A község fogalmának két jelentése van. Egyfelől meghatározott területet értünk alatta, tehát a községnek határa, területnagysága, népessége stb. van. Másfelől az e területen működőpolitikai és közigazgatásiintézményrendszert jelenti. Ebben az értelemben tehát a községnek szervei, szervezetei, intézményei,jogai, feladatai, választópolgárai, tisztségviselői stb. vannak.
A községek rendszere területi értelemben általában az adott ország egészét lefedi, bár előfordulnak kivételek (példáulNémetország egyes tartományai,Oroszország egyes régiói, azAmerikai Egyesült Államok legtöbb állama). A községek területnagysága és népességszáma mind az átlagok, mind a szélsőségek tekintetében országonként igen változatos képet mutat. Az egyes országok községrendszerei intézményi értelemben szintén nagyon sokfélék. Ahol helyi (területi)önkormányzati rendszer működik, ott általában ennek területi alapegységét képezik.
A községtelepülésföldrajzi szempontból a fentiek értelmében lehetváros,falu, város a környező falvakkal vagy falvak csoportja.Magyarországon ésRomániában ugyanakkor1950 óta a városokat nem nevezik községnek, ezért a község szó csak falusi közigazgatási alapegységre vonatkozik.
A községet afalu fogalmától az különbözteti meg, hogy a község jogi és politikai kategória, míg a falu településföldrajzi fogalom. Magyarországon a kettő a közbeszédben gyakran összemosódik, mert a magyar önkormányzati rendszerben a hagyományos településformák közül a kisebbik (város és falu) és a helyi kormányzás legalsó szintje (város és község) nagymértékben egybeesik. Ráadásul a városi típusú településeknél az elnevezés is megegyezik (város – város).
Külföldön viszont, igen sok országban, a község a magyarországinál jóval nagyobb alapfokú önkormányzati egységet jelöl, gyakran várost is magába foglal a környező kisebb településekkel. Ennek a külföldi, nagy területű alapfokú közigazgatási egységnek a „hivatalos”, a szakirodalom által használt magyar neve ugyan „község”, a köznyelvben azonban ez nem eléggé terjedt el, és a gyakorlatban gyakran járásnak fordítják vagy más szóval jelölik.
Magyarországon először az1871. évi XVIII. törvénycikk (a községek rendezéséről) rögzítette, hogy „minden területnek valamely községhez kell tartoznia”.[1] Ettől kezdve1950-ig, atanácsrendszer bevezetéséig az ország teljes területe községekre (helyhatóságokra) volt felosztva, melyek különböző kategóriákba tartoztak (kisközségek, nagyközségek, rendezett tanácsú városok – később megyei városok –, törvényhatósági jogú városok és Budapest). Az első tanácstörvénytől kezdve a jogalkotás a városokat nem nevezte tovább községeknek. Ettől kezdve tehát az ország területe városokra és községekre oszlott. Ezt a rendszert azAlkotmányt módosító1990. évi LXIII. törvény,[2] illetve az önkormányzati törvény[3] is átörökítette. A korábbiközség összefoglaló elnevezés helyét ahelyhatóság elnevezés vette át. (A község, összetett szó: a „köz(igazgatási egy)ség” rövidült formája. A magyar nyelvben számos kifejezést találunk arra, amely megőrizte a „köz-” előtagot; ezzel utalva az utótag társadalmi jelentésére. Például: közjog, közhivatal, közgyűlés, közoktatás, közmunka, közélet stb.)
A magyarországi közigazgatási rendszer megkülönbözteti aközség és anagyközség fogalmát.[3] Község olyantelepülés lehet, amelynek legalább 300 lakosa van, más településektől elkülönülő, önálló saját arculata van, és képes önkormányzat alakítására és helyi közügyei ellátására. A nagyközség a községtől csak abban különbözik, hogy lakosainak száma legalább 5000 fő kell legyen. A község, illetve nagyközség élén apolgármester áll. A nagyközség megfelelő fejlettség esetén kérhetivárossá nyilvánítását.
2022. május 1-jei állapot szerint az ország 3155 településéből 2807 község (ebből 127 nagyközség). Ezek a teljes népesség kb. 30%-ának adnak otthont. Az összes település egyharmada 500 főnél kisebb aprófalu, ezekben azonban csak a lakosság 3%-a él.[4] Ezzel Magyarország közepesen városiasodott országnak számít.
