől szünetelt a tanítás. A forradalmárok hamar megtudták, hol rejtőzködik; elfogása után fogolyként a rendőrkapitányságra kezdték kísérni, de közben az egyik kísérője közelről tarkón lőtte. Az elkövetés tényét később többen is magukra vállalták, illetve némely tanúvallomásokban is felbukkantak konkrét nevek lehetséges elkövetőkként.[3]