Az ókori egyiptomiak lélekfölfogása igen összetett és filozofikus tartalommal töltött. Eszerint az élő ember testből és három szellemi erőből áll, az utóbbiak aká,bá és azah.
| ká | ||
|
Aká (kꜣ) középponti fogalom, ez különbözteti meg az élőlényeket az élettelenektől. Ez azistenek teremtő ereje és lelke. Aká az emberben lakozó erő, amely életben tartja őt, az ősöktől származik és az utódokban folytatódik.[1] Ahieroglif jele a két könyökben feltartott kar, amely az ember belső energiájának, életerejének szimbóluma.[2]
Aká határozza meg a jellemet és a személyiséget, és túléli az embert. Azt mondják az elhunytról, hogy"ká"-jához megy, azaz újra egyesül vele atúlvilágon.[1]
Aká-nak a túlvilágon is fontos szerepe van, mivel halhatatlan, és a földi élet befejezése után biztosítja az egyén számára az örök fennmaradáshoz szükséges életerőt, ugyanakkor ehhez szüksége van táplálékra, a sírba rendszeresen elhelyezett étel- és italáldozatokra.
Aká, mint második én (alter ego), tovább él a holtak szobraiban és képeiben.[1]
| bá | ||
|
| bá | ||
|
Abá, amelyet többnyire madár alakkal, emberfejjel ábrázolnak, szellemi lélek, a "saját lélek" ősoka.[1] Léleknek fordítják, de nem felel meg teljesen annak alélekfogalomnak, amelyet ma használunk.
Az istenek, a királyok, sőt minden ember egyszeriségének és egyediségének meghatározója. Amikor az ember meghal, átmenetileg elhagyja a holttestet, majd újra visszatér bele.[1]
AKoporsószövegek és aHalottak Könyve alapján sokan úgy értelmezték, hogybá-val a hétköznapi emberek nem rendelkeztek a haláluk előtt, deAz Életunt beszélgetése lelkével című költemény – amelyben egy öngyilkosságra készülő ember beszélget saját lelkével – ellentmond ennek.
APiramisszövegek szerint minden halandó halála után egyesülOzirisszel, majd miután egyesült vele, felmegy az égbe, és ott anapistenRé-vel együtt egyetemes bá-vá válik.
| ah | ||
|
A többnyire madárként ábrázoltah(akh) a harmadik fontos lélekfogalom. Leginkább bóbitásíbiszként ábrázolták. APiramisszövegekben bukkan először fel a fogalom. Azah és az emberi test azonos,ah viszont az éghez, a test pedig a földi létbe tartozik. Az ember e legszellemibb része csak a halála után bontakozik ki igazán. Annyira szorosan kapcsolódik a túlvilághoz, hogy azah magát az elhunytat is jelöli.[1]