Több országban – így Romániában, Szlovéniában, Horvátországban és Lengyelországban – a község a magyarországi megfelelőjétől eltérően több település összevont csoportját jelenti. Így nem működik minden településenhelyi önkormányzat, hanem a községekhez tartozó egyes települések a képviselőik útján vesznek részt a közös községi önkormányzat munkájában.
Néhány országban a községek tíznél több, akár több tucatnyi települést is egyesítenek, ami területi szempontból ajárásnak felel meg. Ilyen méretű községek találhatóak példáulSzerbiában,Dániában,Hollandiában vagySvédországban.
Belgiumban az 1960–70-es években végrehajtottközigazgatási reform során a kisebb településeket általában egy nagyobb várossal vonták össze és így alakították ki a „község” (hollandul:gemeenten;franciául:communes;németül:Gemeinden) alapfokú közigazgatási egységét. Ezek a belga közigazgatási rendszer legkisebb, önálló képviselőtestülettel és választott vezetővel rendelkező egységei. A községekhez több kisebb résztelepülés (deelgemeente,sections de commune,ancienne commune vagycommune avant fusion) tartozhat. A reform során a jelenlegi résztelepülések önálló kormányzata és képviselő testülete megszűnt.
Belgiumnak összesen 581 ilyen község van, 300 közülük öt tartományban Flandria területén, 262 ugyancsak 5 tartománybanVallóniában, a fennmaradó 19 pedigBrüsszel fővárosi régió területén. tömörül.
Hollandiában a helyi közigazgatásban nincs különbség város és falu vagy nagyközség között, minden település egyaránt „község” (hollandul gemeente), és mindet - szám szerint441-et - azonos jogkörök illetnek meg.[5]
Lengyelországban a közigazgatás és az önkormányzás hagyományos területi alapegysége aközség (lengyelülgmina, ami az azonos jelentésű németgemeinde szóból származik). A gmina a magyar községeknél általában jóval nagyobb területet és lakosságot foglal magába, és rendszerint több, gyakran több tíz településből áll. A lengyel községrendszer legfőbb sajátossága azonban az, hogy bár a városok egy kisebb része külön községet alkot, többségük azonban a környező falvakkal közigazgatásilag összetartozik, ezenkívül számos falucsoportból álló község létezik. Ennek megfelelően a lengyel községeknek három fő típusa van: városi községek (307), városi-falusi községek (582) és falusi községek (1589) (2006-ban).
A magyarországi szóhasználathoz hasonlóanRomániában is csak a falusi közigazgatási egységeket nevezikközségnek (románulcomună). A jelenleg is fennálló közigazgatási rendszert1950-ben vezették be. Ekkor a több mint 10 ezer romániai települést kb. négyezer községgé és várossá vonták össze – ügyelve arra, hogy az így keletkezett községek lakossága és területe lehetőleg hasonló (néhány ezer fős) nagyságú legyen. Számos esetben majdnem tucatnyi településből jött létre egy község (példáulNyárádszereda,Homoródszentmárton), az aprófalvas hegyvidékeken (példáulFehér vagyKrassó-Szörény megyében) pedig egy község akár harmincnál több faluból is összetevődhetett. Így ajelenkori Erdély területén létező 1100 községet és várost kb. 5200 település alkotja.[6]
Szerbia több települést összefogó, legalsó szintű közigazgatási egysége (szerbülopština,magyarulközség) általában egy községközpontként működő városból vagy nagyobb faluból és a körülötte fekvő kisebb falvakból áll. A közös önkormányzat a községközpontban működik. A szerbiai községek területük és népességük átlagos nagysága szerint a magyarországi járásokkal, illetve a voltkistérségekkel vethetők össze.
A község mint az ukrajnai közigazgatási rendszer alapegysége több éves előkészítő munkát követően azukrajnai közigazgatási reform nyomán, 2020. június 12-én jelent meg. Ukrán elnevezésehromada (magyarul: közösség), vagyterritorialna hromada (területi közösség). Székhelyének típusa szerint városi, városi típusú és falusi község különböztethető meg. A községek saját területi önkormányzattal (tanács, ukránul rada) rendelkeznek, melyek élén az elnök áll. A nagyobb községek kerületekre oszlanak, amelyek élén asztaroszta áll.
