AzÁllambiztonsági Bizottság, rövidítveKGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásbanKomityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) aSzovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki aMinisztertanácsnak felelt.
A KGB-nekállami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem aBizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorbantitkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGBszövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.
A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem közvetlenül azSZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.
A KGB elődszervezeteinek története1917-ben kezdődött, amikorFeliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött azÖsszoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.
1917: Cseka (VCSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
1922:GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
1923:OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
1934:GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) azNKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
1946:MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
1953:MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből
Akülföldi hírszerzést és akatonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, aMinisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és aKülügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.
A KGB volt aSzovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint a tagköztársasági szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója (amikor ilyenek léteztek). A KGB tevékenységét ténylegesen a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelsőbb vezetése irányította és felügyelte.
A KGB kollégiumának (vezető testületének) tagja az elnök, az egy-két első elnökhelyettes, a további elnökhelyettesek, illetve néhány más külön kijelölt személy volt.
A KGB főcsoportfőnökségekre és csoportfőnökségekre tagolódott. Például:
Első Főcsoportfőnökség – hírszerzés és külföldi műveletek
Második Főcsoportfőnökség – belső biztonság és kémelhárítás
Harmadik Főcsoportfőnökség – kémelhárítás a szovjet fegyveres erőkön belül
Nyolcadik Főcsoportfőnökség – rejtjelzés/rejtjelfejtés, a kormányzati kommunikációs technika fejlesztése
Határőr Főcsoportfőnökség –A Szovjetunió határőrsége(wd) (1954–1991) 220 000 főt (1991 augusztus) számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.
Ötödik Csoportfőnökség – gazdasági biztonság (1954–1960); az „ideológiaidiverzió” elleni harc, a szovjetellenes és az „egyházi-szektás elemek” elleni küzdelem (1967–1989. augusztus 29.)
Hetedik Csoportfőnökség – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének, mozgásának megfigyelése, követése a KGB többi részlegének megrendelésére
Kilencedik Csoportfőnökség – az SZKP és a szovjet kormány legfőbb vezetőinek testőrsége
Tizenhatodik Csoportfőnökség – elektronikus felderítés (SIGINT,ELINT), rejtjelfejtés (1973–1991)
Ez a szócikk részben vagy egészben aКомитет государственной безопасности СССР című orosz Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
David E. Murphy–Szergej A. Kondrasov–George Bailey:A láthatatlan front. A CIA és a KGB háborúja a megosztott Berlinben; ford. Kőszeghy Miklós, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1998
Vitalij Sentalinszkij:A feltámadott szó. A KGB irodalmi archívuma; franciából ford. Szilágyi András, Vajda Lőrinc; Nagyvilág, Bp., 2000
Christopher Andrew–Vaszilij Mitrohin:A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton; ford. Bruhács Kinga, M. Nagy Miklós, Szabó Mária; sajtó alá rend., jegyz., utószó Kun Miklós; Talentum, Bp., 2000
Amy Knight:A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül; Hamvas Intézet, Bp., 2002 (Arc és álarc)
Földi Pál:Fejezetek a KGB titkos történetéből. "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz."; Anno, Bp., 2003
Rupert Butler:A sztálini terror eszközei. CSEKA, OGPU, NKVD, KGB 1917-től 1991-ig; ford. Füsti Molnár Zsuzsa; Gabo, Bp., 2008
Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya:Kényszerkirándulás a Szovjetunióba, Magyar deportáltak a KGB fogságában – 1956; ford. Fedinec Csilla; Argumentum, Bp., 2012
Bernard Lecomte:KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2022
Catherine Belton:Putyin emberei. Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot; ford. Bujdosó István; Libri, Bp., 2022
Ez atörténelmi tárgyú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
_(1960%25E2%2580%25931963).svg)
.svg)
