Aköztársaság olyan állam, amelyben apolitikai hatalmat a nép által megválasztott képviselők gyakorolják. A köztársaság az örökletesmonarchia ellentéte , de nem mindig ademokráciaszinonimája.[1][2]
A szó a legtöbb európai nyelvben alatinres publica (közügy) kifejezésből ered (vö. republikanizmus), ami az ókoriRómai Köztársaságban egyszerre jelenti aköztulajdont, aközteret, ami nincsenmagántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti.
A köztársaságókori eszme, és valójában a zsarnokság feletti győzelmet jelképezi. Fogalma elsősorban az államok egyik törzsfogalmához, azállamformához kötődik, amelyben apolgárok közössége, illetve azalkotmányában előírt módon választottköztársasági elnök (államfő) ésképviselőik vesznek részt a közügyek megvitatásában, együttesen gyakorolják az államhatalmat. A központ hatalma csak a polgáraitól ered, nincsen egyéb örökölt e világi, vagy túlvilági forrása és nem kötődik egyetlen társadalmi-gazdasági alakulathoz sem. Az egyes köztársaságok a hatalomgyakorlás mikéntje alapján rendszerezhetők. A köztársaság egységét aköztársasági elnök szimbolizálja. A köztársaság eszméje a modern korban összefonódik anépszuverenitás eszméjével.
Köztársaságként működtek az ókorban a görögpoliszdemokráciák és aRómai Köztársaság, valamint a középkor virágzó olasz kereskedővárosainak a többsége, mint például aVelencei Köztársaság és aFirenzei Köztársaság. A 16-17. századig Európában szinte egyeduralkodó volt a monarchikus államforma, köztársaságok csak kivételesen jöttek létre, és főleg kis területű államokra, városállamokra, államszövetségekre voltak jellemzők. (San Marino, Krakkói Köztársaság, Frankfurt, Bréma,Svájci Konföderáció és kantonjai). A 17-18. századig a köztársaságotókori városállamok jellegzetes működési módjának tekintették és a népuralom valamilyen formájával azonosították. A 18. századot követően a királyság a hűbéri rendhez kötődött, szemben a köztársasággal, amely a népszuverenitás elveihez kapcsolódott. 1792-ben létrejött az első francia köztársaság, amely az 1875-ös alkotmány alapján haladó politikai hagyományt is teremtett a köztársasági eszme köré. A köztársasági államforma jelentős elterjedését azelső világháborút követően a 20. század hozta meg Európában, ahol ma már csak néhány állam monarchia, bizonyos kiváltságokkal.Machiavelli ebben az államformában alapvetőnek tartotta a polgárok egyenlőségének biztosítását, az erények érvényesülését.Montesquieu a köztársaságban az egész nép, vagy annak egy része által gyakorolt hatalmat tekintette lényegesnek.
Köztársaságok rendszerezése a hatalomgyakorlás mikéntje szerint
Kr. e. 508-ban az athéni demokráciában a népgyűlés a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden teljes korú athéni polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről. Az ötszázak tanácsának tagjai egy évig voltak hivatalban és ezért fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása.
Parlamentáris hatalomgyakorlás, itt a végrehajtó hatalom – akormány – a parlamentnek felelős. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja meg. Főleg Európában jellemző, a többi földrészen ritka.
Félelnöki (félprezidenciális) hatalomgyakorlás, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – akormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit közvetlenül választanak meg. Jogi felelőssége van mind a köztársasági elnöknek, mind a kormánynak, de politikai felelőssége csak a kormánynak, a törvényhozó hatalom felé.
Elnöki (prezidenciális) hatalomgyakorlás, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit közvetlenül választanak meg. Beleszólása van a törvényhozó hatalomba (vétójog, üzenetek). Jogi felelőssége van (impeachment eljárás).
Adirektoriális (kollegiális) kormányzati rendszerben a végrehajtó hatalom a törvényhozás által választott tanács kezében összpontosul, amely mellett ügyvezető kormány működik. Az elnököt évente egymást váltva, maguk közül választják. A tanács nem váltható le.[3] Hatalmi ellensúlyként anépszavazás intézménye szolgál.[4]
Az állami főhatalom (a kormányzati hatalom) forrása nem a népakarat. Adiktatúra valamely személynek vagy csoportnak az erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesítettkorlátlan hatalma.
Teokratikus hatalomgyakorlás, külsőlegesen köztársasági berendezkedés, melyben a köztársaság megválasztott szervei a kormány, a parlament és a köztársasági elnök egyaránt alá vannak vetve a vallási legfelsőbb szervnek. Így a legfőbb hatalom birtokosai a vallási vezetők.
