AKözel-Kelet (néhol helytelenül azangol kifejezést fordítvaKözép-Kelet) elsősorbanpolitikai-történelmi, nem pedigföldrajzi fogalom, mely a20. század folyamán jött létre az itt felfedezettolajkincsnek és a kialakult bonyolultetnikai-vallási-politikai ellentéteknek köszönhetően, melyek azOszmán Birodalom felbomlásával, illetve abrit ésfranciamandátumok kiürítésével ésIzrael Állam megalapításával párhuzamosan harapóztak el. Az ebben rejlő lehetőségeket a nagyhatalmak maximálisan kiaknázták és elmélyítették ahidegháború során. ElsősorbanÁzsiában helyezkedik el, de nyugati határa,Egyiptom révénAfrikába is átnyúlik. A Közel-Kelet egy nagy kiterjedésű középső övezetét „termékeny félhold” néven emlegetik.
A Közel-Kelet felszíne rendkívül változatos: az egyiptomi és arábiai sivatagoktól egészen az iráni és török magashegységeken keresztül a nagy folyamok (Nílus,Tigris,Eufrátesz) termékeny lapályaiig és a különféle tengerpartokig mindenféle felszíni forma megtalálható itt.
A Közel-Kelet éghajlata a felszíni formáknak megfelelően jobbára forró és száraz sivatagi, noha aFöldközi-tenger mellékénmediterrán hatás is érvényesül, Törökország és Irán magasabb régióiban pedig hegyvidéki éghajlat uralkodik. A legtöbb helyen hull némi csapadék, de többnyire túl kevés vagy rendszertelen a megállapodott mezőgazdasághoz. A világ legrégebbi földművelő településeinek maradványai mégisAnatólia,Irak ésPalesztina területén kerültek elő (ld.termékeny félhold).
Természeti erőforrásokban szegény régió. A füves puszták mára eltűntek. Az ivóvíz szinte mindenütt ritka érték, megszerzése az államok között zajló politikai játszma része (például aGolán-fennsíkIzrael ésSzíria között). Egyes hegyvidékekréz-,vas- és másfémlelőhelyeket rejtenek, ezeket sok esetben azókortól fogva művelik.
APerzsa-öböl környékén valamintMezopotámia északi részén hatalmaskőolajkészletek találhatók, a világ ismert tartalékainak több mint a fele. Az olaj a 20. század közepétől fogva rendkívüli mértékben megnövelte a Közel-Kelet jelentőségét. Áldásaiban csak néhány ország, elsősorban Szaúd-Arábia, Irán, Irak, Kuvait, Omán és az Egyesült Arab Emírségek részesülnek.
A Közel-Kelet földrajza is hozzájárult lakóinak sokféleségéhez. E sokszínűség nem mindig mutatkozik meg a statisztikákban. A közel-keleti népesség kilenctizedének vallása aziszlám. Nagy többségük szunnita, de Irakban, Szíriában és Libanonban jelentős a síita elem. Libanonban tömbben, a Közel-Kelet többi részén elszórtan keresztény közösségekkel is találkozhatunk, mígIzrael többségébenzsidó állam.
Az itt élők felearabul beszél. Jelentős akurdul,törökül vagyperzsául beszélők száma. A fennálló különbségek a második világháború óta több helyen vezettek etnikai és/vagy vallási összeütközésekhez, polgárháborúkhoz.
.svg)
.svg)
.svg)
