Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Kadosa Pál | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Veisz Pál |
| Született | 1903.szeptember 6. Léva |
| Elhunyt | 1983.március 30. (79 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola(–1927) |
| Pályafutás | |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | Kossuth-díj (1950, 1975), Érdemes művész (1953), Erkel Ferenc-díj (1955, 1962), Kiváló művész (1963) |
| Tevékenység | zongoraművész, zongoratanár, zeneszerző |
 AWikimédia Commons tartalmazKadosa Pál témájú médiaállományokat. | |
Kadosa Pál (Léva,1903.szeptember 6. –Budapest,1983.március 30.) kétszeresKossuth-díjas,érdemes éskiválló művészzeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. A magyar zenei közélet fontos szereplője és zenepedagógusként több világhírű művész tanára volt.
Veisz Pál néven született. Apját korán elvesztette, ezért kisgyermekként nagyszüleinél éltNagyszombatban, az elemi iskolát is ott végezte, és már zongorázni is tanult. 1918-ban, tizenöt éves korában Budapestre költözött édesanyjával, aki ismét férjhez ment. A fővárosban komolyabban kezdett foglalkozni a zongorával, előbb Pál Ilonánál tanult, majd 1921-ben, érettségije után felvételt nyert aZeneakadémiára. A főiskolánSzékely Arnoldnál ésKeleti Lilinél tanult zongorázni, emellettWeiner Leótól kamarazenét,Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult. Mindeközben festeni és rajzolni is tanult, és a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is megfordult. Baráti kapcsolatot ápolt példáulBerény Róberttel,Bortnyik Sándorral,Dési Huber Istvánnal,Sugár Andorral,Pátzay Pállal ésGoldmann Györggyel. A főiskolán 1927-ben szerezte meg diplomáját.
Zongoraművészként – saját művein kívül – kiemelkedően fontos feladatának tartotta a kortárs zene bemutatását. Zongorajátéka erősen emlékeztetettBartókéra, előadásmódjára a telt hangzás és a lüktető ritmika volt a jellemző.
Egész életében a magyar zenei közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett. Alapítója volt az 1928-ban létrejött Modern Magyar Muzsikusok zenei csoportosulásnak, amely később beleolvadt az újjászervezett, és az Internationale Gesellschaft für Neue Musik tagszervezeteként működő Új Magyar Zene Egyesületbe. 1932-től az Új Magyar Zeneegyesület meghatározó alakja is volt. 1945 után négy évig volt Művelődési Tanács elnökhelyettese, elnökségi tagja, több ízben ügyvezető elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Elnöke volt a Szerzői Jogvédő Hivatal és a nemzetközi szerzői jogi testület zenei bizottságának is. A Londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává, a Deutsche Akademia der Künstel pedig tagjává választotta.
Jelentős zongorapedagógus volt. Végzés után, 1927-től 1943-ig aFodor Zeneiskolában tanított, ahonnan afasizmus előretörése, illetve amásodik zsidótörvény és aharmadik zsidótörvény miatt kellett távoznia. 1943–44-ben a Goldmark Zeneiskolában oktatott, de amunkaszolgálat majdnem teljesen félbeszakította pályafutását. AZeneakadémián 1945-től haláláig tanított, illetve volt a zongora tanszak vezetője. Az ő tanítványaként ért el a világhírigJandó Jenő,Kocsis Zoltán,Kurtág György,Ránki Dezső,Schiff András ésKiss Gyula.
Zeneszerzői stílusát is elsősorban Bartók ésKodály határozta meg, de sok szempontból volt rá nagy hatással a koraiavantgárd és a németneoklasszicizmus is. Művei között a klasszikus zenei repertoár minden formája megtalálható, egyaránt komponált zenekari műveket, nyolcszimfóniát és egy kamaraszimfóniát, négyzongora-, kéthegedűversenyt és más versenyműveket,operát(Huszti kaland), kamaraműveket, zongoradarabokat, de írtkórusműveket ésdalokat is.
Zongoraművészként és zeneszerzőként 1923-ban lépett először a nyilvánosság elé,I. zongoraszvitjével. Első önálló szerzői estjét 1933. május 2-án tartotta. Ugyanebben az évben aratta első nemzetközi sikerét is,Amszterdamban játszottaI. zongoraversenyét. Ezt követően sorra mutatta be kompozícióit itthon,Európában és azEgyesült Államokban:II. zongoraszonátáját a pyrmonti és a casseli fesztiválon,I. divertimentójátVelencében,II. vonósnégyesétNew Yorkban adta elő. Műveinek kiadója az egyik legnevesebb európai zeneműkiadó, amainzi Schott volt.
ACsemadok OT és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága 1993-tól amatőr zongoristáknak kétévenként zongoraversenyt rendez Léván Kadosa Pál Zongoraverseny címen.[1]