Kommunista hatalomgyakorlás, külsőleg köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja akommunisták pártjának vezető szerepét. A népköztársaságban, a népi demokratikus köztársaságban és a szocialista köztársaságban a kommunista vezetők testületei a hatalom birtokosai. Az általuk meghozott döntések végrehajtói pedig az egyéb szervek (kormány, parlament, köztársasági elnök).
Katonai és más diktatúra hatalomgyakorlása, külsőleg köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet.
A köztársaság eredeti fogalma sok tekintetben hasonlít ademokrácia fogalmára, és sokan feltételezik, hogy a köztársaságok mind demokratikusak. Valójában a köztársaság megvalósulása sokféle lehet, és a valódi hatalommal rendelkező közösség az állam területén élőknek lehet egy jól elhatárolt kisebbsége is. Gyakorlatilag minden olyan államhatalom, amely nemmonarchikus jellegű, általában köztársaságnak tekinti magát, de ezek egy részét a mai fogalmaink szerint nem tekintjük demokratikusnak. Ilyenarisztokratikus köztársaság aRómai Köztársaság, amelyben csak a népnek egy része élvez függetlenséget.
A moderndemokratikus köztársaság két alapfeltételen nyugszik: azáltalános, titkos, egyenlőválasztójog teljessége és a legális, nem üldözhetőellenzéki tevékenységszabadsága jelentik a legfontosabb garanciákat. További feltétel, hogy az államhatalomtörvényhozó,végrehajtó ésbírói hatalomból áll. Ideális esetben a három ág elkülönül egymástól.
Svájcban a kétkamarás Szövetségi Gyűlés (mint törvényhozó hatalom) adja a héttagú Szövetségi Tanácsot (végrehajtó hatalom).
Magyarország államformája1989.október 23. óta újra köztársaság. Ekkor hivatalos elnevezése is Magyar Köztársaság lett, de azAlaptörvény 2012-től az ország hivatalos nevéből a köztársaság szót törölve azt egyszerűen Magyarországra változtatta. Ez a változtatás és az alkotmány átalakítása számtalan kérdést és anomáliát felvet a magyar jogban, hiszen az eddig (2012-ig) hatályban lévő alkotmány értelmében: 1989. évi XVII. törvény / II. Fejezet: Az országos népszavazás / 7.§ Az Alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni. Ez a törvény nem lett betartva ekkor.
Parlamentáris, ha a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak nem különülnek el egyértelműen, a végrehajtó hatalom fölötti ellenőrzést is a törvényhozás látja el (a tényleges végrehajtói hatalommal rendelkező kormányfőt nem közvetlenül választják a választók, hanem a parlament szavaz neki bizalmat), viszont az államfő és a kormányfő szerepe és személye világosan elkülönül – az utóbbi a valós hatalom feje. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, főként protokolláris szerep jut neki, és többnyire a parlament választja. Ez a kormányforma főleg Európában jellemző.
Félelnöki, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – akormány – aparlamentnek és az elnöknek is felelős, akit népszavazással választanak meg:
Teokratikus köztársaság, ha megválasztott szervek felett egy vallási szerv vétójoggal rendelkezik. Akormány, aparlament és az elnök egyaránt alá vannak vetve ennek a vallási legfelsőbb szervnek:
Kommunista állam („szocialista népköztársaság"), formálisan köztársasági berendezkedés, amelyben az alkotmány kimondja a kommunista párt vezető szerepét. A kommunista párt vezető testületei a hatalom birtokosai. Az egyéb szervek (kormány, parlament, elnök) a kommunista párt vezető testületei által meghozott döntések végrehajtói:
Egyéb (katonai és másdiktatúra), formálisan köztársasági berendezkedés, melyben katonai diktatúra vagy olyan egyéb rendszer működik, amelyben a hatalom birtokosa egyetlen szervezet:
Takács Péter: Államforma. in:IJOTEN.Internetes Jogtudományi Enciklopédia. Szerk.: Jakab András – Könczöl Miklós – Menyhárd Attila – Sulyok Gábor. Alkotmányjog rovat (rovatszerkesztő: Bodnár Eszter és Jakab András).http://ijoten.hu/szocikk/allamforma (2023), különösen: "Monarchiák és köztársaságok" [37]–[97]
Lévai Csaba:A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről; L'Harmattan, Budapest, 2003 (A múlt ösvényén)
Demeter M. Attila:Republikanizmus, nacionalizmus, nemzeti kisebbségek; Pro Philosophia, Kolozsvár, 2005 (Műhely)
Európaiság és filozófia; szerk. Egyed Péter; Pro Philosophia, Kolozsvár, 2009 (Műhely)
Klasszikus és modern republikanizmusok. Eszmetörténeti tanulmányok; szerk. Nagy Ágoston, Pap Milán; Ráció, Budapest, 2021
